Állatok

Olyan gyorsan telik az idő! Gomez már majdnem fél éves, 4 hónapja van velünk. Sok minden történt az elmúlt hónapban, jó hosszú bejegyzés lett, nem is gondoltam volna. :)

Statisztikai adatok: Lemértük az állatorvosnál, 1,10 kg-t nyom, vagyis pont kétszer akkora, mint hat hetesen. Ez most már valószínűleg közel van a végleges méretéhez, nem lesz nagyobb, mivel mini nyuszi, nem törpe. Néha annyira komoly úriemberes feje van, máskor meg tiszta kölyöknyúl, akár két perc különbséggel is. Gőzerőből elkezdett kamaszodni — lelkes és ragaszkodó, de szerencsére bírható módon fejezi ki a szeretetét. Ezt a naplóbejegyzést most arra is használom, hogy elmeséljem, mit tud művelni egy nyuszisrác, ha szerelmes, illetve szó esik az ivartalanításról is.

Gomez egyre jobban kötődik hozzánk, aktívan keresi a társaságunkat, most már mondhatom, hogy nagyon jó barátok lettünk így hárman. A második, ismétlő oltásra (Pestoryn mormixot kapott megint) úgy mentünk már, hogy a váróban nagyon ágaskodott a hordozóból, ezért próbából kivettem. Áfonyát is kivettem régen ölbe a dokinál, jobban biztonságban érezte magát az idegen helyen, mint a dobozban — egyébként ilyenkor bújtunk a legjobbakat, jó volt érezni, hogy támasza vagyok és bízik bennem; itthon nem hagyta, hogy fél óráig dédelgessem. Féltem, hogy Gomez mit szól, hiszen itthon nem lehet mellkasra venni, azonnal elindul vállnak (aztán meg fejjel lefelé :D), de iszonyú aranyosan odabújt és őt is minimum fél óráig tudtam ringatni, dédelgetni. ♥ (Ld. bal felső kép fenn.) A vizsgálóban alig lehetett rólam levakarni, helyből fel is ugrott a vállamra, szétkarmolta a kulccsontomat, de megérte. Azóta próbáltam itthon reprodukálni a dédelgetős szeánszot, de nem hagyta, jobban érdekli a világ. Na nem baj, szeptemberben megyünk megint a dokihoz a következő oltásra, muhaha. Megvolt egyébként az első féreghajtása is, nem volt semmi gond, féregtelen a drága.

Napról napra látszik, ahogy jobban kötődik hozzánk, igényli, hogy velünk legyen, simogassuk, játsszunk vele. Mellettünk fetreng rendszeresen, felugrik az ágyba reggelente és köszönt, követ, akármerre megyünk, és osztja a puszikat — 90%-ban még ruhára (szerintem azt hiszi, hogy az a szőrünk), de Ádámnak egyszer már szisztematikusan körbepuszilta a tenyerét. ♥ Hétvégén együtt szunyókáltam vele délután — ő az ágy alatt, én az ágyban. Félúton kijött és megnézte, hogy mit csinálok, én reflexből megvakargattam a fülét, aztán visszament. Miután felébredtem, akkor jött csak ki velem a nappaliba, pedig az egész lakás az övé lehetett volna, amíg én gyanútlanul pihengetek. De nem élt vissza vele, a társaság fontosabb. Sokszor fekszik ugyanolyan helyeken, mint Áfonya, egyet sikerült is megörökítenem a kanapé mellett, a fenti képen szerepel az összehasonlítás. 2,5 év különbség van a képek között. :)

