2 rádiós interjú

Az elmúlt hét rádiósra sikeredett. :) Először Burkert Rudolf keresett meg a Kossuth Rádió Trend-idők c. műsorából, hogy szeretne velem egy rövid riportot forgatni az otthonnyaralós cikk kapcsán – ezt múlt pénteken meg is ejtettük, tegnap került adásba. Hétfőn pedig Bódy Gergő kért meg, hogy beszélgessek vele másnap az Ötös blogrovatában a Klub Rádión — ez viszont már élőben ment, telefonon keresztül. Nagyon jó élmény volt mindkét riport, köszönöm szépen az uraknak a munkájukat és a lehetőséget!

Az alábbiakban mindkét interjút meghallgathatjátok!


Kossuth Rádió, Trend-idők – 2012. július 26. (felvételről, 2 perc) – [letöltés]


Klub Rádió, Ötös – 2012. július 24. (élő, 11 perc) – [letöltés]

Ha bárki az interjúk kapcsán talált ide, ezúton is üdvözletemet küldöm! :)

Hozzászólások

  1. radyrpok írta:

    Hát akkor ha valaha látlak az utcán, jól odamegyek majd, hogy engem nem is inspirált a türkizkék! :-D

    De most komolyan, tök jófej voltál, csomószor felnevettem a válaszaidon. Arról meg lemaradtam, hogy “főállású” blogger lettél, de fogadd nagy-nagy gratulációmat! Ha valaki, te megérdemled, látszik, hogy mennyi munkád van a blogban, és meg is van az eredménye: színvonalasabb, mint bármelyik női magazin. És tök jó dolog abból megélni, amit az ember igazán szeret csinálni!

    • írta:

      Jól van, gyere ki a hóra, és megbeszéljük, mutatok én neked türkizkéket! :D

      Nem vertem nagy dobra, mert igazából tényleg nem változott semmi, csak ahelyett, hogy malmoztam volna munkára várva, vagy kevés pénzért güriztem volna kedvetlenül, azt mondtam, hogy inkább hagyjuk. Kezembe veszem a dolgokat és teszek egy próbát, mert muszáj adnom egy esélyt neki… Ki kell próbálnom magam, hogy milyen ez.
      Egyelőre még a megpróbálok megélni fázisban van a dolog, de mivel hozzá vagyok szokva a szabadúszáshoz meg a fluktuáló bevételhez, ez nem újdonság, és legalább közben tényleg azt csinálom, amit szeretek.
      Vannak például nagyon jutányos árú bannerhelyeim oldalt *ártatlanul jobbra mutogat*. :))

      Igazából az a legjobb hír, hogy nem vettétek észre, mert akkor jól végeztem a dolgomat és tudtam magam tartani az elveimhez (hitelesség, saját hangom, stb.). Az időm “eladó”, nem a véleményem. Továbbra is cserkészbecsszó, hogy minden vélemény a sajátom, senki nem szegez pisztolyt a fejemhez, csak olyat ajánlok, ami bejött, és ez a jövőben is így marad, mert szeretek reggel a tükörbe nézni. :) És mert magamból indulok ki, és nem akarok olyan blog lenni, amit én sem olvasnék szívesen.

      • radyrpok írta:

        Hát nem lenne mókásan abszurd felháborodva tiltakozni, hogy engem nem inspirált valami? :-)

        Tényleg szurkolok, hogy sikerüljön neked a blogot megélhetési forrássá tenni, mert mondom, szerintem a színvonal alapján ez “jár”. Úgyse veszek már papír alapú magazinokat, az arra költött összeg mehet a flattr-re. :-)

  2. Satine írta:

    Via! Gratulálok! Csúcs szuper vagy! Én kb. két hónapja egy véletlen kapcsán találtam meg a blogot és azóta azt jelentem függő lettem. :-)
    Várom a hétfőt az inspiráció miatt, várom a kedded a smink miatt, várom a csütörtököt a szép dolgok miatt, a kihívást és még sorolhatnám…
    Szeretem magam kreatív és pozitív szemléletű emberekkel körülvenni magam és benned ez hatványozottan meg van. :-)
    Köszönöm! Csak így tovább!

      • Satine írta:

        Óhh persze! Nincs benne semmi titok! :-)
        Lakberendezést tanultam idén ( vizsgaidőszakban is rengeteg inspirációt kaptam Tőled és Tőletek, akik szintén kommentelnek – ezúton is hatalmas köszönet érte – ) és egyik este a páromnak szerettem volna megmutatni, hogy majd az új házban milyen kis kuckót szeretnék mindenképpen betervezni. Sajnos persze az “ilyeneket” még az iskolában sem tanítják, így nem is igazán tudtam, hogy milyen néven alatt keresgéljek a neten képek után. Hát elkezdtem. Próbáltam rengeteg nevet kitalálni, míg végül bejött… És egyből ide csöppentem a “kuckó az ablak alatt” cikk alá, ahol tátott szájjal nézegettem végig a képeket. Ekkor már tudtam, hogy van közös bennünk. :-) Majd ezt a cikket követte a FlyLady program. Nahát látnod kellett volna, ahogy olvastam. :-) Fülig ért a szám… Azt gondoltam ezt is Nekem írtad. Született BO vagyok, így segített nekem is. Ettől kezdve pedig “sodródom az árral”.. :-) Rengeteg bejegyzésed olvastam és remélem még sokáig olvashatok ilyen pozitív kisugárzással teli cikkeket, mint amilyenekkel ellátsz bennünket napról-napra! Köszönöm Neked!

