Kihívás #16

A 16 hét kihívása: Mondj nemet!

Ha nem létszükséglet megvenni, mert pénzkidobás, van már otthon, és úgyse használnád ki. Ha úgy érzed, hogy csak külső nyomás miatt vállalnád el, de valójában nem kötelező, és kedved sincs hozzá. Ha megkérdezik, hogy jól vagy-e, és hazudnál, ha azt mondanád, hogy igen. Ha inkább otthon maradnál, vagy ha már eleged van az otthonmaradásból. Nagyon erőteljes kis szó, használd!

+ FELADAT: A bugyis költekezés után újra gyűjteni kezdünk, kerülhet egy kétszázas a perselybe.

Hozzászólások

  1. Lena írta:

    ez sajnos nekem is nagy kihívás… 3 hónapja tépelődök egy olyan munkán, amit gyűlölik csinálni csak akárhányszor fel akarok végleg mondani, mindig megfőzik az agyam, hogy adjak időt magamnak. de hát ha egyszer utálom csinálni… de ma akkor pont kerül oda :)
    és sikerült egy csodaszép ruhára is nemet mondanom ma… igazi hős vagyok :D

  2. Krikri írta:

    Elfogadom a kihívást. Vagyis már egy ideje, igyekszem nemet mondani. A legfontosabb, amire igyekszem nemet mondani az a felesleges kiadások. Meglátom és megveszem, aztán bánom. mostanában olyan jó érzés mikor pár nap/hét múlva eszembe jut, hogy de jó, hogy nem vettem meg ezt vagy azt, mert nem is hiányzik eszembe sem jut.

    A másik ami még eszembe jut és mindenkinek ajánlom. Nemet mondani a negatív kisugárzású/ energiavámpír emberekre. Sokan vannak körülöttem akik csak kapni szeretnek adni nem. Csak leszívják az energiáimat, meghallgatom a panaszkodásaikat, de ők sose kíváncsiak rám. Tudom, hogy ez nem jó, de mégis nehezen mondok nekik nemet. Na majd most.

  3. Amanda írta:

    De jó, én már el is kezdtem (pedig akkor még nem olvastam), kb. 5-6 különböző fülbevaló közül akartam egyet mindenképp megvenni 3 különböző üzletben, de (szerencsére) aztán a végén az lett, hogy egyiket se. Csomó van már eleve, és oylan igazán-igazán egyik se volt.:)

      • Amanda írta:

        Basszus, én is pont ezt csinálom 3 napja!! :( Ráadásul nem szabad zsírosat ennem, de mégis tolom befelé (részben mert olyan van itthon)…

      • l2njpy írta:

        Nekem ráadásul volt tavaly tavasszal egy ERCP-s epeműtétem. Azt hittem, akkor tanultam belőle, hogy nem szabad zabálni, tönkrennei a gyomrom, meg minden. De nem, ételben olyan vagyok, miint az alkoholista, ha van, ha látom, eszem. Tudom, ne legyen itthon. De azért mindig ezt se lehet. Önuralom 0, és túlzottan élvezem az evést, és sok mindent kötök hozzá.

      • l2njpy írta:

        Akkor sorstársak vagyunk:-)

        Én a műtétet/beavatkozást megspékeltem egy hasnyálmirigy-gyulladással is, így a kórházból majd’ 10 kilóval könnyebben kerültem ki. Legalább ennyi pozitívuma volt a szemvedéseimnek. Illetve lett volna, mert ezt a 10 kilót én azóta szépen visszazabáltam:-(

      • írta:

        Auuu… Nekem víztiszta folyadék volt a hólyagban, a sebészem pislogott, azt mondta, nem látott még ilyet, bármelyik percben begyulladhatott volna, aztán akkor lőttek a laparaszkópiának, jöhetett volna a 30 centis hasi vágás. Nem menő. A háziorvosom pedig megveregette a vállamat, és azt mondta, ha nem lennék vega, valószínűleg nem úsztam volna meg ennyivel, vagy a genetikai múltammal nem epekövem, hanem vesekövem is lehetett volna. Lökött genetika. Sajna nem lehet válogatni, hogy a kék szemet kérem, az anyagcserezavarokat nem. :D

      • l2njpy írta:

        Nekem nem volt kövem, csak nem ürült, van benne egy szűkület ugyanis. Így aztán az ERCP során vágtak rajta egy 1 cm-es nyílást. De a vérleleteim irtó pocsékak voltak, sok tízszeresei voltak az értékek a normálisnak. A háziorvosom meg még egy vérvételre se vette a fáradtságot, pedig csomószor az ügyeleten kötöttem ki, és pokoli fájdalmaim voltak.

