Egészség
Mixtape #13 – Aludj jól!
2013. május 15.
Erre a 36 perces albumra a kedvenc elalvós dalaimat válogattam — akkor szoktam őket betenni, ha nagyon túlpörgött az agyam elalvás előtt, és nem bírok álomba merülni. Az utolsó dal, a Twameva mindig velem van az mp3 lejátszómon is, stresszes helyzetekben jó párszor segített már lenyugodni. A végére rendszeresen el is szunyókálok egy kicsit, akkor is, ha nem elalvás előtt hallgatom. :) Ha napközben érzitek úgy, hogy túl sok az infó és egy kis nyugalomra van szükségetek, vonuljatok el ezekkel a dalokkal egy fél órácskára, és engedjétek, hogy kitisztítsa az agyatokat. A cikk folytatódik, olvass tovább >
Szeretem a munkám! #11 – Segédápoló vagyok.
2013. április 14.
Dikóca 24 éves, és egy budapesti Onkológiai központban segédápoló az Intenzív osztályon. A történetében az a különleges, hogy a jelenlegi munkája még nem a végcél, csak egy fontos állomás azon az úton, amit jár: marad az egészségügyi területen, de orvosnak készül, szeptembertől folytatja is a tanulmányait. Dikóca jó példa arra, hogy attól, hogy nem sikerült elsőre az álom úgy, ahogy eltervezted, kerülőűton, átmenetileg mást, de az eredetihez hasonló munkát betöltve közel maradhatsz hozzá, kicsit máshogy, de továbbra is foglalkozhatsz azzal, amit szeretsz. Így a kitérőt is lehet szeretni, szenvedéllyel dolgozni rajta, hiszen ez vezet a célhoz, az út része. A plusz tapasztalat, más szemszög pedig később nagyon jól fog jönni, amikor végre eléred a célt.
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
- Miből áll a munkád?
- Havonta 12-14 napot dolgozom, általában 2 nap munka-2 nap szabadnap felosztással, csak nappal, 12 órában. A munkaidőm reggel 7-kor kezdődik, de ¾ 7-re igyekszik mindenki beérni, hogy az osztály és betegátadás az éjszakásoktól a nappalosoknak hamar megtörténjen. A munkaköri leírásomban szerepel a betegek etetése, mosdatása, a szakápolók keze alá besegítés, a kórtermek, eszköztárak, gyorkocsik eszközeinek folyamatos feltöltése, rendezése, az eszközök tisztaságának felügyelete, néha papírokkal futkosás, alkalmasint betegek vizsgálatra kísérete. Ezen kívül természetesen rengeteg mást is csinálok, de erről majd megpróbálok kicsit később írni, mert az én helyzetem egy kicsit speciális.
A munkaidőm este 7-ig tart, általában negyed 8-kor már úton vagyok hazafelé, nem nagyon fordult még elő, hogy tovább kellett volna maradnom, legfeljebb ha a lelkiismeretem kérte, vagy az időm megengedte.
A legfőbb pozitívumai a munkámnak (többek között): teljesen felújított környezet (az Intézmény új szárnyában kapott helyet az ITO (Intenzív Terápiás Osztály), és gyönyörű az épület). Jó meleg van egész nap, mivel nálunk a betegek kvázi pucéran fekszenek. Biztosra veszem, hogy a mi csapatunk országszerte az egyik legjobb team a gyógyászatban. Nincs rivalizálás, és TÉNYLEG úgy folyik a munka, hogy a beteg az első, és a munkájára mindenki ad, a legjobbat nyújtja, és büszke is rá. A főnővér és az osztályvezető főorvos is nagyon rugalmas, és mivel 12 órában dolgozom, így a szabadidőmet is könnyen tudom zanzásítani. Az orvosok és az ápolók is úgy állnak hozzám, hogy rengeteget tanítanak, hisz tudják, hogy nem “ragadok le” a segédnővérkedésnél, így nagyon sokat fejlődök tudásomban, és manuális készségek terén, ami ha visszatérek az egyetemre, egyszerűen priceless lesz. :) Rengeteg, a jövőben hasznosítható kapcsolatot tudok itt kialakítani.
