Rózsaszín szemüveg – meg bicikli, bögre és lufi

Szegény rózsaszín elég furcsa helyzetben van. Valamikor kinevezték a lányok színének — egyes források szerint a Viktoriánus korban még pont a kék volt a lányoké és a rózsaszín a fiúké, más források szerint a nők a bogyógyűjtő ősasszony-múlt miatt vonzódnak a pirosas árnyalatokhoz, a vadászó srácoknak pedig az erdőszínek jönnek be jobban). Lényeg a lényeg, azóta sokszor a lányoknak vagy nőknek szánt termékek alapból rózsaszínűek (borotva, szerszámkészlet, műszaki kütyük), mintha attól jobban kellene nekünk. Választék nem is mindig van; női = rózsaszín, és pont. Sokan emiatt nem is szeretik, mert ez a fajta gondolkodásmód jut róla eszükbe, ami ellen – joggal – tiltakoznak. Én se rajongok a csupa pink, infantilis, túlontúl Hello Kittys dolgokért. :) Ellenben a rózsaszínnek van egy nagyon kedves, bájos oldala is. Az eperfagyi, a rózsák, a jácintok, a málnatorta, a rúzsok, szájfények arcpirosítók, körömlakkok élénk árnyalatai és púderszínei. Egy harsány, pink lufinál kevés jobb dolgot tudok elképzelni – pár száz forintos instant jókedvre-derítő. Rózsaszín bögréből kávézni terápia. És a pink körömlakk legalább annyira fantasztikus, mint a vörös. ♥ Kis dózisban a rózsaszín valóságos csodaszer. Vannak kedvenc rózsaszín apróságaim – az mp3 lejátszóm (bálnás), a parfümöm, és rikító neonpink kihúzófilccel vagy post-ittel szoktam feldobni a munkanapok rutinját. A gyakorlaton túl elméletben is fejlesztem magam pinkológiából: szeretek rózsaszín képeket nézegetni, mert valahogy nyugtató, inspiráló – még a pink szobák is, bár élőben és hosszú távon valószínűleg nem lennék ekkora rajongó. :) A tumblr-ön rendszeres követője vagyok a fuckyeahpink blognak, az alábbi képek egy része is innen származik. :) Jó lapozgatást! (Jelen esetben – mivel 40 képről van szó – szívből ajánlom a “diavetítés bekapcsolása” opciót a teljes méretű képek alatt.)

Az egészséges rózsaszín-imádatról az Aerosmith is megemlékezett a Pink c. számban, a klip nem mellesleg gyerekkorom legmenőbb élményével, a gitározó rock-kentaurral is megajándékozott. Nézzétek meg. Még mindig menő. (Kötelességem megemlíteni, hogy munkahelyen/kiskorúak társaságában ne nézzétek, mert egy kósza mell befigyel benne.)

Ti szeretitek a rózsaszínt? Milyen mennyiségben? :)

Hozzászólások

  1. írta:

    A “Keep calm, have a cupcake!” mondás szinte szállóige lett nálunk :]

    A rózsaszínt túl töményen sosem tudtam elviselni. Az MP4-em pink :] Néha pedig hordok rózsaszín kiegészítők (rózsakvarc nyaklánc, karkötő, nagy rózsaszín köves gyűrű, kendő), főleg szürkével és barnával szeretem viselni :]

  2. bibolya írta:

    Wáó, de jók ezek a képek/ötletek! :) <3
    Nekem -most már azt hiszem ki lehet jelenteni- ún. színkorszakaim vannak. :D Gimiben a sötétet, leginkább a barna árnyalatait kedveltem, utólag visszagondolva nem is nagyon volt más színű ruhám. :D Aztán a barnomán korszakom véget ért (bár a mai napig szeretem ezt a színt), jött a szivárványos időszak. :D Volt egy rövid fehér folt is, mostanában azonban leginkább a pasztell színeket kedvelem. Épp a napokban jutott eszembe, hogy tavaszra be kellene szerezni egy-két halvány rózsaszín, vagy lazacszínű holmit. :)

  3. andreakis írta:

    Nagyon örülök ennek a posztnak. Én nagyon szeretem a rózsaszínt, az igazi rózsa-színt, tehát nem a pinket. Leginkább a finomabb, pasztelebb árnyalat jön be, mert szerintem kifejezetten nőies, finom szín, elegáns. Szőke hajam van, úgyhogy kifejezetten keresem a rózsaszín dolgokat, hangsúlyozom, nem a pinket. Van pl egy mályvaszínű kiscsizmám, amit imádok és folyton dicsérik, hogy milyen jó.
    Szerintem nagyon jó kis szín, igen, akkor, ha csak egy-két valami rózsaszín, és az sem az a pink, élénk. Én bírom, nagyon is, na! :)

  4. írta:

    Én amióta öntudatra ébredtem, nem hordok rózsaszínt, semmilyen formában. Nem stílusom, nem igénylem, nem áll jól, és ez jó is így :) Vannak nagyon szép rózsaszínek, én ezt aláírom, sőt ezek jól tudnak esni az én szememnek is, de az élénk és nagy mennyiségű pinktől rosszul vagyok. És én úgy látom, a legtöbb árnyalatot csak nagyon kevés nő tudja ízlésesen hordani. Férfiakon pedig meg ne lássam :)

