Erre a szombatra is változatos témák jutottak, sok minden van terítéken, több komolyabb téma is — szívesen fogadom mindenkitől a kiegészítéseket és a saját válaszaitokat, meglátásotokat is, úgy lesz igazán értékes a párbeszéd. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, még mindig jöhetnek a kérdések! Az e-mail címem a szokásos: via.farkas@gmail.com

Timinek az ünnepre hangolódás megy nehezen: Gondom van a családi ünnepekkel – születésnapok, névnapok, évfordulók. Nem egyszerűen az a gond, hogy nem tudom észben tartani a dátumokat, vagy hogy az utolsó pillanatban szaladgálok fantáziátlan ajándékokért. Hanem hogy nem tudok ráhangolódni a dologra. Van ötleted, hogyan válhatnék motiváltabbá az ügyben, hogyan élhetném át jobban ezeket az ünnepeket, hogyan tehetném az életem részévé a készülődést?

Mit szólsz a “napi 5 perc” készülődéshez? Én azt vettem észre, hogy azt az ünnepet várom nagyon, amit szépen fel tudok építeni, és minden nap foglalkozom vele egy kicsit. Elnyújtott előjáték, ha úgy tetszik. :) Nem kell nagy dolgokra gondolni, elég, ha csak napi öt percre előveszed a témát, filózol azon, hogy mi legyen, hogy legyen, hol, mivel, merre, stb. Ez a Karácsonyra is igaz, az advent ezért működik (most a vallásos jelentőségétől függetlenül), mert előtte négy héttel már megvan a rákészülődés, hogy “na mindjárt…!”. A reklámkampányok is így működnek, akörül lesz nagy a hype, amit szépen felépítettek. :) Ha lánybanda lennék, azt mondanám, hogy hype up your life!

Radyrpok a barátait szeretné összeereszteni: Olyan jó, hogy lett ez a kérdezős rovat, így nem érzem úgy, mintha egy vadidegent zaklatnék a problémáimmal, legitimmé válik az egész! :-) Azzal kapcsolatban szeretnék valami ötletet kapni, hogy hogyan lehet trükkösen egyesíteni a különböző, egymást nem ismerő baráti köreimet. Azt szeretném elérni, hogy ha mondjuk egy szülinapi bulit szervezek, és több társaságot is meghívok, akkor keveredjenek az emberek, ne üljön az egyik banda a konyhában, a másik a nappaliban, a harmadik az erkélyen. Hogy ne úgy kelljen gondolkodni, hogy kedden az egyetemi barátaimmal társasozunk, szerdán a munkahelyiekkel sörözünk, hanem legyen némi átjárás. Eddig két verzió fordult elő: ha minden csapatból többen voltak jelen, akkor rögtön kezdődött a frakciózás, mindenki csak a saját ismerőseivel beszélgetett. Ha meg egy-egy embert “dobtam be” a számára ismeretlen társaságba, az neki volt nagyon látványosan kellemetlen, nehéz. Sajnos (vagy nem), a barátaim, mint én is, elég visszahúzódó, introvertált emberek, nem szívesen lépnek ki a komfort zónájukból (hmm, egy közös pont legalább mindenkiben van! :-))

Frakciózás ellen tessék közös programot, közös játékot szervezni, mondjuk egy Activitynél kifejezetten jól lehet trükközni, hogy juszt se olyan kerüljön egy csapatba, akik már ismerik egymást, és jól össze tudja őket hozni, ha egymásnak rajzolnak, mutogatnak.  Mondjuk tudom, hogy egy introvertáltnak az Activity felér egy kínzással, de egymás között vagytok, és megbolondíthatnád olyan szavakkal, kifejezésekkel, amiket mind ismertek, és csupa belső poén lenne. Ha van pl. olyan könyv, vagy sorozat, amit mindannyian szerettek, vagy közös tantárgy, érdeklődési kör, bármilyen téma, akkor máris nem egy idegesítő sablonjáték lesz szinten aluli feladványokkal. Kérlek, mutogasd el Schrödinger macskáját, vagy az orális fixációt! :) Te vagy a háziasszony akkor is, ha a Te szülinapodról van szó, szóval találj ki feladatokat, játékokat, legyél ceremóniamester, tereld össze a népet, és nyugodtan produkáltasd őket. A közös élmények remélhetőleg később már elegendő alapot nyújtanak ahhoz, hogy rajzolós feladat nélkül is egymás mellé üljenek. Én egyébként kimondanám nyíltan, hogy “figyi, gyerekek, tudom, hogy mindenki kicsit szégyenlős, ezért is lettünk barátok, de én mindannyiótokat szeretlek, beszélgessünk és érezzük jól magunkat, itt csak mi vagyunk, és nem kell megijedni senkitől”. Nem tudom, ez a Te szádból mennyire hangozna hitelesen, de ha úgy gondolod, hogy igen, ne kerülgesd a forró kását. Hátha ellazulnak egy picit, ha kimondod, amire mindannyian gondolnak.