A negatívumok: a kórházi kaja, a reggel fél 6-os kelés (3/4 7-re kell beérni), nagyon alacsony fizetés…
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz?
- Segédápoló elvileg bárki lehet, aki rendelkezik érettségivel. Ami viszont nálunk nagyon fontos, az az empátia, türelem, kedvesség, és a fürge, gyors észjárás, hirtelen helyzetekre jó reagálás, továbbá a jó állóképesség, hiszen nem mindenki tud napi 12 órán keresztül, minimális pihenőidőkkel futkosni. Nagyon hasznos, ha nem dohányzunk, hiszen ma már a kórházakban nem lehet egyáltalán dohányozni, a dohányos munkatársaimnak külön fejtörést okoz, hogy mikor, és hol tudnak rágyújtani munkaidő alatt.
- Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?
-A legnagyobb félreértés talán: “mi szolgálunk, nem kiszolgálunk”. Nagyon sok beteg, de főként hozzátartozó azt hiszi, hogy azért vagyunk mi ott, hogy szórakoztassuk, körbeugráljuk, és kiszolgáljuk a beteg és a hozzátartozók minden kívánságát. Nos, ez nem így van. Sokan ezzel visszaélnek, és ezt én nem tolerálom. Alapvetően minden beteggel maximálisan kedves és segítőkész vagyok, hiszen nálunk az intenzív osztályon még kiszolgáltatottabbak, mint bárhol máshol, de amikor egy beteg tegyük fel, óránként négyszer hív magához, hogy igazítsam meg a lába alatt a polcolást, vagy hogy melege van, na akkor elgondolkozom kicsit, elszámolok tízig, és elmagyarázom neki, hogy rajta kívül még sok más beteg is van, akin segíteni kell. Ha ez valakinek nem tetszik, lehet fogadni magánápolót.
- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
- Azt, hogy a kórházi miliő az, ahol én a következő negyven évem munkaidejét tölteni szeretném, már kicsi koromban szinte biztos volt. Anyukám műtősnő és ápolónő, apukám röntgenes, nagyim főnővér volt amíg nem lett nyugdíjas, mindhárman ugyanabban a kis vidéki kórházban dolgoztak-dolgoznak, így pici korom óta rengeteg időt töltöttem a kórházban, (nem mint beteg :)). Szerettem anyukám kezének az illatát mikor hazajött a munkából. Bemosakodószer-szag. :) A cikk folytatódik, olvass tovább >
Miért ne? #42 – Bedeg bagyog
2013. március 28.
Az a jó, hogy ilyenkor…
Egyhuzamban végignézhetsz akár tíz sorozatrészt is a kedvenc sorozatod kedvenc évadjából.
Korlátlanul lehet zabálni az újhagymát, retket, fokhagymát, tormát. Nyamm. Napi egy kiló narancs elfogyasztása is teljesen normális.
Ideális az idő napi négy liter mézes tea fogyasztásához. Takaróba bugyolálva nem is kell más.
Vicceseket álmodsz a kialvatlanságtól, és néha vannak remek ötleteid is. Amiket írj le, különben elfelejted őket.
Nem kell felöltözni, és pizsiben lófrálhatsz egész nap. Pokrócba csavarva. Felemás zokniban. Ahogy húzod magad után a pokrócot, elképzelheted, hogy te vagy Katalin hercegnő. Vagy Batman.
Legálisan jajgathatsz, hogy mi és hol fáj. Jó esetben kapsz gyógypuszikat és csokit is.
Szexi rekedt hangod lesz, de ne próbálj meg énekelni Csak egy picit. Jég dubla biszgibel.
És persze halál viccesen ejtesz ki szavakat. A nyulat már átneveztem Gobezre, az ebéd pedig baradicsobos káboszta volt. De teljesen értelmes az is, hogy “eeeeeöööeee…” egy kis mutogatással megtoldva.
Körbebástyázhatod magad: távirányítóval, laptoppal, magazinokkal, könyvekkel, zsebkendővel, orrcseppel, lázmérővel, teával. Saját birodalmat építhetsz a kanapén. Ha szerencsés vagy, érkezik egy négylábú is, aki mindeközben őriz.
