Beszélgetős befőtt – Ki vagyok én? Ki vagy te?

bbefott-logo

Érdekes témákról és magunkról beszélgetni mindig hálás játék — a közös élményen és a nevetésen kívül jó kis önismereti felismerésekkel is szolgálhat. :) A beszélgetős befőttek kérdései már sok olvasónak szereztek örömet az elmúlt években. Hedo kérésére egy újabb adagot írtam — a nyomtatható pdf-et csak fel kell vagdosni csíkokra, félbehajtani, beledobálni egy üres befőttes üvegbe vagy müzlis tálkába (szabad ám lázadni! ;), és mindenki húzhat egy kérdést. Csak rajtatok múlik, hogy ketten vagy csapatban játszotok, vagy hogy mindenki csak arra a kérdésre válaszol, amit húz, vagy az egész bagázs az összeset végigválaszolja szép sorban. Azt is játszhatjátok, hogy aki húz, az utána kiválasztja, hogy az ő kérdésére ki válaszoljon a többiek közül.

Hedo ezt írta:

Új élethelyzetbe kerültem: születése óta egyedül nevelem a lányom, aki most 7 éves. Fél éve újra szerelmes vagyok, nagyon boldog, viszontszeretett nő lettem :) A kedvesemnek 2 kamasz gyereke van, egy 15 éves fiú és egy 12 éves lány. A fiú nagyon zárkózott, csendes, de ez nem is baj. A leányzó cserfes, jó humorú, bájos tünemény. Őt szeretném egy kicsit jobban megismerni, nem csak felszínes dolgokról csevegni. A beszélgetős befőtt jutott eszembe, mert az édesapjával is csináltunk egy ilyen gyertyafényes borozgatós “ismerj meg jobban” randit és tényleg nagyon bensőséges volt. Vajon milyen kérdéseket lehetne a befőttbe tenni?

bbefott-logo2

Például ilyeneket. :) 12+1 kérdés ismerkedéshez – régi és új barátoknak, pároknak, tesóknak, családoknak és mindenkinek. ♥ Ha vannak jó kis történeteitek a kérdésekkel kapcsolatban, nagy örömmel várom őket! :) Az anyák napi kérdéssor kapcsán pont ma kaptam egy aranyos sztorit Ágotától Facebookon. A kisebbik fia azt válaszolta, hogy azért rossz öt évesnek lenni, mert nem lehet Vasember. :D

Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

naplok-00

Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni — általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… Ez elég sok szorongást okozott, és mivel nem úgy tűnt, hogy valaha kevesebb dolgom lesz, megoldást kellett találnom. Akkor még külön-külön minden tantárgynak a tantárgyfüzetébe írtam, hogy mi a házi, de kellett volna valami, ahol egy helyen látom az összes teendőmet — rohadt idegesítő volt, hogy minden nap mindegyik füzetemet át kellett néznem, hogy nem hagytam-e valamelyikben olyan feladatot, amit még meg kell oldanom. Szerencsére már akkor is rendszeres látogatója (és rajongója) voltam az írószerboltoknak, úgyhogy egyik nap úton hazafelé bementem, és a zsebpénzemből vettem egy kis, zöld-fekete fedeles jegyzetfüzetet, hogy leckefüzetet csináljak belőle.

Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait. Az új megoldásokat mindig magamtól találtam ki — figyeltem, hogy épp mire van szükségem, aztán valami rendszert vittem a gondolataimba. :) Mára sikerült kialakítanom egy olyan rendszert, ami lefedi az életem összes jelenlegi területét, és amiben  már nem szorongok, ha a teendőimet vagy a naptáramat kell vezetnem. De hosszú út vezetett odáig, amíg kitapasztaltam, hogy mi működik a legjobban.

