leves

Meleg almakrémleves

gasztro-almakremleves

Fűszeres, édes, forró — téli kényeztetés tányérban. Nem kell hozzá semmi különleges, lehet, hogy néhány alma már fonnyad is otthon, ami pont sütibe való lenne; legyen hát belőlük leves! :) Nagyon natúran csinálom, nincs benne semmi pudingpor meg egyéb őrületek, csak alma és fűszerek. Tejszínnel dúsítható, de anélkül is nagyon finom, krémes lesz.

Hozzávalók 2 adaghoz

  • 4 darab közepes alma meghámozva, megpucolva, felkockázva
  • víz
  • cukor, ízlés szerint (az almák édességétől függ; kóstolni kell)
  • fűszerek: fahéj, szegfűszeg, narancshéj…
  • 1 dl tejszín (elhagyható)

A felkockázott almát felöntöm annyi vízzel, hogy épphogy úszkáljanak benne a kockák. Nem kell nagyon sok, én szeretem, ha sűrű (bébipapi flashback!). Egész fahéjrúd, néhány szegfűszeg mehet bele, vagy akár egy vaníliarúd kikapart belseje, csillagánizs, reszelt narancshéj — amit csak szeretnél. :) Ha megpuhult az alma, botmixerrel pürésítem, és egy kis tejszínnel krémesítem. Keményítő nem kell bele, az alma pektinjétől gyönyörűen besűrül. Tálaláshoz lehet cifrázni tejszínhabbal, kalandosabbak vaníliafagyival, én megszórtam egy csipet fahéjjal és már kanalaztam is. Jó étvágyat! :)

Klasszikus tejfölös gombaleves

gombaleves2gombalevesGyerekkorom classic gombalevese — az abszolút kedvenc ételem volt nagyon sokáig, és most is örömmel és nosztalgiával lapátolom befelé (rendszerint repetázva). Apró gombából a legjobb, a legtökéletesebb pedig tyúkgomba (szegfűgomba) felhasználásával lesz. (U.i.: Aki tud adni fülest, hogy melyik piacon szokott lenni szezonban tyúkgomba, az kap egy virtuális tányérral a levesből.)

Hozzávalók 4 tányérhoz

  • 2 evőkanál olaj
  • fél fej vöröshagyma apróra vágva
  • 25 dkg gomba
  • 1 szál fehérrépa
  • 1 szál sárgarépa
  • só, bors, szárított zöldségek, petrezselyem
  • piros paprika
  • két evőkanál tejföl
  • egy evőkanál liszt

A galuskához

  • 1 egész tojás
  • 3 evőkanál liszt

gombaleves3

Az olajon megdinsztelem a hagymát, majd rádobom a megpucolt, felkockázott répákat, és a megtisztított gombát. A pici fejeket egyben lehet hagyni, egyébként mérettől függően lehet felezni, negyedelni, óriás fejeknél szeletelni. Kevés vizet lehet alá önteni, hogy ne kapjon oda. Fűszerezem, és hagyom, hogy összeessen a gomba. Ezután annyi vízzel felöntöm, amennyi levet szeretnék. Miután felforrt és megpuhultak a zöldséget, mehet bele levestészta vagy szaggatott galuska (szerintem az utóbbival az igazi). A legvégén egy bögrében két evőkanál tejfölt, egy evőkanál lisztet és kevés pirospaprikát kikeverek egy merőkanálnyi lével a levesből (így lesz csomómentes), aztán visszaöntöm a többihez, még egy utolsót rottyan, és kész is.

gombaleves1

Tipp: ha apró a galuska, a gomba és a répa, nagyon jól szállítható termoszban; nem fog elakadni a palack szájánál.

(És személyes vallomás: a fehérrépát minálunk csak Gomez szereti, úgyhogy a levesbe jó nagy darabokban teszem — az íze azért kell –, és tálalás előtt kihalászom. :D SZERK: A félreértés elkerülése végett nem a nyúlnak halászom ki a répát, hanem a kukának. A nyulak nem esznek főtt ételt!)