      • írta:

        Jaj. :( Nekem azért lettek kövek, mert sikerült úgy nőnie a vezetéknek, hogy kanyargott, és ezért nem tudott ürülni, a pangó löttyből pedig kő lett. Kikapták az egészet, ahogy van, megkönnyebbülés volt.

        És most hogy vagy, azóta működik, segít, hogy van nyílás?

      • l2njpy írta:

        15 éve kezdem úgy a hétfőket, elsejéket, éveket, hogy most igazán, biztos, tényleg sikerül elérni az ideális testúlyt. Ennyi idő után már nem hiszek magamban e tekintetben. Túlontúl sok volt a kudarc.

      • l2njpy írta:

        Sose vacsiztam, én inkább mindig reggelizős típus voltam, szóval ez kilőve. Tényleg, valahogy nem vagyok estievő, úgy nem tudok aludni, ha tele a hasam.
        Jelenleg év elejétől tornázok heti 4-szer, de semmi változás.

        Egyrészt hülye egy testem van (mikor egyszer tudtam fogyni, az kábé úgy volt, hogy 0 édesség, alig kaja, mindennapi torna, és így fogytam olyan havi fél kilót), másrészt abszolut nincs önuralmam “evésileg”. Én addig eszem, amig van, és ha van, eszem. Én nem tudok egy szelet sütit enni, és nem tudok sütit nem enni, ha van. (A süti itt bármilyen általam kedvelt étellel helyettesíthető)

      • írta:

        Ez viszont így nem normális és nagyon gyanús (mármint ilyen megvonás mellett a havi fél kiló). Vizsgáltak már Nálad inzulinrezisztenciát vagy más, anyagcsere problémákat? Utána kéne járni, mert simán lehet, hogy nem Te vagy a hibás meg a “hülye”.

      • l2njpy írta:

        Igen, minden ok. Egyszerűen többet eszem, mint amit lemozgok. Tök egyszerű.
        És alapvetően sem vagyok az a nádszál típus, plusz sosem volt lételemem a mozgás, én az az “egész nap ül, és olvas” típusú gyerek voltam, nem sportoltam, stb. A sport most is csak kényszer. És hát hogyan is lehetne ellensúlyozni viszonylag sok evést, és egész napos ülőmunkát, plusz genetikát egy óra szobabiciklizéssel/aerobiccal, stb.?

      • írta:

        De ha a célzott, átgondolt, betartott diétának ennyire nincs hatása, az semmiképp nem normális. Arra gondolok, amit írtál, hogy egyszer tudtál fogyni.

      • l2njpy írta:

        Igazából nem vagyok egy aktív ember, azt a kábé 4-szer 1 órát mozgom, és ennyi. Nem vagyok egy túrázós, járkálós típus, plusz sokat eszem, sokat ülök, és 15 éve van rajtam folymatosan 5-10 kiló plusz. Amikor lefogytam, akkor az addig tartott, amig el nem mentem nyaralni, és ettem-ettem-ettem, nyár végére visszajött. Szóval nálam a kulcsszó az önuralom, az meg nincs. Így jártam:-) Nem nyavalygás, tény.

        Szervi bajom már csak azért sem lehet, mert epebaj körüli kórházazás során fogytam, hisz nem ettem semmit.