Saxana komolyabb témában kérdezett: Lassan fél éve lelkes olvasója vagyok a blogodnak, és most az új Kérdezz! rovat kapcsán kérném a véleményed, esetleg a tanácsodat, hogy te mit tennél ilyen helyzetben. A legjobb barátnőmmel közel 8 éve vagyunk testi-lelki jó barátok, ő 21 múlt, én pedig 20, tulajdonképpen egymás mellett nőttünk fel, sok mindent túléltünk együtt. Viszont 1 éve beleszeretett egy férfibe, aki, nos, nős. 9 hónapja a szeretője, és azóta a mi barátságunk egyre inkább a szakadék széle felé közelít, részemről lassan eléri a fordulópontot. Az elejétől fogva mondtam neki, hogy ne csinálja, a véleményem elfogadta, de ment a saját feje után. Egy darabig működött, hogy én nem kérdeztem, ő pedig nem mesélt, de ha egy barátságban tabu téma van, akkor az már nem az igazi… Megpróbálunk azóta beszélni róla, én segítek, ahogy tudok, de nagyon dühös tudok rá lenni, hogy ezt csinálja, nem tudom, hogyan kellene ezzel az egésszel viselkednem. Egyrészt elítélem a “szeretőség” minden formáját, másrészt vérzik a barátnőmért a szívem, annyira sajnálom… Borzasztóan hiányzik a régi viszonyunk, de nem tudok nem dühös lenni rá emiatt, nehéz megértőnek lenni és a többi. Ha az egész nem kerül szóba, akkor még mindig nagyon jók vagyunk együtt, de ha szóba jön a fickó (és végül mindig szóba jön), kínos lesz minden… A barátnőmet még mindig nagyon szeretem, de a “szeretővel” nem tudok kibékülni. Rossz barátnak érzem magam, mert nem tudom kellőképpen támogatni (de egyáltalán, ilyenkor mi számít támogatásnak?), de a saját értékrendemből sem tudok kifordulni, főleg, hogy eddig neki is ez volt az álláspontja. Neked mi a véleményed, hogy kellene viselkednem, hogy kicsit jobb legyen? Néha úgy érzem szétszakadok, ha rá gondolok, pedig nem akarom elveszíteni őt! Tudom, hogy elég kényes téma, de nagyon örülnék neki, ha leírnád, hogy te mit tennél, vagy tartanál helyesnek ebben a helyzetben az én részemről.

Nem menthetsz meg senkit, akarata ellenére meg pláne nem. Nem a Te felelősséged, hogy mit csinál az életével, és szerintem egyáltalán nem az a feladatod barátként, hogy mindenben támogasd, főleg, ha zsigerből ellene vagy annak, amit csinálsz… Én kerek-perec megmondanám, hogy ne haragudjon, de nem szimpatikus, amit csinál, így lehetőleg hanyagoljuk a beszélgetésből a fickót, és ha bármi élménye van vele kapcsolatban, ne neked lelkendezzen róla. Elég egyszer megmondani, nem kell folyton érzelmileg ezzel zsarolni, és azt is megmondhatod, hogy ha szüksége van rád, akkor ott vagy és segítesz, de vond ki magad ebből amennyire lehet, és fókuszálj a barátságotok más részeire, a pasis témát pedig hanyagoljátok. Talán így elviselhetőbb lesz az az időszak, amíg “valami” nem történik. (A valami kétféle lehet: vagy véget ér a barátság, vagy véget ér a kapcsolat.) De ezt nem tudod befolyásolni, én tényleg csak ennyit tennék, hogy kijelölöm a határokat (“a pasi engem nem érdekel”), biztosítanám a barátságomról, aztán lesz ami lesz. Kitartás!

