Avagy sorozatszaknyelven: guilty pleasure. Mert vannak a non-plus ultra sorozatok, amik remekül vannak megírva, elgondolkodtatnak, meghökkentenek, a színészi alakítások tökéletesek, a poénok brilliánsak, és minden a helyén van — és vannak azok, amik csak arra jók, hogy tökéletesen enyhítsék a zsibbadt agy tüneteit. Nem gagyi szappanoperák — annál sokkal színvonalasabbak –, de a céljuk pusztán a szórakoztatás. És azt nagyon jól csinálják. Én az alábbi sorozatokat nézem kisebb etapokban – összevárok 3-4 részt, aztán amikor nagyon használhatatlan vagyok, pár nap alatt bepótlom az epizódokat. :)

90210

A 90-es években menő Beverly Hills, 90210 utódsorozata, teljesen hasonló felvetésekkel – kőgazdag gimisek, akik szerelmesek, bajba keverednek, megmenekülnek, irreális dolgokat csinálnak, és közük sincs a való élethez. A sorozat a 4. évadnál tart, a felnőtteket már kiírták, de a fiatal színészek is elviszik a hátukon a sorozatot, egy-két idegesítő kivétel van csak (a flegma szörföscsaj kezd unalmas lenni). Viszont teljesen korrektül van írva, és nem is lehet minden történetszálat ötven méterről előre megjósolni. Pompásan kikapcsol.

Pretty Little Liars

A Sara Shepard regénysorozatáből készült filmsorozatnak most fut a 2. évadja Amerikában – a könyveket hamarosan az Ulpius-ház kiadja itthon is. Félig tinisorozat, félig izgalmas thriller rejtélyekkel, hazugságokkal és a 90210-hoz hasonló irreális baromságokkal, de pont ez benne a gyönyörű. Nagyon szépen van felvéve, a díszlet és a ruhák tökéletesek, a színészek, főleg a fiatalok rendkívül ügyesek, és a történet is izgi. Öt barátnőről szól, akik közül az egyik nem is annyira barátnője, mint inkább piszkálódó vetélytársa a másik négynek – hol segít nekik, hol kiszúr velük, kifecsegi a titkaikat, zsarolja őket. Egyik nyáron eltűnik, és senki se tudja, hogy mi történt vele. A sorozat a négy lányról szól, és az ötödikkel való kapcsolatukról. Nem árulok el többet, ha tíz évvel fiatalabb lennék, úgy fogalmaznék: tök izgi.

Született feleségek

Veterán női rejtélyes sorozat, az idei a nyolcadik és egyben utolsó évadja. Az elején még friss, tökös és kellően szarkasztikus volt, mostanra inkább önmaga paródiája lett. Mary Alice sablonos monológjaitól néha a falnak megyek (“The sky is blue. Bla, bla, bla. … Yes. The sky is blue.”), és kezdenek nagyon túlzóak lenni a történetszálak, de ez már az “annyira rossz, hogy jó” kategória.

Futottak még…

Ők az “annyira rossz, hogy sz*r” kupacba kerültek idővel, nem tudtam velük mit kezdeni, túl gagyik voltak, úgyhogy békésen elváltak útjaink. Az egyik a Gossip Girl, amit négy évad után kaszáltam el, a másik pedig a Pan Am, amit két rész után. Egy-egy mondatot azonban érdemelnek, mert hátha másnak bejönnek. A Gossip Girl egy mondatban: 90210 New Yorkban. A Pan Am egy mondatban: Mad Men repülőn. De ezeknél már banális volt a történet, béna volt az írás, és nem kötött le tovább. Valahol a nézős/nem-nézős kategóriák között van a Glee, ami érdekel is, meg nem is – általában szórakozott netezés közben szoktam “nézni”, félig odafigyelve, a dalokat gyakran áttekerve. Vannak részek, amik nagyon bejönnek, a többség viszont közömbös.

Nektek vannak bevált könnyed, nem világmegváltó sorozataitok?