Things I Love Thursday #15

Sajnos most nem könnyű összeszednem a listát, ritka pocsék időszak ez a mostani, tele elutasításokkal, próbálkozásokkal. Fel persze nem adom, de nagyon nehéz ilyenkor a dolgok jó oldalát látni. De csakazért se fogok morgó-puffogó-panaszkodó listát írni! Utálkozni túl egyszerű. Inkább megpróbálom összeszedni, mi az, amitől jobb kedvre tudok derülni, aztán ha összeírtam, el is követem valamelyiket, hátha hatásos lesz. Itt ez a jó kis dal, eredetileg a Muzsika hangjából, ezúttal Bobby McFerrin előadásában (ő a Don’t Worry, Be Happy pasas is, ezt a mantrát is érdemes ilyenkor megfogadni… Ja, és persze ők is tudnak valamit.)

♥ Jóga vagy pilates, akármennyire is nehéz rávennem magam, utána mindig sokkal jobb minden.
♥ Vidám, szívmelengető könyvek, most éppen Louisa May Alcott-tól a Kiasszonyok.
♥ Rendrakás. Valahogy ilyenkor még jobban terápiás hatása van a felesleges dolgok kiszórásának és a takarításnak.
♥ Áfonya. Az állatok is nagyon tudnak ilyenkor javítani a hangulaton, főleg az önzetlen szeretetükkel.
♥ Friss levegő, séta.

És persze mindig vannak nálunk nehezebb helyzetben élők, úgyhogy lehetőségeinkhez mérten utaltunk is az UNICEFnek, hogy segítse a haiti földrengésben megsérült gyerekeket. Segítsetek Ti is!

Ti mitől lesztek újra vidámak, amikor rossz passzban vagytok?


Hozzászólások

  1. írta:

    Először is remélem, mihamarabb a helyére kerül minden (nem,nem a lakásban, hanem az élet többi területén ;) )

    ami ilyen helyzetekben nekem bejön a frivoltól az elmélyültig:

    – 1 ital a barátokkal/kollégákkal valahol.
    – valami inspiráló film
    – 1 kád forró víz, bőrradír, aztán jó manikűr (színes körömlakk), hajat beszárítani
    – takarítás
    [- sok munka után még több munka, hátha vmelyik fizet majd]

  2. írta:

    Amik nekem használni szoktak:
    -ha kialszom magam
    -egy kis kényeztetés a testemnek (forró fürdő pl., piperészkedés, …)
    -…és a léleknek (könyvek, filmek, zene, fotó)
    -gyertyák, füstölők, mécsesek, …
    -séta
    -a szeretteim.
    -“munka” -bár én még nem dolgozom, csak önkénteskedem időnként
    -szortírozás, közben elmerülni az emlékekben

    Kitartást Neked, remélem, jobb lesz. Ne aggódj, máshol sincs csak napsütés, csak másféle viharok tombolnak…

  3. írta:

    Nem olyan könnyű az ilyenkor, mert a blogot mindenképpen a vidám dolgoknak szánom, és erőltetni meg nem tudom a vigyort az arcomra – az úgy nem hiteles. De igyekszem, látod, ha van valami, írok. És esküszöm, ha találok valami megoldást a gazdasági válságra, azonnal megosztom. :) Egyelőre csak olyan hasznos tippjeim vannak a túlélésre, hogy anyagi lehetőségekhez képest változatos étrend, ami nem az egészség rovására megy (tehát lehet, hogy olcsóbb a sütike, mint a teljes kiőrlésű kenyér, de az hosszú távon nem megoldás). Sok-sok főzelék, szezonális zöldségek, gyümölcsök. Narancs almával és alma naranccsal. Ha úgyis tengernyi az idő, akkor torna, torna, torna. Begolyózás ellen lehetőleg minden nap kimozdulni, nem csak akkor, mikor heti egyszer bevásárlunk. Meglévő cuccok felhasználása segítségével lehet kényeztetődni (lábmasszírozó krémek, fürdősó, sok féle színű körömlakk stb.), ha már új cuccra úgysincs pénz. :) És persze pótlom be a dolgokat, amikre eddig nem volt időm, csinálok apunak honlapot, rendszerezgetem a fájljaimat a gépen, satöbbi. És imádkozom, hogy a “majd hívnak”-ból holnap legyen, és ne március (vagy még később). Vagy hogy legalább a férjemnek jöjjön már egy nem elutasító válasz. Mert hogy egy fizetésből élünk, az oké. De hogy nullából, az korántsem vicces. :(
    Na, most elmegyek aludni. Hátha holnap jobb lesz. :) Aztán meg megint ott a hétfő, és egy új hét, új lehetőségekkel…!