Pórés krumplileves

leekandpotato

Az utazások nem csak mentálisan, hanem kulinárisan is szélesítik a palettámat, ez a leves is teljesen új “szerzemény”, és a már emlegetett Pret leek and potato soupja ihlette. A neten keresgéltem különböző pórés-krumplis levesek után, végül persze mixeltem egy sajátot, de jórészt ez a recept volt a kiindulópont. Ha nem vajjal készül, teljesen vegán (tojás és tejmentes) ételről van szó, akit érint, az örülhet neki. :) A leves önmagával lett visszasűrítve, így liszt, habarás sincs benne.

Hozzávalók 3-4 adaghoz

  • 1 póréhagyma fehér és épphogy világoszöld része vékonyra karikázva
  • kb. 1 evőkanál vaj (lehet olívaolaj is, és akkor vegán fogás lesz)
  • 2 nagyobb krumpli hámozva, felkockázva
  • víz (vagy zöldségalaplé)
  • fűszerek: só, bors, majoránna, kakukkfű, szárított zöldségek (vega mix), ízlés szerint darált erős paprika
  • opcionális: tejszín, a tálaláshoz tejföl vagy joghurt

A póréhagymát a vajra dobom, és lassú tűzön megfonnyasztom (kb. 15-20 perc, ne barnuljon! ha nagyon sercegne, lehet alá önteni egy picike vizet). Ha jó puha, mehet bele a felkockázott krumpli. Felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje őket, sózom, borsozom, fűszerezem (egy-egy csipet szárított majoránna és kakukkfű ment bele, de biztosan finom friss petrezselyemmel is!). További kb. 25 perc alatt szépen megpuhul a krumpli is. Körülbelül a felét kimerem egy olyan edénykébe, amiben jól lehet botmixerrel dolgozni, és pürésítem a kivett adagot, majd visszaöntöm a többihez, elkeverem, és egy utolsót forralok rajta. Aki akar, ezen a ponton tehet bele tejszínt, hogy még krémesebb legyen, de így is hihetetlenül selymes lett! :) Tálaláshoz lehet még rá vágni friss póréhagymát, mehet bele tejföl, ha szükséges. Jól hordozható, melegítve is fogyasztható — ideális ebéd-jelölt. :)

Nyári verzió: Jamie Oliver szerint isteni finom nyáron hidegen, egy kevés citromlével pluszban besavanyítva, és egy jó nagy evőkanál natúr joghurttal tálalva. El is hiszem! :) Ő mondjuk tesz bele zellert és sárgarépát is, szóval kicsit más a receptje.

Gyümölcsleves

Gyónás következik: gyerekként nem tudtam értékelni a gyümölcslevest. Sós-leves függő vagyok, és nekem nagyon fura első fogásnak édeset enni (meg másodiknak is). De a napokban bevillant, hogy nekem gyümölcslevest KELL ennem. Most is nasinak fogyasztom, ebédet indítani még mindig képtelen vagyok, de olyan jó… Emlékszem, amikor anyu külföldieknek, amerikaiaknak főzte, ők azt mondták rá: bubblegum soup, vagyis rágógumi leves. Amerikában ugyanis népszerű a rózsaszín, fahéjas rágó, és hát ez pont olyan. Csak jobb. :)

Hozzávalók

  • gyümölcsök (eper, meggy, málna, cseresznye, alma, körte, szilva, barack…)
  • vaníla, fahéj, szegfűszeg
  • cukor (vagy édesítő)
  • tejföl (vagy joghurt) és keményítő

A gyümölcsöket először megpucolom: a meggy és cseresznye maradhat egyben, a köpködés a fele móka a gyümölcsleves-evésben. :) Az almát, körtét, barackot meg lehet hámozni és cikkekbe vágni, a nagyobb epreket félbevágni, szilvát szintén. Egy nagy lábasba beleteszem a gyümölcsöket, és a vízforralóban vizet forralok. Annyi vízzel leöntöm a gyümölcsöket, hogy ellepje őket; mivel már forró a víz, nem fognak szétfőni a gyümölcsök. Beleteszem a fűszereket (a vanília lehet vaníliás cukor is, de ne vanilines) — a húgom teatojásba teszi a szegfűszeget, hogy ne kelljen vadászni — és egyet hagyom rottyanni. 1,5 liter leveshez egy kis pohárnyi tejfölt (vagy joghurtot, tejszínt) kikeverek kb. 2 evőkanál keményítővel, felöntöm egy merőkanálnyi levessel, és ezt öntöm bele az egész kondérba. (Van, aki vaníliás pudingporral csinálja, de én nem szeretem a “vanília” mű-ízét, és abban sincs más, csak keményítő. :D) Kóstolás után lehet cukrozni, sok múlik azon, hogy mennyire édesek a gyümölcsök, ha savanykásak, akkor több édesítésre van szükség (lehet nyírfacukor, vagy amit szeretnél), ez tényleg minden adagnál különböző. Langyosan is finom, de jól behűtve az igazi. :)