Ha végre-végre eljutsz odáig, hogy meg tudod mosni a hajad, az felér egy ujjászületéssel. Ha kapsz levegőt az orrodon: detto. Amikor kipukkan a füled, rájössz, hogy mennyire hangosan üvöltetted a zenét, és lehalkíthatod. Az élet apró örömei, ugye. Új perspektívát kap az, hogy mi is az igazán fontos.
Az ismerősök “gyógyulj meg!” üzeneteket és szívecskéket küldözgetnek Facebookon és SMS-ben, és lehet örülni neki, hogy mennyien aggódnak érted. Bónusz: jön anyukád, és megint gyerek lehetsz.
Az orvosi váróban sorsközösséged lehet a többi beteggel, és kitárgyalhatjátok, hogy kinek mi jött be. Meg a havat is.
És hogy a fül-orr-gégész doktornőmet idézzem: “miért van mindenki meglepődve, hogy megfáztak, amikor ilyen sz@r az idő?” :D Vigyázzatok magatokra, ne ellenkezzetek — pihenjetek! Én pénteken megyek kontrollra, juhé!
Szeretem a munkám! #06 – Látszerész vagyok.
2013. február 27.
Kati 30 éves, és egy optikában optometrista és látszerész. Saját bevallása szerint a főfoglalkozása “jelenleg a gyermeknevelés, és az, hogy hogyan tudok eközben a szakmámban nem lemaradni”. Én 5 éves korom óta vagyok szemüveges, nagyon érdekes volt belelátni a látszerészek munkájába! Remélem, nektek is érdekes lesz az interjú Katival. :)
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
- Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?
Elsősorban látásvizsgálatot, szemészeti szűrővizsgálatokat végzek, kontaktlencse-illesztéssel foglalkozom 14 éves kortól. Másodsorban, mint látszerész szemüveget adok el, beállítok, javítok, csiszolok, árukészletet figyelek, lencséket, kereteket rendelek, reklamációt ügyintézek. Persze mindezt nem egyedül, hanem a munkatársaimmal, de minden munkafolyamatban aktív részes tudok lenni. Tehát a megfelelő dioptria felírásától, a szemüveg átadásáig mindent.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz?
Először egy két éves OKJ-s szakképzés, mint látszerész és fotocikk-kereskedő. Majd akkor még két év kötelező munkaviszony után lehetett jelentkezni a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karára dipl. Optometrista szakra.
Mivel elég sok feladata van egy látszerésznek/optometristának, annak függvényében, hogy éppen mit tevékenykedik, mindig más tulajdonságai kerülnek előtérbe. Kereskedőként pl. a jó komminukációs készség, kedvesség, segítőkészség, jó problémamegoldó képesség; a műhelyben a kézügyesség, precizitás, türelem (bár az mindenhol kell), a vizsgálóban ezek mellett egy nagyobb fokú empátia, határozottság.
- Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy sokan nem is tudják, mi fán terem az optometrista. A fő feladat nyilvánvalóan a dioptria meghatározása. Mivel megfelelő szemészeti anatómiai, élettani, patológiai ismeretekkel rendelkezem, és tudom, hogy mi nem tartozik az én hatáskörömbe, így adott esetben szakorvoshoz küldöm a pácienst. Szóval, aki olyan gondolatokkal ül be egy optometrista vizsgálószékébe, hogy „ugyan, itt orvosi szempontból semmi nem derülhet ki”, vagy „mivel ő nem orvos, akkor az egészségügyi problémáimat eltitkolhatom, és kikerülöm az orvost”, az rosszul gondolkozik.
- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Amikor a gimnáziumban felvételi tájékozatót nézegetve nem találtam testhezállóbb szakmát. Az, hogy a főiskolát is megpróbálom majd ha lehetőség lesz rá, az evidens volt. Amikor először éreztem azt, hogy nem a körülmények (munkáltató, munkahely, tandíj) érdekelnek, hogy én optometrista legyek, ahhoz egy történet kapcsolódik:
Egy közel féléves kislánynak szüksége volt szemüvegre, kb -3,00 dioptriája lehetett (jelzem, hogy szinte semmit nem lát az ember ilyen korrekció nélkül). Elkészült a szemüveg, alig tudta anyukája ráadni, úgy sírt. Majd amikor mégiscsak sikerült valahogy, a kislány abbahagyta a sírást, abbahagyta a ficánkolást, megállt egy pillanatra és az anyukájára nézett ámuló tekintettel. Csodálkozva nézett rá, mert ekkor látta meg először az anyukája arcát… Számomra egy csoda történt ekkor, és biztos is lettem abban, hogy hasonló csodákat szeretnék csinálni.
