Körkérdés: Mit főztél először?

A konyha zóna kapcsán újabb körkérdésem van a számotokra, de ezúttal nem tippmegosztós-takarítós, hanem nosztalgiázós. :) Arra lennék kíváncsi, hogy mi volt az első olyan konyhai fogás, amit az elejétől a végéig teljesen egyedül csináltatok, és hány évesek voltatok akkor?

A konyhai lebzselés nálam mindig adott volt, emlékszem a nyomi kis gombóc-süteményekre, amit a maradék tésztából gyúrtam (teljes büszkeséggel fogyasztottam őket), de az első konkrét “recept” valamikor 9-10 éves koromban lehetett, méghozzá salátát készítettem. Kéziturmixban joghurtot, tejfölt, majonézt meg fűszereket kotyvasztottam össze, és beleraktam a műanyag mixerbe a kézzel miszlikbe tépkedett szalámit és jégsalátaleveleket is. :)) Teljesen vállalható lett. Nem tudom, ezután mi volt a következő, ami biztos, az a húgommal elkövetett csokitorta, valamikor 15 éves korom körül – csak az rémlik, hogy kicsit elbaltáztuk (ronda lett, és finom), és irdatlan mocskot és kuplerájt hagytunk a konyhában. (Bocs, anyu! ♥) Nem sokkal utána csináltam zacskós porból carbonara tésztaszószt, de sonka helyett töpörtyűvel, mert azt hittem, jó lesz az is. Borzalmas lett. :)) Ami viszont nagyon jól sikerült, az a meg nem mondom hányadik évfordulónkra (második? harmadik?) készített évfordulós menü (16 éves lehettem, szóval vagy második, vagy harmadik), amiben volt férjfogó sajtleves (esküszöm ez volt a neve, de végülis bejött, nem? :)), valamivel töltött csirkemell, meg még süti is — akkor szabadultam rá az NLCaféra, és minden receptet kinyomtattam meg kiírtam, sőt, még rózsaszín szívecskés étlapot is rajzoltam a vacsorához. Az első közös főzésünk Ádámmal pedig nem sokkal a háromfogásos sikertörténet előtt történt: tükörtojást és bacont készítettünk reggelire. Mindkettő ehetetlenül nyers maradt, de megettük. Szerencsére sokat fejlődtünk azóta. :)

Hozzászólások

  1. eszti írta:

    haha, talán tízéves korom körül kimentem a konyhába, hogy az esti tévézéshez anyuéknak pudingot csináljak. senki nem tudott a ténykedésemről, büszke voltam, hogy egyedül elkészítettem, és nagyon örültek a végeredménynek. csak én nem értettem, hogy mitől olyan más. mint később kiderült, fel kellett volna hozzá forralni a tejet…:D

  2. írta:

    Nekem vaníliapuding. Sima pudingporos, úgy 12 évesen. Nem sokkal utána jött nekem is egy csokitorta öcsém szülinapjára. Még szép is lett, csak a krémhez nem vertem fel a tejszínt és az egész belefolyt a piskótába. Az egész család le volt nyűgözve, csak engem bántott az “eltűnt” krém. :D

  3. írta:

    Nálunk nem volt divat az együtt főzőcskézés, mert anyu munka után gyorsan megfőzött, én meg addig tanultam. A nagyinál is max. pogácsaszaggatásban, nudlisodrásban, rétesre töltelék vagdalásban :) segíthettünk. (Bár onnan meg azért voltunk “kitiltva”, mert unokaöcsém falta a nyers tésztát. :) ) Úgyhogy jó későn, úgy gimi közben készítettem először valamit úgy igazán magamtól: spagettiszószt (ketchup, só, bors, fokhagyma), és a fantasztikus fogyi-salátámat. Fejes sali, de mivel nem szeretem a nyers zöldséget, jól meglocsoltam tejföllel, aztán mivel a tejfölt sem szeretem csak úgy natúr, megszórtam szalonnapörccel, amit szintén nem szerettem, és biztos, ami biztos, egy kis zsírt is csorgattam rá. :))) Egyébként így ez a sok nemszeretem-dolog már egész finom volt. :)

  4. l2njpy írta:

    Nálunk sem volt együttfőzőcskézés. A konyhánk is pici, egyemberes, egyanyukás. Plusz anyukám túl tökéletesen főz, szervezetten, olajozottan, istenien. Neki a mi segítségünk csak hátráltatás, mert akkor nem úgy megy, ahogy ő akarja/akarta:-)
    Ma már én is inkább egyedül szeretek főzni, és tesómmal is mindig akkor főztünk, próbálkoztunk, ha anya nem volt otthon.

