Szívecskés csomózott karkötő

Tizennyolc évvel ezelőtt a világ legjobb könyve az Így készül az indián copf/Indián fonat című kettős kiadvány volt (egyik felében az egyik könyv volt, ha átfordítottuk, akkor meg a másik), szerintem már emlegettem itt a blogon. A csomózott karkötőkhöz elég egy alap mozdulatot tudni, aztán jöhetnek a bonyolítások, különféle minták: lándzsás, halacskás, gyémántos… Nyarakat töltöttünk el a karkötők gyártásával. A La Manufacture blogon olyan mintázatot találtam, ami a könyvben nem szerepelt: szívecskéset, méghozzá két színből. A használt színek a magyarázathoz nagyon jók, szépen el lehet különíteni a szálakat, viszont hordásra biztos, hogy másfélét választanék. Egy narancs-pink nagyon vagány lenne. :) Én egyébként a szívek belsejét is “kitölteném”, hogy ne csak a kontúr legyen, szerintem úgy még szebb. Persze ahhoz ki kell sakkozni, hogy melyik szál milyen sorrendben legyen. :) Most így ránézésre nem tudom megmondani, hogy mit kéne módosítani hozzá, akinek van ötlete, nyugodtan megírhatja.

Ti csináltatok annak idején ilyen csomózott karkötőket? Nyárra jópár elkészülhet még, érdemes megtanulni, egyszerre többet is fel lehet tenni, nagyon eklektikus úgy. :)

Hozzászólások

  1. caipirinha írta:

    Juuuuuj, iiigeen! Nekünk kölcsönbe volt meg a könyv, imádtam! Én is rengeteget csomóztam anno! Pont pár napja gondoltam rá, hogy milyen jó lenne újra átlapozni, tele volt jó ötlettel! Neked megvan? Ha igen, esetleg be tudsz fotózni 1-2 oldalt? :) Engem a filigrán karkötő meg a tűzföld..? azaz a végén a piros-türkizkék érdekelne… azok a kedvenc színeim! És biztos a többiek is örülnének… :) …az előző postodból pedig a Tracy Champan egy külön likeot érdemel :)))

    • írta:

      Ha tegnap nem hallgattam meg a Give Me One Reason-t, akkor egyszer sem. Mostanában vagy ez megy loop-on, vagy Nina Simone-tól a Sinnerman. Zenevámpír vagyok, ha rákattanok egy nótára, addig hallgatom folyamatosan, amíg még van benne élet. Ez néha évekig tart. :D Volt az elmúlt években pár nagy sláger, amiket még mindig nem untam meg. Nice Weather for Ducks, No One Takes Your Freedom (asszem ez a kedvenc számom a VILÁGON), Beggarman (jaj ezek a mindenféle man-ek! :)), New Shoes…

  2. tubi_ca írta:

    18 éve én is… azt akartam írni, hogy épp járni tanultam, de közben rájöttem, hogy nem. Nagyon nem. 4 évesen már szalad az ember… Veletek is előfordult már, hogy elfelejtettétek, hogy hány évesek vagytok és reflexből kevesebbet mondtatok volna, aztán rájöttetek, hogy már sokkal több? :/

    A témához hozzászólva, a könyvet nem ismerem, de van egy másik csomózós könyvem, plusz neten valami csomózós blogon is találtam jó mintákat régebben. Mondjuk soha nem bonyolítottam túl, 4 színnél többel sose dolgoztam. Ilyen szívecskéset is csináltam anno anyumnak, neki még meg is van (sötétebb és világosabb lila), plusz a páromnak is sorozatban gyártottam őket, neki narancs-fekete volt a szívecskés, de ő addig hordta mindig, míg szét nem koptak. Bár még megvannak valahol eltéve a lestrapált darabok :) Lehet hogy megint gyártok párat, 1-2 film alatt megvannak a nagyobbak is :D

    • írta:

      Én rendszeresen elfelejtem, hogy hány éves vagyok. De tavaly eljátszottam, hogy a feledik szülinapom után (25,5) elkezdtem kerekítve mondani: 26 éves vagyok. Így aztán a születésem napján, amikor ugye evidens, hogy egy évet öregedek, tehát hozzáadtam még egyet a 26-hoz, teljes letargiába kerültem, hogy 27 éves vagyok, és úgy éreztem, mint akinek elvettek egy évet az életéből. Aztán rájöttem, hogy én voltam az a nagyon okos. :))))

      Amúgy mentálisan 23-nak gondolom magam. Előtte évekig 17 voltam.

  3. Anael írta:

    Óóóó… micsoda szép emlékek. Megvan a könyv és jópár karkötőt meg is csináltam belőle, mindig csomóztam néhány sort, miközben a Jóbarátokat néztem. :)
    Az ikres a kedvencem, mert ezen sikerültek először szépen a csomók, meg ez volt az alső, aminél pontosan sikerült lemásolni a színeket is. Eltartott egy darabig, amíg megtaláltam azt a hobbiboltot, ahol pont azokat a fonalakat lehet kapni, amikre a könyvben hivatkoznak.
    Terveztem egy óraszíjnak valót is, de pár hónap után eléggé elrongyolódott az állandó kötögetés miatt.