Medvehagyma krémleves

Megint egy leves! :) Ezúttal medvehagymából készítettem, ha már szezonja van – magában már sokat rágcsáltuk, leves lett a nagy csokorból. Csak nagyjából írom a mennyiségeket, mert banyásan szeretem készíteni a levest — egy kis ez, egy kis az, szórom, kóstolom, fűszerezem, aztán a végén ki tudja, hogy mi került bele, csak legyen finom. :D

Kevés olívaolajon apróra vágott vöröshagymát, zúzott fokhagymát futtatok, és a csíkokra vágott medvehagymát (leszedtem a szárát) megfonnyasztom. Egy közepes krumplit kockára vágok, hozzáteszem a hagymákhoz, sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel, hogy kényelmesen ellepje. Tettem még bele szárított zöldségeket is (szokásos vega mix), és hagytam fedő alatt jól megfőni az egészet. Ezután botmixerrel pürésítettem, tettem hozzá tejszínt, és mivel úgy éreztem, hogy jó lenne hozzá, egy kis szerecsendiót. Jó is lett, de még mennyire. Sajttal ettük. :)

Zöldborsókrémleves

Roppant kiszámítható vagyok. Hó –> krémleves! Ma éppen borsós, csodás, zöldszínű… Gyönyörködtem benne egy ideig az evés előtt. Mennyiségeket, mivel bedobálós levesről van szó, szokás szerint nem írok, most is bátorítok mindenkit az improvizálásra, variálásra!

Olaj és vaj keverékén vöröshagymát (kb. egy negyedet) dinszteltem, megfuttattam rajta a fagyasztott zöldborsót (kb. negyed kiló), sóztam, borsoztam, fedő alatt pároltam. Két ponton lehet variálni a készítés során, az egyik a sűrítés, a másik a felöntés. Sűríteni lehet úgy, hogy leszórod egy kanál liszttel vagy keményítővel, hozzáfőzöl krumplit, vagy ha hígan szereted, akkor el is hagyhatod ezt a lépést. Felönteni tejszínnel, tejjel is tudod, de ha van maradék zöldséglevesed vagy húslevesed, az is mehet bele. És persze a fűszerezést is alakíthatod. (Három ponton lehet variálni… senki sem számít a krémlevesvariációkra!) Petrezselyemmel klasszikus, mentával frissítő. Turmixold össze, majd engedd fel olyan sűrűre, amilyenre szeretnéd, maximum utánafűszerezel – egészen főzelék-állagú is lehet, úgy is finom. :) Tálaláskor feltétnek kerülhet bele tejföl, joghurt, ropogtatnivalónak pedig mandula, dió, de természetesen sajt vagy kruton is. A fotón levő tejjel, petrezselyemmel, joghurttal és dióval készült.

Az eddigi receptjeim képes katalógusát itt találjátok, mindegyik kipróbált, bevált, könnyen elkészíthető. :)

Burgonyakrémleves joghurttal

Ha egyszer írok egy szakácskönyvet, az lesz a címe, hogy “A csóró öszvér főz“, így érzem ugyanis magam, amikor megállok a hűtő/spájz előtt, és eldöntöm: ha törik, ha szakad, ehetőt csinálok abból, ami ott van, és nem veszek hozzá semmit. Dacból. Meg mert szeretem a kihívásokat. A csóró öszvér egyébként amellett, hogy fafejű, egészen jól improvizál: megesik, hogy közepes a végeredmény, de néha olyan jót süt ki, hogy felkerül az állandó menüre is a rögtönzött fogás. Ez a burgonyakrémleves is így született, és csodálatos lett. Annyira, hogy a csóró öszvért feleségül venném érte, ha már nem lenne férjnél. Nem baj, így is maradhat, csak főzzön továbbra is!

