Könyv
Könyvajánló: Yazawa Ai – Nana
2012. máj 13.
A Nana az egyik kedvenc könyvsorozatom, és azért rendhagyó az eddigiekhez képest, mert képregény, méghozzá manga. Ez viszont senkit se tántorítson el, egy nagyon jól megírt (és gyönyörűen illusztrált!) történetről van szó, amit az is értékelhet, aki még se mangát, se képregényt nem olvasott soha.
Yazawa Ai története két, huszonéves fiatal lányról szól, akik vidékről költöznek fel a fővárosba, Tokióba, hogy megvalósítsák az álmukat. Közös lakást bérelnek, szerelmesek lesznek, csalódnak, és próbálnak megélni, felnőni, miközben egyre szorosabb barátság alakul ki köztük, és így tudják átsegíteni egymást a nehézségeken. Rendkívül érzelemgazdag a történet, és annak ellenére, hogy sokszor érzem úgy, hogy nem tudnám értelmesen átadni, miről szól, van egy mélyebb rétege, ami mindig magával szippant, és sokkal több a felületes “az egyik lány mindig szerelmes, a másik lány rockbandát alapít” fedősztorinál.
Eddig 21 kötet jelent meg Japánban, sajnos azonban az írónő súlyosan megbetegedett, és bár már jobban van, a két évvel ezelőtti utolsó hír az, hogy nem tudni, hogy fog-e még valaha írni, és ha egyáltalán igen, akkor mikor. Mivel azonban az eredeti koncepció is az volt, hogy a történetet bármikor fel lehet ütni, ha egy kis Nana-hangulatra vágyunk, teljesen jól működik, hogy igaziból még nincs lezárva a barátnők története. Magyarul 8 kötet kapható (nagyobb könyvesboltokban is!), és készül a 9. – nekem az első hét van meg, imádom őket, nagyon jó a fordítás és igényes a kiadvány. A mangából készült sorozatot az Animax is vetíti néha, ez annyi adalékot ad a történethez, hogy a rockbanda végre hallható számokat produkál (képregényben kicsit nehéz áthozni a hangulatot :))
18-19 éves kor felett (tehát úgy érettségi után, amikor amúgy is van egy életszakasz-váltás) mindenki talál benne azonosulási pontot. Érdemes egy könyvesboltban megkeresni, fellapozni, beleolvasni, hogy bejön-e, aztán mehet is a kosárba. :) Az első kötet a két lány háttértörténetét mutatja be, a másodikban találkoznak először, szóval nem kell meglepődni, ha az elsőben még nincs közös jelenetük. :)
Könyvajánló: Garmann nyara
2012. ápr 22.
44 oldal, keménytáblás, Scolar kiadó, 2012.
Nagyon szeretem a szép és igényes gyerekkönyveket, amik hatással vannak rám függetlenül attól, hogy nem feltétlenül én vagyok a célcsoport. :) Stian Hole könyve, a Garmann nyara minden kritériumomnak megfelel – gyönyörű kiadvány, és a történet is megérintett. Szerelmes vagyok az illusztrációkba, amiket a szerző maga készített – scrapbookos, kollázsos hatásuk van, hol fényképszerű, hol festményes az ábrázolás. Sokáig el tudok merülni a képekben, és olyan szinten inspirálnak, ahogy egyébként csak egy kreatív könyv vagy divatlap szokott. (Ha meglátjátok valahol a könyvet, lapozzatok bele, és feltétlenül nézzétek meg Garmann mamájának csodaszép piros ruháját, ami a kedvencem lett.)
Garmann első osztályba készül szeptemberben, és az utolsó “szabad” nyaráról szól a könyv – a készülődésről, az izgalmakról, az elmúlásról. A várakozás folyamatosan érződik a könyvben, minden olyan lassú, fülledt, mint amikor tudjuk, hogy készülni fog valami, jön valami változás, és egyszerre akarjuk is meg nem is.
Nagyon tetszett, ahogy Garmann ciklusváltását párhuzamba állította a történet a Nagynénik következő nagy kalandjával, ami a halál képében várja őket. Elsőre furcsa lehet, hogy egy gyerekkönyv ilyen témákat pedzeget, de nekem borzasztóan szimpatikus és üdítő volt, hogy nem köntörfalaz meg szépít feleslegesen. A gyermeki szemszög viszont végig megmarad: Garmann alig várja, hogy végre kiessen az első tejfoga, rajong Batmanért, és a felnőttek számára megszokott apróságokat, kis részleteket vesz észre, például Borghild néni nevetés közben rázkódó cicijeit. :) A képzeletének sem szab határt, Hole illusztrációi pedig gyönyörűen megmutatják, milyen lehet az, amikor tényleg pillangók vannak az ember hasában, vagy amikor Ruth néni otthonkában gördeszkára pattan. A történet nyitva marad, másnap reggel kezdődik az iskola, a nyárnak vége, és kezdődik valami új.
