2012. októberi zónabeosztás

Figyelem-figyelem, kezdők és újrakezdők, október elseje hétfőre esik, nincs kifogás, tessék elkezdeni zónázni! :) Ráadásul szépen jut idő minden zónára, 4 teljes, ötnapos, és egy háromnapos zóna van – tiszta ügy. :)

Mi az a zónázás? A zónázás egy fokozatos, fázisokra bontott takarítási rendszer, ami segíti szinten tartani a rendet és a tisztaságot – nincs többet kiégés, tűzoltás és kapkodás. Minden hónapban szisztematikusan körbemegyünk a lakáson, és kis lépésekben végigtakarítjuk az összes területet. Ahhoz, hogy holnaptól az első zóna feladataival már tudjatok foglalkozni, ezt a házi feladatot kell elvégezni. Az összes zónázós cikket és a teljes menetrendet itt találjátok, külön már nem fogok szólni róla, hogy mikor hol járunk — jobb oldalon a zónás modulban mindig eléritek a beosztást –, de kapcsolódó cikkeket továbbra is írok, ha olyanom van. :)

Akik eddig még nem zónáztak, azok is csatlakozhatnak holnaptól/hétfőtől! Ha előtte szeretnétek kialakítani a rutint, akkor csatlakozzatok a 30 napos programhoz (akár már holnaptól – iratkozzatok fel a motivációs hírlevélre!), és annak a végén betanítom a zónázást is.

A pontos októberi zónabeosztást az alábbi naptárban találjátok:

Levelesláda #05 – Ebéd, rutinok, önbizalom

Elérkezett annak az ideje, hogy több kérdésem van, mint amennyire volt időm válaszolni, de ez ne rendítsen meg senkit a kérdezésben, mindenki sorra kerül (lehet, hogy néha lesznek különkiadások vagy extra-hosszú levelesládák). Akinek nem válaszoltam, jövő héten sorra kerül! A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, és nyugodtan kérdezzetek az alábbi címen: via.farkas@gmail.com.

Zsófi rendesen szeretne ebédelni (nagyon helyes!): Nagyjából 1,5 hónapja kezdtem az új munkahelyemen. Az első 6 hétben szigorú rendszer szerint a “normál” munkaidőben jártunk be, és mivel van étkezőkonyha és mikró az emeleten, evidens volt h vittem főtt kaját itthonról + sütit, gyümölcsöt vagy csokit nassolni. Ettől a héttől viszont beindul a munka, és teljesen rendszertelen beosztásom lesz, hol délelőtt, hol délután, reggel korán, déltől este későig, teljesen össze-vissza. A szünet, amennyit tarthatok túl rövid ahhoz, hogy leüljek kényelmes tempóban megenni egy főtt ételt, és még valami mást is. 8 órában számítógép előtt ülök, és gépelek, folyamatosan foglalt a kezem, a csipegetés se nem kényelmes, se nem megoldható. A munka viszonylag pörgős és kreatív, egész embert és két szabad kezet kíván. Munka mellett a diplomamunkámat fogom írni, ami az én esetemben rohangálás könyvtártól-egyetemig, egyetemtől-könyvtárig, ha úgy jön ki egyenesen a munkahelyről jövök, a kettő között rohanva betolni valamit sem megoldás. A könyvtárban meg ugye nyilván nem ehetek. Félek, hogy ebben a “rendszerben” fel fog borulni, hogy mikor mit eszem és hogyan. Nem szeretnék sem rohanva elfogyasztható gyorskajákon, sem a munkahelyi automatából élni, de nincs ötletem, hogy mit vihetnék magammal, mik azok a praktikus dolgok amiket a rövidke szünetemben, vagy üres félóráimban el tudnék fogyasztani úgy, hogy viszonylag rendszeresen egyek, de ne terheljem vele sem az agyam, sem a gyomromat. Nyilván nem teljes dietetikus étrendet várok tőled Via, hanem kis praktikus ötleteket, te olyan jókat tudsz. :) 

