Utazás, emberek, otthonosság – AirBNB

airbnb01

Londonban barátoknál szálltunk meg, így nem kellett alvóhelyet keresnünk, de kitaláltuk, hogy egy éjszakára leugranánk Brightonba, mert a múltkori egy napos kirándulás is annyira jól sikerült, ehhez viszont már szállást kellett keresni. :) Egy ideje szemeztem az AirBNB-vel, csupa jót hallottam róla, és több ismerősünk is próbálta már, így aztán nekiláttunk keresni egy jó kis szobát. Eddig akinek meséltem róla, hogy hogyan találtunk szállást, hiperlelkes lett, hogy ez mennyire jó, úgyhogy leírom nektek is, hátha a legközelebbi utazásotokhoz kipróbáljátok, vagy esetleg kiadnátok a szobátokat/lakásotokat.

Az AirBNB nagyon röviden egy online szálláskereső, de nem klasszikus apartmanokat vagy hotelszobákat lehet kivenni, hanem helyiek lakását — akár egy külön szobát, akár az egész lakást, de olyan is van (ha valaki olcsóbb megoldásra vágyik), csak egy ágyat bérel, és a szobán más utasokkal osztozik. Az egész világon vannak kiadó helyek, Magyarországon is, szóval érdemes körülnézni! :)

Ez jó a vendégnek, mert

  • otthonos, barátságos körülmények között lakhat, de tiszta, felszerelt környezetben;
  • sokszor olcsóbban jön ki, mintha hotelbe menne;
  • bennfentes tippeket kaphat helyiektől;
  • akár életre szóló kapcsolatot, barátságot alakíthat ki a vendéglátóival.

És jó a házigazdának is, mert

  • a vendégek által megismerhet új kultúrákat, nyelveket, konyhákat (sokan főznek a házigazdáiknak, ha sokáig maradnak, és együtt vacsoráznak);
  • ismerkedhet érdekes, új emberekkel, és ki se kell hozzá mozdulnia otthonról :)
  • plusz bevételre tehet szert, kihasználhatja a lakása adottságait, akár úgy is, hogy ő is otthon van közben.

Nagyon tetszett ez a szisztéma, főleg, mert én ritkán érzem jól magam a totál steril hotelekben. Szeretem, ha nem izolált turistaélményem van egy városról, hanem amennyire lehet, helyi szemmel látom a város valódi arcát, és egyáltalán nem vágyom ötcsillagos kényeztetésre minden utazáson — a legtöbb helyen gyakorlatilag aludni járunk a szállásra, szóval nettó lesz*rom, hogy hány csatorna van a plazmatévén. :) Legyen tiszta, tudjak fürödni meg aludni, és boldog leszek.

Mi egy nagyon kedves családot (szülők + öt éves kislány) szúrtunk ki magunknak. Megnézegettük a képeket: egy szép padlásszobát alakítottak át vendégszobává, és maga a házaspár is elsőre szimpatikus volt a profiljuk alapján. A foglaláshoz írnunk kellett egy bemutatkozót magunkról (kik vagyunk, milyen szokásaink vannak – pl. nem dohányzunk, nem szoktunk részegen randalírozni), és aztán ha a házigazda leokézta a dolgot, fizethettünk is. A fizetés előre történik, ám a vendéglátó csak azután egy nappal kapja meg a pénzét, hogy mi eljöttünk onnan. Ezt beszéltük is vele, hogy valószínűleg a szolgáltatónak ezért is éri meg a dolog, mert amellett, hogy egy minimális közvetítői díjat levesznek, sokszor akár hónapokig náluk ül a befizetett pénz, amit bizonyára nem csak nézegetnek messziről. :) A házigazda hölgy (T.) elmondta, hogy ettől függetlenül nagyon örül, hogy a pénz előre van intézve, és nem személyesen kell adni, mert ő zavarban lenne, ha kérni kéne, hiszen a legtöbb vendégükkel annyira jóban lesznek, hogy hülyén venné ki magát a számára, ha az utazás végén fel kéne hoznia a témát, hogy na, akkor beszéljünk a fizetésről. Nagyon aranyos volt. :) Így teljesen tiszta az egész, ráadásul valamiféle biztosíték is a vendégek személyéről, hogy bankkártya adatokat kell megadni; ha bunkók vagy átverősek lennének, nem így keresnének szállást.

airbnb03Kilátás a szobánkból.

