2014 5. hetének kihívása: Legyél Mrs. Columbo! Tudjuk, hogy a "nem, nem, semmi baj", meg a "persze, jól vagyok" sokszor a legnagyobb hazugságok. Ha van a közeledben olyan ember, akin látod, hogy nincs minden rendben (családtagod, barátod, vagy akár kollégád), és úgy érzed, hogy azért hessegeti el a témát, mert azt hiszi, hogy nem vagy rá kíváncsi, inkább kérdezz vissza még egyszer. Ha fontos neked az illető, neked semmibe nem kerül még egy kérdés, de neki a világot jelentheti. Biztosítsd arról, hogy figyelsz, itt vagy neki, és ha segítségre van szüksége, hozzád fordulhat. Ha ezek után sem igényli, a gesztus akkor is jól eshet neki, és nem tudhatod, milyen gödörből húztad ki vele... Légy nyitott, és figyeld a környezetedet, hogy mikor van szükség kedves szóra, egy mosolyra. Nyújtsd a kezed, akár átvitt értelemben, akár szó szerint. Ha van nálad osztanivaló kedvesség, add tovább. Ha nincs, fogadd el. ♥ A kommentek között megírhatod, hogy mire jutottál a kihívással, és azt is, ha valakitől (akár ismerőstől, akár ismeretlentől) kaptál már kedves szót, figyelmet, ami akkor és ott nagyon sokat jelentett neked. ... Olvass tovább
Hogyan viselkedjek idegen társaságban? – Levelesláda #25
Hena írja: Először is, köszönöm Neked a blogod, rengeteg mindenben segített már! :) És épp ezért is szeretnék tőled tanácsot kérni. Nemrég kerültem egy olyan munkahelyre, ahol a kapcsolatépítés a legfontosabb. Ebben a szakmában, ha nincsenek kapcsolataid, el sem tudsz indulni a ranglétrán, hiába a tudás, ki sem hirdetik, ha van megüresedett hely (én is csak ismerősnek, az ismerősének az ismerőse által kerültem be, tök véletlen). Ezzel csak az a probléma, hogy nem vagyok az a tipikus "idegenekkel megtalálom rögtön a közös hangot" típus. Általában ha egy társaságban már több ismeretlen ember van, rögtön átmegyek hallgatóba, ha esetleg megszólalnék, egy teljesen megjátszott Hena leszek, akinek még a „Persze, ez érthető!” mondata is furcsán hangzik. Nyílván önbizalomhiányból ered, nem tudom önmagamat adni. Ezt a való életben, már-már kezdem megszokni, nem lehet mindenki szószátyár, (bár nyilván jó lenne több ismeretséget kötni [alkohol befolyásoltsága nélkül is :)]). Mondhatnád, hogy nem ártana egy önbizalom tréning, ami való igaz, de az nem megy olyan gyorsan, itt pedig minél hamarabb jó lenne megtalálni a közös hangot. Na, igen és itt jön a másik probléma, ’munkahely, együtt dolgoztok, pár hét után nem ismeretlenek, mi a probléma?’. Folyton változnak az emberek akikkel együtt kell működnöm nap, mint nap, csupán pár ember ugyanaz. És mindegyikük nagyon fontos ember, akikre felnézek, hiába kedvesek, félek, hogy egy rossz szó és leírnak, nekik nem én vagyok a standard. Így viszont úgy fognak rám emlékezni,(ha egyáltalán fognak), hogy a lány, aki szótlanul ült. Egy idő után én is cikinek érzem, hogy miközben ők csevegnek, nevetgélnek (nem egy kötött meló), én inkább telefonozok, de akkor már túl késő lenne becsatlakozni. Jajj. Ezt jó bonyolultam írtam le, miközben annyi lett volna összegezve a kérdésem, hogy hogyan találjam meg a munkatársaimmal a közös