Könyvajánló: Drága New-see!
2012. ápr 14.
Többen kértétek, hogy ajánljak segítséget-ötleteket angol-tanuláshoz. A sorozatok-filmek eredeti nyelven nézésén kívül van még egy (illetve négy) csodafegyverem, ami segíthet… ;) Már az ajánlás is kecsegtető: Meet your lover to brush up your English.
Adott egy 65 éves, pikáns humorú jófej író úr, Werner Lansburgh, aki “gyárilag” német, mentalitását tekintve azonban tökéletesen angol. 1977-ben adta ki vegyes, német-angol nyelven íródott nyelvtanulós-szórakoztató regényét, a Dear Doosie-t, ami magyarul Drága New-see! címen jelent meg 2001-ben. Iszonyú jó a fordítás, és mivel a németben is van tegezés-magázás, fantasztikusan át lehetett ültetni magyar-angolra a mixnyelvet, és tökéletesek a példák és a magyarázatok is. Minden fejezet egy levél Wernertől, méghozzá szerelmes levél, nekünk, olvasóknak (nevünk New-see, ejtsd: nyuszi :)) – és az anekdotázás, évődés közben akaratlanul is fejlődik vagy éppen frissül az angoltudásunk. Nem tankönyvi magolásra, ragozást tartalmazó táblázatokra kell gondolni: a regény nagyon organikusan rejti el a tanulást a történetekben, a hangsúlyt pedig a kifejezésekre, szólásokra, nyelvi apróságokra helyezi – ezek teszik igazán native-vé a beszédet.
Az első New-see könyvet a magyar megjelenés évében, 2001-ben olvastam, de a sok kis hülye történet miatt bármikor jó elővenni, bárhol felcsapható és elolvasható egy-két bekezdés. Már Werner előtt is kevertem a két nyelvet, úgyhogy nekem igazán öröm nyomtatásban látni azt az agymenést, amihez hasonlót néha produkálok. :) Lansburgh összesen három New-see kötetet írt (1. Drága New-see! – 2. Viszontlátás New-seeval — 3. Utazzunk, New-see!), és a legaranyosabb, hogy 2001-ben készült egy válaszkötet is: több, mint tíz évvel Lansburgh halála után Janet Fendt és Katalin Kemény német-angol mixnyelven megírták a Dear Doubleyou!-t. Ebben a könyvben New-see válaszol és anekdotázik, modern kifejezéseket használ, és Wernerhez hasonlóan kótyagos és vicces – ez is megjelent magyarul, Drága Doubleyou! címen.
Alapfokú nyelvismeret szükséges hozzá, de bátran ajánlom mindenkinek, annak is, aki már keni-vágja az angolt, mert a sztorizás zseniális. :) A négy könyv összesen több, mint ezer oldal, van benne material bőven. 2011-ben újra kiadták őket, úgyhogy érdemes könyvesboltokban és antikváriumokban is keresni a köteteket.
Könyvajánló: Janne Teller – Semmi
2012. ápr 6.
181 oldal, keménytáblás, Scolar kiadó 2011
Múlt héten egy délután alatt olvastam ki Janne Teller regényét, nagyon beszippantott és mélyen betalált – még napokkal később is motoszkált bennem az, amit elindított. Szeretem az ilyen könyveket. :)
Tandori Dezső utószavában kötetkének nevezi a könyvet, és valahogy nagyon illik rá ez a jelző. Fogásra is egy kényelmes, helyes könyvről van szó, a tördelése szellős, néhány óra alatt végig lehet olvasni. Gyerekekről szól, ifjúsági regény, de egyáltalán nem könnyű olvasmány, és felnőtteknek is maximálisan szól. Narrátorunk a 8/a osztályba járó Agnes, ő meséli végig annak a tanévnek a történetét, ami úgy kezdődött, hogy Pierre Anthon felállt, közölte, hogy “Semminek nincs értelme. Ezt már régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.“, majd kisétált az iskolából, és onnantól kezdve a szilvafa tetején ücsörgött, és, ahogy ígérte, nem csinált semmit.
Könyvajánló: David Safier – Pocsék karma
2012. márc 27.
309 oldal, puhakötésű, Ulpius-ház 2010
Azt kell erről a könyvről mondanom, hogy aranyos. Nem is: feelgood. A szó legigazibb, legtisztább értelmében. Mintha nem szólna semmiről, és közben mégis azt vettem észre olvasás közben és után, hogy vigyorgok. Nem magasröptű, nem mélyenszántó, még bugyutának is hívhatnám: a történet egy német tévébemondónő halál utáni életéről szól, és hogy hogyan boldogul különböző inkarnációkban (többek között hangyaként és tengerimalacként), és közben hogyan értékeli újjá emberi életét és a döntéseit. (Megcsalta a férjét, elhanyagolta a családját — persze utólag rájön, hogy mi is a fontos.) Nem számítottam semmire, talán ezért is ért olyan kellemes csalódás – sokszor felkuncogtam olvasás közben, és a végén még egy kicsit párás is lett a tekintetem (mondjuk nekem nem kell sok ahhoz, hogy egy könyv/film megríkasson).