Hozzávalók: burgonya (szétfövős), vöröshagyma, szárított zöldségek (Natúr Vega Mix), só, bors, tej, natúr joghurt.

Mennyiségeket nem írok, mert beledobálós leves. A krumplit meghámozom, apróra vágom, és annyi vízzel felöntöm, hogy éppen ellepje. Sózom, borsozom, beleteszem a szárított zöldséget (aki akar, babérlevelet és mindenféle más fűszert is tehet bele, és tetszés szerint lehet bővíteni sárgarépával, zellerrel, ha van otthon, de a zöldségalaplé késztésénél megmaradt szétfőtt zöldségeket is el lehet használni!). Néhány vékony hagymaszeletet is mellé dobtam az íz kedvéért. Megfőtt, jó puha lett, jöhetett a turmixolás (babérlevelet kivenni!!). Már ennél a pontnál isteni volt az illata! Sűrűre sikerült (Ádám közölte, hogy “krumplipüréleves” :D), és én is valamennyire kanalazhatót szerettem volna, úgyhogy kevés tejjel higítottam, felforraltam, és lehetett tálalni. Kívántam hozzá valami savanykás feltétet, ezért a közepébe natúr joghurtot kanalaztam, ha már úgyis volt otthon. Uhhh. Isteni volt! Sajttal, tejföllel, mascarponéval, krutonnal, mandulaforgáccsal is érdemes lehet próbálkozni.

Bátorítanék mindenkit, hogy nyugodtan kísérletezzen a levesekkel, ez pontosan az a műfaj, ahol nem kell grammra kimérni mindent, folyamatos kóstolással lehet alakítani az ízvilágot, és ha nem sikerül, a botturmix meg a “krémleves” szó mindig ott van B-tervnek. :D

Tejfölös bableves

Ha lakna egy mindent vizslató manó a konyhámban, aki nem ismerné a naptárat, ő is meg tudná mondani, hogy beköszöntött az ősz, mert ipari mennyiségű levesfőzésbe kezdtem. Ez a bableves még nem volt fenn a blogon, úgyhogy itt a helye, már csak azért is, hogy ha később levesre kívánok, és rákeresek a leves tagre (igen, használom a saját blogomat), akkor szerepeljen rajta. :)

Levest érzésből főzök, szóval nem tudok mennyiséget mondani, mert csak szórom bele az üstbe lábasba a dolgokat, mint egy banya. Kevés olívaolajon megfuttatok egy fél fej apróra vágott vöröshagymát, ráborítok egy konzerv átmosott-leszűrt babot (természetesen lehet előre beáztatott, leszűrt-átmostott száraz babbal is), felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, zom, borsozom, teszek bele szárított zöldségeket (mindenbe teszek), és puhára főzöm a babot. Ha megfőtt (konzervvel piszok gyorsan megy), egy kis pohár tejfölben elkeverek egy evőkanál lisztet, ezzel behabarom, a végén cukorral és ecettel ízesítem.

Kukoricakrémleves

Mindenből lehet krémleves, ez is egy jó kis alapszabály, ez most csöves kukoricából készült, bár ha korrekt akarok lenni, kukoricafőzeléknek hívnám, csak az annyira bizarr… :)) Ilyen sűrű kukoricalevest egyébként a levespontban tálalnak, ott kakukkfűvel készítik, és tortilla csipsszel a legjobb.

Olívaolaj és vaj keverékén megfuttatok egy kevés vöröshagymát. Rádobom a csövekről levágott kukoricaszemeket (szezonon kívül konzervből abszolválható, két csövet használtam, lett belőle 2 nagy adag), felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje, zom, borsozom, teszek bele szárított zöldségeket (gyakorlatilag ételízesítő, csak ebben nincs semmi só), hagyom megpuhulni, a végén felöntöm egy kevés tejszínnel (nem kell sok, szerintem nekem max. egy deci volt már csak a dobozban), felforralom, kész. Zöldfűszerrel lehet bolondítani, a petrezselyem is jól illik hozzá. Ami kicsit macerássá teszi a kukoricát a többi krémleveshez képest, hogy a botmixer nekem konkrétan semmit nem aprított a masszán, úgyhogy végül késes robotgépbe kellett öntenem az egészet, úgy lett rendesen pürés.

