Utazás
Szeretem a munkám #15 – Gordonkatanár vagyok!
2013. május 17.
Dorka 26 éves, és Németországban gordonkatanárnő. A zenetanításon kívül a külföldi életről is kérdeztem: kiderül, mit érdemes eltanulni a németektől, melyek a legjobb helyi specialitások, illetve „bennfentes” tippeket is ad a Frankfurt környékére látogatóknak. :)
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
– Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod?
– A munkám főképp egyéni cselló órák tartása, illetve két osztályzenekar, és az osztályban való csellisták csoportos különórája. Papíron ennyi. :) Viszont ehhez hozzájön a kb. havi rendszerességű koncertek szervezése, a koncerten való részvétel, erre néha plusz felkészítő órák. A 45 különböző életkorú, színvonalú, és igényű tanítványnak anyagot keresni, néha egy-egy kotta után hetekig kutatni. Ha megtaláltam, akkor beszerezni, vagy adott esetben csak lefénymásolni, és elvinni az órára. A munkaleírásomban sehol nem szerepel, de a kisgyerekek szüleinek rendszeresen elmondom, hogy hol tartunk, mire figyeljenek otthon. Sokszor fotózom a helytelen hangszertartást, majd a helyeset, és azt is továbbküldöm. Emellett növendék lelkeket ápolok rendszeresen. :)
Átlagos nap délelőtt szabad vagyok. Ilyenkor vagy főzök, vagy edzésre járok, vagy spanyol órára. Dél és egy óra között indul a munkám. Este csak fél 8-8 körül végzek. Nem egy átlagos időbeosztás, de délelőtt mindenki iskolában, vagy egyetemen van, vagy dolgozik, senki nem jár cselló órára. Emiatt a zenetanároknak sajnos kimarad a „találkozzunk munka után, és igyunk meg egy kávét” féle szuper baráti beszélgetés.
– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetét végeztem el, de ha 14 éves koromban nem mentem volna zeneművészeti szakközépiskolába, szerintem nem lennék most itt. Fontos tulajdonság a türelem, a segítőkészség, és a következetesség.
– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
- Szerintem sokan gondolják azt, hogy a tanárok, leginkább a zenetanárok nem dolgoznak, csak napot lopnak. Amiatt, mert nem emelek 50 kilós cementes zsákokat, még nem vagyok naplopó. Rengeteg energia, odafigyelés, és türelem kell ahhoz, hogy egy ember folyton csak adni-adni-adni tudjon, és cserébe nem várni el semmit.
Sokszor hallom azt is, hogy a kultúra felesleges dolog, mert nem termel. Ezzel sem értek egyet. Tudom, hogy válsághelyzetben a kultúra másodlagos kérdés, de mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána, hogy Kodály milyen felméréseket végzett, épp arra vonatkozóan, hogy hogyan hat a zene az agyra, és annak milyen pozitív következményei vannak MINDEN más téren.
– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
– Sokáig nem értettem, miért vagyok akkor is a hangszer mögött, amikor nálam ezer sokkal jobb csellista van a környezetemben. Majd egyszer elkezdődött a főiskolán a didaktika, és a tanítási gyakorlat óra. Olyan tanárnő irányított minket, akinek a kisujjában van minden. Ahogy ő tanított, és képes volt a gyerekekkel rengeteg elképzelhetetlen dolgokra, esett csak le, hogy „aha” nekem itt kell lennem. Nekem is tanítanom kell. Otthon éreztem magam a szituációban, amikor én is kipróbálhattam magam.
– Minek készültél gyerekkorodban?
– A szót sem tudtam kimondani, de „múvésznó” akartam lenni. Szinte sikerült is. :) A cikk folytatódik, olvass tovább >
Nyomtatható menetrend-táblázat
2013. május 12.
[ letöltés ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2013 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
Többen kértétek, hogy készítsek olyan nyomtatható táblázatot, amibe vezethetitek a számotokra fontos menetrendeket. Rajzoltam egy hétköznapi és egy hétvégi lapot, van benne hely az indulási és érkezési időnek, valamint helyszínnek. Az első oszlopba kerülhet a járat (busz, repülő) vagy vonat neve, sorszáma. Ha egy járathoz több időpontot is felírtok, a bal oszlopba csak egyszer írjátok fel a járatszámot, utána hagyjatok ki annyi sort, amennyi szükséges, így jobban áttekinthető lesz. Nyaralás előtt is érdemes kitölteni: ha itthonról megnézed a neten a menetrendet és felírod a fontos időpontokat, akkor mindig kéznél lesz, és az sem gond, ha nincs (rögtön) net a helyszínen.
Szeretem a munkám! #02 – Utazási irodában dolgozom!
2013. február 12.