  5. írta:

    12 évesen leveles spenótból készítettem főzeléket. Leszáraztam, megfőztem, összevágtam, tisztességesen befűszereztem és piszok büszke voltam magamra, egészen addig, amíg rá nem jöttünk, hogy nem mostam ki belőle rendesen a homokot…. Ezzel az erővel sódert is ropogtathattunk volna némi fokhagyma kíséretében..:o))

  6. PottomPanna írta:

    15-16 éves körül lehettem, amikor az öcsém kórházba került szombat este, és vasárnap vendégek jöttek hozzánk. Anyukám bent volt öcsémmel, apa nem tudott főzni, így nekem kellett összedobni a vasárnapi ebédet. Húsleves volt, krumpli püré, és ha jól emlékszem rántott hús, de lehet valami más hús volt.
    Azt tudom, hogy telefonon anyukám mondta, hogy mit milyen sorrendbe kell a levesbe tenni :D
    De sütit már korábban készítettem. Azt tudom, hogy még a gáztűzhelyt be se tudtam kapcsolni, mert féltem, hogy a felcsapó láng megéget, így amikor apa hazajött, ő kapcsolta be nekem, mert már ott várt a kiszaggatott süti a tepsiben :) Abban az időben anyukám mindig sokáig dolgozott, és nem volt ideje sütni, így én mindig sütöttem valamit :D

  7. sajtocska írta:

    Tejberizs! Nyiszlett kislány voltam mindig is, de ebből a kajából bárhol, bármikor, bármennyit meg tudtam enni.:) Nem emlékszem az első önálló dátumra, de gimi előtt biztos nem főzőcskéztem, nálunk sem volt divat hagyni a gyereket sertepertélni a pici konyhában (mondjuk nem is akartam volna ;))

    Így végül 19 évesen, elsőéves egyetemista koromban főztem meg az első önálló bolognai spagettimet, amire nagyon büszke voltam egy haverom előtt.:)

    A pályafutásom végül az első közös albérletben indult el igazán, elsők között volt a krumplifőzelék, de félreértettem a “kis ecet” részt, így ehetetlenül savanyú lett. A következő félreértésem a hentes-módra-husinál volt, nem írta a recept, hogy a “fedő alatt párold meg a husit” azt jelenti, hogy önts alá vizet is…így kb 1 órán keresztül vakartam később a teljesen odaégett cuccot.
    Végül mégis megtanultam főzni, és szeretek is.:) Meg enni is!:P

  8. Bb.Sophie írta:

    A legelsőre nem emlékszem már, nem maradt meg emlékként, de amire a legbüszkébb vagyok: a galuskám. :)) A nagymamámtól tanultam meg elkészíteni, ugyan van galuskaszaggatója, de deszkával és késsel formázza őket, én is csak úgy tudom megcsinálni, az áll kézre. :)

    Sütni imádok, és viszonylag hamar is kezdtem el (14-15 évesen) inkább kevert tésztákat mint szaggatósat, nincs türelmem hozzá. :))

  9. írta:

    Nagyon jó ez a kérdés, szeretek főzni is, enni is. De konkrét első emlékem nincs. Valószínűleg azért, mert egész pici koromtól anyukám és a nagymamám körül sündörögtem a konyhába és ők be-be fogtak a főzésbe. A nagymamám sok tésztafélét készített, szerettem a tésztákat gyúrni, dagasztani. Persze ez főleg malackodás volt még akkor. Voltak kis aluminíum játékedénykéim (még a mama játékai voltak anno), és én is kaptam mindig egy kis gombócot a tésztából, formázgattam kiflinek, pogácsának stb. és az enyém is ki lett sütve a kisedényben a többivel együtt. És meg is ettem a művem. Olyasmikre konkrétan emlékszem, hogy már ovis koromban szitáltam a lisztet, választottam szét a tojás sárgáját a fehérjétől, mixerelhettem is, amíg el nem fáradt a kezem stb. Később talán a sültkrumpli, tükörtojás, palacsinta voltak az első önálló kreálmányok… De az első önálló mosogatásomra határozottan emlékszem. Nem tudom hány éves lehettem, de az biztos, hogy kissámlira kellett állnom, hogy jól elérjem a mosogatót. És nagyon határozottam én akartam csinálni egyedül. A szüleim még az asztalnál ültek és beszélgettek. El is mostam a poharakat és a következő dolog rögtön a kávéfőző volt, amiből én nem öntöttem ki előzőleg a kávézaccot, hanem csak úgy mindenestől bele a mosogatóvízbe :D Tiszta kávé volt minden, de én azért folytattam, jó pár dolog lett kávésra mosva, mire anyukám észrevette a baklövést és rögtön átvette a mosogatást…

