Vasárnap az állatkertben

allatkert000

Szülinapi indíttatásból vasárnap ellátogattunk a Fővárosi Állatkertbe — végre szép idő volt, vittük is a kamerát és fotóztunk egy csomót. :) Eredetileg úgy volt, hogy csak a csütörtöki listára válogatok be néhány képet, de aztán amikor szortíroztam őket, annyi jó lett, hogy inkább kapnak külön posztot az állatkák (meg a virágok, mert ugye nem én lennék, ha nem kék bogyókat fotóznék az állatkertben.) Olyan szép tiszta volt az ég, hogy egészen mesebeliek voltak a felhők, mintha maga Miyazaki mester rajzolta volna őket!

allatkert000_b allatkert013 [Tovább...]

Állatmenhelyen dolgozom – Szeretem a munkám #50

szeretem a munkámKovács Linda 30 éves, és a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyvezetője. Mesél a kutyusokról, az állatok szeretetéről és a felmerülő nehézségekről is. Állatbarátoknak kötelező olvasmány! :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?

A kutyák napi szintű ellátását végzem, élelmezésüket intézem, a betegek ápolását, időpontokat egyeztetek állatorvosi műtétekhez, vizsgálatokhoz. Igyekszem jó gazdit keresni a védenceinknek, félős kutyák rehabilitációjával foglalkozom, és minden mással, amit éppen szükséges, az élet hozza. A munkához természetesen hozzátartozik a kennelek takarítása, az érdeklődők fogadása, a telefonos tájékoztatás, papírmunka. Átlagos nap nincs, minden nap más.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Külön iskolai képzés nincs, de sok dolgot meg kellett tanulnom, ebben az Alapítvány munkatársai és az állatorvos segített. A munkámhoz elengedhetetlen a feltétel nélküli állatszeretet, valamint fontos, hogy sajátjaidként szeresd a kutyákat, ne félj tőlük, természetesen mozogj közöttük.

stefánnal

Stefán egy félénk természetű, nehezen barátkozó kutya, akit benyugtatózva sikerült a menhelyre behozni.

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokan azt gondolják, hogy a megunt kutyákat képesek vagyunk rögtön fogadni, de  nem így van. Mi nem altatunk helyhiány, vagy agresszió miatt, így helyet akkor tudunk egy kutyának biztosítani, ha valakit örökbefogadnak. A másik nagy tévedés, hogy az emberek azt gondolják, hogy a kölyökkutyák nálunk születnek. Nálunk a felnőttek ivartalanítottak, a kölykök mind mentett kutyák. Egy menhelyen, ahol közel kettőszáz kutya él beláthatatlan következményei lennének, ha pároznának.  [Tovább...]

6 indok, hogy miért ne legyen nyulad (Húsvétkor SEM)

Ha elég fenyegetően nézek, ugye, meggyőző vagyok?

1. Egy nyuszi jó esetben 8-10 évig jelent elkötelezettséget és folyamatos figyelmet, gondoskodást. Ha nem állsz készen arra, hogy felelős legyél egy másik élőlényért, ne legyen nyulad.

2. A szobatisztaságra szoktatás és az ivarosság időszaka sok kellemetlenséggel, félrepisiléssel és félrekakilással jár. (Az öreg nyusziknál — ahogy az öreg embereknél — pedig a leépülés során újra felmerül a félrepisilés.) Ha sikítófrászt kapsz attól, hogy húgytócsákat kell sikálnod a textíliákból akár napjában háromszor, hónapokon keresztül, ne legyen nyulad.

3. A nyusziknak nagyon speciális, átgondolt étrendre van szüksége, nem adhatsz nekik csak úgy oda akármit. Már egy meggondolatlan, primőr, vegyszerezett salátalevél is halált okozhat. Ha nem szereted, hogy figyelmetlenségből állatok szenvednek és halnak meg a hibádból, ne legyen nyulad.

4. A nyuszik szeretik a társaságodat, szeretnek sokat futkosni, és nem tarthatod őket napokra bezárva egy szűk ketrecbe. Ha nincs időd foglalkozni vele, ha sokat utazol, ha nem tudsz megfelelő szabadságot biztosítani neki, akkor ne legyen nyulad.

5. A nyulak kíváncsiak, szívesen rágcsálnak, ezért nem tehetsz le csak úgy egy pohár innivalót vagy egy könyvet, ruhadarabot a földre. A lelógó drótokra is oda kell figyelned. A nyúl rendre tanít. Újra kell gondolnod a lakásod berendezését, ha egy nyuszi lesz az életed és mindennapjaid szerves része. Amennyiben ezt nem teszed meg, bosszankodni fogsz a “rongáláson” — pedig ő csak a természetes ösztöneit éli ki, a megoldás tehát nem az ő büntetése, hanem az, hogy elpakolsz. Ha lételemed a kreatív káosz (a.k.a. kupi), és nem szeretnél meglepődni a váratlanul megrágott holmijaidon, ne legyen nyulad.