Nagyon köszönöm, hogy ennyire pozitívan fogadtátok a cikksorozat első részét! Örülök, hogy átjött, mi is a célom ezzel a rovattal. :) A tervek szerint heti több alkalommal jönnek az új interjúk, hiszen jöttek jelentkezők bőven — vannak bizonyos szakmák, amiket külön vártok, igyekszem őket előre venni. :)
Az interjúsorozat következő főszereplője a 26 éves Barbi, aki egy utazási irodában ügyintéző. Tőle is ugyanazokra voltam kíváncsi: mi motiválja, mit imád a munkájában, és milyen tippeket tud adni?
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! A részletek a felhívásban.
- Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?
Embereknek segítek megtervezni az utazásukat, elképzelésükhöz és pénztárcájukhoz megfelelően megtalálni a tökéletes utat. Problémákat oldok meg, panaszt kezelek (ami szerencsére ritka), iroda pénzügyi feladatait is ellátom (könyvelés stb.).
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Milyen tulajdonságok elengedhetetlenek a munkádhoz?
Idegenforgalmi szakmenedzser szakot végeztem a BGF akkreditált képzésén. Bár ehhez a szakmához szerintem nem a papír a lényeg, hiszen abszolút gyakorlati tudást kíván. Tulajdonságok közül a problémamegoldást, az empátiát és a jó kommunikációs képességet emelném ki, ez a három legfontosabb. De ide tartozhat még az újdonságokra való nyitottság is, hiszen az idegenforgalomban folyton minden változik és minden nap tartogat valami új kihívást. Ettől szép ez a szakma. :)
- Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Az emberek általánosságban azt gondolják, hogy mi egész nap kávézunk és csacsogunk, nem csinálunk semmit pedig ez nem így van. Egy utazást összeszervezni nem olyan egyszerű dolog, plusz a háttérmunkát ők nem látják. Van, hogy egy jó repülőjegy árat órákig kell keresni, majd összerakni a megfelelő szállodával, hogy minden klappoljon. Miután az utas befizette az útját utána még van vele munka: kiállítani az utazási dokumentumokat (szállás voucher, repülőjegy), elutazása után pedig a könyvelés miatt felvezetjük a számokat, statisztikát készítünk.
- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
5-6 éve dolgozom ezt és a mostani munkahelyemen éreztem azt először, hogy igen, végre megtaláltam a helyem. Itt érnek olyan hatások, amik miatt érdemes ezt a szakmát csinálni :) Nagyon szeretek emberekkel foglalkozni és rengeteg pozitív visszacsatolást kapok tőlük. Ha örömet okozhatok másoknak az még nagyobb boldogság nekem. :)
Kiejtési problémák
Már az olyanokon meg sem szoktam lepődni, ha valaki BÁJBÁJVAN-ba akar utazni – azt már tudom, hogy Bibione-ra gondol, vagy balkonos szoba helyett BALKÁNOS szobát kér.
- Minek készültél gyerekkorodban?
Emlékszem, amikor az ovónéni megkérdezte tőlem mi szeretnék lenni azt válaszoltam, hogy dinoszaurusz kutató :D Hát ehhez képest itt tartok most… Nem dínó csontokat ások ki a porból, hanem a legjobb utazási ajánlatokat kutatom. Végülis van összefüggés a két szakma között. :) A cikk folytatódik, olvass tovább >
Kis utazás: Szigliget
2012. szeptember 15.
Nem érdekel, hogy ősz van, és nem fogom azt mondani, hogy “borongós”, mert ma mindenhonnan ez folyt, hogy “a mai borongós napon”. Tök jó nap volt, lehetett teázni, mécsest gyújtani. Nincs ezzel semmi baj. Az ilyen napokon lehet igazán értékelni a napfényt – ami volt és ami még lesz is. :) Szóval Szigliget! Sok-sok képet már ellőttem itt, most jön olyan, amit még nem láttatok, illetve többet mesélek. :)
A szerelem régen kezdődött, gyerekként Ádám és én is sokat nyaraltunk ott, csoda, hogy nem futottunk össze egyszer sem, pedig bizonyára jó barátok lettünk volna, a két kis tudálékos dumagép. Idén nyáron gyakorlatilag a nászutunkat reprodukáltuk, ugyanazokat a helyeket jártuk be, mint 4 éve, és még mindig csodálatosan gyönyörű minden!