  10. Emese írta:

    Krumplit :-)
    11-12 évesen, azt hiszem.
    Barátnőmmel, nagymamája telefonos segítségével …
    Valami nagy projekthez képzeltük el eredetileg, szilvásgombóc, vagy ilyesmi, de a krumplifőzésnél már megakadtunk, úgyhogy a végén sima főtt krumplit ettünk :-)
    14 éves korom óta főzök, azóta éltem apukámmal ketten, akkor mindenféle paprikást csináltam először, gomba- és csirkepaprikást.
    Apa régen mindig pénteken próbafőzést csinált, ha láthatásra mentünk hozzá a hétvégéken, a nem lehet abbahagyni csirkéje, a palacsintája és a somlói galuskája páratlan finom <3
    A páromnak pörköltet főzteom először – mostfigyelj! – csirkemellből :D Mert semmi más húst nem volt hajlandó megenni. Azóta már "megneveltem" ilyen téren :-)

    • zeugma írta:

      Most miért, finom a pörkölt csirkemellből! :-)
      De tényleg, nálunk rendszerint abból van. Vagy csontos csirkehúsból, az még finomabb. Vöröshúst nagyon ritkán eszünk, a csirkénél extrább szárnyas meg max. karácsonykor van, így a pörkölt is csirkéből készül, ahogy minden más húsos kaja.

  11. Krikri írta:

    Egy vaníliás, banános, kekszes kelyhet készítettem a szerelmemnek, amikor legelőször jött fel hozzánk, bemutatkozni a szülőknek. Nagyon finomra sikeredett, csak sajnos kiderült, hogy három ételt nem eszik meg. Túrós tészta, banán és a vaníliás ételek… Kevéskén múlott, hogy elsírjam magam. Azóta már a férjem, de mindig mondogatja, hogy ha túrós tésztát is teszek bele… akkor is elvett volna. :)

  12. írta:

    @l2njpy: nálunk is ugyanez a szitu, kis konyha, anyut csak hátráltattam, ha nézni akartam hogyan csinálja a dolgokat. A mamámat viszont mindig figyelhettem, és ő sok sütit sütött, ezért én is először piskótát készítettem, kb 12-13 éves lehettem. Azóta is jobban szeretek sütiket sütni, mint rendes főtt ételt készíteni…
    A pudinggal én is ráfáztam, én a cukrot felejtettem ki belőle.

      • l2njpy írta:

        Szegény anya a hétvége és egyáltalán minden szabad idő nagyrészét így is a konyhában töltötte, ha meg még “segítettünk” volna, tutira ki se jön, csak aludni:-)
        Meg valahogy nálunk mindig az volt, hogy mi csak tanuljunk, mert az a dolgunk.
        Nyári szünetben nagyinál viszont sokat szerencsétlenkedtünk együtt az unokatesókkal, igaz ott hatalmas a konyha.

      • írta:

        Szó szerint ez volt nálunk is a mottó (nektek csak az a dolgotok, hogy tanuljatok). :) Tök jó, hogy másnál is.
        Mi csak ott lógtunk a konyhában, mert addig is lehetett dumálni – nem mindig kuktáskodtunk. Ukázba sose volt kiadva, hogy segítsünk.

    • timoca írta:

      Lányok!
      Én is pudinggal kezdtem a pályafutásom kb. 9-10 évesen. Anyukám dupla falú fütyülős fazékban szokta csinálni, én viszont nem tudtam,hogy amikor fütyül, akkor még csak a víz forr és a pudingot még főzni kell. Elzártam alatta a gázt, kitöltöttem tálkákba és vártam,hogy majd megdermed. Persze, azt várhattam. Folyós maradt.
      A szüleim viszont olyan rendesek volták,hogy folyósan is megették.

