Hívhatnám reformsüteménynek is, de nem fogom, mert még a végén valaki úgy megijed ettől, hogy nem készíti el, az pedig öreg hiba lenne. A sütiben csak és kizárólag azért van teljes kiőrlésű tönkölybúzaliszt, mert sokkal ízesebb, rusztikusabb lesz tőle, másrészt pedig alacsonyabb így a glikémiás indexe, vagyis egyet-kettőt (hármat-négyet) nyugodtan megehetünk tízóraira anélkül, hogy felcsapná a vércukrunkat, hogy aztán amikor lezuhan, kifosszuk a hűtőt, mint egy éhes kamasz. Ez az a fajta süti, ami eteti magát, és ez kivételesen nem baj. Ettől függetlenül aki akarja, csinálhatja rendes liszttel is, de szerintem úgy nem lesz olyan finom. :) A cukrot barna cukorra is lehet cserélni, nekem most csak sima volt itthon. Az eredeti tészta az “ugyanannyi vaj-ugyanannyi liszt-ugyanannyi cukor” elvét követi, de a 25 deka cukor gondolatára is zsibongani kezdett a fogam (meg a vércukorszintem), úgyhogy csökkentettem a mennyiségen. Ha nem 50%-os, hanem 70%-os étcsoki menne bele, akkor lehet, hogy egy kicsit (néhány dekát) emelnék rajta, de így most tökéletesen édes lett. Dobozban napokig eltartható, jól szállítható, uzsonnába csomagolható, kiadós, laktató, és – na jó, kimondom – egészséges(ebb mint egy Snickers).

Hozzávalók (kb. 60 darabhoz)

  • 25 dkg liszt (nálam teljes kiőrlésű tönköly búzaliszt)
  • 4 evőkanál cukrozatlan kakaópor
  • 1 egész csomag sütőpor
  • 25 dkg puha (szobahőmérsékletű) vaj
  • 15 dkg porcukor (vagy barnacukor)
  • 1 csomag vaníliás cukor (nálam bourbon-os)
  • 4 egész tojás
  • 30 dkg darabolt étcsoki vagy csokipasztilla
  • 15 dkg darabolt dió

A vajat a cukrokkal habosra keverem, majd egyenként hozzáadom a tojásokat. A lisztet, a kakaóport, a sütőport összeszitálom, és kanalanként a vajas keverékhez adom, és jól kikeverem. A diót mozsárban összetöröm, a csokit késsel nagyobb darabokra aprítom, és beleszórom a tésztába, majd alaposan átforgatom, hogy mindenhova jusson a dióból és a csokiból.

A sütőt 190°C-ra előmelegítem. Két nagy tepsit leborítok sütőpapírral, és két kanál segítségével nagyobb diónyi kupacokat teszek a tésztából 3-4 cm távolságra egymástól, hogy sülés közben, mikor ellapulnak, ne ragadjanak össze. A sütiket 10 percig sütöm, hagyom kihűlni, aztán dobozba teszem.

Az adagot nyugodtan lehet felezni, bár szerintem el fog fogyni, meg jól eltartható süti is, szóval szerintem nem marad a nyakatokon. :)

Variációk: a tészta dió és csokidarabok nélkül nagyon jól kezelhető, el tudom képzelni más magvakkal vagy például egy narancsos verzióban, kandírozott (vagy csak simán reszelt) narancshéjjal, egy kevés narancslével az egyik tojásfehérje helyett, stb. Sőt, kakaópor helyett darált mandulát is tehettek bele, és mondjuk hozzá fehércsokit… hmm! Kísérletezzetek nyugodtan!