Nem megoldást kell adnod, hanem megértést – Robin Williams és a depresszió kapcsán

Nem igazán tudok összefüggően írni Robin Williams haláláról – gyakorlatilag egész gyerekkoromban őt néztem a Patch Adamstől a Jumanjin át a Kétszáz éves emberig, és gyomron vágott, hogy mennyire szenvedett és hogyan kellett távoznia. Ha másra nem jó ez a tragédia, arra igen, hogy beszélgessünk a depresszióról és a lelki betegségekről.

Felhigult az, hogy mit nevezünk depressziónak, és egy sima – abszolút természetes és normális! – rossz napot, rossz hangulatot is beskatulyázunk. Ugyanúgy, mint ahogy aki rendszeresen takarít és rendet rak, az “tisztaságmániásnak” nevezi magát (pedig távol áll a rendszeretet az OCD-től!!), de lazán kezeljük a függőséget is. Bejön egy sorozat? Sorozatfüggő vagy. Szívesen videojátékozol heti pár órában úgy, hogy a családi és szociális életed egyáltalán nem károsodik? Videójátékfüggő! Isteni a csokoládé? Csokoládémániás! Az interneten tartod a kapcsolatot a barátaiddal és a családoddal napi szinten? Netfüggő!

És pontosan azért, mert ezeket a szavakat ennyire lazán kezeljük és köznyelvben (sokkal gyengébb értelmezéssel!) fordulnak meg, az a hatás alakult ki, hogy elvesztette a súlyát, amikor valakinek komoly baja van. És amikor valaki a depresszió tüneteit mutatja, akkor hajlamosak vagyunk úgy kezelni, hogy az egy átmeneti állapot, és több köze van a kedvhez, azon pedig változtathatna. Hiszen nekünk is segít egy rossz napon, ha “megnézünk egy csajos sorozatot, felrakunk egy arcpakolást, kilakkozzuk a körmünket!”. Bullshit!

A depresszió a köznyelvben a rosszkedv megfelelője lett, és ezért nem működik az, amikor úgy kezeljük, mint egy sima rossz napot. Akinek az alapállapota a szorongás, annak sem felvidításra van szüksége, és így tovább az összes többi mentális betegséggel.

Ezért kérlek, ne mondd egy depressziósnak, hogy “fel a fejjel”, “el fog múlni”, “szedd össze magad”, “gondolkodj pozitívan”, “hagyd abba”, “csak túlérzékeny vagy”. Ha a bokája lenne törött és visszautasítaná a maratont, akkor se szidnád le, hogy “ugyan, forraszd már össze pozitív gondolkodással a bokádat most rögtön; ne csináld, csak hisztizel, mert nem akarsz futni”. És amennyire idiótán hangzik egy lábtörésnél, hogy valakit leszidj érte, a mentális betegségekkel sajnos ez sok embernek még mindig nem ennyire egyértelmű. :(

goodwill

A megoldás az, ha empátiát gyakorolsz. Két kanadai egyetem közös kutatása azt találta, hogy általánosan az alacsony önértékeléssel rendelkező embereknél nem hatékony módszer a felvidítás. Ők ugyanis az optimista, vidám emberekkel ellentétben nem úgy gondolkodnak, hogy a negatív tapasztalatok csak kis zökkenők az úton, hanem nekik alapállapotuk, hogy rosszul érzik magukat saját magukkal kapcsolatban, és a rossz élmények csak megerősítik ezt az alapállapotot. Ezért az segít, ha (ellenkezés és “életmódtippek” helyett) a fennálló helyzetet elfogadod és megengeded az illetőnek. Igen, érezhetsz így. Nem baj, hogy így érzel. Érthető, hogy így érzed magad. Nem megoldást kell adnod, hanem megértést, figyelmet.

Magánemberként ez a legtöbb, amit tehetsz. Valódi megoldást pedig szakember adhat.

