Kis utazás: Abonyi Magán Zoo

Hétfőn családostul (szüleim és húgomék is beleértve) az abonyi Magán Állatkertben voltunk, rengeteget fotóztam, nagyon megválogattam a képeket, de még így is rengeteg következik. :) Remélem, nem bánjátok. Gyönyörű helyszínen, illatos erdőben található az állatkert, nagyon családias a hangulat és rendkívül tiszta, igényes helye van az állatoknak.

Nem mi lennénk mi, ha az első állatok, amik felett gügyögni kezdtünk, nem a nyulak lettek volna. :) Nem nyúlfüggőknek az állatkert nagy attrakciója most három apró kis tigris, akiket naponta kétszer (délelőtt tizenegykor és délután háromkor) a látogatók is megsimogathatnak. Erről sajnos lemaradtunk, de így is remekül elfoglaltuk magunkat – többek között a nyulakkal:

 

 

A nyusziknak elvileg van egy lezárt területe, de ők erre magasról tesznek, ki-be járkálnak, és az egész állatkertben élnek, közben kiszolgálják magukat a többi állat kajájából, ha épp arra járnak. Iszonyú jófejek. :) A kis vöröske a szemünk láttára fészkelődött ki a rács alatt.

 

Az oroszlánok és a tigrisek egészen közelről láthatók, és nincs üveg köztük és a látogatók között — furcsa volt egy levegőt szívni velük, annyira hatalmasak, messziről fel se tűnik, hogy milyen óriásiak. Az egyik hím megmutatta a híres oroszlánbőgést is… Élőben elementáris ereje van, ha a tök sötét dzsungelben hallanám éjszaka, kikészülnék tőle.

 
 

Azért mégiscsak nagy cicákról van szó – profi módon fetrengtek a tigrisek és az oroszlánok is. Megdögönyözném a pociját, ha hagyná. :) Az utolsó képen azért úgy néz, hogy meggondolom magam.

 

 

300 Ft-ért lehet zoo csemegét kapni, amit a szamarak, pónik és kecskék is előszeretettel esznek – mi több, követelnek. A szamarak közül a kis bolyhosfejű volt a kedvencem, főleg, mert a többiek folyton kitúrták. Csakazértis ő kapta a több csemegét. :) A kedvenc képem kétségkívül a szőke pacis, amit magamban gonoszul “Ádám találkozik Sarah Jessica Parkerrel”-nek hívok. :D

 

 

A teljesség igénye nélkül még néhány említésre méltó karakter: A mangalicák disznólkodtak (a nagy hímnek nagyon tavasz volt, szegény csajszit folyton kergette), a zebra a szamárral haverkodott, az egyik majom gyanakodott, a másik pedig – teljes joggal – úgy érezte, övé a világ.

 

Vétek lenne kihagynom a vizilovat, aki a zseniális Buborék névre hallgat. Mosolygós szeme van, nem? Az ormányos medvéhez kéretlen vendég érkezett – nem volt tőle elragadtatva.

Az állatkert területén hatalmas és jól felszerelt játszótér, tűzrakóhely és büfé is található, és lovagolni is lehet – zseniális program a hosszú hétvégére, szívből ajánlom mindenkinek. A felnőtt belépőjegy ára 1200 Ft, a gyerekjegy 950 Ft. Teljes mértékben a belépőjegyekből tartják fenn magukat, már csak ezért is menjetek. ;) Én záros határidőn belül újra el fogok látogatni, mert muszáj tigriseznem, kihagyhatatlan.

Hozzászólások

  1. írta:

    Szuper ez a hely!
    Én apai ágon abonyi vagyok, amikor még csak lovak voltak meg elvétve néhány vaddisznó, akkor jártam ott utoljára – lovagolni tanultam. Nemmondommeg, hogy legalább 16 éve volt :)))
    De épp ideje újra beiktatni a családlátogatások közé az állatkertet is.