Ami a bizalmat illeti, egyszerre ideális és ijesztő egyszerre, hogy vendéglátóink milyen nyitottsággal és kedvességgel álltak hozzánk, és az összes vendégükhöz. Ha ők éppen nincsenek otthon, az egész házukat ki lehet venni úgy, hogy közben ott vannak a cuccaik — van hely a vendégek ruháinak is, és senki nem nyúl a máséhoz. A kislányuk játéka is “bemegy a közösbe”, vendég gyerekek játszanak vele, és eszembe jutott, milyen lehet olyan szellemben felnőnie egy gyereknek, hogy nem kell görcsösen ragaszkodnia a tulajdonához, hanem megszokja, hogy bizony vannak más emberek is, érdekesek, lehet velük beszélgetni, és nem bántanak. Egészen más életélmény ez. Rossz tapasztalatuk (rablás, visszaélés, stb.) még nem volt, egyszer lettek csak tajrészegek a vendégeik, és ágyba akartak velük mászni (…), de ebből sem azt következtették, hogy akkor mindenki egy állat, és elég volt a szobakiadósdiból, hanem beírták a profiljukba, hogy a házon belül alkoholt fogyasztani tilos, és csak olyan jöjjön, aki ezt tiszteletben tudja tartani. Kész. Utolsó napunk reggelén a család előbb elment otthonról, ketten maradtunk, a kulcsot az asztalon kellett hagyni fenn a szobában, és mentünk is. (“Mivel fogok bezárni?” – “Semmivel, csak behúzod magad után az ajtót.” Most már értem a bizalmat ilyen közbiztonság mellett…) Nem tudom, valaha képes lennék-e ilyen bizalomra, de őszintén nagyon irigylem, hogy T. és családja olyan világban élnek, ahol ez a normális, mert azt hiszem, meg tudnám szokni…  [Tovább…]

Things I Love Thursday #247

tilt-felirat3

tiltw9-01 tiltw9-02 tiltw9-03tiltw9-04 tiltw9-05 tiltw9-06 tiltw9-07 tiltw9-08

♥ szííííííínek mindenhol (mennyire jók már ezek a színes biciklik?) ♥ friss levegő ♥ virágok ♥ sirályhangok ♥ kedves emberek ♥ papírboltban nézelődni ♥ órákat eltölteni egy könyvesboltban ♥ jó kávé ♥ Parks & Recreation finálé :'( ♥ PONY PONY PONY ♥ internet – komolyan egy áldás, hogy online dolgozom, mert bárhonnan végezhetem, csak wifi kell hozzá. Mobilról nyilván nehézkesebb, de megoldható, egy laptoppal viszont tényleg nincsenek határok. :) Így aztán a múlt héten városnézés és egyebek mellett is tudtam munkaügyeket intézni London belvárosából, Brighton tengerpartjáról, repülőterekről, vonatokról, kávézókban, múzeumokban, meg ahol éppen volt egy fél percem. Isteni.  ♥

tilt-felirat2

Túlélőcsomag hidegre

telitulelo

Aki gyalogosan / tömegközlekedéssel vág neki a mostani időnek, tudja, hogy nem kellenek mínuszok ahhoz, hogy teljesen átfagyjon. A hőséges túlélőcsomag párját így, közel hét év különbséggel ezennel megnyitom. :)) A réteges öltözködésről itt írtam korábban, most elsősorban a “mi legyen a táskában” szempont szerint írtam össze a listámat.