Nagyon ajánlom a témában a Hyperbole and a Half depresszió-sorozatát, segíti a megértést: 1. rész, 2. rész. Különösen a “meghaltak a halaim” c. szösszenetet a 2. rész közepén, ami szépen demonstrálja, mennyire nem a valós problémára reagálnak a “szedd össze magad” jótanácsok. Egy részlet a párbeszédből:

- Mi a baj?
- Meghaltak a halaim.
- Ne aggódj, segítek őket megtalálni! Van ötleted, merre mehettek?
- Tudom, hogy hol vannak, az a baj, hogy már nem élnek.
- Nézzünk körül, biztos meglesznek, ha eleget keressük őket! 

A mentális betegség a betegek és a barátaik, családjuk számára is iszonyatosan nehéz helyzet. Nem szégyen segítséget kérni, mert nem a te feladatod ezt egyedül megoldani, és erre nem működik az “összeszorított foggal majdcsak kibírjuk valahogy”. Ha szeretnél valakivel beszélgetni (akár érintettként, akár családtagként); ha úgy érzed, nem bírod tovább, kérlek, hívd fel az alábbi számok valamelyikét.

Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok
116-123
Éjjel-nappal, mobilról vagy vezetékesről hívható, mindkettőről ingyenes.

Caritas Lelkisegély Telefonszolgálat
06-80-505-503
Este 6-tól reggel 6-ig, vezetékesről hívható, ingyenes.

Kék vonal (gyermek- és ifjúsági telefonszolgálat)
116-111
Éjjel-nappal, vezetékesről hívható, ingyenes.

NANE Egyesület bántalmazott nőknek és gyerekeknek telefonszolgálat
06-80-505-101 vezetékesről, ingyenesen
(06-1) 267-4900 mobilról vagy vezetékesről hívható, normál tarifával. Szerda kivételével este 6-tól 10-ig.

Délután telefonszolgálat: lelkisegély időseknek
06-80-200-866 – Este 6-9-ig.
A 13777 számon is elérhető a 40 év felettiek számára és a 18 év felett chat-en és email-ben nyújtanak lelki segélyt a hozzánk fordulóknak minden nap 18-21 óra között. www.delutan.hu

Ifjúsági Lelki Elsősegély
137-00
Ingyen hívható hétfőtől szombatig 9-21 óra között vezetékes számról és 30-as mobiltelefonról.

Háttér Társaság  Információs és Lelkisegély Szolgálat
(1) 329 3380 (alapdíjas szám)
(80) 505 605 (vezetékes telefonról ingyenesen hívható)
További elérhetőség

Az elérhetőségeket erről az oldalról másoltam be, legyen meg minél több helyen.

Tanuljak vagy aludjak? – Hogyan pihenj bűntudat nélkül

Ars poeticám a filofaxom elején: dolgozz keményen, játssz keményen, aludj könnyen.


Lehet, hogy viccesen hangzik, de ezt a 2 válaszleveled most kinyomtatom és magamnál tartom. Megtetted azt, ami a legjobban kellett: lelki erőt adtál. KÖSZÖNÖM!!!!!!!!!!!

Ezt kaptam Annától e-mailen, és emiatt döntöttem úgy, hogy megosztom veletek is azt a gondolatmenetet, amit neki röviden említettem. :) Anna arról kérdezett, hogy ha már így is teljesen hulla a vizsgaidőszak kellős közepén (levelezőn tanul + multinál dolgozik), akkor a multivitaminon kívül még mivel tudja tovább spannolni magát, hogy jobban teljesítsen. Én pedig elárultam neki a látszólag paradox-titkomat: a pihenés nemhogy hátráltatja, hanem segíti a munkát.

Nem attól teljesítesz jobban, hogy többet teljesítesz.