Zsófi tumblr-ön tette fel a kérdését: Mivel lehet enyhíteni a magányt? Csak átmeneti időszakról van szó, de nagyon egyedül érzem magam, és úgy adódott, hogy éppen senkivel nem tudok beszélni. Egy hetet vagyok távol (elég messze) az otthonomtól, és itt nem ismerek senkit. Az első két napban érdekes módon semmi gond nem volt, de most hirtelen rámtört ez az érzés, és rossz. Próbáltam elfoglalni magam mindenféle dolgokkal, de nem igazán megy :(

Ha már úgyis tumblr-ön vagy, csatlakozz pár fandomhoz. :) Reblogolj, teóriázgass, lelkendezz. Elég nyitott (bár néha elmebeteg :D) társaság, és így legalább tudsz “beszélgetni” velük, de bármilyen más netes közösség is megteszi. Egyébként ezek az időszakok nagyon jók a befelé figyelésre, ha túlbillensz a holtponton (nekem az kb. a 2. éjszaka körül szokott lenni), akkor egészen jó, és szinte terápiás hatása van annak is, ha egész nap nem szólok senkihez – ha írásban sem kommunikálok, még erősebb. Próbáld ki, hogy nem foglalod el magad, hanem csak figyelsz, és ismerkedsz magaddal, és ha jön a rossz érzés, csak lélegezz és próbáld meg megkeresni az okát (mitől félsz? mi okozza? mi hányzik? stb.). Most jöhetek az elcsépelt “mai rohanó világ” kezdetű frázissal, de tényleg annyira ritka, hogy teljesen egyedül vagy. Használd ki! Jó, ha megtanulod, hogy magadra mindig számíthatsz, úgyhogy nem árt, ha ismered a legjobb szövetségesedet. :)

Shiori is tumblr-ön írt: Csak annyit szeretnék kérdezni, hogy van-e ötleted arra, hogyan maradhatnék éber az órákon. Ezen a héten döbbentem rá, hogy a 90 perces előadások közepén menthetetlenül elálmosodom, még akkor is, ha a tanár kifejezetten élményszerűen mesél és engem is érdekel a téma… A szék kényelmes, a terem enyhén fülledt minden szellőztetés ellenére is, én pedig reggel még nem tudok kávét inni a gyomrom miatt – ezek a nehezítő körülmények.

Nem tudom, Nálatok mi megengedett, nálunk innivalót lehetett bevinni, úgyhogy nálam mindig volt víz, az segített, ha abból kortyolgattam. Persze egy idő után így vécére is ki kellett kéreszkedni, de az legalább egy jó kifogás, hogy megmozgasd magad egy kicsit, ha nagyon muszáj. :) Ha nem akarsz kimenni, a pad alatt is végezhetsz bokakörzéseket, hogy beinduljon a keringés, vagy spicc-pipa váltakozást is csinálhatsz. Én amúgy nem szégyelltem nyújtózni sem – na nem nagy ásítozásokkal, de kicsit köröztem a vállammal, nyakammal (ismétlem, visszafogottan, nem ripacskodóan!), megropogtattam a csontjaimat. Az egyenes ülés is fontos, ha görbén ülsz, az szintén betesz a keringésednek, szóval néha igazíts a medencéden, hogy kiegyenesedhessen szegény hátad. Ó, és nagy levegő – ne csak pihegj. Főleg két óra között lélegezz nagyokat, ha már olyan fülledt az a terem; ha nem tudsz kimenni a szabadba, dugd ki a fejed az ablakon. :) Nekem több ötletem nincs, de a többiek hátha írnak még jókat!

