Hello again, London! – 3. rész: Múzeumok

muzeum-01

A februári londoni útunk mesélését tematikusan folytatom továbbra is – jöjjenek a múzeumok! :) Mivel legutóbb a British Museum az utolsó napra maradt, ráadásul akkor sikerült már kikészítenem a bokámat is, úgy döntöttünk, hogy nem kockáztatunk, és gyakorlatilag az első útunkba ejtett látnivaló volt. Azt akkor még nem tudtuk, hogy lesz egy második látogatásunk is, szintén az utolsó napon… :)

Szóval öveket becsatolni, teákat bekészíteni! Jön egy hosszú, képes mese — dinoszauruszokkal, Picassoval, Sherlock Holmes-szal, és minden jósággal.

A British Museumba tervvel érkeztünk, mivel már valamennyi fogalmunk volt arról, hogy mi merre van, és mit szeretnénk mindenképpen (újra) megnézni. Amit kihagytunk: a görögök/rómaiak (savariai lányként engem nem igazán tudnak megdöbbenteni a mozaikok meg római pénzek, olyat szeretek látni, amitől hanyatt vágom magam :D), egyiptomiak (a múmiáknál mindig tömeg van), és a kínai porcelánok. Ami a legleglegfontosabb volt, az az ázsiai rész, külön tekintettel az indiai, asszír, japán delegációra, illetve a mexikói művekre, illetve mivel legutóbb tényleg csak “berohanunk-kirohanunk” alapon tudtuk le a felvilágosodós termet, most oda is bementünk. De nem volt egészen zökkenőmentes a dolog.

muzeum-04muzeum-10 muzeum-11

Történt ugyanis, hogy — rém meglepő módon (/sarcasm) — esett az eső, de nem ám úgy, mint Budapesten (pl. most is), mintha dézsából öntenék, hanem szemerkélt, drizzle. A helyiek ennyiért még az ernyőt se nyitják ki, esetleg egy kapucnit feltesznek, aztán csókolom. (Úgyis max. 15 perc, és eláll.) Nem úgy a turisták. Mintha cukorból lennének, kiverik egymás szemét az ernyővel, és pánikszerűen rohannak fedezékbe. Ami aznap éppen a British Museum lett.

muzeum-12 muzeum-13

Én ennyi embert még nem láttam egy helyen. A földön fetrengtek, száz méteres sorok álltak a büfék előtt (kétszáz méteres a vécénél), a földről ették a kajájukat, és volt egy úriember, aki a kiborult kávéja felett, mint ha mi sem történt volna, a padlón törökülés közben piszkálgatta a mobilját. Kiábrándító volt, amellett, hogy mozdulni is nehezen lehetett. Szóval kifejezetten örültünk, hogy tervvel érkeztünk, és tudtuk, hogy mit szeretnénk célirányosan megnézni. Közben a saját hangulatunkon enyhítve néha elmorogtunk egy “rohadt turisták”-ot a bajszunk alatt. :D [Tovább…]

Nyúlnapló #11 – Gomez 2 éves!

Gomez ma 2 éve született! Emlékeztetőül, ilyen kis nyunyóka volt az elején:

nyuszi1

Ma reggel pedig ilyen volt:

gomez2eves-02

Nem véletlenül nem volt nyúlnapló mostanában – nincs ugyanis mit mesélni. :) Egy kikupálódott, felnőtt nyuszival már nincs annyi izgalmas újdonság, mint egy hebrencs kamasszal. Kialakult az életünk közös ritmusa, és nagyon jól vagyunk benne. Már nagyjából fél éve ketrec-mentesen él, ami azt jelenti, hogy van ketrece, de csak azért, hogy legyen mire felszerelni a szénarácsot meg hol tartani az alomtálcát. :) Folyamatosan ki van engedve, éjjel is, és akkor is, ha nem vagyunk otthon. Ez olyan bizalmi szint, amire nagyon büszke vagyok, hogy elértük. Fokozatosan szoktattuk hozzá a dolgokhoz, hiszen azért annyira nem hülye, hogy ne fogja fel a szabályokat — ezt pedig jól ki lehet használni. A szabályok amúgy teljesen egyszerűek: kap privilégiumokat, és ha nem él velük vissza, akkor megtarthatja őket. Először az ivartalanítás után volt ilyen lépés. Addig mindig levettük a kanapéról, ha felment, mert rendszeresen odapisilt nagy ivaros lelkesedésében. A végén már ott tartottunk, hogy felment, hátrafordultam, és leugrott. Néha rá se kellett néznem, csak hallottam, hogy felugrott, krákogtam egyet, és lejött. :D A műtét után már nem pisilt félre, ezért amikor először felment, akkor figyelte, hogy mit szólok. Nem kergettem le, sőt, odamentem, és megsimogattam, és megmondtam neki, hogy “ha nem pisilsz, maradhatsz”. Nem tudom, a mini kosorrú nyulak mennyire értenek magyarul, de onnantól kezdve már bátrabban ment fel, és mivel nem volt pisi, nem volt kergetés. Sőt, amikor mi ültünk a kanapén, kifejezetten hívtuk is, paskoltuk az ülést, jelezve, hogy jöhet. És jött.  [Tovább…]

