A konyha zóna kapcsán újabb körkérdésem van a számotokra, de ezúttal nem tippmegosztós-takarítós, hanem nosztalgiázós. :) Arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az első olyan konyhai fogás, amit az elejétől a végéig teljesen egyedül csináltatok, és hány évesek voltatok akkor?

A konyhai lebzselés nálam mindig adott volt, emlékszem a nyomi kis gombóc-süteményekre, amit a maradék tésztából gyúrtam (teljes büszkeséggel fogyasztottam őket), de az első konkrét “recept” valamikor 9-10 éves koromban lehetett, méghozzá salátát készítettem. Kéziturmixban joghurtot, tejfölt, majonézt meg fűszereket kotyvasztottam össze, és beleraktam a műanyag mixerbe a kézzel miszlikbe tépkedett szalámit és jégsalátaleveleket is. :)) Teljesen vállalható lett. Nem tudom, ezután mi volt a következő, ami biztos, az a húgommal elkövetett csokitorta, valamikor 15 éves korom körül – csak az rémlik, hogy kicsit elbaltáztuk (ronda lett, és finom), és irdatlan mocskot és kuplerájt hagytunk a konyhában. (Bocs, anyu! ♥) Nem sokkal utána csináltam zacskós porból carbonara tésztaszószt, de sonka helyett töpörtyűvel, mert azt hittem, jó lesz az is. Borzalmas lett. :)) Ami viszont nagyon jól sikerült, az a meg nem mondom hányadik évfordulónkra (második? harmadik?) készített évfordulós menü (16 éves lehettem, szóval vagy második, vagy harmadik), amiben volt férjfogó sajtleves (esküszöm ez volt a neve, de végülis bejött, nem? :)), valamivel töltött csirkemell, meg még süti is — akkor szabadultam rá az NLCaféra, és minden receptet kinyomtattam meg kiírtam, sőt, még rózsaszín szívecskés étlapot is rajzoltam a vacsorához. Az első közös főzésünk Ádámmal pedig nem sokkal a háromfogásos sikertörténet előtt történt: tükörtojást és bacont készítettünk reggelire. Mindkettő ehetetlenül nyers maradt, de megettük. Szerencsére sokat fejlődtünk azóta. :)