Amikor legutóbb a szüleimnél jártam, előszedtem az egykori szobámból a gyerek- és tinikorom naptár- és naplótermését, aztán hosszú órákra elmélyültem abban, hogy honnan is indultam. Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy nálam a naptárazás és a naplózás a kezdetektől párhuzamosan futott. Voltak néha külön naplók is, de gyakran a határidőnaplóba írtam bele címszavasan az emlékeket, élményeket is, hogy ha másra nem is maradt időm (és gyakran nem maradtak), legalább ott meglegyenek. Sosem voltam szigorú magammal, hogy betartsam az adott naptár rendszerét — vagy épp a saját korábbi rendszeremet. Mindig szerettem kísérletezgetni, kipróbálni beosztásokat, színeket, aztán hagyni őket, ha nem jöttek be. A színezés, rajzolás aztán fokozatosan nagyobb teret kapott, mert nyomasztottak a gyári oldalak, és szerettem volna valami szépet vezetni, túl a funkción, illetve ez is egy plusz felület volt, ahol kiélhettem a kreativitásomat. De ez sem volt végletes elvárás magammal szemben: ha volt kedvem, rajzoltam, ha nem volt kedvem, nem dekoráltam. Semmi sem volt kötelező. Idővel aztán kialakult, hogy mi az, ami nekem a legfontosabb, és a legtöbbet segít a teendőim kezelésében — a következő élethelyzet-váltásig.

Az alábbiakban hosszú beszámoló és sok-sok kép következik cuki (és remélhetőleg nem ciki) ifjonti éveimből! :D

naplok-01

naplok-02

Ő a már említett zöld-fekete keményfedeles: az első tárgyi emlék, az 1994-1995-ös tanévből. Ő őrzi a házi feladatokat (oldalszámmal, feladatszámmal), a különórákat, mikor kell ünneplőben jönni, mennyi az osztálypénz, mikor felelünk vagy írunk dolgozatot, és mikor lesz a szülői értekezlet. Ebbe a jegyzetfüzetbe írtam fel a tennivalókat — egyelőre még folyószöveggel és ceruzával –, viszont a pipálásra már eltérő színt, egy piros ceruzát használtam. A dátumot kézzel írtam fel, illetve irodai dátumpecséttel nyomdáztam oda (most tök trendi megint scrapbook-körökben ez a dátumpecsét! :D), és minden napnak külön oldalt kezdtem. Néha egy-egy apró rajz is belefért, de általában csak akkor írtam bele, ha volt mit, mert kicsi volt a hely.  [Tovább…]

Saját színek beállítása Wordben és PowerPointban

Több szuper palettagenerátort is mutattam már, és aki szereti a szép színeket, annak már a puszta létezésük is elég indok a játékra. :) Az evidens felhasználási módon túl (lakberendezési paletta kialakítása pl. házfelújításhoz, vagy egy új ruhatár alapszíneinek megálmodása) most mutatok egy digitális trükköt. Ha csodaszép Word doksikat, pdf-et, vagy ppt diavetítést készítenél, de unod a gyári sablonokat, ennek az ingyenes megoldásnak – remélem – örülni fogsz. :) Ha a honlapod színeit dekorálnád ki, vagy digitális scrapbook oldalon dolgozol, a palettázás akkor is hasznos lehet!

Először generálj magadnak egy palettát valamilyen szép képből a DeGraeve palettagenerátor segítségével. Én ezt a geometriai mintás szőnyeget választottam most példának. Azért jó olyan képekből dolgozni, amik tetszenek, mert azokban garantáltan összhangban vannak a színek, nem kell neked kikeverned őket és azon agyalni, hogy mi mihez megy. Ha ez megvan, rakd egy kicsit félre, előbb megmutatom, hogy hol tudod pontosan felhasználni a színekhez tartozó hatjegyű kódokat.

word-00

Nézzünk egy Word példát, de a Power Pointban is hasonló a módszer. A Stílusoknál arra van szükségünk, hogy Stílusmódosítás, és utána kattints a Színekre. Megjelenik egy csomó alapbeállítás, de a legalján ott van egy csodaság, úgy is, mint Témaszínek megadása. (Ha nem magyar az Office-od, remélem, az ikonok és a képek segítenek az eligazodásban.)

word-01

A Témaszíneknél pedig jön a testreszabás! Itt különféle funkciójú színeket adhatsz meg úgy, hogy a lefelé mutató kis nyílra kattintasz. Jobb oldalon a mintán látod, hogy a különböző színeid hogyan mutatnak sötét vagy világos háttéren, és alul adhatsz saját nevet is ennek a palettának. Kattints az egyik módosítandó szín kockájára, és megelenik egy paletta. Itt további gyári színek közül választhatsz, de mi rebellisek vagyunk, úgyhogy kattints arra, hogy További színek[Tovább…]