      • luxusrozi írta:

        Lányok, úgy látszik, ez egy ilyen hétvége! Némi sporttal nagy nehezen leküzdöttem magamról egy ruhaméretnyit, de az evést nehezen bírom megállni, tényleg ilyen lehet az alkoholizmus is… Régebben azt hittem, jobban utálok mozogni, mint nem enni, de erre rácáfoltak az elmúlt hetek. Új módszerem: ha lesz is itthon csipsz (legesleggyengébb gyenge pontom), csak minden 4. nap ehetek belőle valamennyit. Többi napon önuralom, normálisan diétás koszt. Szeretek várakozni dolgokra (mint adventkor), hátha így a három napot is kibírom. Az utóbbi napokban 4-ből 3 volt egészségtelen, és hihetetlen sebességgel jönnek vissza a kilók, a túlevéses rosszullétről nem beszélve…

      • írta:

        Mi lenne, ha felírnád, mit eszel? Egy idő után annyira eleged lenne az irkálástól, hogy inkább nem eszed meg, mert fel kell írni… (ezt valahol olvastam, hátha bejön.)
        A másik ötletem, hogy mindenből a felét eszed meg? És fokozatosan csökkented az adagokat?
        Vagy mielőtt ennél, iszol egy pohár vizet? (egyrészt nem lennél “éhes”, és nem eszel utána?)
        Vagy este hat után CSAK egészséges kaját eszel, délig meg lehet “bűnözni”,?

      • Bimb írta:

        Végigolvastam a hozzászólásokat. Nem gondolod, hogy a “hülye vagyok, nekem nem megy”-ek helyett tenni kéne valamit? Ha meg feladod, mert úgysem vagy képes rá, akkor ne írj úgy, mintha ezért sajnálni kellene! Helyetted senki sem tudja elkezdeni az életmódváltást! Lehet persze sorolni a kifogásokat, de a vége ugyanaz: vagy kezdesz valamit magaddal, vagy tovább nyavalyogsz.

      • Bimb írta:

        Ó, nem akartam kapitánykodni.

        Csak nekem fura az, ha az ember problémaként kezel valamit, amit nem akar megoldani – pedig tudja, hogy kellene. Akkor tulajdonképpen probléma-e ez?
        Ha valaki jól érzi magát úgy, hogy időnként rosszul levésig eszik, vagy amíg van otthon, akkor miért ne tehetné? Nem kell mindenkinek XS-es ruhát hordania.

  4. ptju írta:

    Na az én nemem lesz a legütősebb? Bolt (nagy áruházlánc, ahol épp matricákat lehet gyűjteni) kis városban, évek óta odajárunk, rengeteget költünk. Én kis gyerekkel, nagy babakocsival, ami alján nagy bevásárlótér és háló vásároltam. Új biztonságiőr egy darabig csak szemmel tart, majd odajön, hogy legyek szíves legközelebb bevásárlókocsiba pakolni, mert abba kell. Kérdeztem, hogy mégis, hogyan oldjam meg, gyerek meg babakocsi, meg évek óta így van, és senkit nem zavart itt, sőt más sorstársaim is így oldják meg. Persze ő meg kötötte magát, hogy akkor is, mire mondtam, hogy NEM fogom se a gyerekeket babakocsistól, se magát a babakocsit kint hagyni az üzlet előtt, felőlem akárhányszor jövök, átvizsgálhat, hogy loptam-e, és mégis mit gondol, milyen bánásmód ez. Erre, hogy őt nem érdekli, hogyan oldom meg a bevásárlást, ő felszólít, hogy legközelebb ne így tegyem. Abban váltunk el, hogy közöltem, hogy akkor majd következő alkalommal is szólítson fel, mert NEM fogok másként vásárolni.
    Én vagyok hülye szerintetek? Nagy a kocsi, nagy az alja, átlátszó, totál ellenőrízhető.. Mégis, hogy vásároljon az ember kisgyerekkel, gyalogosan? Pláne, amikor a 3 éves nagyobbat is vinnem kell, akkor majd mit fog szólni, hogy ő meg jön mellettem, és időnként le akar majd venni ezt-azt a polcról? (szerencsére nem boltlerámolós fajta). És mondtam, hogy több tízezer forintot hagyunk itt, talán nem kellene molesztálnia…

Szólj hozzá!