  4. írta:

    Na pont ez a röhej, hogy nem hajthatok állást, mert nem rúgtak ki. Több stúdiónál le van adva a számom, és ha lesz munka, akkor azonnal hívnak. Ez lehet, hogy már jövő héten bekövetkezik, lehet, hogy csak két hónap múlva. De most nem mehetek el sehova úgy dolgozni (ráadásul szakmámon kívül), hogy lehet, hogy három hét múlva közlöm, hogy na jó, akkor köszi szépen, én megyek vissza fordítani, mert újra vannak filmek… 1000%, hogy fogok tudni újra dolgozni, csak a mikor a kérdés. Ettől golyózok be! :) Ettől függetlenül írok Neked, Alma, köszönöm szépen! ♥

  5. írta:

    Ismerem ezt az érzést, Via. Már ami a munkahiányt illeti. Én is azért érek annyira rá flylady-zni, mert alig van tanítványom. Pont feleannyi, mint tavaly. :(
    Mondjuk a ház akkora, hogy ha 2010 is válságos év lesz, unatkozni akkor sem fogok. :) A kiselejtezett, de még használható cuccok (épp most készülök feltenni vaterára az elo-s olasz tananyagomat) kiárúsításából meg megpróbálok egy kis plusz pénzhez jutni. Két légy, egy csapásra. :)

  6. Juji írta:

    Szia Via!

    Per pillanat én is jó kis kakiban érzem magam (ami persze el fog múlni :), de a Brian élete most annnnnyira jól esett, hogy csak na! :D Nagyon szépen köszönöm!
    Ééééés nagyon várom már a csütörtököt, gondolatban pedig már szerkesztem is a kis listámat, hogy mit is szeretek ilyenkor is. :)

  7. Csibe írta:

    Tudom, hogy 2012-t írunk, de most olvasgatom végig a blogodat :))
    Ehhez az elutasításos dologhoz szeretnék hozzáfűzni egy kis szösszenetet, ami egy kicsit kapcsolódik az előző bejegyzésedhez is. Megakadt a szemem azon, hogy nem fogadtad el a szórólapot, beszóltak, nincs szükséged rá, felhalmozó mentalitás. Nem szeretnék beleszólni az életedbe s nem is várom el, hogy ezentúl másképp csináld. DE. Ha már az elutasításnál tartunk. Az a szórólapot osztó hölgy/lány-nak is lehetett pocsék napja, amit a mellette elrohanó, elutasító embertömeg vált ki. Gondolom nem hobbyból áll kinn és osztja a lapokat, hanem pénzt kap érte, ami esetleg a megélhetéséhez kell. Persze lehet diák is, aki egy bulira, nyaralásra, stb gyűjt. :)
    Volt, amikor én is szórólapoztam, mert épp nem volt más munka, de kellett a pénz. Nagyon mélypontra tudtam zuhanni, amikor az 5., 10., 20. ember sem vette el. Viszont nagyon fel tudott dobni, amikor előre nyújtották a kezüket, mosolyogtak, megköszönték. Az ilyenek hoztak napsütést számomra. A szórólapozás egy kicsit olyan, mint a koldulás, csak itt te adsz, te “tukmálsz” rá emberekre olyat, amire nincs is szüksége, de muszáj szétosztanod, különben nincs fizetés.
    Szerencsére erre már nincs szükségem, viszont mindig elveszem a szórólapokat, ha szükségem van rá, ha nincs. Még ha ki is dobom, amikor már nem látja, de akkor is adtam neki egy mosolyt, egy Köszönömöt, amitől jobb napja lehet. Bármennyire siessek is, bármennyire esik az eső, vagy legyen rossz napom, azáltal, hogy valakivel jót teszek, én is felderülök, hisz ismét adtam valakinek. S nem az a szép az életben, ha adhatunk? No meg ha kapunk :)) De így szép a világ! :)

    • írta:

      Nem emlékszem már a konkrét esetre, rég volt, DE ha elutasítok, akkor is köszönve, kedvesen. Nem szoktam menekülni. :) És az árokból is régesrég kinn vagyok. Ne hidd, hogy én vagyok a szórólaposok terrorizálója ad 2010. ;) Ha szimpi az illető, elfogadom, otthon kidobom a szelektívbe. Bunkózni, erőszakoskodni nem kéne – ezt meg általában nem is a cuki, diplomára gyűjtő csajszik szokták. Van különbség a pocsék nap meg a köcsögség között, előbbivel semmi bajom, nem szokásom sportból belerúgni senkibe.

  8. Csibe írta:

    Igen, elég rég volt :) De nem is kötözködni akartam, csak leírtam a véleményem és azt, hogy engem mi tesz boldoggá :) Mindenkinek vannak rossz napjai és tényleg sok a különbség egy ramaty nap és a köcsögség között :)
    A blog alapján nem is úgy ismertelek meg, mint aki abból úz sportot, hogy mással bunkó legyen. Sok erőt merítettem már belőled, mivel későn csatlakoztam hozzád, így vissza olvasgatom az inspirációkat s a Miért ne? bejegyzéseket, összegyűjtögetem őket s megpróbálok minél többet megvalósítani belőlük :) Annyira jó, hogy így összeszedted őket :)
    Csak így tovább, remélem még sokáig kapunk egy falatnyit a boldogságodból és a pozitív életszemléletedből, mert a mai világban nagy szükség van az ilyen emberekre, mint Te vagy :)
    Ja és azt találtam ki, hogy holnap kiteszek a lépcsőházba egy A4-es lapot, amire azt írom, hogy kezdődjön jól a napod, egy mosoly, az alja pedig pedig be lesz cakkozva, amire egy smiley lesz rajzolva s mindenki téphet róla egyet :) Remélem vevők lesznek rá az emberek s így egy kicsit vidámabbá tehetem a napjukat. Szerinted? Ezt is a blogodon láttam :) ♥

SZÓLJ HOZZÁ!