Utazás
Foursquare-ezz okosan!
2011. okt 22.
Későn kapcsolódtam az okostelefonok világába. A telefonom továbbra is buta, de a tabletem segítségével már én is értem, miért mókásabb nem PC-n lövöldözni a madarakat a disznókra, random fotókkal terhelhetem a Facebookos ismerőseimet, amikor csak akarom, és akit érdekel, még azt is megtudhatja, hogy épp merre járok — ha bejelentkezem Foursquare-en.
Évekkel ezelőtt, még amikor nem létezett mobilnet és okostelefon, kitaláltunk egy tök jó kis appot (akkor még ez a szó sem létezett), elneveztük “Környék”-nek. Ajánlásokat lehetett volna írni adott hely cukrászdáiról, éttermeiről, kisboltjáról, színházáról, fodrászáról, turkálóiról, butikjairól, könyvesboltjairól, kávézójáról, stb. amit a barátaid és a környéken járók mind láthattak volna egy bekötött térkép segítségével. A papírra rajzolt kezelőfelületen kívül semmi nem készült el belőle, de szerencsére jött a Foursquare, megcsinálta ugyanezt. Én nem lettem az ötletből milliomos, de felhasználóként azért ki tudom élvezni az app előnyeit. :)
Mi ez a Foursquare és mire jó egyáltalán?
A Foursquare segítségével (iPhone-ra és Androidra is letölthető, ingyenes alkalmazás – keress rá az App Storeban vagy az Android Marketen) bejelentkezhetsz az adott helyen, ahol éppen vagy, legyen az bármilyen szolgáltató helyiség. Készíthetsz fotót a bejelentkezésedhez, és írhatsz ajánlást vagy tippeket: jó a kávé, de pocsék a krémes; délben ne gyere, mert tömeg van, de kettőtől már tök üres a hely; hideg volt a leves, visszaküldtem, de rendesek voltak, mert hoztak újat, és nem kellett kifizetnem; itt árulják a világ legjobb lángosát! stb. Készíthetsz listákat bármilyen témában: a legjobb pékségek, a legjobb ebédhelyek Budapesten (ilyet csináljon valaki, vegát! vagy majd én :)), amit ismerősök és nem ismerősök is követhetnek, és szerintem ez nagyon hasznos, egyrészt ha jobban meg akarod ismerni a környékedet, másrészt ha utazol valahova, és körbe akarsz nézni a helyiek szemével. A külföldiek által látogatott területeken érdemes angol nyelvű ajánlásokat is írni, én legalábbis nagyon örülnék neki, ha külföldi utazásnál, teszem azt Bécsben “személyes” ajánlást kapnék a helyi emberkéktől, hogy hol a legtutibb a Sacher torta, vagy hol van a legjobb reggelizős hely a szállodám fél kilométeres körzetében. :) Két klikk az egész, és máris bennfentes vagyok. A beépített térkép segítségével azt is megnézhetjük, hol vannak a környékünkön a legnépszerűbb helyek (fél kilométeres körzet a legkisebb, amit beállíthatunk, 20 km a legnagyobb), és egyes helyek még kedvezményeket is biztosítanak a Foursquare használóknak (első bejelentkezésért, harmadik bejelentkezésért, stb).
A táskám új, állandó lakója: a SheWee
2011. okt 12.
Külön eseménynek számított, amikor a nyaralás alatt elmentem a mosdóba (“Most használni fogod?”), volt nálam ugyanis egy titkos fegyver, ami egyszerre volt meghökkentő és rémesen praktikus: egy műanyag, leginkább tölcsérre hasonlító kütyü, melynek segítségével állva tudok pisilni.