  2. l2njpy írta:

    Nem szeretem a vadasparkokat, állatkerteket még kevésbé. Értem én, hogy a fajmentéshez, geneteikai állomány őrzéséhez is szükségesek, de valahogy szerencsétleneknek nem ez az élettere, csak erőszakkal ott tartjuk őket a mi szórakoztatásunkra.

    • írta:

      Vannak állatok, akik iszonyatos körülmények közül kerülnek az állatkertbe, és megmentés nekik, hogy ott lehetnek. Ráadásul emberekhez vannak szokva, nem erőszakkal tartják őket ott. Ha kiengednéd őket, esténként megjelennének a dzsungel szélén követelve a vacsorát… :)

    • zeugma írta:

      Régen én is így gondoltam, de azóta megváltozott a véleményem.
      Persze, hogy nem ez a természetes életterük, de rettenetes károkat okozna pont a vadállatoknak, ha hirtelen megszűnnének az állatkertek. Sok faj egyszerűen kihalna, mert a természetes szaporulat a még meglévő, beszűkült élőhelyükön egyszerűen kevesebb, mint ahány állat elpusztul, vagy pedig a belterjes szaporodás gyengítené meg a genetikai állományt. Sokkal-sokkal nehezebb volna tanulmányozni az állatokat a vadonban, mint most az állatkertekben, így a szabadon élők megmentéséhez szükséges tudásunkat sem tudnánk eléggé gyarapítani. Előfordult már, hogy egy afrikai majom- vagy oroszláncsoportot olyan tudás mentett meg, amit amerikai vagy más állatorvosok fejlesztettek ki fogságban tartott állatok esetei alapján.
      Ráadásul amint Via is írja, az állatokkal élőben találkozni semmihez sem fogható élmény, és emberek millióinak formálják a természethez való viszonyát az állatkertek és vadasparkok.

      Ma már nem az 1800-as években vagyunk: az állatkert nem a vadonból vesz el valamit, hanem mellette létezik. Az állatkerti állatok nem a dzsungelből hiányoznak, nem ott fogták be őket; nincs kevesebb oroszlán a szavannán azért, hogy mi Budapesten vagy Kínában megnézhessük őket. Ha nem volnának állatkertek, egyszerűen a most ott élő állatok 99%-a sem létezne, meg sem születtek volna.

      Tigrist állatkertben tartani nem nagyobb “állatkínzás”, mint baromfit, lovat vagy kutyát tartani a háznál. Ők is fogságban élnek a mi hasznunkra, és biztosan boldogabbnak látszanának, ha kieresztenénk őket a mezőre, csak kérdés, hogy életben maradnának-e. (Nem a konkrét egyedekre gondolok, hanem általában a háziállatokra: rég nincs már természetes életterük, ahol szabadon is fennmaradhatnának.) Az állatkerti tigris is egyfajta haszonállat: azért tartjuk, hogy az emberek megismerhessék és tanulhassanak róla, a tudósok tanulmányozhassák, szaporítsák, megőrizzék a genetikai állomány változatosságát, és a segítségével a vadon élő tigriseken segítsenek. Valamivel nemesebb cél ez, mint a tyúké, akit simán csak megeszünk :-)

      Persze sok függ a tartási körülményektől. Egy harmadik világbeli vásári mutatványos állat egy 2×2 méteres ketrecben aligha boldog, ahogy nem boldog az az állat sem, amelyiken kozmetikumokat tesztelnek egy laborban. Egy modern állatkert azonban lehetővé teszi az állatok kényelmes és egészséges tartását és méltó bemutatását. Talán “bűnösnek” érezzük magunkat a tény miatt, hogy a természetes élőhelyüktől távol, rácsok mögött látjuk őket – de ha jobban belegondolunk, ez a bűntudat csak olyan ember részéről jogos, aki nem tart háziállatot*, és nem eszik sem húst, sem semmi olyasmit, ami állatból készül.