Fél óra azért nem kevés a kajáláshoz, csak nem mindegy, hogy mit eszel – ne háromfogásos menüt csomagolj. :) A leves nálam úgy működik, hogy lassan tudom megenni, gyorsan eltelít, aztán amint túljut a gyomromon, megint éhes leszek, szóval fél órás evésekre ez nem jó megoldás. Kivéve, ha baromi sűrű, tartalmas a levesed, de akkor az már szinte egytálételnek minősül. :) Fél óra alatt azért tisztességesen be tudsz lapátolni egy tésztasalátát (ha nincs mikró), vagy egy szószos tésztát, vihetsz egy jó vastag szelet quiche-t vagy clafoutis-t salátával, bármilyen ragut rizzsel (pörkölt, gombapörkölt, zöldséges kutyulékok). Ez nyilván előkészületet igényel, meg főzőcskézni kell előző nap, de ha nincs lehetőséged bent normális minőségű és jó árú étkezésre, akkor ez az ára annak, hogy tisztességes ebédet tudj enni. Előre lefőzhetsz egy nagy adag tésztaszószt, az utána mehet pizzára, melegszendvicsbe, és a quiche sem egyadagos műfaj, kivéve, ha nagyon picike formában sütöd, de szerintem ha már egyszer nekiállsz, nem érdemes ilyen kicsi miatt összekoszolni a mosatlant. :)

KicsiFloo összezavarodottEgy szerelmi ügyben szeretnék tanácsot kérni. Volt egy srác, nevezzük most X-nek, akibe fülig szerelmes voltam, és nagyon jóban voltunk, viszont kétszer is lerázott, mondván, hogy ő nem érez irántam többet puszta barátságnál. Idén szeptemberben azzal indítottunk, hogy megbeszéltük, hogy barátok maradunk, de ez a barátság “még a köszönés is luxus” típusú volt, úgyhogy hamar túl tudtam rajta lépni, hiszen nem volt velem túl kedves. X-nek az osztályába érkezett idén egy másik srác, Y, akivel nagyon jóban lettünk, rengeteget beszélgettünk, és természetesen ő lett az új kedvenc, amit X nem nézett túl jó szemmel, féltékeny lett, hirtelen meglepően érdekessé váltam a szemében, sőt, a jelek szerint tetszem neki. Eddig egyértelműek voltak a céljaim, miszerint Y-t szeretem, de most teljesen elbizonytalanodtam. Mit tegyek?

Lépj vissza három lépést, és nézd meg kívülről. :) Elhiszem, hogy hízelgő, hogy az eddig hideg X most újra emberszámba vesz (azok után, hogy köszönni sem köszönt előtte!!), de próbáld meg hideg fejjel kezelni a dolgot. X érdeklődését nyilván felkeltette, hogy Y-nak is kellesz. A dédim mindig azt mondta, hogy “értékesebb egy guruló kő egy álló gyémántnál”, vagyis vannak pasik, akik számára attól leszel érdekes, ha más pasi mozgolódik körülötted, mert akkor jöhet a vadászösztön. “Biztos van valami abban a lányban, ha mást is érdekel, megnézem magamnak.” Ez nem feltétlenül valid érdeklődés, bár még lehet belőle az is, én mindenesetre péklapáttal vágnám tarkón, ha alanyi jogon nem érdekelném, csak azután, hogy egy másik rendes-kedves sráccal barátkozom. Ha az érdekli, hogy mekkora körülötted a hype, és nem valóban Te, akkor nem Te kellesz neki, hanem a (vélt vagy valós) státuszod. Ha összejöttök, esélyes, hogy folyamatosan fenn kell majd tartanod az érdeklődését, különben jön valami izgalmas (“Mókus!“) és megy tovább. Ér ennyit? Szeretnéd ezt?
Egyébként meg ne felejtsd el, hogy milyen bunkó volt előtte. Most bezzeg jönne learatni a babérokat? Tudod hova menjen… Hajrá Y! :))