Melegítők

  • váltózokni – akár plusz rétegnek, akár cserére, ha átázna az, ami rajtad van
  • innivaló – termoszban tea, vagy flakonban víz, télen is kell hidratálni!
  • meleg sapka – ami a fület is védi (ha nagyon fázós a füled, vegyél alá kiegészítőnek egy fülvédőt); nagyméretű fülhallgató is elláthatja ezt a szerepet, de azzal inkább óvatosan, mert a zene miatt balesetveszéles, ha nem hallod a forgalmat (ami a korán sötétedős téli délutánokon különösen fontos)
  • nagy sál – szükség esetén az arcod elé tekerheted, hogy védjen
  • kesztyű – ha ujj nélkülit hordasz (okostelefonozáshoz nagyon hasznos!), tegyél a táskádba egy vékony ötujjasat, amit alá tudsz venni, ha elgémberednének az ujjaid. Ha hógolyózni szándékozol, legyen vízálló. :)
  • cukorka – lehet gyömbéres vagy esetleg torokfertőtlenítős; nyavalyák ellen. Ha épp dugulós az orrod, lehet nálad nátika (mini inhalátor).
  • aprópénz – teára, levesre
  • zsebmelegítő – hosszú utakra: vagy a rizses, otthon mikrózott verzió, vagy a “félbetöröm és meleg lesz” zselés opció
  • láthatósági jelzés – kitűző, fityegő a táskádon; a már emlegetett korán sötétedés miatt. Ettől ugyan melegebb nem lesz, de biztonságosabb.

telitulelo2

Pipere cuccok

Minden hidratáló (szőlőzsír, krém, stb.) legyen tubusos, mert menet közben a tégelyest összetaperolni BKV-s kézzel nem túl higiénikus, és a kesztyűt sem kell levenni a használatukhoz. :) Amit magaddal pakolhatsz:

  • intenzív hidratáló ajakápoló – kicserepesedett ajkak ellen; válassz olyat, ami nem színezett, hanem teljesen natúr, és kenheted az orrod köré is, ha épp gyötör a nátha és kipirosodott/kiszáradt az orrod alatt
  • kézkrém – a hidegben nagyon szükség lehet rá, ha érzékeny a bőröd. Ha univerzális balzsamot választasz (kakaóvajasat vagy argánolajasat), az arcodra is kenhetsz belőle, de ezt még indulás előtt is intézheted.
  • papír zsebkendő – ha nem vagy náthás, a hidegtől akkor is elkezdhet folyni az orrod
  • kézfertőtlenítő – ez télen, nyáron jól jön, ha nem tudsz kezet mosni (bár a kesztyű valamennyire véd ilyenkor)

Ti mit tartotok magatoknál fagyos idő esetén?

Képeslapok Görögországból – Nyáridéző fényképalbum

sziasztoki-01

A mai nap éppen megfelelő arra, hogy nyaralós képeket rendezgessek. Mínusz-sokban kell tengerpartos képeket nézegetni, nem? :) Na, szóval ez a “nagyjából háromévente esedékes nyaralásunk” 2014-es kiadása, számszerűleg a harmadik utunk Görögországba, azon belül is (szintén harmadjára) Sartiba. Egy dolog viszont változott, mert az első két alkalomhoz képest nem derékkinyíró huszonplusz órás buszúttal, hanem repülővel mentünk (Budapest-Thessaloniki, aztán onnan kocsival), ami jelentősen növelte az életkedvünket. Egészen szürreális, amikor reggel hatkor még a szürke Budapesten vagy, az ebédet meg már homokba dugott lábbal fogyasztod. (És fordítva is: Budapesten a késői estebédhez fogyasztott zsemlédet még reggel vetted a tengerparti pékségben.)

sarti-12

Fel…

sarti-13

Még feljebb…

sarti-14

Tényleg mindig kék.

sarti-00

Bumm, tengerparti omlett.

A mi nyaralós stílusunk (ha lehet ilyenről beszélni évi átlag < 1 nyaralás esetén; rajta vagyunk az arány javításán!) valahol félúton van a “kifekszünk a partra és nem csinálunk semmit” meg a “járjuk a várost és mindenhova bemegyünk” között. Sartiban a következőket csináltuk: motoroztunk, sétáltunk, motoroztunk, tengerben úsztunk / búvárkodtunk, motoroztunk, ráérősen reggeliztünk, jógáztunk, délután szunyókáltunk, és amikor volt idő, motoroztunk. (Gyakorlatilag minden alkalmat megragadtunk, ha motorra lehetett ülni, a két sarokra levő boltokba is robogtunk, kézben szatyorral. Itthon is el tudnám képzelni, ahogy Vespázunk a Vámház körútra, de ebben a forgalomban inkább nem kockáztatjuk. De akárhányszor motorbőgést hallunk az utcáról — általában pizzafutárok –, megjegyezzük magunknak.)

