Hello again, London! – 1. rész: Family Business

london2015-1

Elérkezett az ideje, hogy rendszerezzem a legutóbbi angliai kalandunk történetét, és megosszam a sztorikat, megfigyeléseket, és főként a fotókat. :) Miután átgondoltam, hogy miről is szeretnék írni, arra jutottam, hogy a múltkori utazásunkkal ellentétben nem időrendben fogok haladni az útibeszámolóval, hanem tematikusan.

Az útunk apropója ezúttal elsősorban nem a városnézés és a pihenés volt (bár ha már ott jártunk, arra is bőven kerítettünk sort!), hanem az, hogy Európa számos szegletéből érkezett női online vállalkozókkal találkozzunk, tapasztalatot cseréljünk, és előrelépjünk olyan ügyekben, amik mindannyiunkat érintenek. Emiatt az első útibeszámoló cikkemben szokásomtól eltérően egy kicsit szakmázni fogok. Remélem, akit nem érint közvetlenül a téma, az is érdekesnek találja majd. :)

Egy kis háttérsztori

Szóval történt az, hogy 2015. január 1-től új EU-s ÁFA-törvény lépett életbe, ami eredeti szándékával ellentétben nagyon durván hatással van a digitális kisvállalkozói piacra. Röviden összefoglalom a szabályozás hátterét: az online kereskedők nagyágyuit (köztük az Amazont, a Google-t és az Apple-t) szerették volna kicsit megregulázni, ugyanis Luxemburgba és/vagy Írországba költöztették a székhelyüket a kedvezőbb adófeltételek miatt. Megoldásnak kitalálták, hogy a digitális termékekre (pl. e-könyvek, hangoskönyvek, MP3-ak, mobil appok) ezentúl ne a cég országának ÁFA-törvényei vonatkozzanak, hanem a vevő országába kelljen azt befizetni a vevő országának szabályai szerint — így ugye tök mindegy, hogy Amazonék Luxemburgban vannak-e vagy sem, mert a vevő lakhelye lesz a lényeg. Ez egyebek mellett azzal jár, hogy minden egyes vásárlásnak az adatait több oldalról le kell igazolni, vezetni, iktatni, országok szerint leosztani, kiszámolni, bevallani, befizetni.

Igen ám, csak azóta, hogy ezt a törvényt kitalálták (2007-ben!), elég durván megváltozott a digitális piac. Megjelentek az online kisvállalkozók, akik nem Amazon-méretű stábbal és büdzsével dolgoznak (nekik ugyanis meg se kottyan, hogy az ötven fős pénzügyi osztály mostantól már ezzel is foglalkozik), hanem általában egyszemélyesek, otthonról intézik az ügyeiket, és pontosan az online világ adta lehetőségek miatt tudnak egyáltalán vállalkozni. Grafikusok készítenek vektorrajzokat, anyukák árulnak pdf-ben kötésmintákat, kezdő bandák dobják piacra saját feltételekkel a zenéjüket a saját honlapjukon, startupok fejlesztenek mobilos applikációkat, írók adnak ki magánkiadásban e-könyveket, és nagyon sokan tartanak online tanfolyamokat (szövegekkel, hanganyagokkal vagy videókkal, online zárt felületeken, letölthető munkafüzetekkel, satöbbi). Ez mind digitális szolgáltatás, és mindre vonatkozik a törvény, ami nagyvállalati szintű adminisztrációt ír elő a legkisebb mikrovállalkozóknak is. [Tovább…]