Tejszínes kukoricaleves

Szeretem a nyaralós kajákat, egész évben lehet felettük nosztalgiázni – az apartmanos szállások és a “főzzünk magunknak, úgy olcsóbb!”-mozgalom miatt vannak ételek, amik örökre egy adott helyszínhez kötődnek. Ez a kukoricaleves mindig Sartit fogja eszünkbe juttatni, mert Zsuzsi ott főzte tavaly. ♥ Elkértem a receptet, és most megfőztem én is. Egytálételnek is beillik, főleg, ha repetázunk… :))

[Tovább olvasom…]

Tejszínes eperkrémleves

Utolsókat rúgja az eper (nagy bánata van a cinegemadárnak, vagyis a magamféle eper-őrültnek), ez az utolsó adag már savanykás és kicsit vizes volt, úgyhogy kivételesen nem nyersen bekapkodva érte el a végzet, hanem levesként. Tökéletes lett.

Hozzávalók 2 adaghoz

  • diónyi vaj
  • 0,5 kg eper (vagy bármilyen más gyümölcs)
  • 1 zacskó vaníliás cukor (bourbon, nem vanilines)
  • 2 evőkanál porcukor (vagy több, attól függ, mennyire édes a gyümölcsöd)
  • csipetnyi fahéj
  • 2 dl tejszín
  • egy evőkanál keményítő (elhagyható)

Kevés vajra rádobom a megmosott, megpucolt, négybe vágott gyümölcsöt, kicsit megfuttatom őket, majd attól függően öntök alájuk egy kevés vizet, hogy mennyi levet eresztenek. Az én epreim most sokat eresztettek, úgyhogy nagyon keveset öntöttem csak, majd megszórtam a cukorral, csipetnyi fahéjjal (nem akartam többet, hogy ne legyen túl gyümölcsleves-hangulata, de ha pl. almából csinálnám, tennék bele többet, meg szegfűszeget, szerecsendiót is). Szépen elrotyog magának egy darabig, aztán fel kell önteni a tejszínnel (lehet tej, tejföl is, ami épp van – éljen a krémlevesek variálhatósága!), ha nagyon híg, mehet bele egy evőkanál keményítő is, de a kevés víz miatt teljesen jó volt az állaga nélküle is. A végén botturmixszal ízlés szerint lehet homogenizálni – maradhatnak benne nagyobb darabok, vagy lehet teljesen krémes is- Ha hagytam volna egész epret, díszítésnek mehetett volna a tetejére. Nem tudom, milyen hidegen, mert forrón bekanalaztuk. :)

Sajtkrémleves

17 éves lehettem, amikor először tudatosodott bennem: a barátnőimmel recepteket cserélünk. Úristen – gondoltam -, ilyen vének lennénk? Hát igen, akkoriban ez borzasztó öregesnek tűnt, hogy kibeszéljük, hogy ki mit hogyan főz (akkoriban főleg sütöttünk). De körülbelül addig zavart a dolog, amíg egy újabb fincsi receptet meg nem tanultam. Manapság is gyakran megesik, hogy hogy három mondaton belül odáig jutok emberekkel, hogy “És szoktál olyat főzni, hogy…”, én meg rögtön ordítom, hogy “Nem, mondd el hogy kell!!” és aztán imádkozom, hogy ne felejtsem el a hozzávalókat. A héten Vikinél jártam a boltban, és sikerült vele is eljátszani ezt a párbeszédet. (Mert miről beszél két nő egy kozmetikumokat áruló üzletben? KAJÁRÓL. Nyilvánvaló. Imádlak, Viki. ♥)  Ez a sajtkrémleves Viki párjának, Hervé-nek a kedvence, és most már a miénk is. A legjobb, hogy semmi spéci dolog nem kell hozzá, csak olyan, ami általában amúgy is van otthon. Gyorsan elkészül, és isteni. Mondjuk engem már ott megvett kilóra, hogy úgy kezdődik, hogy “sajt“.

[Tovább olvasom…]