Nyúlnapló #11 – Gomez 2 éves!

Gomez ma 2 éve született! Emlékeztetőül, ilyen kis nyunyóka volt az elején:

nyuszi1

Ma reggel pedig ilyen volt:

gomez2eves-02

Nem véletlenül nem volt nyúlnapló mostanában – nincs ugyanis mit mesélni. :) Egy kikupálódott, felnőtt nyuszival már nincs annyi izgalmas újdonság, mint egy hebrencs kamasszal. Kialakult az életünk közös ritmusa, és nagyon jól vagyunk benne. Már nagyjából fél éve ketrec-mentesen él, ami azt jelenti, hogy van ketrece, de csak azért, hogy legyen mire felszerelni a szénarácsot meg hol tartani az alomtálcát. :) Folyamatosan ki van engedve, éjjel is, és akkor is, ha nem vagyunk otthon. Ez olyan bizalmi szint, amire nagyon büszke vagyok, hogy elértük. Fokozatosan szoktattuk hozzá a dolgokhoz, hiszen azért annyira nem hülye, hogy ne fogja fel a szabályokat — ezt pedig jól ki lehet használni. A szabályok amúgy teljesen egyszerűek: kap privilégiumokat, és ha nem él velük vissza, akkor megtarthatja őket. Először az ivartalanítás után volt ilyen lépés. Addig mindig levettük a kanapéról, ha felment, mert rendszeresen odapisilt nagy ivaros lelkesedésében. A végén már ott tartottunk, hogy felment, hátrafordultam, és leugrott. Néha rá se kellett néznem, csak hallottam, hogy felugrott, krákogtam egyet, és lejött. :D A műtét után már nem pisilt félre, ezért amikor először felment, akkor figyelte, hogy mit szólok. Nem kergettem le, sőt, odamentem, és megsimogattam, és megmondtam neki, hogy “ha nem pisilsz, maradhatsz”. Nem tudom, a mini kosorrú nyulak mennyire értenek magyarul, de onnantól kezdve már bátrabban ment fel, és mivel nem volt pisi, nem volt kergetés. Sőt, amikor mi ültünk a kanapén, kifejezetten hívtuk is, paskoltuk az ülést, jelezve, hogy jöhet. És jött.  [Tovább…]

Vasárnap az állatkertben

allatkert000

Szülinapi indíttatásból vasárnap ellátogattunk a Fővárosi Állatkertbe — végre szép idő volt, vittük is a kamerát és fotóztunk egy csomót. :) Eredetileg úgy volt, hogy csak a csütörtöki listára válogatok be néhány képet, de aztán amikor szortíroztam őket, annyi jó lett, hogy inkább kapnak külön posztot az állatkák (meg a virágok, mert ugye nem én lennék, ha nem kék bogyókat fotóznék az állatkertben.) Olyan szép tiszta volt az ég, hogy egészen mesebeliek voltak a felhők, mintha maga Miyazaki mester rajzolta volna őket!

allatkert000_b allatkert013 [Tovább…]

Állatmenhelyen dolgozom – Szeretem a munkám #50

szeretem a munkámKovács Linda 30 éves, és a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyvezetője. Mesél a kutyusokról, az állatok szeretetéről és a felmerülő nehézségekről is. Állatbarátoknak kötelező olvasmány! :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?

A kutyák napi szintű ellátását végzem, élelmezésüket intézem, a betegek ápolását, időpontokat egyeztetek állatorvosi műtétekhez, vizsgálatokhoz. Igyekszem jó gazdit keresni a védenceinknek, félős kutyák rehabilitációjával foglalkozom, és minden mással, amit éppen szükséges, az élet hozza. A munkához természetesen hozzátartozik a kennelek takarítása, az érdeklődők fogadása, a telefonos tájékoztatás, papírmunka. Átlagos nap nincs, minden nap más.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Külön iskolai képzés nincs, de sok dolgot meg kellett tanulnom, ebben az Alapítvány munkatársai és az állatorvos segített. A munkámhoz elengedhetetlen a feltétel nélküli állatszeretet, valamint fontos, hogy sajátjaidként szeresd a kutyákat, ne félj tőlük, természetesen mozogj közöttük.

stefánnal

Stefán egy félénk természetű, nehezen barátkozó kutya, akit benyugtatózva sikerült a menhelyre behozni.