Bianka tumblr-ön tette fel a kérdését: Szia Via! Egy eléggé kényes dologgal kapcsolatban írok, nem biztos, hogy tudsz segíteni, de azért érdekelne a véleményed. Van egy barátnőm, aki gyerekkora óta elég súlyos önértékelési problémákkal küzd, ilyeneket mond, hogy ő nem elég jó ahhoz, hogy legyen bárkije is, hogy nincs benne semmi olyan dolog, ami érdemessé tenné arra, hogy párkapcsolatban élhessen, és emiatt önző dolog lenne tőle, ha párt keresne magának. Egyszer volt egy pár hónapos kapcsolata, de a srác csúnyán átvágta őt, amitől csak még inkább összezuhant. Egyáltalán nem bízik abban, hogy valaha találkozik még olyan fiúval, aki őszintén _őt_ akarná, és nem csak azért, mert a nála jobb nők mind foglaltak. Teljesen meg van győződve róla, hogy ő nem érdemel magának barátot, és nem tudjuk őt meggyőzni az ellenkezőjéről :( Alapból nagyon félénk és visszahúzódó, de az utóbbi időben nagyon sokat romlott a helyzet…

Olyan szituációkba helyezném, amikben sikerélménye lehet, és megtanulhat önzetlenül adni (és kapni). Önkéntesség (állatokkal, gyerekekkel?) nagyon sokat segíthet. Nem kell most a szerelemről szólnia, csak arról, hogy érdemes az életre, és jó élni, és tanulja meg elfogadni, ha valaki (akár saját maga!) szereti őt. A sikerélményét bármilyen tanfolyam is növelheti, de ezeknek se legyen pasizós felhangja (ne táncórára vidd, hanem mondjuk varrni vagy kertészkedni vagy valami teljesen semleges helyre, ahol eszébe nem jutna ismerkedni senkinek, nehogy úgy érezze, hogy erőlteted a dolgot). Ez megint olyan kérdés, aminél a szokottnál jobban nyújtogatom a stafétát: többiek, van ötletetek Biankának?

Kata27 többet is kérdezett, szép sorban válaszolok rájuk! :) Hogyan telik egy átlagos napod? Rutinokat mindig csinálod? Melyik a kedvenc rutinod, és melyiket kedveled legkevésbé?
Nincs átlagos nap! :) Minden egy kicsit más. Attól függ, hogy megyek-e valahova, mert ha igen, akkor utána kell még dolgoznom, tehát csúszik a nap. Csütörtökön is nyolc körül értem haza, akkor álltam neki a cikkeknek, “blogozásnak”. Azért valamennyi rutin persze van: felkelés után általában e-mailekre és hozzászólásokra válaszolok, intézem a blogos háttérmunkákat, levelezéseket, aztán dolgozom a cikkeimen (különböző stádiumban vannak: van, amihez csak ötlet van, van, amihez fotózni kell, vagy a fotókat utómunkázni, végzek kutatómunkát, stb. stb.). A rutinokat (remélhetőleg úgy, mint Ti!) én is testre szabtam: nincs annyi ruhám, hogy ki kelljen készíteni, így fejben kitalálom, hogy mi lesz rajtam, ha pedig csak itthonra öltözök, mert reggel nem kell rohannom valahova (előadni, találkozóra, stb.), akkor halál mindegy, hogy mi van. Beágyazás, “kell ma mosni?” az rendszeres, turbó törlés  egy-két naponta (ketten vagyunk, nincs még akkora mocsok), reggeli mindig van (anélkül nincs nap!), fésülködni is szoktam. :D Kedvenc rutinom az esti konyharendberakás, az teszi a nap végére a pontot, jól esik egy kis “fizikai” munka a szellemi után. Nem is tudom, melyiket nem szeretem, gondolkodni kell rajta, úgyhogy akkor valószínűleg nem nagy az ellenérzésem. :) Nekem lesz jobb, ha megcsinálom, úgy látszik, megtanultam szeretni őket. Ha lázadozok, magammal tolok ki.