Vasárnap az állatkertben

allatkert000

Szülinapi indíttatásból vasárnap ellátogattunk a Fővárosi Állatkertbe — végre szép idő volt, vittük is a kamerát és fotóztunk egy csomót. :) Eredetileg úgy volt, hogy csak a csütörtöki listára válogatok be néhány képet, de aztán amikor szortíroztam őket, annyi jó lett, hogy inkább kapnak külön posztot az állatkák (meg a virágok, mert ugye nem én lennék, ha nem kék bogyókat fotóznék az állatkertben.) Olyan szép tiszta volt az ég, hogy egészen mesebeliek voltak a felhők, mintha maga Miyazaki mester rajzolta volna őket!

allatkert000_b allatkert013 [Tovább…]

Állatmenhelyen dolgozom – Szeretem a munkám #50

szeretem a munkámKovács Linda 30 éves, és a Tappancs Állatvédő Alapítvány menhelyvezetője. Mesél a kutyusokról, az állatok szeretetéről és a felmerülő nehézségekről is. Állatbarátoknak kötelező olvasmány! :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?

A kutyák napi szintű ellátását végzem, élelmezésüket intézem, a betegek ápolását, időpontokat egyeztetek állatorvosi műtétekhez, vizsgálatokhoz. Igyekszem jó gazdit keresni a védenceinknek, félős kutyák rehabilitációjával foglalkozom, és minden mással, amit éppen szükséges, az élet hozza. A munkához természetesen hozzátartozik a kennelek takarítása, az érdeklődők fogadása, a telefonos tájékoztatás, papírmunka. Átlagos nap nincs, minden nap más.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Külön iskolai képzés nincs, de sok dolgot meg kellett tanulnom, ebben az Alapítvány munkatársai és az állatorvos segített. A munkámhoz elengedhetetlen a feltétel nélküli állatszeretet, valamint fontos, hogy sajátjaidként szeresd a kutyákat, ne félj tőlük, természetesen mozogj közöttük.

stefánnal

Stefán egy félénk természetű, nehezen barátkozó kutya, akit benyugtatózva sikerült a menhelyre behozni.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokan azt gondolják, hogy a megunt kutyákat képesek vagyunk rögtön fogadni, de  nem így van. Mi nem altatunk helyhiány, vagy agresszió miatt, így helyet akkor tudunk egy kutyának biztosítani, ha valakit örökbefogadnak. A másik nagy tévedés, hogy az emberek azt gondolják, hogy a kölyökkutyák nálunk születnek. Nálunk a felnőttek ivartalanítottak, a kölykök mind mentett kutyák. Egy menhelyen, ahol közel kettőszáz kutya él beláthatatlan következményei lennének, ha pároznának.  [Tovább…]

6 indok, hogy miért ne legyen nyulad (Húsvétkor SEM)

Ha elég fenyegetően nézek, ugye, meggyőző vagyok?

1. Egy nyuszi jó esetben 8-10 évig jelent elkötelezettséget és folyamatos figyelmet, gondoskodást. Ha nem állsz készen arra, hogy felelős legyél egy másik élőlényért, ne legyen nyulad.

2. A szobatisztaságra szoktatás és az ivarosság időszaka sok kellemetlenséggel, félrepisiléssel és félrekakilással jár. (Az öreg nyusziknál — ahogy az öreg embereknél — pedig a leépülés során újra felmerül a félrepisilés.) Ha sikítófrászt kapsz attól, hogy húgytócsákat kell sikálnod a textíliákból akár napjában háromszor, hónapokon keresztül, ne legyen nyulad.

3. A nyusziknak nagyon speciális, átgondolt étrendre van szüksége, nem adhatsz nekik csak úgy oda akármit. Már egy meggondolatlan, primőr, vegyszerezett salátalevél is halált okozhat. Ha nem szereted, hogy figyelmetlenségből állatok szenvednek és halnak meg a hibádból, ne legyen nyulad.

4. A nyuszik szeretik a társaságodat, szeretnek sokat futkosni, és nem tarthatod őket napokra bezárva egy szűk ketrecbe. Ha nincs időd foglalkozni vele, ha sokat utazol, ha nem tudsz megfelelő szabadságot biztosítani neki, akkor ne legyen nyulad.

5. A nyulak kíváncsiak, szívesen rágcsálnak, ezért nem tehetsz le csak úgy egy pohár innivalót vagy egy könyvet, ruhadarabot a földre. A lelógó drótokra is oda kell figyelned. A nyúl rendre tanít. Újra kell gondolnod a lakásod berendezését, ha egy nyuszi lesz az életed és mindennapjaid szerves része. Amennyiben ezt nem teszed meg, bosszankodni fogsz a “rongáláson” — pedig ő csak a természetes ösztöneit éli ki, a megoldás tehát nem az ő büntetése, hanem az, hogy elpakolsz. Ha lételemed a kreatív káosz (a.k.a. kupi), és nem szeretnél meglepődni a váratlanul megrágott holmijaidon, ne legyen nyulad.

6. Nyulat tartani sok odafigyelést igényel — különösen, ha mentett, befogadott nyusziról van szó, akinek ki tudja, milyen múltja van. Váratlan betegségek, rendellenességek derülhetnek ki, amelyek kezelése időbe és pénzbe kerül. Ha nem állsz készen erre az áldozatra, ne legyen nyulad.

Karácsonyra se vettél rénszarvast…
Kérlek, Húsvétra se vegyél nyulat.

Ha szeretnéd tudni, hogy miért érdemes mindezt mégis bevállalni — a pisitócsákat, a törődést, a figyelmet, az orvoshoz rohangálást & az akár évtizedes barátságot –, akkor olvasd el a Nyúlnaplót.