Bárvezető vagyok egy osztrák hotelben – Szeretem a munkám! #60

beer-203855_1280

Kinga 22 éves, és Ausztriában, Salzburg tartományban egy 5 csillagos hotelben bárvezető. Ahogy írta, nagy szerelme a vendéglátás, kamaszként fagyislányként kezdte, most, a másoddiplomája mellett pedig egy bárban dolgozik. A napi teendők mellett mesél arról, hogy hogyan próbál segíteni a vendégeknek – akár egy randi leszervezésében is -, mire kell odafigyelni, ha frissen facsart gyümölcslevet rendelünk, és hogy milyen az élet Ausztriában.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?
A mi szállodánkban heti 6 napos munkahéten dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy sokszor szombaton és vasárnap is dolgozunk, ilyenkor a legnagyobb a hajtás a legtöbb munkakörrel ellentétben. A műszakom általában délután kezdődik, 2-3 felé szoktam kezdeni. Ellenőrzöm a standot, azaz megnézem, hogy milyen termékből fogyott, ezeket listázom, hogy még mielőtt beindulna az esti hajtás, ne kelljen italok után rohangálni a raktárba. A délután viszonylag nyugis, így van időm felkészülni az estére. A hotelvendégek a vacsora előtt gyakran isznak aperitifet, vagy beszélgetnek egy picit a bárban, ezért még a vendégek érkezése előtt elő kell mindent készítenem a fogadásukra. Friss citromokat, zöldcitromot szeletelek, utántöltöm a kávégépet, kicserélem a mécseseket a bárpulton, tálkákba harapnivalót (sós mogyoró, ropi, olívabogyó) helyezek a pultra és az asztalokra. A vacsora után általában megtelik a bár, ilyenkor nagy a hajtás, mindenkit időben és körültekintően ki kell szolgálni, figyelni kell, hogy melyik italfogyasztás hányas szobához tartozik, hiszen a legtöbben szobaszámlára fogyasztanak. Itt egy kis hibából is hatalmas félreértés keveredhet. Általában éjfél, hajnal 1 felé ürül ki a bár. Ilyenkor átnézem az italkészletet, megírom a másnapi rendelést, hogy miből kell utántölteni és miután tisztán és rendben hagytam ott a bárt, az én felelősségem a hotel bezárása is.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
A pálya betöltéséhez hivatalosan vendéglátós iskolai végzettség kell, de az a véleményem, hogy az alkalmazók főként arra törekednek, hogy megfelelő háttérismerettel és tapasztalattal rendelkező munkatársat találjanak. Nekem személy szerint kommunikációs végzettségem van, de elegendő tapasztalattal rendelkezek ahhoz, hogy a vendéglátásban helyezkedjek el. Persze ehhez sok tanulás, és sok pultban töltött idő szükséges, de azt gondolom, hogy kis tanulással és kellő kitartással könnyen be lehet illeszkedni a szakmába.

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
A vendég nyilván azért megy el egy vendéglátóhelyre, hogy ott „kiszolgálják”. De sokszor elfelejtik azt, hogy az ott dolgozók is emberek. Nekik is lehet rossz napjuk, de ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy ma nincs kedvem mosolyogni a vendégre, vagy nincs kedvem kiszolgálni. Sokszor ez nehéz helyzeteket szül. Egy kolléganőmet anno a párja rendszeresen bántalmazta. Volt, hogy kék zöld foltokkal az arcán jött be dolgozni. Vagy előfordulhat, hogy egy munkatársunk elveszti egy közeli hozzátartózóját. A munka viszont nem áll meg. A magánéletünket egész egyszerűen nem vihetjük be a munkahelyre, és szétvert arccal, vagy darabokra tört szívvel is kitartóan kell mosolyognunk a vendégre, még akkor is, ha a vendég bunkó, otromba, vagy minősíthetetlen hangnemben beszél velünk. Nem mondhatjuk meg a magunkét, vagy vághatunk pofákat. Az a tapasztalatom, hogy ezt sokan elfelejtik, és sokszor felháborító stílusban beszélnek velünk.