Andi az irodában szeretne praktikusabb rendszert kialakítani: Rendszerető ember vagyok, szeretem, ha a dolgaim szervezetten és átláthatóan vannak körülöttem, ha tudom, miért hova kell nyúlni. Az irodában a profilunkból kifolyólag elég sok ügyfél elég sok anyagával foglalkozunk, és nem ritka, hogy több éves anyagokat kell előszedni, megtalálni rövid idő alatt. A gépemen már van egyfajta rendszer, de a papíralapú dolgokkal kapcsolatban jól jönne egy kis segítség. Mivel nem minden ügyfél minden anyaga nálam köt ki, hiszen többen foglalkozunk ugyanazzal az ügyféllel (persze előfordul, hogy más ügy kapcsán), gyakran csak egy-egy anyaggal dolgozom (ami lehet egy egyoldalas levél és egy 20-30-40 oldalas doksi egyaránt), és mikor azzal végeztem, egy teljesen más feladatot kezdek csinálni. Párhuzamosan is dolgozom, mondjuk ha megunom a fordítást, akkor előveszek valami mást és azzal foglalkozom kicsit.  Aktuális feliratú mappák (papucsok) vannak mögöttem, de ebből vagy 3-4, mert ennyi anyag van, ami bármikor kellhet még és nem pakolhatom el mélyebbre. Hogy rendszerezzem a 4 papucsnyi anyagot úgy, hogy mindig naprakészen megtaláljam, ami kell, és a nap végén ne kelljen 5 féle anyagot az asztalomon elől hagynom? Nem tudom lefűzni őket, mert nem egybe tartoznak, nem akarom összetűzni őket, mert úgy nehezebb lapozgatni, nem akarom külön papírdossziéba tenni őket, mert nehézkes és lassú az előszedésük, és a keresésük is… Iratkapocsra gondoltam, de hátha van valami jobb ötleted, akár színekkel, post-itekkel, feliratokkal, bármi… Vagy bárkinek bármi jó ötlete, hasonló helyzete, stb. :)

Rátapintottál, én post-itekkel szoktam az összefogott, papucsozott doksikat felcímkézni, és kapható olyan kis keskeny ragacsos cetli is, ami elvileg könyvek indexelésére való, de nagyobb paksamétákhoz is használom, hogy könnyebb legyen kiigazodni (és számlatömbbe is szoktam rakni). A képen eredeti Post-It márkájú van, de létezik más (olcsóbb) fajta is, sőt, az is tök jó, ha felvagdosol egy hagyományos ragasztós cetlit kis sávokra. :) A papucsokra ragasztott post-itekre mindenfélét felírhatsz a tartalmuktól kezdve a sürgősségen át. És Neked is ajánlom az óriás bulldogklipszeket, mert olyan jól össze lehet velük fogni mindent, de nem végleges a dolog, bármikor szétszedhető, viszont addig is egyben tartja a kupacot. Remélem, azért mondtam újat, vagy ha nem, a többiek majd kisegítenek! :)

Judit új olvasó, és máris kérdez! (Pirospont). Először is: igazi revelláció volt számomra felfedezni a blogod, szívből gratulálok és sok-sok örömöt kívánok hozzá! Másodsorban egy konkrét témában lennék kíváncsi az esetleges ötleteidre: ugyan kifejezetten kedvelem az őszt és a telet, a reggeli sötétségen nehezen teszem túl magam (megkockáztatom: kissé depresszív hangulatba kerülök tőle). Szerinted a teán, zenén és – ha erőm engedi – némi jógázáson kívül mivel lehetne hangulatilag felturbózni a felkelés és munkába indulás közötti időt?

Ha nagyon ráérek, az éppen aktuálisan követett 20 perces szitkomom epizódját szoktam megnézni reggeli közben, esküszöm, jobb mindennél. Engem amúgy a sminkelés is feldob (nagyon sablonosan vagyok huzalozva), ilyenkor ősszel-télen nappalra is felteszem a bordós-lilás-barnás sminkeket, amiket nyáron max. estére választanék. Ezt valami lökött zenével párosítva kész a “tinifilmek zenés montázsa” életérzés. :) Nekem a reggeli a kedvenc étkezésem, szóval az is külön szertartás, hogy megcsinálom az aznapi kis enni-innivalómat (amit aztán ugye vagy magamban, vagy sorozatnézés közben elmajszolok), közben mindig rádiót hallgatok, hogy legyen zene is; a híradónál elkapcsolok. :) Nem tudom, kivel laksz együtt, de én nagyon szeretem reggel átbeszélni a dolgokat, hogy mi vár ránk aznap, ez is sokat segít, hogy a feladatokra fókuszáljak, és ne akarjak visszamászni az ágyba. Az is számít, ha felkelés után azonnal tágra nyitom az ablakot és beágyazok, így már nem a meleg majomfészek hívogat, hanem ott a rendezett ágy meg a hideg szoba, és máris nem annyira csábító. :)

Köszönöm a kérdéseket! ♥