Az igazság az, hogy már több hónapja olvastam, de valamiért nem írtam róla külön bejegyzést. Most olyan apropóból került elő, hogy tegnap láttam egy zseniális mottót: Karma is a bitch — if you are. És erről eszembe jutott, hogy mennyire édes kis történet volt Kim Lange hangyálkodása, és hogy talán Nektek is tetszene. :)
Mivel nem friss könyv, biztos, hogy könyvtárakban is megtaláljátok, jó kis tavaszi olvasmány, én pár nap alatt végeztem vele, nagyon olvastatja magát, és jól sikerült a fordítás is. Csak utána ne lepődjetek meg, ha kicsit másképp néztek a hangyákra. :)
Érdemes megvenni? Trinny & Susannah: The Survival Guide
2012. márc 23.
288 oldal, ragasztott, puhatáblás
Ez az a könyv, ami leginkább kilóg Trinnyék bibliográfiájából – az összes közül ennek van legkevesebb köze a divathoz. A Survival Guide egy 12 hónapra osztott tematikus életmód-”biblia”, utóbbit azért írom idézőjelbe, mert ez a szándékuk, de szerintem nem sikerült teljesíteni. Minden hónapra van valamilyen téma (szépségápolás, vendéglátás, nyaralás, utazás és város-ismertetők, ajándékvásárlás, egészség, időbeosztás, stb.), és mindegyikbe bele-belecsípnek. Havonta egy nagyobb téma jut a divatnak, itt a What Not To Wear alapszabályait ismételgetik, de nagyon leegyszerűsítve — szinte csak ismétlésre elég, kezdők nem fognak tudni tájékozódni belőle.
A formátummal is gondjaim vannak, mert egy ragasztott könyvről van szó, mégis üres, kitöltésre váró naptárlapok és táblázatok (telefonszámok, születésnapok, ajándékötletek) vannak benne — szerintem ez a könyv nem arra való, hogy beleírjak, azt inkább el tudnám képzelni egy spirálos, matt papíros kiadás esetében. Trinny és Susannah gyakran tetszeleg a mindentudó szuperanya szerepében, de nem hitelesek, hiszen a szakértelmük nem ebben rejlik. Lehet, hogy jók az ötleteik, de ha kíváncsi lennék arra, hogy hogyan kezeljem a 2-6 éves gyerekemet, nem hozzájuk fogok fordulni (és főleg nem olyan tanácsokra vágyom, hogy “Legyél a gyerek barátja, de elsősorban viselkedj szülőként, mert határokra van szüksége”).
Ettől függetlenül vannak benne jó ötletek, és olyan az egész, mint egy 280 oldalas női magazin tele mindenféle tippel — jó néha felcsapni, ötletet gyűjteni, de nem lesz belőle alapmű. Amik tetszenek, azok az olyan divattippek, amik a többi könyvükből kimaradtak, viszont itt nincsenek eléggé tárgyalva, mindegyik csak 2 oldalt kap, pedig szerintem hiánypótló lenne egy ilyen kiadvány, amiben ezeket részletezik: minták & anyagtípusok kombinálása, különböző alkalmakhoz illő táskák; ékszerek (nagyon kevés típust taglalnak: erős csontúak viseljenek vastag karkötőt és nagy gyűrűt, karcsúak filgrán ékszereket, rövid nyakúak nagy brosst és apró, lógós fülbevalót, hosszú nyakúak széles, rövid láncot és hosszú fülbevalót); fürdőruhák testtípusok szerint (itt is csak négy tényezőt vesznek figyelembe: nagy mell, kiss mell, pocak, erős comb). Ezekből sokkal-sokkal többet is ki lehetett volna hozni. Ezen kívül több tucat oldal irreleváns mindenkinek, aki nem Londonban él, ugyanis rengeteg a link (webshop, utazási irodák), a cím (üzletek, múzeumok, programajánlók), ami nekünk teljességgel használhatatlan (és szerintem már a kiadás évében érvényét vesztette – nyomtatásban nem szabad linkelni…). Egyébként nagyon szép kiadvány – színes fotók, igényes, gyakran kézírásra emlékeztető szövegek, letisztult elrendezés jellemzi, mint a szerzőpáros korábbi könyveit, ilyen tekintetben profi munkáról van szó, csak sajnos a tartalom nem elég “izmos”.
Trinny & Susannah sokat markolt, keveset fogott. Szerencsére a kis kitérő után visszatértek ahhoz, amit értenek, az ez utáni könyvük ugyanis a Body Shape Bible volt, ami már sokkal jobban sikerült. A Survival Guide felejtős, ne vegyétek meg. :)
Szeretnéd minden nap e-mailen is megkapni az új bejegyzések összefoglalóját?