Szómontázs – inspiráció, motiváció, kreatív önkifejezés

montazs00

Új értelmet adni meglévő dolgoknak jó kis elfoglaltság — más szemmel nézünk adott feliratokra, formákra, színekre. Éppen ezért szívesen csinálok időről időre szövegmontázsokat — egy korábbi, magyar nyelvűt itt láthattok. Londonban gyakorlatilag mindent felmarkoltam, ami szép színes volt, így egy csomó ingyenes magazinnal, katalógussal jöttem haza. A legtöbbet nincs értelme egészében megtartani, mert csak egy-egy oldal, fotó tetszett, így aztán készítettem egy jó nagy szómontázst, ami kicsit scrapbook, kicsit motivációs alkotás, meg mindenféle egyszerre. És persze jól is néz ki, úgyhogy dekoráció is. :)

montazs01

Költségeim nem voltak vele, minden hozzávalóm meg volt itthon — sima ragasztóstiftet használtam, és egy egyszerű ollót. Az alap egy régi projektből maradt, 30×30 cm-es kiskacsasárga színű kartonlap volt, mivel tudtam, hogy befedem az egészet, lényegtelen volt a színe. :) Az elején még azt hittem, hogy hagyományos scrapbookos dolgokra, díszekre, betűmatricára is szükségem lesz, úgyhogy azokat is elővettem, de végül nem kellettek. [Tovább…]

Csináld magad! Ajándéktasakok csomagolópapírból

tasak01

Apró bigyókákat és idióta alakú izéket csomagolni elég nehézkes, ha nem te vagy Martha Stewart titkolt magyar unokahúga/öccse. Ebben az esetben kihasználhatod, hogy a csomagolópapír nem csak bebugyolálásra jó, hanem cuki ajándéktasakot is készíthetsz belőle, ráadásul olyan méretben, amilyenben éppen akarod! :)

Ezt a hajtogatós technikát vagy tizennyolc éve tanultam egy iskolai rajzszakkörön (ugye, mennyivel hasznosabb az ilyesmi, mint tutajt építeni fadarabokból?! Szerintem egy generációt traumatizált és vette el a kedvét a kreatív projektektől). Nem kell hozzá nagy kézügyesség, csak egy egészen aprócska hajtogatási trükk van az alján, de ha a csákóval megbirkóztál valaha, ez is menni fog. :)

Hozzávalók:

  • csomagolópapír
  • olló
  • ragasztó (stiftes, ragasztószalag, kétoldalú ragasztó, stb.)
  • opcionális: irodai lyukasztó, matrica, szalagok, mintalyukasztó

Az alap hajtogatás ugyanaz, van egy könnyített verzió, és 4 külön felső díszítési lehetőség, mindet szépen sorban megmutatom. :) Kezdjük a madzagfüles, klasszikus fazonú tasakkal!

1. Madzagfüles tasak & alap hajtogatás

Fogj egy csomagolópapírt, nagyjából 2,5-szer olyan széles legyen, mint amekkora végleges szélességet akarsz, és 1,5-szer olyan magas, mint a végleges magasság. (Én nem szoktam vonalzózni, szemmértékkel elég jól el lehet boldogulni, de ha neked segít, méricskélj nyugodtan.) (1)

Fektesd le a munkalapra úgy, hogy a színes oldala néz lefelé. Ha szeretnél bele később madzagot fűzni, felül hajts be egy pár centis részt, hogy a dupla papír jobban elbírja (és szebb legyen, ha belenézel). Ragaszd le ezt a hajtást. (2) Hajtsd a két oldalát egymásra úgy, hogy picit fedjék egymást. Ragaszd össze – stiftes ragasztóval, kétoldalú ragasztóval, vagy, ha akarod, celluxszal. (3) Elkezdjük kialakítani a talpat. Hajtsd fel az alját, nagyjából kétszer olyan széles sávban, mint amekkora vastagságot végül szerertnél. Ha többet hajtasz fel, vastagabb lesz a tasakod, tehát jobban meg tudod tömni. :) (4)

tasak02 [Tovább…]