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokan azt gondolják, hogy a megunt kutyákat képesek vagyunk rögtön fogadni, de  nem így van. Mi nem altatunk helyhiány, vagy agresszió miatt, így helyet akkor tudunk egy kutyának biztosítani, ha valakit örökbefogadnak. A másik nagy tévedés, hogy az emberek azt gondolják, hogy a kölyökkutyák nálunk születnek. Nálunk a felnőttek ivartalanítottak, a kölykök mind mentett kutyák. Egy menhelyen, ahol közel kettőszáz kutya él beláthatatlan következményei lennének, ha pároznának.  [Tovább…]

6 indok, hogy miért ne legyen nyulad (Húsvétkor SEM)

Ha elég fenyegetően nézek, ugye, meggyőző vagyok?

1. Egy nyuszi jó esetben 8-10 évig jelent elkötelezettséget és folyamatos figyelmet, gondoskodást. Ha nem állsz készen arra, hogy felelős legyél egy másik élőlényért, ne legyen nyulad.

2. A szobatisztaságra szoktatás és az ivarosság időszaka sok kellemetlenséggel, félrepisiléssel és félrekakilással jár. (Az öreg nyusziknál — ahogy az öreg embereknél — pedig a leépülés során újra felmerül a félrepisilés.) Ha sikítófrászt kapsz attól, hogy húgytócsákat kell sikálnod a textíliákból akár napjában háromszor, hónapokon keresztül, ne legyen nyulad.

3. A nyusziknak nagyon speciális, átgondolt étrendre van szüksége, nem adhatsz nekik csak úgy oda akármit. Már egy meggondolatlan, primőr, vegyszerezett salátalevél is halált okozhat. Ha nem szereted, hogy figyelmetlenségből állatok szenvednek és halnak meg a hibádból, ne legyen nyulad.

4. A nyuszik szeretik a társaságodat, szeretnek sokat futkosni, és nem tarthatod őket napokra bezárva egy szűk ketrecbe. Ha nincs időd foglalkozni vele, ha sokat utazol, ha nem tudsz megfelelő szabadságot biztosítani neki, akkor ne legyen nyulad.

5. A nyulak kíváncsiak, szívesen rágcsálnak, ezért nem tehetsz le csak úgy egy pohár innivalót vagy egy könyvet, ruhadarabot a földre. A lelógó drótokra is oda kell figyelned. A nyúl rendre tanít. Újra kell gondolnod a lakásod berendezését, ha egy nyuszi lesz az életed és mindennapjaid szerves része. Amennyiben ezt nem teszed meg, bosszankodni fogsz a “rongáláson” — pedig ő csak a természetes ösztöneit éli ki, a megoldás tehát nem az ő büntetése, hanem az, hogy elpakolsz. Ha lételemed a kreatív káosz (a.k.a. kupi), és nem szeretnél meglepődni a váratlanul megrágott holmijaidon, ne legyen nyulad.

6. Nyulat tartani sok odafigyelést igényel — különösen, ha mentett, befogadott nyusziról van szó, akinek ki tudja, milyen múltja van. Váratlan betegségek, rendellenességek derülhetnek ki, amelyek kezelése időbe és pénzbe kerül. Ha nem állsz készen erre az áldozatra, ne legyen nyulad.

Karácsonyra se vettél rénszarvast…
Kérlek, Húsvétra se vegyél nyulat.

Ha szeretnéd tudni, hogy miért érdemes mindezt mégis bevállalni — a pisitócsákat, a törődést, a figyelmet, az orvoshoz rohangálást & az akár évtizedes barátságot –, akkor olvasd el a Nyúlnaplót.

Nyúlnapló #10 – System Reboot


gomez10-003

Amit a nyulakról feltétlenül tudni kell… az például az, hogy nagyon érzékenyek a frontra, és le tud állni tőle az emésztésük, ami rövid úton elviheti őket, ha nem cselekszünk. A nyulakról még azt is tudni kell, hogy mivel zsákmányállatok, nem mutathatják ki, hogy gyengélkednek, mert azonnal elkapják őket a ragadozók, úgyhogy összeszorított szájjal tartják magukat, és a világért sem mutatnak tüneteket. Ezért a nyulakhoz jó adag empátia és nyúlismeret kell, hogy a ki nem mutatott tünetek ellenére is észleld, ha van valami (ha meg már tünet is van, akkor nem gondolkodsz meg körbekérdezel a neten, hanem rohantok az orvoshoz).