6. Nyulat tartani sok odafigyelést igényel — különösen, ha mentett, befogadott nyusziról van szó, akinek ki tudja, milyen múltja van. Váratlan betegségek, rendellenességek derülhetnek ki, amelyek kezelése időbe és pénzbe kerül. Ha nem állsz készen erre az áldozatra, ne legyen nyulad.

Karácsonyra se vettél rénszarvast…
Kérlek, Húsvétra se vegyél nyulat.

Ha szeretnéd tudni, hogy miért érdemes mindezt mégis bevállalni — a pisitócsákat, a törődést, a figyelmet, az orvoshoz rohangálást & az akár évtizedes barátságot –, akkor olvasd el a Nyúlnaplót.

Nyúlnapló #10 – System Reboot


gomez10-003

Amit a nyulakról feltétlenül tudni kell… az például az, hogy nagyon érzékenyek a frontra, és le tud állni tőle az emésztésük, ami rövid úton elviheti őket, ha nem cselekszünk. A nyulakról még azt is tudni kell, hogy mivel zsákmányállatok, nem mutathatják ki, hogy gyengélkednek, mert azonnal elkapják őket a ragadozók, úgyhogy összeszorított szájjal tartják magukat, és a világért sem mutatnak tüneteket. Ezért a nyulakhoz jó adag empátia és nyúlismeret kell, hogy a ki nem mutatott tünetek ellenére is észleld, ha van valami (ha meg már tünet is van, akkor nem gondolkodsz meg körbekérdezel a neten, hanem rohantok az orvoshoz).

Azzal kezdődött, hogy Gomez leült egy olyan sarokba, ahol nem szokott ücsörögni. Mivel elég szokáslény, és ha valami nem úgy van, ahogy ő szereti, akkor felfordult a világ, már ez gyanús volt. Nem feküdt le, csak ült, és nagyon mélázó fejet vágott. Amikor beszéltem hozzá, nem reagált, nem tartott szemkontaktust, úgyhogy azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel. Ha hozzáértem, elhúzta a fejét, nem esett jól neki az érintés. Gyanús jel #2. Amikor hívtam, nem jött, és furán is járt. Először azt hittem, beütötte a mancsát. Jött az ultimate test: a kaja. És az a nyúl, aki olyan, mint a Kis Herceg rókája (az este hét órás vacsorának már délután négykor elkezd örülni); aki minden egyes alkalommal drámaian előadja az Éhező Nyúl Oscar-díjat érdemlő alakítását, és volt, hogy mindkettőnkből dupla adag kaját csalt ki… szóval ez a nyúl megvetően ránézett a nasifalatra, és elfordította a fejét. Ajjaj. Nagy a gáz. Hoztam a legfinomabb finomságokat, és ahelyett, hogy szokás szerint mohón könyékig bekapja a karomat (költői túlzás), szinte csak a vállát nem vonta meg. Hagyj békén. Ó, banyek. Próbáltam tálkából itatni — nem fogadta el. Félrepisilt háromszor, de csak kis, húszforintosnyi tócsákat a nagy pocsolyák helyett. Kaki: nulla. Étvágya: nulla.  Telefon anyunak — NEM MŰKÖDIK A NYÚL!

Felvázoltuk a lehetőségeket: próbálom kínálgatni szorulást segítő ételekkel (alma, fehérrépa), hátha beindul, és ha reggelre sincs bogyó, másnap doki. (Oltári volt, hogy pont másnap tartottam a tanfolyamot — tudjátok, csak hogy ne unatkozzak! :D) Végül teljes parában figyeltük egész este. Ideges volt, elbújt, iszonyatosan mufurc hangulata volt, és nem feküdt el a világért sem. Valószínűleg görcsölt a pocija, és a fájdalomtól nem tudott kinyújtózni rendesen. Próbáltam belediktálni a Fibreplexet, de a szagától szó szerint rázta a hideg, úgyhogy nem kínoztam vele. De megígértem neki, hogy ha másnapig nem kakil, akkor isten látja lelkem, kénytelen leszek lefogni, és belenyomom a szájába. Ettől lehet, hogy megijedt, mert 12 óra stagnálás után elkezdett mászkálni, és még le is feküdt. Na mondom, ebből nemsokára lesz valami. Tálkából párszor sikerült innia (üldöztem vele és toltam az orra alá: igyál! igyál már!), és végül az almából is lassan elkezdett falatozni. Szárított füveket, mezei virágokat is adtam neki (pitypang, stb.), azokból is megevett jó párat. Elkezdtünk megnyugodni. De még a kaki váratott magára. A teljes házat kipucoltuk, hogy egy kósza bogyó se maradjon, és reggelre egyértelműen látszódjon, hogy termelt-e az éjjel, vagy sem. Hajnali kettőig figyeltük, hogy mit csinál, aztán elmentünk aludni. Reggelre apró, feketebors-méretű kakik, és fura, rizs-szerűen ovális bogyeszok vártak minket, mellettük néhány “normálisabbal”. Lehet kakinak így örülni! :) Estére alkotott egy “láncos-kakit” is, vagyis nem csak a hidegfront tett be neki, hanem a vedlés alatt benyalt szőr is, amitől szőrláncra fűződtek a bogyók. Szegények nem tudják kiköhögni, mint a cicák. :( Még mindig kapja a fehérrépa-adagját, és Papaya tablettából is napi egyet, hogy ne legyen baj. Azóta megint iszonyatosan mohó, és jó látni az éhségét. Nagyon örülök, hogy beindult végül az emésztése, mert lehetett volna nagyobb baj is.