A testünk kizsigerelése csak bizonyos ideig vállalható, és akkor sem biztos, hogy kifizetődő. Az öngondoskodás és a megelőzés nem csak szűrővizsgálatokra járást jelent (lásd tegnapi bejegyzés), hanem azt is, ha odafigyelünk és vigyázunk magunkra. Ebbe pedig az is beletartozik, hogy megadjuk magunknak a pihenést vagy bármit, amire igénye van a szervezetünknek. Ez elméletileg szép és jó, de megnehezíti az, hogy a pihenés alatt jönnek a hülye gondolatok: “de hiszen dolgoznod/tanulnod/takarítanod kéne… annyi dolgod van, és itt lustulsz, ahelyett, hogy csinálnád, amit kell“. Hogyan lehet máshogy gondolni erre az egészre? Hogyan ne legyen bűntudatod, lelkiismeret furdalásod, ha pihensz, miközben tudod, hogy muszáj pihenned?

Az elsőszámú vagyontárgyad…

Képzeld el, hogy van egy csodagéped. Segít neked abban, hogy megtehesd a napi dolgaidat, teljesítsd a feladataidat, lehetővé teszi a helyváltoztatásodat, rajta múlik, hogy meddig élsz, kifejezheted vele magadat, az érzelmeidet, megvédheted vele magadat, küzdhetsz a családodért és a jogaidért… Szóval rengeteg mindenre jó. Rendszeresen viszed szervízbe, hogy ne legyen baja. Ha valamelyik üzemanyag nem tesz neki jót, akkor nem töltöd bele többet. Ha felmelegszik a túlhajtástól, pihenteted. Ha tönkremegy egy alkatrésze, kicseréled, ha csak kis renoválásra van szüksége, a fáradt olajat & a gőzd kiengeded. Rendszeresen tisztítod, gondoskodsz róla, hiszen nem alapszükséglet, hogy mindezt megkapja — a csodagép pedig így sokáig fog működni.

Nem kell elképzelned, ugyanis létezik, éppen benne ülsz, majdnem úgy, mint a Men in Blackben a kicsi ufó a bácsi fejében. Úgy hívják, hogy a tested. Akármivel is foglalatoskodsz — család, barátok, vállalkozás, otthon, ambíciók és mindez egyszerre –, a legfontosabb, amibe befektethetsz, a csodagéped, mert ha ő nincs, semmi nincs. Éppen ezért nem önzőség, nem lustaság, nem felesleges, hanem nagyon is szükséges a “karbantartás”. Karbantartás lehet mentális pihenés, fejlődés, lélekzsibongató kihívások, alvás, sport, étkezés, szűrővizsgálat, nevetés, szociális kapcsolatok ápolása, utazás, hobbi, szex (ez így jó volt a hobbi után, ugye? :)).

Magaddal foglalkozni, magadról gondoskodni tehát befektetés, méghozzá a legfontosabb vagyontárgyadba. De erről magunkat meggyőzni nem mindig ilyen egyszerű, saját példából is tudom. A fenti fotón a saját filofaxom nyitóoldala van, emlékeztetőnek, erre írtam-matricáztam a következőket: dolgozz keményen, játssz keményen, aludj könnyen. Segít abban, hogy ne felejtsem el, a kemény munka ugyanolyan fontos, mint a kemény pihenés, és a nyugodt, jó alvás záloga a kettő együttes megléte. Folyamatosan kapjuk mindenhonnan, hogy így kell legjobbnak lenni, meg úgy ne legyél lusta dög, és kipihenten nagyon ügyes és határozott vagyok én is, de elég egy picit kimerülni, és könnyen megborulok. (Amúgy ez tök normális, nem attól magabiztos meg határozott valaki, hogy mindig az. Ugyanígy: nem akkor boldog, ha sosem szomorú, nem akkor sikeres, ha sosem hibázik… De ez már egy másik bejegyzés. :)) Én az önmarcangolásra beállított racionális agyamat szeretem tényekkel elhallgattatni. Teljesen logikusan lehet érvelni a pihenés = megtérülő befektetés gondolatmenete mellett. :) Mutatom, hogyan.  [Tovább…]

Szűrővizsgálatok – Mit és milyen gyakran nézessünk?

Dóritól érkezett egy nagyon fontos kérdést felvető levél: milyen gyakran és milyen szűrővizsgálatokra kell elmenni?