  13. theboo írta:

    Húú, úgy hatodikosok lehettünk egy barátnőmmel és náluk csináltunk valami sütit, de előtte egyikünk sem próbálkozott egyedül semmivel. Olyannyira rákaptunk a feladatra, hogy az sem zavart minket, hogy találomra kellett a cukrot, lisztet beleönteni a tálba, mert nem találtuk meg náluk a mérőedényeket. Ehhez képest majdnem tökéletes lett, csak cukorból raktunk bele egy kicsit többet, de így is pillanatok alatt elfogyott, és meg is dicsért minket az anyukája. :)
    Előtte nálunk mindig segíteni kellett anyunak, de szinte csak olyan munkát kaptunk öcsémmel, amit utáltunk… Krumpli, hagyma hámozás, tészta dagasztás, egyéb zöldségek pucolása… Szóval semmi olyat, amit élveztünk volna. Mikor a nyers tészta jött, akkor meg el lettünk zavarva, mert ha anyu nem vette észre, akkor annyit lopkodtunk belőle, hogy fele annyi sütire se volt már elég, mint ahogy eredetileg tervbe volt véve. :D Így nem is szerettem meg soha a főzést, és a mai napig nem is csinálok semmit, ha nem muszáj. Szerencsére a párom szeret és tud is főzni.
    Bár a kávén kívül van még valami, amit bármikor szívesen megcsinálok, ez pedig a tonhalas tészta. Sűrített paradicsom, tonhal konzerv, fűszerek… Még anyu is mindig engem kér meg, ha ilyet akar enni, annyira belejöttem. :D

  14. Roszika írta:

    12 évesen főztem először teljesen önállóan, segítség nélkül. Anyukám kórházba került, a szomszéd néni főzött húslevest neki, én pedig rántott húst sütöttem, meg petrezselymes krumplit készítettem és ezt vittem be neki, hogy ne a kórházi „finomságokat” kelljen fogyasztania. Egész finom lett állítólag (a kórházihoz képest mindenképpen). :)

  15. Belli írta:

    Öt-hatodikos koromban krumplilevest. Egyedül voltam otthon, előre megbeszéltünk mindent anyuval, és annyira izgultam, hogy mindent végigcsináltam, mikor észrevettem, hogy a krumpli még nem főtt meg. Főztem még, és ehető lett, de a rántás utófőzve elég randa.

  16. luxusrozi írta:

    Mit főztem először… Egyedül talán tizensok évesen főztem, mindig csak kuktáskodni szerettem, vagy a nővéremmel együtt főzőcskézni. Az egyik első rizsünk a “kis vegetától” sárga lett, képzelhetitek, ezzel együtt milyen sós!
    Amikor férjhez mentem, komolyan új dolog volt az életemben, hogy Egyedül döntök a főzésről és a bevásárlásról.

  17. jikka írta:

    tekintve hogy sosem szerettem a konyhában tevékenykedni, elég későn, huszonévesen főztem először önállóan, mikor már nem laktam otthon, mégpedig paradicsomlevest, de azt is úgy, hogy anyu telefonon instruált közben folyamatosan. aztán ezzel a tudással nagyjából meg is elégedtem amíg terhes nem lettem. akkor megtanultam alapdolgokat, de a főzést nem sikerült megszeretni, sütni viszont szívesen sütök, illetve van pár dolog – pl. lasagne – amit tökélyre fejlesztettem

  18. írta:

    10, maximum 11 éves voltam, amikor unokaöcsémmel csináltunk csokispiskótás vaníliatortát, de irtó bénák voltunk, a vak vezet világtalant tipikus esete. Először talán bolognai spagettit készítettem, vagy talán rántott husit sültkrumplival? Mindegy, ma már szinte bármit elkészítek, imádok a konyhában tevékenykedni:)

  19. kkrita írta:

    Sziasztok, már régóta nézegetem az oldalt, de még sosem szóltam hozzá, ez a főzőcske viszont olyan mély emlékeket idézett fel, hogy muszáj. 8-10 éves lehettem, amikor a Gyors édességek c. könyvből próbáltam kávékrémet főzni (mivel mindig is édesszájú voltam és már akkor is szerettem a kávé ízét-illatát stb.) A recept szerint x dl erős feketekávé kellett, és én lefőzés nélkül a darált kávét beborítottam az edénybe, aztán főztem-főztem, de csak nem akart krémes és sima lenni a cucc. Anyukám kertészkedett, mondtam neki, hogy én mindent a recept szerint csináltam, azt mondta, öntsem ki és álljak neki még egyszer (olyan jó fej, hogy nem lett mérges) és én mindent megcsináltam UGYANÚGY, darált kávéval :-))) Harmadszorra együtt készítettük el anyával.
    Via, gratulálok a blogodhoz, nagyon örülök, hogy pár hete idetévedtem, azóta nem telik el nap, hogy meg ne nézzem, mit találtál ki!

