Ha már fényesítjük a mosogatót, a tartalmáról is illik szót ejteni. Nem tudom, lehet-e tanulni egymás technikáiból vagy módszereiből, mindenesetre egy próbát megér.

Részemről: Nincs mosogatógépem; egy tálcás, kerek mosogatóm van. Amit tudok, beáztatok (nagy lábasokat, serpenyőket a pulton, mert különben elfoglalják a mosogatót) – langyos, mosószeres vízbe, akár éjszakára is, ha nincs időm az esti menetre; annál könnyebb a dolgom később. Ahogy a dédim mondta: ma örömmel, holnap körömmel… Én szeretem a körmeimet, úgyhogy inkább áztatok. :))  Mosogatószernek a Jar vált be, a beáztatáshoz néha forralok vizet a vízforralóval, a ragacsos tésztákat gumikefével szedem le az edényekről (a szivacsok belehalnak), és nem kapok szívrohamot, ha nem tök üres a mosogatótálca a “fényesítés” után. Ecetes vízzel is szoktam “mosogatni” (a teásbögrék nagyon szeretik), a makacsabb dolgokhoz pedig jöhet a hideg zsíroldó. Amikor nagyon sok a mosatlan, mert hirtelen elszaporodnak a mosatlangyártó lények a lakásban (alias vendégek), akkor a nagy kék műanyag vájdlingot is bevetem áztatás céljára, és amíg ott ázik az egyik adag, a többivel tudok haladni a mosogatónál. Mosogatás közben kis sugárban folyik a víz, hogy öblíteni tudjak, általában közepesen langyos, különben szétfagy a kezem. Ha sietek, gumikesztyűvel és melegebb vízzel mosogatok, mert így gyorsan elpárolog a víz, és nem kell törölgetni az edényeket, hanem minden mehet a helyére néhány perc után. Konyharuhával törölgetek, és akkor cserélem, amikor nagyon koszos lesz – ez 2-6 napig bármennyi lehet. Hát ennyi. :)