Dóri írja: Engem nagyon érdekelnének, hogy bizonyos életkorokban milyen szűrővizsgálatokra érdemes elmenni. Főleg megelőzés céljából gondolnám. Jó lenne, ha olyanokat is tudnánk, hogy milyen vizsgálatra milyen rendszerességgel kell járni.

Ez egy olyan téma, ami az én tudásomnál többet igényel, hiszen csak a korosztályomat érintő dolgokat ismerem hétköznapi szinten (nőgyógyász, fogorvos, mellvizsgálat, háziorvosi állapotfelmérés), de úgy éreztem, hogy itt többre van szükség. Az olvasóközönség is 16-76 évesig sokféle emberből áll, és ha valamelyik témánál fontos a tájékoztatás, ez az. Szerencsére tudtam, hogy kihez forduljak. :)

Dr. Ipolyi-Topál Gitta a HáziorvosBlog vezetője, és a 2011-es HVG GoldenBlog díjátadón találkoztunk – mindketten Életmód kategóriában nyertünk, ő a zsűri, én pedig a közönség díját kaptam meg. Azóta is tartottuk a kapcsolatot, így a levél érkezése után ráírtam Facebookon, hogy lenne-e kedve kollaborálni egyet. :)

Gitta nagyon örült a felkérésnek, és szívesen válaszolt a kérdéseimre. A bejegyzés végére egy plusz nyomtatható segédanyaggal készülök, hogy még jobban tudjátok követni a saját egészségeteket. :)

- Mit is jelent pontosan a szűrés?

Szűrésnek nevezzük azt, amikor fájdalmatlan, olcsó, de kellően hatékony módszerrel igyekszünk megtalálni olyan elváltozást, ami tünetet még nem okoz.

- Melyek azok a szűrővizsgálatok, amelyek a fiatalokat, akár már a huszonéves korosztályt is érintik?

A bőrrákos elváltozások előfordulásának növekedése miatt fiatalon is fontos az anyajegyek éves vizsgálata, ha kell, eltávolítása. További olvasnivaló a témában itt.

Minimum kétévente, de inkább gyakrabban (ideális esetben félévente) javasolt fogorvoshoz is elmenni, aki nem csak a fogakat ellenőrzi ilyenkor, hanem észreveszi a szájban a rákmegelőző állapotokat is.

Napjainkban tüdőszűrés bizonyos rizikós társadalmi csoportokban és munkakörökben kötelező (szociális munkások, egészségügyi dolgozók, stb.). Mindazonáltal negyven éves kor fölött ajánlott évente részt venni tüdőszűrésen (ingyenes, nem kell hozzá beutaló) lévén, hogy nemcsak a tuberkulózist, hanem daganatokat fel lehet ismerni a segítségével.

- Mi a helyzet a női betegségekkel?

A nőknek 21 éves kortól, vagy a nemi élet megkezdésétől javasolt megjelenniük méhnyakrák-szűrésen. Hogy milyen gyakran érdemes, ebben van egy kis bonyolítás. Ha van rá lehetőség, a nőgyógyászok többsége évente ajánlja a méhnyakrák szűrés elvégzését. A szakmai kollégiumi ajánlás így szól: A fiatal nőknél évente javasolt nőgyógyászati rákszűrés, s amennyiben a méhnyak a kolposzkóppal is épnek látszik, és/vagy a sejtkenet nem utal kóros elváltozásra, a sejtkenetet elegendő kétévenként venni. Ha a sejtvizsgálat három egymás utáni alkalommal negatív, háromévenkénti sejtkenetvizsgálat teljesen megfelelő. A változókorúaknál, ha a kolposzkópia negatív, elegendő a háromévenkénti kenetvétel.” Egy szó mint száz, elvileg nem lenne muszáj évente kenetet is venni, elég csak a megtekintés.