A Kamonkő Panzióban szálltunk meg négy éve (képen a bal felső sarokban) és most is, egyszerűen lélegzetelállító a kilátás – imádjuk, ha szép a kilátás, pláne, ha vízre néz… Látszott a Balaton az ágyból! Nekem kicsi is elég a boldogsághoz. :) A szobaárban benne volt a bőséges reggeli is, a nap fénypontja volt mindig, amikor a teraszon elfogyasztottuk szépen, ráérősen, a Balatonban gyönyörködve. Első este érkezés után a strandnál levő Nádas étteremben indítottunk, nagyon hagyományos, ízletes magyar konyhát vezetnek, feleztünk egy rántott sajtot. :) A délelőttöket írással, lazulással töltöttük a reggeli után (“a szabadúszó mindig dolgozik” kezdetű paragrafus…), majd kora délután elindultunk a nagy túránkra. A panziótól kb. 25 perc sétára van a strand, de a hosszabb utat választottuk, és a Kápolna irányában kerültük meg a dombot, így jó 2-2,5 óra volt mindig, amíg végül a parton találtuk magunkat, de közben gyönyörködhettünk a tájban, a szép házakban, és a kilátásban. Sok zsupfedeles ház volt, egészen modernek is, abszolút nem skanzen-hangulat – nagyon tetszettek, és rengeteg házhoz tartozott akár csak pár sornyi szőlő. Több ház előtt volt becsületkassza – gyümölcsöket, befőtteket, dísztököt is árultak -, vettünk egy doboz isteni barackot, és az út szélre le is terítettük a pokrócot (a strand miatt nálam volt), és el is fogyasztottuk a barack felét. Egyik kedvenc emlékem lett az egész nyaralásból ez a fél óra, eszembe is jutott, hogy kéne állandósítani valami kisebb pokrócot a táskámba, hogy bármikor lehessen pikniket improvizálni. :)
Az első nagy sétát pihenőnek megszakítottuk egy ebéddel az Arany Patkóban (ízletes és egyáltalán nem sablonos vega fogásaik vannak, négy éve minden nap ott ebédeltünk), másik alkalommal pedig az Alkotóházban szusszantunk egyet, és megnéztük a kertet (kisebb, mint emlékeztünk rá régebbről – a múltkori kihívást egyébként ez az élmény ihlette). A szezonvég miatt a strand mint létesítmény már zárva volt, így spóroltunk a belépővel, egyébként 500 Ft / fő / nap, szóval nem vészes. Rendes WC, hideg vizes zuhanyzó volt így is, kabin sajnos nem (oda szoktuk bezárni a dolgainkat a pokróc kivételével, amíg úszunk, ez is 500 Ft egy napra, szerintem megéri, és még öltözni is teljesen jól lehet benne), de sikerült összebarátkoznunk egy bűbájos budapesti családdal, akik aztán figyeltek a holminkra. Ezúton is köszönjük, ha esetleg olvasnák! ♥ A második napi ebédünk hagyományos strandos volt, a Platán büfében ettünk sajtos-tejfölös lángost – a hosszú séta után nagyon jól esett. Jó időnk volt és nem vagyunk fázósak, így mindkét napon tudtunk úszni a tóban, szerintem teljesen jó ütemben mélyült a víz, nem kellett sokat sétálni. Utolsó este zabos keksszel etettük a hattyúkat (szerették), aztán megnéztük a naplementét a mólón, másnap pedig visszazötyögtünk a vonattal Budapestre.
Ennyi jutott idén a nyaralásból, de sürgősen vissza kell mennünk, mert felér egy lelki vasalással az a kilátás! :)
Őszi hangoló: Szüret Villányban
2012. szeptember 2.
Tökéletes nyárlezáró programom volt pénteken – szürettel összekötött születésnapot ünnepeltünk a Vylyan Pincészet birtokán Kisharsányban. Remélem, a képek átadják a hangulatot – így már nem is tűnik olyan szörnyűnek a közelgő ősz, ugye?
Gyönyörű tájban szüreteltünk (tűző napon kemény meló, szétizzadtuk magunkat, de jól esett! a fenti kép kb. egy óra után készült rólam, a hajamon látszik is ;)), a négy év múlva piacra kerülő 2012-es Ördögbe szedtük a merlot szőlőt, ha majd vesztek, tudjátok, hogy benne van a munkám. :) A munka végeztével visszasétáltunk a dűlőkön (végtelen volt és csodaszép), utána pedig körbevezettek minket a feldolgozóban és a pincében. Elképesztő, mennyi szaktudás van egy üveg bor mögött – én csak piciket kóstoltam, sajna handicapem van, de így is örömmel szaglásztam, a must pedig fenséges volt. A túra végeztével a páratlan kilátással és leanderekkel övezett teraszon ebédeltünk egyet – a többiek szűzérméket és marhapofát, én szőlős-házisajtos salátát. Nem maradtunk éhen. :) A napot jó hangulatban, borra-szüretre specializált Momentán előadással zártuk, utána pedig tortával ünnepeltük meg a Pincészet 20. születésnapját. Isten éltessen, Vylyan!
Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!
