Honlapajánló zeneimádóknak: last.fm & songkick

Lastfm-Logo-FontHa sokat hallgatsz zenét – gépen, telefonon -, és szereted rendszerben látni a kedvenceidet, a Last.fm a te barátod. Vezeti, hogy mikor melyik banda vagy dal volt a kedvenced, találhatsz hasonló zenekarokat (bele is hallgathatsz a számaikba), és ezzel bővítheted a palettádat. Remek saját toplistákat is gyárt a leggyakrabban hallgatott előadóidból, így statisztikai bizonyítékod is lesz rá, hogy kiket hallgatsz a legszívesebben. Ők a mi all time leghallgatottabb előadóink, enyhén szólva is eklektikus társaság, de attól szeretjük őket. :))

lastfm001

A következő tizenöt helyezett, csak a rend kedvéért: Air, Peter Gabriel, Michael Bublé, George Michael, Jamie Cullum, Scissor Sisters, The Doobie Brothers, Thomas Dybdahl, Moby, The Seatbelts, Tracy Chapman, Simply Red, Ugress, Suzanne Vega, Prem Joshua, Mumford & Sons, Casiopea, Melody Gardot. Most már mindenki tud mindent. :)

A Last.fm megkönnyíti a Songkick használatot is. A Songkick arra jó, hogy ha regisztrálsz, bejelölheted, hogy milyen bandák környékbeli koncertjeiről szeretnél értesítést kapni, de ha összekötöd a Last.fm profiloddal, automatikusan szinkronizálja a kedvencek listáját. Így például tudom, hogy nemsokára lesz Kerekes Band a Kobuci Kertben, de nemrég volt Everlast is (amire sajnos nem tudtam elmenni, de legalább az infóm megvolt, hogy jogosan fájjon a szívem :)). E-mailben is küld emlékeztetőt, sőt, össze is lehet kötni a Google Naptárral, így nem kell folyton plakátokat és programajánlókat lesni.

Jó zenehallgatást! (Ja, és WinAmp forever.)

Semmi nem az, aminek látszik – Mixtape #18

mixtape18

Nagyon-nagyon szeretem a feldolgozásokat. Van, hogy alig valamiben változtatnak az eredetihez képest, de hozzáteszi magát az, aki feldolgozza, és attól több lesz. Az esetek nagy részében már az eredetit is imádom, a feldolgozás pedig új szintre emeli a zenét, de olyan is előfordul, hogy az eredetit az életben nem hallgatnám, de a drasztikus újraértelmezés egészen más alapokra helyezi a viszonyunkat. Az alábbi mixben mindegyikre van példa. Közülük sokat felismerne az anyukája/apukája, és vannak olyanok is, amelyeket úgy áthangszereltek, első hallgatáskor fél percig az az érzésem volt, hogy ez valami durva dejá vú lehet, mert ismerős, de a világért meg nem tudnám mondani, hogy mi az. Azért általában legkésőbb a refrénkor rájövök, hogy mit is hallok — a szavak beugranak.

Klasszikus amúgy Alanis Morisette “My Humps” paródiája (eredetije The Black Eyed Peas), és egy csomó műfajváltós nóta népszerű lett mostanában. A “Baby’s Got Backprüntyögős banjo-s feldolgozását a Glee szépen le is nyúlta (az esetet pedig a Good Wife gyönyörűen feldolgozta a Thicky Trickkel, ami permanensen a fejembe van ragadva azóta). Azért a remix, meg az homage más tészta, mint a direkt nyúlás. Volt már jó pár kedvenc remixem a mixtape-ek között, vegyük kapásból Deodato zseniálisabbnál zseniálisabb feldolgozásait, vagy ugyanitt a Pomplamoose “Telephone”-ját (eredetileg Lady Gaga). A mostani mixbe tettem még jó néhány kedvencet. Lehet játszani: indítsd el olvasás nélkül, és próbáld meg felismerni, hogy mi az! :) A tovább után leírom a megfejtéseket.

  [Tovább...]

Táncolok és színészettel foglalkozom – Szeretem a munkám #45

szeretem a munkámNóri 28 éves, táncot és színjátszást tanul, mellette különböző előadásokban táncos illetve kisebb szöveges szerepei vannak. A válaszaiból is átüt a lelkesedés és az öröm, ahogy az előadásokra készül. :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?

Átlagos napom ritkán van. :) De általánosságban elmondható, hogy tréningek minden nap vannak (klasszikus balett, színpadi tánc, modern tánc, jazz, latin táncok), ha pedig konkrét előadásra készülünk, akkor koreográfia betanulása. Szöveges szerep esetén szövegtanulás. Emellett beszédtechnika órák, helyzetgyakorlatok, énekórák csiszolják tökélyre a tudást.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Mind a táncos-, mind pedig a színészképzésben egyaránt lehet OKJ-s papírt és főiskolai/egyetemi diplomát szerezni. Én OKJ-s képzésben veszek részt, de van egyetemi diplomám is, magyar szakos vagyok. Ennek nagy hasznát veszem. :) Ehhez a munkához elengedhetetlen a tehetség, a szorgalom és a kitartás.

- Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

A legnagyobb talán az, hogy minden nap éjszakába nyúlóan bulizunk és másnap délig alszunk. :) Igaz, ha nincs próba, előfordul, hogy nem kelek túl korán, bulizni is szoktam, de nem ez a mindennapos eset. A másik nagy félreértés, hogy jobbnál jobb zenékre táncolunk, és hogy ez milyen könnyű :D Kétségtelen, hogy nagyon jó zenékre nagyon klassz koreográfiák vannak, de aki ezt látja, az csak a szépet látja.  A „vért, verejtéket, könnyeket” viszont senki és a napi több órás tréningeket sem, pedig az adja a kondíciót, a tudást a kész koreográfiához. A következő nagy félreértés, hogy csak szöveget kell tanulni :D Az igazság az, hogy ez a legkisebb része ennek: próbákon ott a rendező, akinek követni kell az instrukcióit, előadásokon ott vannak a kollégák, a díszlet, a kellékek, a jelmez, amik szerves részei a produkciónak. Ezekkel együtt kell nézőknek maradandó élményt nyújtani, ami bizony nagy koncentrációt igényel.

- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Színházi gyerek vagyok, a szüleim ott dolgoztak, most a Tesóm is ott dolgozik (súgó), tehát a színház életem szerves része volt mindig. Még kislány voltam, mikor a drága Nagyim mutatott egy filmet, amiben Gene Kelly táncolt Jerry-vel (a Tom és Jerry-ből). Arra emlékszem, hogy nem Jerry-t figyeltem, pedig akkor az volt a kedvenc mesém. :) Később, mikor kötelezőket kellett olvasni, mindig kiválasztottam egy szereplőt és elképzeltem, hogy én vagyok ő. Nem tudom biztosan, hogy ezek voltak-e „A” pillanatok, de mindig tudtam, hogy színházban a helyem.

- Minek készültél gyerekkorodban? 

Gyerekkoromban nem készültem igazán semminek, de mindig azt játszottam, hogy a plüsseimet és a babáimat leültettem a kanapéra és előadtam nekik valamit. Ehhez képest csak a közönség változott. :)  [Tovább...]

Inspiráció hétfőre

Egy “sok az 1-ben” inspiráció Sara Bareilles-től. A mottó a zene és a szöveg, a stílus meg lehet az, hogy “pöttyös blúzban táncolós”. :) (A videót egyébként Rashida Jones rendezte, akit a Várofejlesztési osztály Ann Perkins-eként is ismerhettek.) Egy kis esti lazító (vagy reggeli ébresztő) ugrabugra aláfestésének bármikor tökéletes! :)

“Mondd, amit mondani akarsz, engedd kihullani a szavakat.”

Szeretem a munkám #15 – Gordonkatanár vagyok!

Dorka 26 éves, és Németországban gordonkatanárnő. A zenetanításon kívül a külföldi életről is kérdeztem: kiderül, mit érdemes eltanulni a németektől, melyek a legjobb helyi specialitások, illetve „bennfentes” tippeket is ad a Frankfurt környékére látogatóknak. :)

Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod?

– A munkám főképp egyéni cselló órák tartása, illetve két osztályzenekar, és az osztályban való csellisták csoportos különórája. Papíron ennyi. :) Viszont ehhez hozzájön a kb. havi rendszerességű koncertek szervezése, a koncerten való részvétel, erre néha plusz felkészítő órák. A 45 különböző életkorú, színvonalú, és igényű tanítványnak anyagot keresni, néha egy-egy kotta után hetekig kutatni. Ha megtaláltam, akkor beszerezni, vagy adott esetben csak lefénymásolni, és elvinni az órára. A munkaleírásomban sehol nem szerepel, de a kisgyerekek szüleinek rendszeresen elmondom, hogy hol tartunk, mire figyeljenek otthon. Sokszor fotózom a helytelen hangszertartást, majd a helyeset, és azt is továbbküldöm. Emellett növendék lelkeket ápolok rendszeresen. :)

Átlagos nap délelőtt szabad vagyok. Ilyenkor vagy főzök, vagy edzésre járok, vagy spanyol órára. Dél és egy óra között indul a munkám. Este csak fél 8-8 körül végzek. Nem egy átlagos időbeosztás, de délelőtt mindenki iskolában, vagy egyetemen van, vagy dolgozik, senki nem jár cselló órára. Emiatt a zenetanároknak sajnos kimarad a „találkozzunk munka után, és igyunk meg egy kávét” féle szuper baráti beszélgetés.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

– A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetét végeztem el, de ha 14 éves koromban nem mentem volna zeneművészeti szakközépiskolába, szerintem nem lennék most itt. Fontos tulajdonság a türelem, a segítőkészség, és a következetesség.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

- Szerintem sokan gondolják azt, hogy a tanárok, leginkább a zenetanárok nem dolgoznak, csak napot lopnak. Amiatt, mert nem emelek 50 kilós cementes zsákokat, még nem vagyok naplopó. Rengeteg energia, odafigyelés, és türelem kell ahhoz, hogy egy ember folyton csak adni-adni-adni tudjon, és cserébe nem várni el semmit.

Sokszor hallom azt is, hogy a kultúra felesleges dolog, mert nem termel. Ezzel sem értek egyet. Tudom, hogy válsághelyzetben a kultúra másodlagos kérdés, de mindenkinek ajánlom, hogy nézzen utána, hogy Kodály milyen felméréseket végzett, épp arra vonatkozóan, hogy hogyan hat a zene az agyra, és annak milyen pozitív következményei vannak MINDEN más téren.

– Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

– Sokáig nem értettem, miért vagyok akkor is a hangszer mögött, amikor nálam ezer sokkal jobb csellista van a környezetemben. Majd egyszer elkezdődött a főiskolán a didaktika, és a tanítási gyakorlat óra. Olyan tanárnő irányított minket, akinek a kisujjában van minden. Ahogy ő tanított, és képes volt a gyerekekkel rengeteg elképzelhetetlen dolgokra, esett csak le, hogy „aha” nekem itt kell lennem. Nekem is tanítanom kell. Otthon éreztem magam a szituációban, amikor én is kipróbálhattam magam.

– Minek készültél gyerekkorodban?

– A szót sem tudtam kimondani, de „múvésznó” akartam lenni. Szinte sikerült is. :)  [Tovább...]