A mellrák szűrése alapesetben 40-45 éves kor alatt tapintásos vizsgálattal történik (elvileg a nőgyógyásznak „munkaköri kötelessége” elvégezni). Ezt érdemes az otthoni önvizsgálattal kiegészíteni a menstruációt követő napokban, amikor a legkevésbé mirigyes az emlő állománya. Figyelmeztető jel, ha a mell alakja torzul, zsugorodik, a bőrön behúzódás keletkezik, a bőrön olyan seb jelentkezik, aminek nem tudjuk az okát vagy nehezen gyógyul, az emlőbimbó ekcémásan kipirosodik, viszket. Az alakban, méretben talált aszimmetria vagy a bimbó befelé fordulása természetes jelenség.

[Tovább…]

Dühöngő – Mixtape #22

mixtape22

Az élő kérdezz-felelekben felmerült, hogy csináljak dühöngős válogatásalbumot, úgyhogy íme a 46 perces feszültségoldás. :) Ehhez viszont kivételesen használati utasítás is van.

Mikor használd?

  • Ha tele van a hócipőd a világgal, semmi sem sikerül, és már érzed, hogy szorít a gyomrod/torkod, tiszta ideg vagy, és legszívesebben leordítanád mindenkinek a fejét.
  • Ha különösen stresszes időszakod van, és valaki nagyon felhúzott, akinek beolvasnál, de nem teheted meg. (Családi összeröffenés után, osztálytalálkozó előtt, hülye a főnök, az anyós… mindenki hülye. :))
  • Fogalmad sincs, mi a bajod, de nyűgös vagy, semmi sem jó, sehogy nem jó.

Hogyan használd?

Teremts nyugodt körülményeket, és lehetőség szerint legyél egyedül. Ha úgy jobb neked, húzd be a függönyt / ereszd le a redőnyt, és sötétben is lehetsz. Vigyázz magadra, és nagyon fontos, hogy se magadban, se másban, se a környezetedben ne tegyél kárt.

Úgy válogattam össze a dalokat, hogy legyen egy íve az albumnak. Az elején szépen elindít, a közepén lehet tombolni, a végén pedig lecseng, felold. Ha nincs teljes 46 perced, akkor is válassz egy-egy számot az elejéről és a végéről is, nehogy teljesen felspannolt állapotban hagyd félbe a folyamatot. A 15 perces verzióhoz javaslom a Lullaby + The Pretender /Attitude / Mary (valamelyik a három közül) + Let Me Go triót, ez gyorsítottban tud segíteni.

Az elején fokozatosan bele tudsz simulni a mozdulatokba — kezdj el ringatózni, mozogni, ahogy éppen jön. Indíthatsz ülve (székben vagy a földön), és majd idővel felállhatsz, ha úgy érzed, eljött az ideje a nagyobb mozgásnak. Nem a Szombat esti láz főhőse vagy, úgyhogy tök lényegtelen, hogy mennyire szépen vagy látványosan táncolsz, és hogy egyáltalán lehet-e táncnak nevezni, amit csinálsz. Próbálj meg ne agyból, hanem testből mozogni. úgyis jön az, aminek jönnie kell. Előbb-utóbb lehet, hogy ugrálás lesz a dologból. Kövesd a ritmust, engedd, hogy kihozza azt, ami éppen benned van.  Mozogj csípővel, használd a karjaidat. Nagyon sok feszültség ki tud így jönni, és testmozgásnak sem utolsó (endorfin így is fog termelődni, ami segít a stresszoldásban is). Ha sírnod kell, sírj. (“Taknyom-nyálam egybefolyik” szeánszokat tudok lenyomni a Maryre.) Ha tudsz kiabálni és úgy érzed, hogy kiabálnod kell, kiabálj. (A zene hangosításával valamennyire el tudod nyomni, de azért legyél tekintettel a szomszédokra meg a lakótársakra.)

Ha végeztél, és elindulnak a lassabb zenék (utolsó két szám), feküdj le a földre, és csak lélegezz jó mélyen, és figyeld meg, ahogy a pulzusod meg a légzésed visszaáll a normálisra. Lehet, hogy egy kicsit el is szunyókálsz, főleg, ha előtte besötétítettél. Nem baj. Ha leizzadtál, jól tud esni utána egy forró zuhany. És ha nagyon kivagy, utána rögtön mehetsz is aludni. ♥