hangot?! :)) Először is, köszi. :) Másodszor meg nagyon jó, hogy ilyen "bonyolultan" írtad le, mert így sokkal inkább olyan választ tudok adni, ami nem csak Neked segíthet, hanem mindenkinek, aki bekerül egy új közösségbe. Ez lehet egy új munkahely, új iskola, egy tanfolyam, egy üzleti tárgyalás, vagy akár egy olyan buli (esküvő, szülinap), ahol senkit nem ismersz azon kívül, aki meghívott. Szóval egy halom ijesztő, idegen ember, akik nem tudnak rólad semmit, és valamit produkálnod kéne. A cél a munkán kívül az, hogy legyél emlékezetes, meggyőző, önazonos, és közben érezd is jól magad. Nem mindig megoldás, ... Olvass tovább
Őrjítő anyós, utálatos após – Levelesláda #24
Szinte egy nap különbséggel érkezett két levél -- az egyik "megőrjít az anyósom!", a másik "utálatos apósjelölt" címsorral. Mivel a probléma hasonló, egybe vettem őket, és együtt válaszolok rájuk. A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com. Névtelen Meny írja: A párommal 3 éve vagyunk együtt. Eleinte elég jól kijöttem az anyukájával, de rövid időn belül kiütköztek a kettőnk közti különbségek. Ő nagyvárosi típusú nő, tehát mindent megtestesít, amit erről a karakterről el tudunk képzelni: élete a vásárlás, egyedülálló, magas beosztásban dolgozó nő komoly fizetéssel. Mindemellett nem a háztartás királynője. Én a tökéletes ellentétet testesítem meg. Faluról kerültem a nagyvárosba, nem vagyok kifejezetten shoppingőrült, egy jól megfőzött tyúkhúslevest vagy egy tiszta fürdőszobát többre értékelek bármilyen cipőnél (azért annyira nem vészes a helyzet, szeretek öltözködni :) ). Persze rögtön feltűnt ez az ég és föld különbség kettőnk között, dehát nem őt kell szeretnem, hanem a páromat, ugyebár. Azonban egy idő után durva dolgokat kezdtem visszahallani. Ő gyakorlatilag nem néz engem és a családomat semmibe, mert a szüleim kétkezi munkások, nincsen diplomájuk. Egyszerű emberek egyszerű gondolkodással. Ugyanakkor mindent megtettek azért, hogy a legjobb nevelést kapjam, idén szereztem meg a második diplomámat. Nálunk soha nem volt divat másokat a pénzük vagy a társadalmi rangjuk, neadj' Isten az öltözködésük miatt megítélni. Szóval nagyon rosszul esett ez tőle, de lenyeltem. Utána kaptam a "bókokat", hogy "királynő" vagyok és túl sokat anyáskodok a fia felett. Rendben, lement még ez is. Azonban az utóbbi időben már kezdi súrolni a türelmem határait. Minden kis apróság miatt füttyent a fiának, mikor tudja, hogy együtt vagyunk. Képes a családi programok, a diplomaosztóm (!) kellős közepén idetelefonálni, hogy a párom sürgősen menjen haza (Nem, nem azért, mert ég a lakás vagy ilyesmi. Mindig kitalál valami pitiáner, de még (a párom számára) hihető indokot.) Ezzel párhuzamosan, úgy érzem, én nem kapom meg ezt a "kitüntetett" figyelmet. Ha én hívom a páromat bármi miatt, már nem ugrik olyan szívesen. Úgy érzem, hogy ez a dolog kezd szakadékot ásni kettőnk közé. Tudom, hogy a páromnak nehéz két nő között állni, de félek, ha ez így folytatódik, mire oda jutunk, hogy házasság vagy gyerek, annyira elmérgesedik az anyukája ... Olvass tovább
Hogyan legyél jó barát?