Légyszi-légyszi ha a nyuszitok nem akar enni és nem kakil, ne várjatok napokig, amint lehet, irány a doki, mert az életébe kerülhet! Szakirodalomért olvassátok el ezt a cikket, fontos infókat tartalmaz.

És ha már így emiatt írtam nyúlnaplót, jöjjön néhány cuki kép az elmúlt hónapokból. :)) Fekszik az asztalom alatt, pózolgat a kanapén, és simogatásokat követel. Jól vagyunk. ♥

gomez10-001gomez10-002

gomez10-005

gomez10-004

 

Nyúlnapló #9 – Boldog-boldog születésnapot!

gomez1eves

Gomez november 6-án megünnepelte az első szülinapját — bár nem tudom, neki mennyire volt ünnep. Mindenesetre aznap reggel extra, 25 perces masszázst és plusz adag kaprot kapott. Határozottan látszik az ivartalanító műtét hatása: kiegyensúlyozott, többet pihen, nem olyan hebrencs, és még kedvesebb (pedig már előtte se volt valami agresszív kismalac! :)). Aki kíváncsi a kezdetekre, az megnézheti, milyen volt Gomez pár centis gumicukorként, amikor megszületett. :)

A nagy kihívás az volt, amikor a londoni út alatt anyáéknál lakott közel 3 hétig. Mivel nem tudtuk megoldani az utaztatást pontosan a mi utunkhoz igazítva, ezért két hetet úgy voltunk itthon, hogy a nyúl nem volt itt — és az borzalmas. Mert más, amikor mi sem vagyunk itthon, és egy új közegben nincs ott ő, de az itthoni megszokott helyekről nagyon feltűnően hiányzott. Apu becsületesen küldte a fotókat: Gomez a klaviatúrán, Gomez az íróasztalon, Gomez a nyomtató tetején. Láthatóan jól volt. Az új hely felpörgette, tele volt minden sarok felfedeznivalóval, látnivalóval. Gyorsan beilleszkedett, otthon érezte magát, anyuékat szereti, rájuk mászott. Ezzel nem volt gond — nem az a depressziós fajta. Viszont egy olyan szobában lakott, ami rendszeresen a vendégnyulak szálláshelye, így volt felülírandó szagminta bőven. Műtét ide vagy oda, az ösztöne azért megvolt. Az első napokban felül is írta, ahol csak lehetett, aztán meg ment a golyózápor, szegény anyu takarított, én meg magamban fohászkodtam, hogy ugye nem hozza haza ezt a jó szokását, mert most egy jó darabig nem akarok pisit takarítani a kanapéból és törzsdöntve, lapáttal közlekedni a nyúl után, hogy felseperjem a kakikat. A szobatisztaságra szoktatás hálás, de fárasztó feladat. :) Emiatt anyuéknál nem lehetett kinn hagyni felügyelet nélkül, öt percre sem, amikor meg kinn volt, akkor is figyelni kellett, hogy mit csinál, nem kalandozik-e oda, ahova nem kéne. :D

Kitaláltuk, hogy milyen jó lesz, úgyis utazom le a szombathelyi olvasótalálkozóm miatt, hazafelé akkor meg hozzuk vonaton, nem kell külön utazgatni miatta. Nagyon érdekes volt a gyerekkorom helyszínén látni a felnőttkori nyuszimat. :) A viszontlátás nagyon édesen sikerült, először csak azt hitte, “sima” emberek vagyunk, és felvette az “Adj enni!” pózt, aztán mikor elkezdtük simogatni, leesett neki, hogy kik vagyunk, és behelyezkedett a szokásos módon a kezünk alá. A jelenlétünk le is nyugtatta picit: abbahagyta a jelölgetést (talán jobban otthon, biztonságban érezte magát, és nem érezte kényszernek, hogy kijelölje: ez az ő területe?), többet fetrengett, nem volt annyira turbó üzemmódban.

Mivel állatot nem lehet IC-n szállítani (még pótjegy ellenében sem), a több, mint 4 órás gyorsvonattal jöttünk vissza Budapestre. Szerencsére jó volt a kocsi, egész kényelmesen elfértünk, az út felében még saját ülése is volt Gomeznek. :) Nézelődött, evett füvet, amikor pedig kellett a hely, az ölembe vettem a ketrecet, és nem tudom, hogy érezte-e a közelségemet, de onnantól teljesen eldobta magát a hordozóban, és végigaludta a hátralevő időt. ♥   [Tovább...]