  20. Eszti írta:

    Nem tudom, mi volt az első étel, amit készítettem… a családi legendák szerint 3 évesen tésztát gyúrtam csipetkének, és lekvárral be is faltam :) Utána is sokat nyüzsögtem anyu mellett. Egyszer a nővéremmel sütöttünk tócsnit, a felső tagozatos osztálybulikra pedig már saját készítésű sütiket vittem.
    Olyan jó, hogy írtad ezt a bejegyzést, sok szép emléket előhozott :)

  21. Tunderfeny írta:

    Pudingot sokszor főztem, nem emlékszem az elsőre. De 14-15 éves lehettem, amikor vacsorára krumplit főztem, hogy együnk valami meleget, mert a szülők nem voltak otthon. Kemény lett, de azért finom. Nagyon büszke voltam magamra. Egyébként anyukám inkább ugráltatni szokott a konyhában, mint hagyni érvényesülni. Aztán 20 évesen saját kéróban megfőztem életem első krumplifőzelékét. :)

    Via, jó ötlet volt ez a körkérdés. Olyan dolgok jutottak eszembe, amikre nagyon régen nem gondoltam.

  22. debcsillu írta:

    Az elsőre nem emlékszem, de arra igen, hogy mit főztem először feleségként: lencsefőzeléket:D rántás helyett habarással (mai napig sose rántok, csak habarok), és férj azt mondta, hogy sokkal jobban ízlik neki, mint amit az anyukája szokott csinálni:) <3

  23. írta:

    Öcsémmel sütit sütöttünk 8-10 évesen. A bénázás később volt, az öcsémnek csináltam tejbegrízt, mivel nem szoktam tejet inni, a biztonság kedvéért rákérdeztem, hogy mérsz ki 1 liter tejet? (úgy rémlett, hogy két literes kiszerelésben van, mint a kóla, nem? :-))). Mire meglepődve mondta, hogy a 2dl-es poharakkal 5 x. Majd kapcsolt, hogy 1 literes az egész pakk.
    Aztán öntöttem bele a grízt, ahogyan a nagy könyvben meg van írva, de csak nem sűrűsödött be… Aztán a biztonság kedvéért még tettem bele, és még, és még, majd amikor hirtelen megállt benne a kanál, éreztem, hogy ez nem lesz jó ;-) De az öcsém hálás volt így is. Neki köszönhetem, hogy nem adtam fel.

    Most az ünnepek alatt voltam annyira szétcsúszva (sok meló miatt), hogy a mézes sütibe elfelejtettem mézet tenni!!! Pedig egy olyan receptről volt szó, amit 100x csináltam, és néztem a receptet (csak nem láttam), és érdekes volt, hogy nincs olyan illata a méz, vaj, cukor lábasban melegítjük résznek…A férjemnek sem tűnt fel. A végén tettük bele, és elég ragacsos massza vlett, de azért ehető volt.

    Via köszönöm a tuti tippet! Megvettem az Éva karácsonyi számát (amúgy nem veszek ilyesmit, és csak a fodrásznál olvasok női magazint), és olyan szuper receptek vannak benne! Párat ki is próbáltunk, és a férjem is nagyon élvezte a közös sütést. (már csak egy lépés, a sütit kérünk /adunk ajándékba-hoz, ez a tipped is nagyon tetszik!)

  24. Marry86 írta:

    Köménymagos leves volt az első önálló ügyködésem a konyhában. De inkább köménymagos főzelék lett. :D Pöpett sok volt a rántás. 10 éves voltam. Anyu és mama nem voltak otthon és hagytak lebbencs levest, amit én nem szerettem ezért voltam úgy, hogy inkább mást eszek. Aztán kétségbe esve rohantam nagyapámhoz, hogy puffog a “levesem”.

SZÓLJ HOZZÁ!

Házszabály

A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)