Együtt jártok szórakozni, vannak belső poénjaitok, jóban-rosszban összetartotok, és hajnali háromkor is felhívhatjátok egymást, ha gond van. Egy jó barát igazi kincs, de ahogy a tartós párkapcsolat, ez is munkát igényel. Nem veheted magától értetődőnek, hogy működik, és az sem alapvető, hogy a barátod mindig veled marad. Ha nagyon egy hullámhosszon vagytok, gondolkodás nélkül, ösztönösen figyeltek a másikra, és azt adjátok neki, amire szüksége van, de talán néha nem árt tudatosan is emlékezni arra, mitől is működik a barátság. Összeszedtem a számomra fontos tényezőket, amiken sokszor állhat vagy bukhat a kapcsolat. A tanácsok természetesen mindkét irányba érvényesek, vagyis ez a "hogyan legyek jó barát" és a "milyen egy jó barát" lista egyszerre. :) Fogadd el úgy, ahogy van. Azok után, hogy magadat megtaláltad, és biztosan tudod, hogy ki vagy és merre tartasz, a legnagyobb kaland és felelősség, hogy a környezetedben élő emberek számára is biztosítsd ugyanezt a lehetőséget. Ha ez mindenki részéről evidens, akkor egy nyitottságon, őszinteségen, elfogadáson alapuló közösséget (családot, baráti társaságot) hozhattok létre. Önmagadnak lenni felüdülés, nem kell senkinek játszanod, és a legnagyobb bizalmi faktor, ha egymás előtt megengeditek ezt magatoknak. Mindenki olyan, amilyen, és pont olyannak szeretitek egymást. Legyen kölcsönös az adok-kapok. Ha a fenti pont megvalósul, úgyis kötődni fogtok egymáshoz, és soha nem fog "idegesíteni", ha a barátod mesél magáról, vagy tanácsot kér. Semmilyen kapcsolat nem egyoldalú, és egy mindkettőtök számára előnyös, értékes barátság tartható csak fenn hosszú távon. Az nem, ha hosszú hónapokon keresztül csak és kizárólag akkor hívod fel, amikor szívességre vagy bólogatójánosra szükséged, de amikor ő kérne valamit, automatikusan lerázod. Ne a riválisod legyen, hanem a cinkosod. Ha azért "tartod" a barátodat, hogy legyen kihez képest felsőbbrendűnek képzelned magadat, vagy folyton irigykedsz rá és a háta mögött kibeszéled, az nem barátság. Tegyél magadnak és neki is egy szívességet azzal, hogy nem folytatod ezt a viszonyt. Ne rajta verd le az önbizalomhiányodat és a rossz kedvedet. A bokszzsákok az edzőteremben vannak. Ne szidd le. Biztos, hogy ő már megtette magában ezerszer, és másoktól is hallotta, hogy milyen hülye volt. Nem azért fordult hozzád a problémájával, hogy beállj a sorba. Akkor is lehetsz a támasza, ha nem értesz vele egyet! Hagyd, hogy beszéljen, hallgasd meg, és hadd nyugodjon le. Amennyiben pedig kéri, ... Olvass tovább
Eszmefuttatás és mese a szerelemről
Másfél hónapja voltunk az Az a bizonyos első év c. film bemutatóján (jegyet is sorsoltam rá), és még lógok az ajánlójával, ennek kapcsán azonban mindenféle párkapcsolati-házasságos téma megindult a fejemben, úgyhogy jöjjön most itt egy inkoherens bejegyzés, amelyben Micimackó és Malacka megismerkednek, nem ijednek meg, és összekötik az életüket. (Mindig is akartam ilyesmi alcímet írni.) A filmről A történet végét is lelövöm, ezért ha meg akarod nézni, ne olvasd el a következő bekezdést. A film arról szól, hogy két ember összeházasodik, majd egy év alatt szépen leépül a kapcsolatuk, megcsalják egymást, és a végén elválnak. Az egésznek az volt a kifutása valószínűleg, hogy csináljunk egy inverz-szerelmesfilmet, amikor az a poén, hogy mindketten végre alig várják, hogy megszabaduljanak a másiktól! És a végén lánykérés helyett elváláskérés lesz! Haha! Hát, annyira nem volt haha. Voltak benne aranyos poénok, de összességében engem az egész indítás zavart. Mi a fenét keresett ez a két ember együtt? Semmit nem tudtunk meg róluk, soha nem láttuk, hogy mit