sarti-motoroki-01

sarti-motoroki-02

Két járgányunk volt, az első nap egy fehér, a többin meg egy piros. Mindenki megnyugtatására: a bal oldali fotón csak a kép kedvéért nincs rajtunk sisak (meg azért látszik, hogy le is van állítva mindkét motor :D), egyébként mindig rajtunk volt. A hajat gajra vágja, de hát nem szépségversenyre mentem, hanem nyaralni, na. És fő a biztonság. Az idő motorozáshoz tökéletes volt – utószezonban már nem lehet folyton pancsolni, de háromszor azért sikerült.

Nem sok koherencia lesz a képek között, inkább csak afféle szemelvények, képeslapok, néha feliratozva. Nekem egy kis emlékezés, Nektek pedig, remélem, egy kis hétköznapokból kizökkentés, és esetleg kedvcsináló. :)

[Tovább…]

Advent 3 – Színes karácsonyfák

karacsonyhaz01 karacsonyhaz02 karacsonyhaz04

Mi egészen civilizált módon néha elraboljuk egymást. Az úgy néz ki, hogy előre (hetekkel előre!) bejelentjük, hogy tervezünk egy rablást, és megbeszélünk egy időpontot, ami mindkettőnknek jó. Aki rabol, az szervez; aki rablódik, az arra a napra nem tervez semmit. Maga a rablás lehet nagyon rövid és egyszerű is (“elviszlek ebédelni, és nem mondom meg, hová”), vagy akár hosszabb, egész napos. Ez hollywoodi esetben úgy néz ki, hogy “csomagolj három napra, meleg időre való ruhát”, aztán reptér, és csak a kapunál derül ki, hogy hova megyünk. Realistább esetben meg úgy, hogy kézen fogom, metróra ülünk, direkt átülök egy másik székbe egy megállónál, hogy azt higgye, hogy átszállunk a négyes metróra, de mégsem, aztán törheti a fejét, hogy hova megyünk, végül kikötünk az Örsön, és még mindig nem tudja, hogy merre, hiszen “onnan sok busz indul” (a móka fele, hogy fennhangon tippelget, én meg somolygok). Mikor HÉV jegyet veszünk, akkor azért már sejti, hogy a tíz évvel ezelőtti karácsonyi kiruccanásunkat ismételjük Gödöllőre. Az első Budapesten töltött Karácsonyom volt 2004-ben, még nem éltünk együtt, diákbérletünk volt, cuki kis egyetemisták voltunk. A napi program úgy nézett ki, hogy kastély, aztán “balra hátra az a karácsonyos ház”, aztán vacsora egy helyi étteremben. A reprodukálás nagyon jól sikerült, a rablás meg annyira jól, hogy még magamat is sikerült meglepni, pedig én raboltam! :D

karacsonyhaz05 karacsonyhaz06 karacsonyhaz07

Mire kiértünk, öt perce bezárt a kastély pénztára, így arról pont lecsúsztunk, de ilyenkor lehet improvizálni. A “balra hátra” végül tényleg meglett, megtaláltuk a Karácsonyházat, és másfél órán keresztül úúú meg ááá-ztunk a különböző díszekre, és minden csücsköt lefotóztunk. Lila fa, ezüst fa, hófehér fa, kék fa, cukorkaszínű fa, piros-fehér fa… Kisvasút, korcsolyás koszorúk, fotelban kucorodó macska. A norvégminta lett a sztár, több díszt is vásároltunk, amin ez szerepel: Ádám kedvence a világoskék és világoszöld szarvasok, a harangos ajtódísz, és a kötöttpulcsis gombóc, de a puhapocakú baglyot is hazahoztuk, mert csak. :D

Az az étterem, ahol tíz éve voltunk, már bezárt, így a program végeztével a “már mindegy, hol, csak együnk” állapotában kóvályogtunk egy darabig a sötétben, aztán találtunk egy helyet, ahol átmelegedtünk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, aztán kimerülve (és fagyosan) hazahéveztünk.

Remélem, találtok egy-két ötletet a karácsonyi képekben! :) Nekem a szárított gyümölcsös “fa” a kedvencem.  [Tovább…]