Két éve, amikor először jártam Görögországban, a húsz órás buszút során rengetegszer álltunk meg olyan benzinkútnál, ahol még a plafon is szép barnára volt kenve… Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de én nem szeretek idegen helyen leülni a vécére, úgyhogy marad a műlesiklós guggolás, és a kilincsbe/falba kapaszkodás. Na, az előbb említett összekent klotyóban sehol nem lehetett kapaszkodni. Aztán vannak ugye a balkánon népszerű “lyuk a földön” koncepciójú vécék, amik külön guggolástechnikát igényelnek, amit hajnali kettőkor a makedón határon álmomból ébresztve nem mindig lehet pontosan kivitelezni. És persze van a “keress egy bokrot” verzió, ami szintén külön kihívás: ne ülj csalánba vagy tüskés bokorba, ne flesseld az egész autópályát a hófehér hátsóddal, ne öntözd meg a cipődet, ha fúj a szél… A SheWee-vel úgy találkoztam először, hogy valaki kitette Facebookra, hogy mekkora marhaság. Én meg csak arra tudtam gondolni, “Úristen, nekem ez kell!”.
Kis utazás: Zalaegerszeg+Héviz+Keszthely
2011. aug 23.
Lógok még egy beszámolóval idén nyárról. Pont egy hónapja voltunk egy kis dunántúli körúton Edinával (aki rajzol) és Ádámmal (aki meg a férjem).
Az első mókás megállónk a Csillagvár Múzeum volt Balatonszentgyörgyön, ahova Edina apukája (ő volt a sofőr) volt olyan kedves, és befizetett minket. Lehet, hogy gyereknek kell lenni, hogy azt élvezni lehessen, és túl cinikus felnőttek vagyunk mindhárman… A panoptikum ijesztő volt (emberek fogát húzták, folyt a művér, stb.), és rettentően, de tényleg, rettentően nagy kosz volt – centis por állt a bábukon, a földön kupacban a lehullott vakolat… Autentikus akart lenni…? A levegő semmit nem mozdult, a pincében dohszag volt és koszos mackók és babák kiállítása, a padláson meg huszárbabák voltak. Hogy jót is mondjak: nagyon aranyos állatok voltak az udvarban, a lángosnak jó volt az illata, és kaptunk szórólapot a keszthelyi “Erotikus panoptikum”-ról, amin öt percig röhögtünk. (Szövegesen 18 éves korhatár volt megjelölve rajta, grafikusan pedig 16-os karika. :)) Maga az épület egyébként nagyon érdekes volt, és volt benne egy gyönyörű, mély kút is. Az udvaron a játszótéren libikókáztunk (kakashinta, ki hogy hívja) Edinával, Ádám pedig elnevezte Urban:Eve csapatépítő tréningnek az eseményt. :))
Este már Zalaegerszegen tettünk egy nagy sétakört a Gébárti-tó körül. Veszett hideg volt, fürdeni nem lehetett, viszont kiszúrtam magamnak a tó közepén egy strandos résszel rendelkező nagyon szép, tiszta, ápolt kempinget, tök jó kis faházakkal. Itt találjátok a linkjét. Ahogy elnézem, a kemping vendégei a közelben (gyalog 5 perc) levő termálfürdőbe és élményfürdőbe is kedvezményes belépőt vehetnek. Kívülről nagyon szimpatikus volt, úgyhogy azért is jegyeztem meg, mert még jól jöhet egyszer, ha belföldön akarunk nyaralni. :) A termálfürdőt meg az Aquacityt is megnéztük kerítésen kersztül – nyolckor már tök üres volt. Nagyon szépnek, rendezettnek tűnt mindkettő. Egy néhány napos strandolós hétvégére szívesen visszamennék majd valamikor. :) Akár barátokkal (a faházaknak a kempingben egységára van, és 1-5 emberre is ugyanannyi).
(Majdnem) mindent a csomagolásról
2011. júl 19.
Rengetegen kérdeztetek e-mailben, hogy hogy szoktam csomagolni utazásokhoz, mit viszek magammal, mennyit, mikor, hogyan, satöbbi. Ebben a bejegyzésben megosztom, hogy én hogy szoktam csinálni, de természetesen ez nem szentírás, kommentben nyugodtan írjátok meg a saját bevált tippjeiteket!