szeretnek a másikban, vagy milyen közös programjaik vannak, mitől működnek ők együtt, mint egy pár -- ez pedig nem ártott volna a béküléshez. De tovább megyek: ha ez nincs, akkor eleve, mi a manónak házasodtak össze? Persze, tudom, azért, hogy elválhassanak, és kijöjjön a forgatókönyv szándéka. Egy filmben persze minden azért történik, hogy oda kanyarodjon a történet, ahova a szerzők szeretnék -- jó esetben ez teljesen életszerű és megmagyarázható, rosszabb esetben orronvágja a saját karaktereit, és derékba törve, erőszakkal úgy formálja őket, hogy rájuk sem ismerünk, mire elérnek a célba, mert annyira karakter-idegen a végkifejlet. Amikor majdnemhogy kiabálsz a mozivászonnal, hogy "de egy ilyen lány nem csinálna ilyet!", vagy "épp az előbb mutattad meg, mennyire szereti a feleségét, akkor minek csalja meg?!", az azt jelenti, hogy a történet írja a karaktert, és nem fordítva, vagyis önmagukból kifordult embereket adsz a nézőnek. Esélye se lesz senkinek szurkolni, senkivel azonosulni, mert csak idegesen ül a moziszékben, hogy már megint milyen önellentmondásba keveredtek a hősök. Nem kell, hogy szerethetők legyenek, de legalább az alap motivációik, mozgatórugóik legyenek tiszták, legyen kettőnél több karakterjegyük -- az, hogy "jóképű" és "gazdag", nem elég. Az emberek ennél árnyaltabbak. Szóval a film egynek jó volt, ha a poénok szintjén maradunk, de ha egy picit is hajlandó vagyok gondolkodni, akkor felhúzom ... Olvass tovább
Szeretem a munkám! #03 – Párkapcsolati tanácsadó vagyok.
Még csak két interjút tettem ki, de máris külön rajongótábora lett a rovatnak. Továbbra is köszönöm a lelkesedéseteket, hihetetlenül motivál, köszönöm, hogy írtok és olvassátok azokat, akik írnak! ♥ Külön örülök annak, hogy a felhívás kapcsán rengeteg (régi és új) férfi olvasóm is előbújt. A házasság hetéhez és a Valentin-naphoz halványan kapcsolódva mostani interjúm alanya a 31 éves Villányi Gergő, aki szexológus és párkapcsolati tanácsadóként dolgozik magánrendelésben, valamint egy online magazinnál ír ismeretterjesztő jellegű cikkeket életmód, pszichológia témában. Rendkívül gyorsan válaszolt a kérdéseimre, így még a múlt heti "hogyan vegyem rá a páromat, hogy tartson rendet?"-témához is ki tudtam kérni a szakértelmét. Gergő szakmájának jellegzetességei és témái miatt kiteszek egy tizenhatos karikát a cikkre. :) Még mindig lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! A részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak? A munkám során szexuális zavarokkal, valamint ehhez lazábban vagy (általában) szorosan kötődő párkapcsolati problémákkal foglalkozom. A megkeresés után az első beszélgetés annak a felméréséről szól, hogy mi a probléma, egymásra tudunk-e hangolódni a közös munkában, valamint, hogy a kompetencia határok rendben vannak-e. Minden találkozást egy felkészülés előz meg, ebben benne van a szakirodalom, vagy újdonságok olvasása magyar és külföldi viszonylatban is. Hozzá tartozik a hozott probléma áttekintése, összefüggések és a lehetséges segítő lépések összegyűjtése. Ez érdekes folyamat, mert a könyvek alá temetkezés ugyanúgy benne van, mint az üres plafon bámulása, miközben fejben egymást kergetve cikáznak a gondolatok, és ez a relaxált gondolkodás nagyon sok intuitív ötletet eredményezett már. Cikkírásnál témától és terjedelemtől is függ a munkamódszerem. Van, amikor összegyűjtök különböző forrásokat, kiegészítem őket vagy épp szintetizálva egy átfogó képet igyekszem adni. Más esetben a tapasztalataim és a meglátásaim adom át, ez gyakorlatiasabb témáknál jellemző leginkább. Szeretek sok nézőpontból szemlélni, mégha esetleg végletesnek is tűnik némelyik, jó tudni, hogy létezik olyan is. A szexualitás témájához pedig igenis lehet igényesen és érdekesen is nyúlni, egyáltalán nem jelent obszcén, vagy figyelemfelkeltő kukkolást egy ilyen témájú cikk mondanivalója. Jellemző, hogy a legolvasottabb cikkem a szexuális segédeszközökről íródott. :) - Milyen képzés kellett ... Olvass tovább