- Mikor érezted úgy először, hogy jó helyen vagy?
Nap, mint nap vannak olyan helyzetek, amikor eszembe jut, miért szeretem ezt csinálni. Hihetetlenül fel tudja dobni a napom egy kedves vendég, egy-egy jó szó, kedves gesztus. Sok törzsvendég gyakorlatilag miattunk jár oda, ahová jár. Szeret bejönni egy kávéra, vagy egy pohár borra, megkérdezni, hogy vagyunk (és meg is hallgatni), elmesélni, mi történt vele, vagy emlékezett rá, hogy a múltkor elkapta, ahogy a kollégámmal arról a bizonyos édességről beszéltünk, amit az ő felesége készít a világon a legjobban, ezért bátorkodott elhozni a receptjét. Ha odafigyelek a vendégeimre, azt hosszú távon meghálálják a kedvességükkel.  [Tovább…]

Utazás, emberek, otthonosság – AirBNB

airbnb01

Londonban barátoknál szálltunk meg, így nem kellett alvóhelyet keresnünk, de kitaláltuk, hogy egy éjszakára leugranánk Brightonba, mert a múltkori egy napos kirándulás is annyira jól sikerült, ehhez viszont már szállást kellett keresni. :) Egy ideje szemeztem az AirBNB-vel, csupa jót hallottam róla, és több ismerősünk is próbálta már, így aztán nekiláttunk keresni egy jó kis szobát. Eddig akinek meséltem róla, hogy hogyan találtunk szállást, hiperlelkes lett, hogy ez mennyire jó, úgyhogy leírom nektek is, hátha a legközelebbi utazásotokhoz kipróbáljátok, vagy esetleg kiadnátok a szobátokat/lakásotokat.

Az AirBNB nagyon röviden egy online szálláskereső, de nem klasszikus apartmanokat vagy hotelszobákat lehet kivenni, hanem helyiek lakását — akár egy külön szobát, akár az egész lakást, de olyan is van (ha valaki olcsóbb megoldásra vágyik), csak egy ágyat bérel, és a szobán más utasokkal osztozik. Az egész világon vannak kiadó helyek, Magyarországon is, szóval érdemes körülnézni! :)

Ez jó a vendégnek, mert

  • otthonos, barátságos körülmények között lakhat, de tiszta, felszerelt környezetben;
  • sokszor olcsóbban jön ki, mintha hotelbe menne;
  • bennfentes tippeket kaphat helyiektől;
  • akár életre szóló kapcsolatot, barátságot alakíthat ki a vendéglátóival.

És jó a házigazdának is, mert

  • a vendégek által megismerhet új kultúrákat, nyelveket, konyhákat (sokan főznek a házigazdáiknak, ha sokáig maradnak, és együtt vacsoráznak);
  • ismerkedhet érdekes, új emberekkel, és ki se kell hozzá mozdulnia otthonról :)
  • plusz bevételre tehet szert, kihasználhatja a lakása adottságait, akár úgy is, hogy ő is otthon van közben.

Nagyon tetszett ez a szisztéma, főleg, mert én ritkán érzem jól magam a totál steril hotelekben. Szeretem, ha nem izolált turistaélményem van egy városról, hanem amennyire lehet, helyi szemmel látom a város valódi arcát, és egyáltalán nem vágyom ötcsillagos kényeztetésre minden utazáson — a legtöbb helyen gyakorlatilag aludni járunk a szállásra, szóval nettó lesz*rom, hogy hány csatorna van a plazmatévén. :) Legyen tiszta, tudjak fürödni meg aludni, és boldog leszek.