    Az indián hajfonatokból készítettetek? Azt is fel lehet használni nyakláncnak, karkötőnek.

  4. Bettuska írta:

    Jaj istenem nekem is ez volt az egyik kedvenc kreatív könyvem gyerekkoromban, viszont én csak kölcsönbe kaptam, utána évekig kerestem könyves boltokban, de nem találtam meg sajnos:(

    Én 2 éve jártam úgy, hogy nem volt otthon gyertya, így a 24. helyett ismét a 23. szülinapomat ünnepeltem a régi gyertyákkal:) Nagyon boldog voltam, hogy nem is öregedtem, viszont idén rosszabb volt, mert olyan volt, mint aki 2 évet öregedett. Ráadásul a párom is nagyon “csalódott” volt, hogy ő totál azt hitte, hogy csak 24 leszek és szinte “lesokkolta”, hogy már közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz:( tehát dupla letargiába kerültem, még tortát se kértem emiatt:P
    Én mióta dolgozok sajnos kezdem magam 30-nak érezni, 1-1 nap után olyan lestrapált vagyok, jó lenne kicsit újra 18-nak érezni magamat. Van tippetek?

    • KemálAmál írta:

      Miért lenne baj, hogy közelebb vagy a harminchoz mint a húszhoz? Minden időszaknak megvan a szépsége, én például roppantul élvezem a szülőktől külön lakást, a saját magamról gondoskodást, ami húsz évesen még nem volt meg. Sose akartam fiatalabb lenni, amióta “öreg” vagyok (még azért harmincon innen)!

  5. NSDetti írta:

    úúú, imádtam! Legalább 100 karkötőt csomóztam: egyszer karácsonyra csak fonalat és egyéb kiegészítőket kaptam:) Épp tegnap hoztam el anyuéktól a fent említett kiadványt, mert megígértem a férjemnek, hogy készítek neki egy pasis karkötőt. (Eddig semmit nem hordott, hátha most megváltozik…) Csak sajnos baba mellett már nehezebb belevágni – illetve az nem is nehéz, hanem befejezni…

  6. Eszter írta:

    Nekem megvan az a könyv,és nagyon szeretem.Régebben teljesen elkapott a láz,és mindenfélét kipróbáltam,minden mintát,amit csak megértettem.Most másféle láz kap el: pl. porcelánfestés,fakanálbáb készítés és stb.
    De ez a minta nagyon tetszik,és ki is fogom próbálni!:))

  7. írta:

    Öcsém összeköltözött a barátnőjével, és úgy éreztem, hogy ő ezért idősebb, így mókás volt átgondolni, hogy ha ő 28 (mert elköltözött,) akkor én,a ki 1 évvel voltam idősebb, hogyan lehetek 25. :-)
    Végül már a 30. gyertyát is elfújtam, meg a 31-et is, de nem érzem magam többnek 27-nél. :-) Mindig emlékeztetni kell magamat rá, hogy te jó ég, már a harmadik x-en is túl vagyok. De semmi extra érzés, nekem elhihetitek.
    Talán, ha majd lesz gyerek, akkor attól “idősebbnek”, érzem magamat.

    Találtam egy jó idézetet erre, amivel egyetértek:
    ” A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet.
    Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani álmainkról! A z évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket”. – Radha Soami.

  8. tubi_ca írta:

    A könyvet megtaláltam vaterán:
    http://hasznalt-konyv.vatera.hu/egyeb/igy_keszul_az_indian_copf_indian_fonat_1562437886.html

    Egyébként megnyugtató, hogy nem csak én vagyok így ezzel az életkoros dologgal, én fejben megragadtam 19-nek. Már nem “épphogy felnőtt 18″ de azért még nem 20 :D
    Mondjuk ezt az “annyi idős vagy, amennyinek érzed magad” dolgot én általában anyumnak szoktam mondogatni, amikor megkérdezi a boltban, ha talál valami cuki kis felsőt, hogy “Felvehetem én ezt még?” Bár lehet, hogy ez ilyen családi vonás, mert mamám is szokta mondogatni mostanában, hogy amikor az ő mamája meghalt, annyi idős volt, mint ő most, de ő akkor olyan öregnek látta őt. Viszont ő most nem érzi magát annyira öregnek :D Szóval a család nőtagjai fejben fiatalabbak, mint a személyin :D

Szólj hozzá!

Házszabály

A kedvesség és a tolerancia alapvető errefelé. Ha úgy érzed, hogy a hozzászólásod nem olyan hangvételben íródott, ami ennek megfelel, inkább ne küldd el. Fenntartom a jogot a személyeskedő, rasszista, bunkó, stb. hozzászólások moderálására. Köszi a megértést. :)