Imád papírokat lopkodni a szelektív gyűjtő dobozunkból (különösen a fényeseket szereti), és egyébként is igazi kis tolvaj. Amikor a mobilomat a pántjánál fogva lerántotta a kanapéra és rohanva vonszolta maga után, azt hittem, megpusztulok a röhögéstől. :) Egyébként szeret pakolni még tiszta zsepiket (ha zsebből tudja kicsórni, az a legjobb), de egyszer az ágy közepére halmozott mindenféle dolgot, amit az éjjeliszekrényen talált. Nem tudom, mi célja volt vele. :D Nagyon édes szokása, hogy sétálva közlekedik, tehát nem ugrál, hanem lépeget. Általában nyújtózás után, de nem mindig, van, hogy spontán sétálgat. 4-6 lépést is megtesz így, mielőtt elkezd ugrálni, és valami elképesztően aranyos. Egyébként nagyon profin jógázik, tökéletes hegyállást produkál (kinyomja a fenekét a magasba), és a nyúlpózt (shashanka asana) is hibátlanul bemutatja, mondjuk nem véletlenül hívják így a tartást. :D Nagyon jól lehet masszírozni, még a pocakját is hagyja vakargatni, ha pedig a fülét sündörgetjük, teljesen betranszol és dorombolni kezd. Igazi lazító gyakorlat esti sorozatnézés közben. :)

Idegenekkel is sokkal hamarabb megnyílik, mint Áfonya, valószínűleg a kiegyensúlyozott háttere miatt, és hogy Barbi folyamatosan foglalkozott vele egészen csepp korától, hogy szokja az embereket. Nem zavartatja magát, bárki itt van, alszik a jelenlétében, akár fél perc ismeretség után is. A legjobb az volt, amikor Eszter és Dani jöttek fotózni — nagyon izgultam, hogy mit fog szólni két ismeretlen emberhez, el fog-e lazulni annyira, hogy cuki képek készüljenek, de a várakozás mindent felülmúlt. Ádám rögzítette is a fotózást, és el is készült az első hivatalos urban:eve videó, igazi werkfilm pózokkal, fodrászolással, pihenéssel. :)

  A cikk folytatódik, olvass tovább >

Eltelt egy újabb hónap. Gomez 4,5 hónapos, 3 hónapja van velünk, és a legfontosabb hír, hogy végre dumál! Megkapta az első oltást (hónap végén visszük az ismétlésre), ami azt jelenti, hogy most már az egész lakásban szabadon mászkálhat, mert a cipőről behozott cuccok már nem veszélyesek rá. Ennek következtében még jobban átváltott követős kiskutya üzemmódba, szépen elkísér mindenhova — vécére, kezet mosni, aztán vissza… :)) Abszolút falkaként vagyunk kezelve, hiába mehet már bárhová, mindig ott van, ahol mi. Néha elugrál megnézni, hogy minden rendben van-e az ágy alatt a hálóban, aztán jön is vissza. A konyhában “szólt hozzám” először, mikor kimentem teát főzni, hallottam, hogy jön utánam, és dünnyögött kettőt, mikor beért az ajtón, én meg reflexből, hátra se nézve visszaköszöntem neki, mire leesett, hogy basszus, ez a nyúl még sosem köszönt. :D Azóta már udvarlással és körbefutással megspékelt folyamatos dumaparti volt, és ő is úgy csinálja, mint Áfonya anno, hogy ha elmegy a szobából, vagy megérkezik, vagy alvás után ébredve regisztrálja, hogy itt vagyunk, akkor egy “Mmm-mm” keretében üdvözöl. ♥

A kanapéra járás maradt, sőt, ha valamelyikünk ott ül, akkor elkerülhetetlen, hogy csatlakozzon. A laryngitisem miatt (már múlik, kopp-kopp) több napot töltöttem ott takaróba bugyolálva, laptoppal, hát végig asszisztálta az egészet. Ami viszont teljesen új, hogy el is dobja magát a kanapén — Áfonyát hidegen hagyta az egész téma, de Gomez volt, hogy akkor is felment, amikor ott se voltunk, és szunyókált egyet. Ha a feje fölé teszem a kezem, automatikusan lefekszik és vakartatja magát — sokáig elvagyunk így, amíg meg nem unja, vagy el nem zsibbad a kezem. Laptopozni persze nehézkes így, de kit érdekel! A fenti képen láthatjátok, hogy ez a gyakorlatban hogy nézett ki, és azt is, hogy mennyire glamúros az élet. :D