Én legtöbbször vonaton utazom, néhány napra (anyuékhoz), úgyhogy ebben a csomagolásban van a legtöbb tapasztalatom – ezzel azért könnyű dolgom van. :) Autónk nincs, a mozgásterünk tehát limitált, nincs olyan, hogy hipp-hopp átugrunk Kassára vagy lemegyünk a Balatonra – ebben egyébként az alkalmi, szűk határidős (értsd: hétvégét és ünnepnapot nem ismerő) munkák is akadályoznak; akkor kell dolgozni, amikor van munka, az meg ki tudja, mikor lesz? Nehéz így tervezni. Egyszer majd lesz olyan is, hogy a világ minden tájáról tudósítok izgalmas témákról, egyelőre összegyűjtöttem azt, amit most tudok. :)
1. Az utazás
Általában külön kis kézipoggyászt pakolok magamnak az útra, attól függően, hogy hány órás lesz. A standard Budapest-Szombathely vonalra vagy egyéb 2,5-3 órás utakra a legfontosabb, ami kéznél van, a vizem és az olvasnivalóm/mp3 lejátszó, mobil, meg persze a jegy, tárca, ernyő, hűvös időben egy vékony kardigán is. Szendvicset ritkán csomagolok magamnak ilyen rövid időre, 3 órát itthon is elvagyok evés nélkül, attól, hogy közben vonaton ülök, nem változik semmi. :)
A 24 órás buszút már más téma, két éve egy ilyen során jutottunk el Görögországba — ha minden összejön, idén megint megyünk. Akkor már nagyon is csomagolok kaját: gyümölcsöt – könnyen pucolhatót, például sárgabarackot, szilvát, szőlőt, sajtos-zöldséges szendvicset, flakonos ivójoghurtot vagy kefirt, és persze vizet. Fejenként két másfél literes ásványvizet ittunk meg két éve, jó meleg volt a levegő. Persze bele lehet ilyenkor számolni egy kis extrát is a kajába – például benzinkutas jégkrémezés. ;) Ami a pipere cuccokat illeti, a kézfertőtlenítő oldat, különböző tisztító kendők (arclemosó, izzadásgátló, intim, stb.) nagyon jó szolgálatot tesznek ilyenkor is, és mivel én fogmosás nélkül nem bírok aludni a buszon sem, egy mini fogkrémet és fogkefét is betettem a neszeszerbe, és még valamikor Szerbia előtt az utolsó civilizált benzinkúton megejtettem egy “cicamosdást”. Ezen kívül egy mini flakonos tusfürdőt is beraktam, kézmosáshoz (jobban szállítható, mint a sima szappan). Ezeken kívül a szokásos táskai neszeszerem volt nálam tükrös fésűvel, ajakápolóval, fájdalomcsillapítóval és egyebekkel — erről korábban itt írtam. Ami még segíthet, az a szemellenző, és egy vékony kendő takarónak (sokakkal együtt én is az a fajta emberke vagyok, aki csak takaró alatt bír aludni, akármilyen meleg van, még ha az csak egy vékony anyagdarab vagy ágyneműhuzat is – kell a gubózás).
A kézipoggyászom egyébként általában az a táska, amit utána hurcibálni akarok a városban/faluban, ahova érkezem – a tartalmát a szálláshelyen mindig kipakolom, és máris csak egy táska. :)
Felkészülés az utazásra
2008. ápr 29.
Jön a ballagási szezon, mi is elutazunk egy picit a hosszú hétvégére tiszteletünket tenni egy ballagáson. (Hihetetlen, hogy repül az idő, folyton szerenádoznak itt a “kicsik” a környéken, mintha az enyém is tegnap lett volna!) Mivel a felfordulást akkor sem szeretem, ha benne élek, pláne akkor, ha erre jövök haza, mindig rendbe szedem a lakást, mielőtt magára (helyesebben a Nyúlra) hagynánk.
Szeretnéd minden nap e-mailen is megkapni az új bejegyzések összefoglalóját?
