Bevallom, nem szeretem azt a cukormázas szöveget, hogy az “esküvő életed legboldogabb napja”. Mintha azután már semminek nem lehetne annyira örülni, és elkezdene ketyegni az óra: várnak az “ennél már csak rosszabb lehet” pillanatok. Pedig az esküvő jó esetben csak egy nagyon kiemelt, megünnepelt, boldog mérföldkő az úton, ami után várnak az újabb mérföldkövek. Talán pont az ünnep-jelleg miatt kap akkora hangsúlyt, és érezzük úgy a szertartás másnapján azt a furcsa, fáradtsággal keveredett csalódott érzést, hogy “ennek is vége” — pedig ezt az ünnep-érzést nyugodtan továbbvihetjük. Több, mint három évvel az esküvőm után is szívesen nézegetek esküvős képeket, videókat, mert nagyon tetszik a stílus, a kidolgozottság, a “királylányság”, és mindig keresem benne azt, amit átemelhetek a mostani életembe. (És persze az is benne van, hogy ha valaki azt mondja nekem, hogy életemben csak egy napon lehetek királylány, kibújik belőlem a hároméves, és ráölti a nyelvét.)

Mert mitől különleges egy esküvő? Az odafigyeléstől. Figyeltek egymásra a szerelmeddel. Figyelnek rátok a szeretteitek. Figyeltek a megjelenésre — ünnepi a ruha, ünnepi a menü, ünnepi a helyszín, mindennek megadjátok a módját. Ennyi. Igazán igazságtalan lenne, ha az életünkben a rendelkezésre álló több, mint húszezer napból egyetlen egynek örülhetnénk csak így. :) Összeszedtem néhány ötletet, hogy akár holnap is nászutasok lehessetek. És holnapután, meg jövő kedden, és hat év múlva március negyedikén – mert a lényeg az esküvő után jön!

1. Romantika

Az esküvő a szerelem megünneplése, az elköteleződés minden és mindenki előtt. Minden csokiszökőkút és bérelt limó alatt ez a lényeg, ez a gyökere az egésznek, és én nem a szerelem beteljesedéseként, hanem a közös út fontos részeként fogom fel, ebből kifolyólag pedig teljes létjogosultsága van a mindennapokban. A lassúzás, a tortavágás, a fotózkodás fontos és emlékezetes részei az esküvőnek, és igazán semmi nem tarthat vissza attól, hogy a nappalitok közepén lassúzzatok, beüljetek tortázni egy cukrászdába (egymást etetni kötelező!), vagy mobilos-kézkitartós fotósorozatot készítsetek arról, hogy szerda van, és egy padon ültök a napsütésben. (18-as karikás zárójel: ha vásároltál valami dögnőcis dolgot a nászéjszakára, senki nem íratott ám alá a boltban olyasmit, hogy csak egyszer használhatod! ;))

2. Rákészülés

Ez a “megadjuk a módját” rész. Miért ne öltözhetnétek ki (öltöny-nyakkendő neki, kisruha & magassarkú Neked) egy színházas esthez vagy egy éttermes randihoz? Miért ne lehetne az egyszerű hétköznapi, alkalom nélküli otthon elfogyasztott vacsora gyertyafényes, félhomályos, szépen megterített, halk zenés? Beszélgessetek, élvezzétek egymás társaságát akkor is, ha a főfogás paradicsomleves és túrós csusza. Írj szépen megfogalmazott meghívót a hétvégi mozizásotokra, szökjetek el mini-nászútra, ami simán jelentheti azt, hogy hétvégére kikapcsoljátok a telefonokat, és otthon wellnesseztek, és azt is, hogy kihéveztek Gödöllőre.

3. Oszd meg az örömöt!

Amellett, hogy az esküvőn ketten ünnepeltek, fontos az is, hogy ezt az élményt másokkal is megosztjátok. A közös program hagyománya – még ha ezentúl nem is rátok van kihegyezve – folytatódhat az esküvő után is! A násznép az életetek része marad örökre. Küldjetek indok nélkül közösen levelet vagy képeslapot a rokonságnak (közös pecséttel vagy monogrammal – ezek olyan szépek!), vagy rendezzetek rögtönzött családi összejövetelt akár tortával, programmal, meghívóval – csak úgy. A lánybúcsú/legénybúcsú hangulatát is felidézhetitek a barátokkal – a játékokhoz, bulizáshoz nem kell apropó.

4. Királylány vagyok!

Annyira megértem Heidi Klumot, hogy minden évben hozzámegy feleségül a férjéhez! El bírnám viselni én is a csillogást, a ruhákat úgy, hogy közben a férj marad ugyanaz. :)) Szerencsére a fehér nem csak a menyasszonyok kiváltsága (télen különösen gyönyörű!), sem pedig a pörgős szoknya, a hagyományos, visszafogott menyasszonyi smink pedig gyönyörűen alkalmazható hétköznapokon is. Barackos-rózsaszínes arcpír, barnás szemhéj, rózsás ajkak, francia manikűr – kész is. És igazán feltűzhetjük gyakrabban is a hajunkat, még ha nem is bonyolult képzőművészeti alkotásba, csak egy balerinakonytba.

Éljen az örökifjú pár!