  5. mezitlabaparkban írta:

    Én anyutól örököltem a rózsaszín-undoromat, gyerekként kínosan ügyelt, hogy nehogy bármi rózsaszín legyen rajtam, mert hogy az olyan uncsi, “barbis”… Aztán amikor nemrég beazonosítottam magam az évszaktípusok szerint, rájöttem, hogy az isten is nekem teremtette ezt a színt, hiába szerettem a pirosat… Szval mostmár nálam a barackrózsaszín a favorit!:)

  6. nitta írta:

    Érdekes ez:) ahogy idősebb vagyok, egyre jobban szeretem, régen be sem engedtem volna, most a bordó mellett egy-két kis folt lehet, pink nem, csak halvány rózsaszín, van pl. egy lepke a függönyön, fonott cseréptartó és egy dísztasak, amiben hajgumik vannak, olyasmi, mint a 28-as képen. És van egy vékony garbóm is.:) Gyönyörű képek.:)

  7. NSDetti írta:

    Szuperek a képek:) “Keep calm, have a cupcake:)”
    Én szeretem a rózsaszínt, de nem állandóan, nem sokat, csak úgy el-elvétve. A lányomnak pl. alig találtam nem rózsaszín ruhát, őrület, hogy az újszülöttruhák vagy rózsaszínek vagy kékek (esetleg fehér). Így aztán szegény Vivi sok fiúruhát kapott:) (sokkal édesebbek, mint a pink-gejl mintásak)

  8. Villő írta:

    Jajj, de jó kedvem lett! Ki is lakkoztam a körmöm púderrózsaszínre (a héten volt már pink is:)), felvettem a lila-rózsaszín sportcuccomat és kezdem is Simonfi Ágit mindjárt.:)
    Én mivel kis-, illetve fiatal lányként nem voltam nagyon eleresztve rózsaszínügyileg, gyakorlatilag az esküvőm óta kattantam rá. Inkább csak kicsi dolgokban, mint körömlakk, sál, toll, de egy nap még lesz egy fáradtrózsaszín csipkeruhám (remélem, addigra nem leszek nagoyn öreg hozzá:)). Egyébként én nagyon szeretem antracitszürkével.

    Via, köszi, köszi és köszi a képeket és a témát is, angyon feldobott mára:).

  9. luxusrozi írta:

    Csak pár éve fedeztem fel magamnak a rózsaszínt, se gyerekként, se tiniként nem volt a színem.
    Bezzeg most… Nálam is a Miracle az abszolút parfüm, a kedvenc sálam, a menyasszonyi csokrom, az mp4-em… Nem gejl, csak épphogy életvidító mértékben! Rám nagyon jól hat, élek is vele boldogan; szóval KÖSZÖNÖM az összeállítást, Via!

  10. tubi_ca írta:

    Csak baba koromban voltak rózsaszín cuccaim, utána anyum igyekezett minél fiúsabban öltöztetni, egy darabig ment neki, azóta “kattant” valami itt bent, azóta nadrágom alig, szoknyám és ruhám viszont tonna számra van. A rózsaszín ellenességem viszont valahogy tovább húzta… Tavaly nyáron jutottam el először odáig, hogy vettem egy fehér felsőt, amin a nagy virágok széle halvány rózsaszín, és komoly dilemmát okozott. Felvehetem én ezt? Mit fognak szólni, ha én a nagy rózsaszín-ellenes ebben megyek valahová? Egyáltalán tényleg tetszik? Biztos? De miért? Végül megvettem, és szeretem. Azóta is gondolkodom, hogy kellene még, mert olyan kis bájos, de ez hosszú lesz, én érzem. Főleg mert a legtöbb boltban a rózsaszín vagy azaz élénk pink, amitől a falra mászom, vagy az a hideg rózsaszín, amitől rosszul vagyok. Ezek a meleg, barátságos árnyalatok, itt a képeken, viszont nagyon tetszenek. Igazi pink pink talán nincs is, ahhoz a “hideg rózsaszínhez” meg talán a 8. kép rózsái állnak a legközelebb. Bár az is lehet, hogy csak a képernyő beállításaim csalnak :D

  11. borsika írta:

    Köszönöm, köszönöm!
    A rózsaszínes képek is isteniek, de most másról írnék. Eddig nem igazán szerettem az Aerosmith-t, de ez a szám szerintem az egyik legjobb tőlük. Még soha nem hallottam, nagyon köszi, hogy megmutattad. Igen, a gitározó kentaur tényleg szuper, de a kék overall is nagyon jó. Majd’ harminc évesen fedezem fel az Aerosmith-t, egy rózsaszín bejegyzés kapcsán, na ez ám a nem semmi. Tegnap délelőtt olvastam a bejegyzésed, akkor rákattantam, egész délelőtt ez ment otthon a youtube-ról, délután elmentem éjszakai ügyeletbe, és az orvosiban éjjel és hajnalban is ezzel pörgettem magam. Most hazajöttem és ezt hallgatom. Mondom, teljesen rákattantam a dallamára, ritmusára, hangzásvilágára. Ez már kezd kóros méreteket ölteni… :) Szép napot mindenkinek!

Szólj hozzá!

Házszabály

A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)