      *Egyáltalán nem gondolom rossz dolognak a háziállatok tartását sem étel, sem munka, sem társaság céljából. De ha azt nézzük, ők ugyanúgy be vannak zárva, mint a tigris…

      • l2njpy írta:

        Jó, de a tyúkot jó pár évszázada erre a célra háziasítottuk, és azon az égövön él, ahol jó neki. Azt senki nem mondja, hogy egy jegesmedvének jó a magyar nyári 30 fok, meg egy medence még ha jó nagy is.

        De mint magam is elismertem fent, a genetikai állomány megóvása szempontjából fontosak és ezt tisztelem is.

      • zeugma írta:

        A husky vagy a norvég erdei macska is szenved a melegben, meg a csivava is vacog télen. Az élet kegyetlen :-)
        Egyébként igazad van, a hideghez szokott állatoknak a legnehezebb kellemes környezetet biztosítani (fűteni mégiscsak könnyebb, mint légkondizni egy egész kifutót). Még szerencse, hogy a hideg égövi állatok többsége szereti a vizet, és természetes élőhelyén is sokat tartózkodik benne, így fogságban is szívesen hűsöl medencében.

        Azért amikor fürdőruhában is melegem van, olyankor örülök, hogy nem vagyok jegesmedve, és nincs bundám :-)

  3. írta:

    Milyen klassz képek! Ezért is szeretem a blogodat, hogy vannak ilyen jellegű posztok is. :) Az állatkerteket gyerekkorom óta nagyon szeretem, külön köszönöm, hogy az abonyiról is tudok már, Neked hála.
    A csúcs pedig az, amikor “Ádám találkozik SJP-vel”! :) Hihetetlen vagy! <3

  4. Lena írta:

    abszolút megértem a nyuszimániád, amikor Schönbrunni állatkertben voltunk akkor azt hiszem a legtöbb időt a nyuszi kifutónál töltöttük el:)
    Én is egyetértek zeugma-val az állatkerteket illetően. szakdolgozatomat az állatkertekről írtam és egészen más megközelítésbe kerültek, miután egy csomó szakirodalmat elolvastam. pontosan ez a probléma, hogy nagyon sokan még mindig a régi menazsériákkal azonosítják az állatkerteket (vasrácsos betonketrecekkel), pedig a modern állatkertek ma már teljesen az állatokért, azok megmentééért működnek. persze még ma is van példa a szűk helyekre zsúfolt állatkertekre, azokkal én sem értek egyet de pl. a postban bemutatott és ahhoz hasonlókra igen is szükség van a 21. században.

  5. zeugma írta:

    Valaki szóljon már rám, hogy ne a tigriseket bámuljam a webkamerán, hanem menjek a dolgomra. Nagyon addiktívak!

    Persze, a vadonban vérszomjas (izé, inkább csak szimplán éhes és vadászó, de kétségtelenül veszélyes) ragadozók, és nem szívesen kerülnék az útjukba. Ám ha olyankor figyeljük őket, amikor éppen nem esznek és nem vadásznak, akkor kiderül, hogy ezek is csak hatalmas, lusta cicák, amit Via fotói is jól illusztrálnak :-)

    • írta:

      Tudom, azért is írtam, hogy gonosz vagyok. Nem szép dolog, tisztában vagyok vele.

      A hasonlatot nem én találtam ki egyébként, évek óta tartó mém a netes szférában. Amúgy annyira nem sértő, legalábbis én nem sértődöm meg rajta, vannak, akik szeretetből hasonlítanak színészeket állatokhoz (hogy hirtelen csak kettőt mutassak: vidra & sün). én szerintem pl. tiszta Ürge vagyok a Micimackóból, épphogy csak nem sípolok. :)) Vagy Bagoly. Vagy Ürge és Bagoly szerelemgyereke.

  6. Morgiana írta:

    Sziasztok,
    jó hogy ráakadtam erre a cikkre (szervezem a tavaszi programokat) egy kérdésem lenne, mivel nincs autónk, Budapestről hogyan lenne a legérdemesebb leutazni?
    Vonat? Busz? Stoppolás? (na jó, ez utóbbi verziót azért nem kell komolyan venni:)
    Köszi:)

SZÓLJ HOZZÁ!