Mikor szoktál nagy bevásárlást csinálni, (héten egyszer?), hányszor jársz piacra a héten? Mindig megtervezed a heti menüt? Mikor veszed meg a hozzávalókat, ha friss zöldség /gyümölcs kell hozzá? Vagy mindennap veszel zöldségeket?

Igen, általában heti egyszer csinálok egy nagyobb bevásárlást, nem titok, az Aldi van közel. :) Piacra nincs módom mindig járni, tömegközlekedéssel 2 jegybe kerül (tömbjegyezek, megnézem, hogy hova megyek), gyalog plusz egy óra séta, ez nem fér bele rendszeresen (ld. nincs két egyforma nap), de ha éppen piac környékén járok, be szoktam ugrani (mindig van nálam vászontáska, always be prepared!). Egyébként terápiás céllal is szoktam menni, ha ki akarom szellőztetni a fejem, és kell a séta. Viszont van egy szuperjó zöldséges két sarokra, ott veszem meg a friss dolgokat, inkább lejárok többször egy héten (2-3 naponta). Ha nem sütöm a kenyeret, a pékségbe is kb. ilyen gyakran megyünk, vagy mindig az hozza a rozsos zsemlét/t.k. kenyeret, aki épp arra jár. :) A menüt megtervezem, azt is figyelembe véve, hogy hányan vagyunk itthon (csak ő, csak én, mindketten, egyikünk sem), és ha nem, akkor hol fogunk enni (tud vinni kaját, vagy van valami jó kis menüzős hely a városban, ami útba esik, együtt eszünk mert összefutunk valahol, vagy mindenki magának intézi, stb). Éljen a szabadúszás! :)

Hogyan tudod tartani a távolságot, amikor a blogger magánéletére kíváncsiak?

Nem válaszolok. Miért, más hogy tartja? :) (Egyébként még nem volt ilyen eset.)

Hogyan csinálod, hogy nem szállsz el a sikertől, kik azok, akik lehúznak a földre, mielőtt elszállnál? (nagyon tetszett a Rólad készített interjúk, akár az rtl klubbos, akár a rádiós, olyan szerényen nyilatkozol, nekem ez nagyon szimpi)

Jógázom, és az kellően kordában tartja az egómat. Plusz emlékeztetem magam arra (ld. TILT), hogy mi az, ami valóban fontos. Egyébként meg az egóm meggyőzhető azzal, hogy ha hosszú távon ezt akarjuk csinálni (ő, hogy sütkérezzen, meg én, hogy én lehessek), akkor fogja vissza magát, különben gyors kiégés (beégés) lesz a vége. :) Felnőttnek kell lenni, és nem szabad hagyni a cukorkaboltban elszabadult óvodást randalírozni. Lehúzni nem engedem magam mások által, az ellen rugdalózok, szerintem sokkal hatásosabb, ha magammal olyan a viszonyom, hogy én nem hagyom saját magamat elszállni.

Ha valami/valaki felbosszant, hogyan vezeted le a stresszt/dühöt/bosszúságot? 

Megverem a párnát. Ezt már annyiszor írtam és mindig röhögtök rajta, de nem eufemizmus. :D Tök jó stresszoldó, meg amúgy bármilyen sport, pl. kickbox is. Egyébként bármikor benne vagyok egy jó kis bőgésben, nem szoktam visszafogni magam, csak utána fel kell állni és csinálni kell tovább, nem szabad belesüllyedni. Gyakorlatilag minden nap sírok valamennyit (ebben örömkönnyek is vannak), Áfonya halála óta naponta többször is, mindig csak egy-egy percre, amennyi éppen bennem van. Nem szeretem a könnyeket sem gyűjögetni. Shrek is megmondta: jobb kinn, mint benn. :) Ha jönnie kell, hadd jöjjön. Nem leszek szupervumen attól, ha nem sírok. Sőt… Aki meg ettől gyengének tart, az nyugodtan jöhet velem kickboxozni, megmutatom, hova álljon. :D

