Lekváros bukta

Avagy fuckup with marmelade. :) Mohánál láttam a receptet, és már egy ideje terveztem, hogy kipróbálom, de a karácsonyi sütimérgezés miatt a mai napig vártam vele. Nagyon könnyű és egyszerű tészta (nyilván sokat számít, hogy a KitchenAid megint elvégzi helyettem a munka dandárját), szerintem még gyakran megfordul nálunk, uzsonnára, vendégvárónak, piknkikre, kirándulásra is tökéletes. Nagyon finom, puha, omlós a tésztája, egyáltalán nem fojtó, mint azok a bukták, amikor csak azért nyeljük a tésztát, hogy végre elérjük azt a kevéske lekvárt a közepén… :)

Hozzávalók:

  • 50 dkg feles liszt (fele rétesliszt, fele finomliszt)
  • 7 dkg porcukor (kb. 2,5 evőkanál)
  • 2,5 dkg friss élesztő (egy fél kocka)
  • 3,5 dl langyos tej
  • 1 dl étolaj
  • 1 egész tojás
  • 3 csipet só
  • tölteléknek lekvár (valamilyen nem túl folyós)
  • kenéshez olaj

A hozzávalókat sorrendben beleborítom a dagasztótálba, tehát: lisztek, a közepükbe csinálok egy kis mélyedést, ide jön a porcukor, a morzsolt élesztő, rá a langyos tej. Hagyom egy kicsit felfutni. Azután mehet bele az olaj, a tojás, a só, és kezdődhet a dagasztás. Az elején egy nagyon folyós, ijesztő tészta lesz az eredmény, de amint minden liszt beledolgozódik, már jobb lesz – tényleg nokedlitésztára emlékeztet, Egy spatulával elválasztottam az edény falától a tésztát (és a dagasztókarról is ezzel szedtem le), megemelgettem, alatta-mellette beliszteztem az edényt, majd a tetejét is megszórtam, és egy órán át hagytam növögetni.

Mikor megnőtt, lisztezett deszkán szétnyomkodtam téglalap alakúra, és felvágtam. A sütőt bemelegítettem 190°C-ra és egy közepes tepsit kibéleltem sütőpapírral. Az eredeti recept harmincakárhány darabról írt, amikor először ennyire felvágtam a tésztát (négy sor, 8 oszlop), akkor annyira aprók lettek a tésztadarabok, hogy amikor az első kettőbe próbáltam a lekvárt tenni, akkor nagyon idióta kis kupacok születtek – franken-bukta – úgyhogy néhány után feladtam, összegyúrtam a maradék tésztát, újra kinyújtottam és nagyobb darabokba vágtam – a négy sor maradt, de csak 5 oszlop lett. Így már jobban boldogultam a töltéssel. Mindegyik téglalapocska közepére tettem egy teáskanál lekvárt – szilvalekvárt használtam, de nem a sűrűt, hanem kicsit folyósabbat, sűrűm nem volt semmilyen fajtából -, aztán balról-jobbról ráhajtottam a tészta felét, hajtással lefelé pedig a sütőpapíros tepsibe tettem, szépen egymás mellé. A végén ecsettel vékonyan megolajoztam a tetejüket, és mentek is a sütőbe, amíg pirosra nem sültek. Vigyázat, forró a közepén a lekvár! :)

Nekem kb. 20 darab kicsike, 2-3 falatos buktácskám lett, de pont jó ez a méret.

Hozzászólások

  1. Luna írta:

    Szia Via!
    Az jutott eszembe, hogy tök jó lenne, ha a receptek meg lennének címkézve, mert ha majd egyszer lesz egy saját és nagy konyhám, akkor tök jó lenne, ha csak úgy gombnyomásra kilistázódnának. Ha valami elkerülte a figyelmemet, és már van ilyen, akkor bocsi!

Szólj hozzá!

Házszabály

A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)