Azzal kezdődött, hogy Gomez leült egy olyan sarokba, ahol nem szokott ücsörögni. Mivel elég szokáslény, és ha valami nem úgy van, ahogy ő szereti, akkor felfordult a világ, már ez gyanús volt. Nem feküdt le, csak ült, és nagyon mélázó fejet vágott. Amikor beszéltem hozzá, nem reagált, nem tartott szemkontaktust, úgyhogy azonnal tudtam, hogy valami nem stimmel. Ha hozzáértem, elhúzta a fejét, nem esett jól neki az érintés. Gyanús jel #2. Amikor hívtam, nem jött, és furán is járt. Először azt hittem, beütötte a mancsát. Jött az ultimate test: a kaja. És az a nyúl, aki olyan, mint a Kis Herceg rókája (az este hét órás vacsorának már délután négykor elkezd örülni); aki minden egyes alkalommal drámaian előadja az Éhező Nyúl Oscar-díjat érdemlő alakítását, és volt, hogy mindkettőnkből dupla adag kaját csalt ki… szóval ez a nyúl megvetően ránézett a nasifalatra, és elfordította a fejét. Ajjaj. Nagy a gáz. Hoztam a legfinomabb finomságokat, és ahelyett, hogy szokás szerint mohón könyékig bekapja a karomat (költői túlzás), szinte csak a vállát nem vonta meg. Hagyj békén. Ó, banyek. Próbáltam tálkából itatni — nem fogadta el. Félrepisilt háromszor, de csak kis, húszforintosnyi tócsákat a nagy pocsolyák helyett. Kaki: nulla. Étvágya: nulla.  Telefon anyunak — NEM MŰKÖDIK A NYÚL!

Felvázoltuk a lehetőségeket: próbálom kínálgatni szorulást segítő ételekkel (alma, fehérrépa), hátha beindul, és ha reggelre sincs bogyó, másnap doki. (Oltári volt, hogy pont másnap tartottam a tanfolyamot — tudjátok, csak hogy ne unatkozzak! :D) Végül teljes parában figyeltük egész este. Ideges volt, elbújt, iszonyatosan mufurc hangulata volt, és nem feküdt el a világért sem. Valószínűleg görcsölt a pocija, és a fájdalomtól nem tudott kinyújtózni rendesen. Próbáltam belediktálni a Fibreplexet, de a szagától szó szerint rázta a hideg, úgyhogy nem kínoztam vele. De megígértem neki, hogy ha másnapig nem kakil, akkor isten látja lelkem, kénytelen leszek lefogni, és belenyomom a szájába. Ettől lehet, hogy megijedt, mert 12 óra stagnálás után elkezdett mászkálni, és még le is feküdt. Na mondom, ebből nemsokára lesz valami. Tálkából párszor sikerült innia (üldöztem vele és toltam az orra alá: igyál! igyál már!), és végül az almából is lassan elkezdett falatozni. Szárított füveket, mezei virágokat is adtam neki (pitypang, stb.), azokból is megevett jó párat. Elkezdtünk megnyugodni. De még a kaki váratott magára. A teljes házat kipucoltuk, hogy egy kósza bogyó se maradjon, és reggelre egyértelműen látszódjon, hogy termelt-e az éjjel, vagy sem. Hajnali kettőig figyeltük, hogy mit csinál, aztán elmentünk aludni. Reggelre apró, feketebors-méretű kakik, és fura, rizs-szerűen ovális bogyeszok vártak minket, mellettük néhány “normálisabbal”. Lehet kakinak így örülni! :) Estére alkotott egy “láncos-kakit” is, vagyis nem csak a hidegfront tett be neki, hanem a vedlés alatt benyalt szőr is, amitől szőrláncra fűződtek a bogyók. Szegények nem tudják kiköhögni, mint a cicák. :( Még mindig kapja a fehérrépa-adagját, és Papaya tablettából is napi egyet, hogy ne legyen baj. Azóta megint iszonyatosan mohó, és jó látni az éhségét. Nagyon örülök, hogy beindult végül az emésztése, mert lehetett volna nagyobb baj is.

Légyszi-légyszi ha a nyuszitok nem akar enni és nem kakil, ne várjatok napokig, amint lehet, irány a doki, mert az életébe kerülhet! Szakirodalomért olvassátok el ezt a cikket, fontos infókat tartalmaz.

És ha már így emiatt írtam nyúlnaplót, jöjjön néhány cuki kép az elmúlt hónapokból. :)) Fekszik az asztalom alatt, pózolgat a kanapén, és simogatásokat követel. Jól vagyunk. ♥

gomez10-001gomez10-002

gomez10-005

gomez10-004