Köszönöm szépen a kérdéseiteket! ♥

Kihívás #39

Ránk, nőkre (engedjétek meg, hogy így többesszámozzak, 95%-otok ebbe a csapatba tartozik) gyakran mondják, hogy irigyek, kicsinyesek, rosszindulatúak vagyunk egymással, és titkon kibeszéljük egymást a másik háta mögött. Sajnos én is megtapasztaltam, milyen az, amikor lányok más lány(oka)t fúrnak, tesznek nekik keresztbe, szólogatnak be nekik, tapossák porba az önbizalmukat, és a Mean Girls című (egyébként zseniális!) film sem véletlenül nyúlt a gimiben egymást szabotáló lányok témájához – ez a tendencia gyakran folytatódik az egyetemen, munkahelyen, játszótéren, vagy bármilyen olyan közösségben, ahol sok a nő. Pedig bizonyos problémánkat senki nem értheti meg annyira, mint egy másik nő, és mindazt a vehemenciát, amit a piszkálódásra fordítanak, fordíthatnák például motiválásra, inspirálásra is. Gyanítom, hogy engem nem sok “mean girl” olvas, vagy ha igen, már remélhetőleg sikerült őket átállítanom a “nice girl” oldalra, azonban önzetlen kedvességből soha nem elég, és a példamutatás a legjobb terjesztése minden módszernek, ezért…

A 39. hét kihívása: Légy kedves egy nőhöz!

Ne olyat válassz, akivel amúgy is jóban vagy és egyébként is mondod neki, hogy mennyire ügyes, csinos (a barátnők egymás legnagyobb szurkolói, ez egyértelmű), hanem keress valakit, akire ráfér egy bók, akinek szebbé tenné a napját, ha megdicsérnéd a munkáját, a frizuráját, vagy megkérdeznéd, hol vette a szuper táskáját (még bevált tippet is kapsz!). Legyél őszinte, nehogy azt érezze, hogy cikized — ha rossz tapasztalatai vannak, lehet, hogy óvatosan fog hozzáállni a hirtelen jött pozitív visszajelzéshez. Nem kell túlragozni a dolgot: mosolyogj, mondd el, amit mondani akarsz, aztán tegyétek tovább a dolgotokat. Tartsunk össze! ♥

+ FELADAT: Tegyél még egy kétszázast a perselybe, az egyenleg így most 600 Ft.

JÁTÉK! Egyedi hangulatlámpát nyerhetsz

A kuckózós őszi estéken nemsokára valakinek ez a hullámmintás AsterGlass lámpa adja majd a meghitt fényt. A 21 cm magas 10 x 10 cm átmérőjű hasáb alakú, homokfúvott üvegből készült, kézzel festett világítótest bármelyik csücsökben jól mutat majd! Ha a lámpát látva kedvet kaptál az üvegfestéshez, és szükséged lenne egy jó ingyenes útmutatóra, Eszter összefoglalta tíz év tapasztalatait, innen hozzájuthatsz.

A játék jelentkezési határideje 2012. október 1., hétfő dél. A jelentkezési lapot helyesen kitöltők közül a játék határideje utáni napon sorsolok, a nyertesek nevét pedig ebben a bejegyzésben közzéteszem, illetve e-mailen is kapnak értesítést.

Mivel törékeny nyereményről van szó, csak magyarországi címmel rendelkezők vegyenek részt a játékon! (Külföldről is játszhatsz, de akkor legyen valakid az országon belül, aki vállalja, hogy az ő címére megy a csomag.)

A játéknak vége! A nyertes: 131. Baukálné Lajtai Edit. Gratulálok! :)

Nyomtatható 2012. októberi falinaptár

[ letöltés ]
Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2012 Csalló Edina & Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!

Kicsit sem elfogultan azt mondhatom, az októberi tündér az eddigi legszebb – Edina igazán kitett magáért. ♥ Nagyon tetszik benne, hogy egyszerre felnőtt nőies az arca, mégis gyermekien kedves a tekintete. Öröm lesz teleírni októberi programokkal! :)