Mi egy nagyon kedves családot (szülők + öt éves kislány) szúrtunk ki magunknak. Megnézegettük a képeket: egy szép padlásszobát alakítottak át vendégszobává, és maga a házaspár is elsőre szimpatikus volt a profiljuk alapján. A foglaláshoz írnunk kellett egy bemutatkozót magunkról (kik vagyunk, milyen szokásaink vannak – pl. nem dohányzunk, nem szoktunk részegen randalírozni), és aztán ha a házigazda leokézta a dolgot, fizethettünk is. A fizetés előre történik, ám a vendéglátó csak azután egy nappal kapja meg a pénzét, hogy mi eljöttünk onnan. Ezt beszéltük is vele, hogy valószínűleg a szolgáltatónak ezért is éri meg a dolog, mert amellett, hogy egy minimális közvetítői díjat levesznek, sokszor akár hónapokig náluk ül a befizetett pénz, amit bizonyára nem csak nézegetnek messziről. :) A házigazda hölgy (T.) elmondta, hogy ettől függetlenül nagyon örül, hogy a pénz előre van intézve, és nem személyesen kell adni, mert ő zavarban lenne, ha kérni kéne, hiszen a legtöbb vendégükkel annyira jóban lesznek, hogy hülyén venné ki magát a számára, ha az utazás végén fel kéne hoznia a témát, hogy na, akkor beszéljünk a fizetésről. Nagyon aranyos volt. :) Így teljesen tiszta az egész, ráadásul valamiféle biztosíték is a vendégek személyéről, hogy bankkártya adatokat kell megadni; ha bunkók vagy átverősek lennének, nem így keresnének szállást.

airbnb03Kilátás a szobánkból.

Ami a bizalmat illeti, egyszerre ideális és ijesztő egyszerre, hogy vendéglátóink milyen nyitottsággal és kedvességgel álltak hozzánk, és az összes vendégükhöz. Ha ők éppen nincsenek otthon, az egész házukat ki lehet venni úgy, hogy közben ott vannak a cuccaik — van hely a vendégek ruháinak is, és senki nem nyúl a máséhoz. A kislányuk játéka is “bemegy a közösbe”, vendég gyerekek játszanak vele, és eszembe jutott, milyen lehet olyan szellemben felnőnie egy gyereknek, hogy nem kell görcsösen ragaszkodnia a tulajdonához, hanem megszokja, hogy bizony vannak más emberek is, érdekesek, lehet velük beszélgetni, és nem bántanak. Egészen más életélmény ez. Rossz tapasztalatuk (rablás, visszaélés, stb.) még nem volt, egyszer lettek csak tajrészegek a vendégeik, és ágyba akartak velük mászni (…), de ebből sem azt következtették, hogy akkor mindenki egy állat, és elég volt a szobakiadósdiból, hanem beírták a profiljukba, hogy a házon belül alkoholt fogyasztani tilos, és csak olyan jöjjön, aki ezt tiszteletben tudja tartani. Kész. Utolsó napunk reggelén a család előbb elment otthonról, ketten maradtunk, a kulcsot az asztalon kellett hagyni fenn a szobában, és mentünk is. (“Mivel fogok bezárni?” – “Semmivel, csak behúzod magad után az ajtót.” Most már értem a bizalmat ilyen közbiztonság mellett…) Nem tudom, valaha képes lennék-e ilyen bizalomra, de őszintén nagyon irigylem, hogy T. és családja olyan világban élnek, ahol ez a normális, mert azt hiszem, meg tudnám szokni…  [Tovább…]

Things I Love Thursday #247

tilt-felirat3

tiltw9-01 tiltw9-02 tiltw9-03tiltw9-04 tiltw9-05 tiltw9-06 tiltw9-07 tiltw9-08

♥ szííííííínek mindenhol (mennyire jók már ezek a színes biciklik?) ♥ friss levegő ♥ virágok ♥ sirályhangok ♥ kedves emberek ♥ papírboltban nézelődni ♥ órákat eltölteni egy könyvesboltban ♥ jó kávé ♥ Parks & Recreation finálé :'( ♥ PONY PONY PONY ♥ internet – komolyan egy áldás, hogy online dolgozom, mert bárhonnan végezhetem, csak wifi kell hozzá. Mobilról nyilván nehézkesebb, de megoldható, egy laptoppal viszont tényleg nincsenek határok. :) Így aztán a múlt héten városnézés és egyebek mellett is tudtam munkaügyeket intézni London belvárosából, Brighton tengerpartjáról, repülőterekről, vonatokról, kávézókban, múzeumokban, meg ahol éppen volt egy fél percem. Isteni.  ♥

tilt-felirat2