A vedlés nagy részén túl van, a hátán a folyamatosan világosodó szőr már összefüggő lett. Fésülgettem a Furminatorral, és döbbenetes volt, hogy élvezte, sőt, kocogtatta is hozzá a fogát (a nyuszik így doromboltak). Tegnap este valamit hallhatott, felpattant mellőlünk, és elkezdett toppantani a kanapén, hogy elijessze a “betolakodót”. Annyira édes volt, Áfonyát soha, soha nem hallottuk toppantani, teljesen meghatódtam, hogy Gomez teljesen védelmi szerepbe került, leugrott a kanapéról, és megkereste, hogy mi van. Nagyon erős hang egyébként ez a toppantás, először azt hittem, hogy eltörött hirtelen a kanapé rugója, vagy valami, annyira hangos volt — fene gondolná, hogy egy egy kilós gombóc is ennyire erős.

Iszonyúan boldog vagyok, nagyon jól megy a kamaszkor: nem lett agresszív, nem spriccel, és nem kamatyol. Aktív, pörög, de soha nem erőszakos, nem harap (a doktornőbe egy kicsit belecsípett, amikor nagyon nem tetszett neki, hogy le van fogva, de az se volt igazi erős harapás, csak jelezte, hogy “ez nem tetszik”). Nem rombolós nyúl, a drótokat persze el kell előle pakolni, de ez nem újdonság… a nyúl rendre tanít. :)) Nagyon tetszettek neki az újságokat tartó mappák (érdekes módon az újságok nem!),  volt néhány, amelyiket elkezdte cincálni, úgyhogy azokat arrébb raktam, illetve apu épített szép fehér válaszfalakat az Expedit kockáiba, szval most teljesen hozzáférhetetlenek (persze csak neki, nekünk nem), és jól is néznek ki — vettünk két Expedites ajtós kiegészítőt is. Egy mappát elölhagytam neki játszani, most néha azt tépi, ha olyanja van, ha majd tönkremegy, akkor megkapja a többi megkezdettet szép sorban. :)

A következő programpont hónap végén az oltás ismétlése, aztán onnantól fél évente kell kapnia élete végéig. A foga rendben van, egészségileg tökéletes, minden rendben van vele. Még 8 hónapos koráig fog nőni, bár már most egészen korrekt mérete van, hiszen mini, nem lesz 2 kilós törpenyúl belőle. Egyre inkább hasonlít a szüleire, főleg az apukájára, amikor pózol. A menü továbbra is ugyanaz, pici speciális törpenyúltáp, és sok-sok-sok-sok-sok széna. Két apró karika fehérrépát kapott eddig, tetszett neki. :)

Nagyon-nagyon szeretjük, boldogok vagyunk, hogy velünk van, és a bújások, udvarlások, követések és dumálások alapján ő is élvezi. :)

Leendő gazdiknak

Tudom, hogy ezek a bejegyzések azt mutatják, hogy mennyire cukimukik meg jófejek ezek a nyulak, és most húsvétkor egy csomó csábító ajánlat is lesz majd az állatkereskedésekben, sőt, virágboltokban (!) és egyéb helyeken összetömörített, bizonytalan eredetű apró nyuszik képében. Nehéz ellenállni, de arra kérek mindenkit, hogy gondoljátok meg! Ha szeretnétek egy nyúlbarátot, az felelős döntés kell, hogy legyen. Csakis megbízható helyről vegyetek nyuszit, mert nagyon-nagyon sok baj származhat abból, ha bizonytalan helyről érkezik, beteges, túl korán lett elválasztva az anyjától, ismeretlenek a felmenői… a nyuszi is szenvedni fog, ti is, és lehet, hogy fillérekért megkapható a kereskedésben, de bőven “behozza az árát”, ha utána a betegségei miatt folyamatosan orvoshoz kell vele rohangálni, ami nem két forint, és nem két perc.

Ha komolyan akartok nyuszit, inkább várjátok meg a húsvét utáni időszakot — a felelős tenyésztők ilyenkor direkt nem is adnak oda kisnyuszikat, hogy biztos jó gazdijaik legyenek, ne csak húsvéti dekorációnak szánják őket. A nyúl nem játék, és más állat sem. Odafigyelés, türelem és sok szeretet kell hozzájuk. A nyuszik nevében is köszönöm!