        Szép estét!

  3. Penelope írta:

    Via, ez fantasztikus volt…illetve “ezek”!:-) Gratulàlok!
    …csak nekem szúrt “fület”, hogy ezeket az interjúkat/beszélgetéseket miért FÈRFIAK csinàltàk?! Nem a feminista szól belőlem és igazàn szép ìzelítőt kaptak Belőled és a blogról a hallgatók…

    • írta:

      Én örülök neki, hogy mindkét esetben férfi riporter tartotta annyira érdekesnek a témát, hogy felkérjen az interjúra és időt szánjon rám. Nem csak nőket érdekelhet az, amiről írok, és szerintem a férfi szemszög mindig érdekes. Ha egy férfit is meg tudok győzni arról, hogy van létjogosultsága a blogomnak, akkor bárkit. :)) Őszintén szólva büszke vagyok rá, hogy nincs lesöpörve a téma úgy, mint egy pejoratív, “csajos”, bugyuta olvasnivaló, hanem helyén van kezelve.

    • írta:

      …akkor lehet, hogy túl bennfentes lett volna az interjú, mert arról lett volna szó, hogy “á, igen, én is ismerem azt, amikor…”. Így viszont avatatlan füleknek tudtam elmondani azt, hogy mit is csinálok – a hallgatók és a riporter ugyanúgy a “nem tudom, ki ez, nem tudom, miről ír, de meghallgatom” kasztba tartoztak. És minden nő hallgató tudott velem azonosulni, minden férfi hallgató pedig a férfival, és nem kapcsoltak el azzal, hogy “á, mindjárt a hüvelygombáról fognak beszélgetni, engem ez nem érdekel”. :))

  4. Penelope írta:

    Persze, én sem úgy értettem, hogy csak “rànk tartozol” illetve nem.női blogger vagy, hanem életmód…:-)
    Sőt! Ha jobban belegondolok:szomorú, hogy ìgy asszociàltam, mert ez mutatja, hogy a mi tàrsadalmunkban az “életmód” mennyire “női”…olyan értelemben, hogy mennyit foglalkozunk vele mi, nők…Persze részben a hormonjaink miatt is, de a nevelés is nagyban hozzàjàrul, hogy a férfiak ritkàbban fektetnek arra hangsúlyt, hogy jól érzik- e magukat ott, ahol éppen tartanak…Jóval könnyebben fogjàk fel a vilàgot, mint mi ( ez a tapasztalatom), de ez csak a làtszat…nekik is szükségük lenne egy kis Inspiràcióra vagy TILT-re :-) Persze a maguk ” férfias” módjàn :-)

    • írta:

      Én imádok pasikkal ilyesmiről beszélgetni. :) És szerencsémre az összes férfi az életemben olyan, hogy fontosak nekik ezek a témák. ♥ Valószínűleg azért vannak az életemben. ;) Még egyikük sem mondta, hogy “olyan hülyeségekről írsz”. Próbálnák csak meg… :D

      Igazad van abban, amit az inspirációról írsz. De tovább megyek: takarítani, főzni sem csak nőknek kell – egyedülálló pasik, szingli apukák is vannak bőven… Hát még ha a pár mindkét fele férfi, na akkor aztán nincs kire testálni a “női” feladatokat! Úgyhogy már csak ezért sem hiszek abban, hogy érdemes felcímkézni a dolgokat férfiasra meg nőiesre. Mindenki úgy éli meg saját magát, ahogy szeretné. Pasik arcradírral, nők borotválatlanul, pasik jógázva, nők falat fúrva… A skatulyák azért vannak, hogy felrúgjuk őket. :)

  5. Penelope írta:

    Na, a mi csalàdunk erre a tökéletes példa – a felrúgott skatulyàkra és a férfira ( Apukàm ) aki tulajdonképpen a FlyLady-t gyakorolja, csak nem tud róla :-) Anyukàm pedig…hàt nem is tudom….a legkevésbé tipikus Anya- hàrom lànnyal :-)
    Bevallom: a nehezebb pillanatokban vàgyom egy kiszàmítható,kényelmes skatulyàra :-)
    De teljesen igazad van : semminek nem szabadna kategorikusnak lenni, de kis hazànk sajnos ilyen – ezért hatalmas a felelőssége a mi nemzedékünknek…

SZÓLJ HOZZÁ!