Tökéletes trükk
A vizsgálóban egy időben nem azt a táblát olvastattam, amin a számok vannak, hanem, amin a betűk. Egy fiatal srác beült a székbe, és gyönyörűen, hibátlanul végigmondta a számokat. Máig sem értem, hogy miért gondolta, hogy ezzel engem ver át.
- Minek készültél gyerekkorodban?
Kb. 14 éves korom óta látszerész szerettem volna lenni.
- Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
Egy páciens egyszer megjegyezte egy vizsgálat végén, hogy látszik rajtam, hogy mennyire szeretem ezt csinálni és ebből tudja, hogy jó helyre jött. Erre, a mai napig büszke vagyok, mert ezért csinálom, amit csinálok. Jól esik, ha bizalmat szavaznak. A cikk folytatódik, olvass tovább >
Egészséges étkezés – ahogy én csinálom
2013. február 5.
Nem vagyok doki, dietetikus és egyéb szaktekintély, csak egy lány, akinek van emésztőrendszere, ez meg ugye még nem jogosít fel semmire… :D Spéci diétán vagyok sok szempontból, ennek egy része muszáj (epehólyagom hiánya, IR-em megléte), egy része meg döntés kérdése (vegaság), de mivel egybevág több egyezményesen kiegyensúlyozottnak tartott étrend elveivel, ezért talán más is hasznosíthatja az ötleteket.
Kaja-ügyben a “nem prédikálós” törzset erősítem, vagyis egyáltalán nem gondolom, hogy csak azt és csak így lehet enni, ahogy én teszem, csak annyit kérek, hogy hadd egyem, amit akarok, és ne kelljen, amit nem akarok. ;) Vega-ügyben főként nem szeretek téríteni és győzködni, nem hiszem, hogy csak húsmentesen lehet egészségesen élni, úgyhogy nem is fogom senkinek azt írni, hogy szép lassan tegye le a csirkecombot és hátráljon. :) A lényeg: ez itt nem szentírás, csak személyes tapasztalat az én saját testi működésemre alapozva (más testet még nem “üzemeltettem”, vagy nem emlékszem rá! :D), és légyszi konzultáljatok szakemberrel, mielőtt belevágtok valamibe, mert én nem vagyok az.
A bejegyzés apropója egyébként Zsófi levele, ezt kérte:
Volt, hogy utaltál rá, hogy szeretsz spórolni a kalóriákkal (pl. tejföl helyett joghurt) – tudsz még ilyen tippeket adni? Hogyan főzzek viszonylag átlagos kajákat lightosabban? Asszem’ nálad olvastam a bundás kenyér gorfisütő kombót, illetve azóta hallottam a tócsit hasonló módon (így nem lesz egyik sem annyira olajos)- ezek pl. nagyon tetszettek. Illetve esetleg tudsz olyan oldalt ajánlani, ahol jó és nem túl bonyolult receptek vannak (kevés extra hozzávalóval) – de kalóriaspórolósan. Akár főételek, akár süti receptek (én nem vagyok vega, úgyhogy nem kell feltétlenül vega, de gondolom azokat jobban ismered). Nagyon örülnék a tippjeidnek, mert valahogy fogyni kéne, de nem bírom jól a koplalást. Egy ebédre köretnek elfogyasztott saláta (pl. rizs helyett) is hamar éhség és falási rohamokat vált ki (nem tudom, miért tűri rosszul a szervezetem a szénhidrátmegvonást), a fogyás általában inkább a mozgással szokott eljönni, de a rendszeresség sajnos most abban is hibádzik (részben az extra munkák, részben lustaság miatt), így persze nem hatékony.
Mesélős, szubjektív bejegyzés következik, remélem, találtok benne hasznosítható ötleteket! A cikk folytatódik, olvass tovább >
Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!
