tiltbeka

Imádom

amikor egyik pillanatról a másikra azt veszem észre, hogy nyugodt vagyok, és tudom, hogy semmi baj nem történhet, sőt, eleve nem is volt baj, és csak egy rossz álomnak tűnik minden, túlreagálásnak, pedig igazából semmi nem változott, csak a hozzáállás… De az baromi sokat számít. Csak nem mindig tudom, hogy mivel sikerül megváltoztatnom. :)

amikor ebédfőzés közben a konyhában ugrálunk a Jazzyre a kedvessel, és fakanálba énekelünk. (Reggel, délben, este, azt figyeltem, azt kerestem, mikor, melyik állomáson szólal meg a bugííííí-í-í-í-í.) Mindezt hétköznap délben. Vannak áldásai is annak, ha az embernek nincs fix munkahelye. :)

amikor azon parázok, hogy idén tutira nem lesz karácsonyhangulatom, és amikor bekapcsolom először a fűtést, és odaállok melegedni, napsütéstől és naptárállástól függetlenül mégis lesz.

hogy megint elővehettem a kuckós takarókat, és azokba bújva nézünk DVD-t a kanapéról.

ezt a számot.

hogy néha még süt a nap délelőtt, és a kukacvirágaim közül többen kitartóan virágoznak.

a kempingsajtot, a kindertojást, a mesediavetítést, a gesztenyepürét és mindent, ami a múlt heti szülinapi bulin volt, beleértve a tangóharmónikát és a Super Mario-t is. :D

hogy találtunk jobb minőségű ÉS sokkal olcsóbb almot & tápot Áfonyának, és úgy adhatjuk meg neki a legjobbat, hogy közben még spórolunk is. Ez most nagyon jó érzés. :D

Ilyen tökjó van a bejárati ajtónkon, bár már lassan cserélhetem le hóemberre:

ajtodisz

Hát Ti?