Levelesláda #08 – Sport & szakítás
Mára is jutott két kérdés, továbbra is várom a leveleiteket! :) A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, a címem még mindig: via.farkas@gmail.com. Szívecske kérdése: Kérlek segíts nekem...huszonéves vagyok, rengetegszer előfordult már, h elhatároztam: LEFOGYOK! Tipikus eset, nálam mindig nyer a kaja a végén, nagyon szeretek enni és bánt, h nem vagyok alapból olyan típus, h ehetek bármit és bármennyit, csinos maradok... van, h egy hónapig bírom, h kevesebbet eszek, többet mozgok, ugyanis ez a jó elv szerintem, bárki bármit is mond! Tehát sosem próbáltam Norbi-s, 90 napos diétákat, praktikákat ezekben nem hiszek... Viszont ahogy írtam 1-2 hónap után újra "ehetnékem" van! :( Az akarat ami hiányzik biztosan, már annyi mindent kipróbáltam, hátha segít: csinos női képeket tettem magam elé, írtam miket eszek egy nap, készítettem lapra egy társasjátékot ami a napokat jelölte, és áthúztam az adott napot, ha aznap ügyes voltam, tehát normálisan étkeztem és mozogtam is valamit... Rendszeres mozgás nélkül tudom, hogy nem sikerülhet, az a nagy baj még, hogy nem szeretek eléggé mozogni, ugyanis aki lefogy nagy nehezen az biztosan úgy is szeretne maradni... egészséges, fitt, csinos, stb. És olvastam hogy a mozgás szeretete nélkül bizony abbahagyódik a dolog és újra kezdődik elölről az egész, amit már elért az ember, újra lerombolja... Van valami új, vagy jobb ötleted ezeknél, vagy egyszerűen aki magán nem segít, mástól se várja elvvel válaszolnál legszívesebben? Nem hajtalak el, ne aggódj, ennél vajszívűbb vagyok! ♥ Újdonságot nem tudok mondani: mínusz kalóriabevitel plusz mozgás = zsírégetés, ez mindennek az alapja. Fontos lenne azonban tisztázni, hogy mit és miért akarsz. Szerintem önmagában az, hogy lefogyj, nem elég cél, inkább arra törekedj, hogy egészséges, erős emberke legyél, akinek jó az állóképessége, a vérképe, és hatvan évesen sem fog szuszogásba torkollni, ha megmászik két emeletet. Legyél magaddal türelmes, és ne büntesd, bántsd magad, ha nem sikerül minden elsőre "tökéletesen". Lesznek olyan napok, amikor nem leszel fitt-királynő, de nem az fog sikeresen lefogyni, aki soha nem szegi meg a diétáját, hanem aki a megszegés után sem hagyja a francba az egészet, hanem másnap újra kezdi, és addig csinálja, amíg el nem éri a célját, bárhányszor is zökkenjen ki. Rengeteget segít, ha belülről jöjjön az igényed, és nem egy külső elvárásnak akarsz megfelelni, mert ha tényleg szeretnéd a célt, akkor nem fogsz magadnak keresztbe tenni, ellenben ha valaki ... Olvass tovább
Esti mese (nem csak) felnőtteknek
Tudom, hogy kedd van, és az errefelé nem Belgium, hanem SminKedd, de Áfonya nagyon gyengélkedik (öregszik), ezért az elmúlt 2 napban alig aludtunk valamit. Ma estére már alvást tervezek, és remélhetőleg holnap lesz annyi agyam, hogy használható és normális cikket tudjak írni Nektek az alapozásról. Köszönöm szépen a türelmeteket. ♥ Addig íme egy mese, amit eredetileg itt olvashattok, de lementegettem a képeket és készítettem egy fordítást hozzá, hogy mindenki elolvashassa. Jó éjt Nektek (és magunknak is). A Hiányzó Rész és a Nagy O, írta Shel Siverstein A Hiányzó Rész egyedül ücsörgött, és várta, hogy jöjjön valaki, aki magával viszi valahova. Volt, akivel összeillettek, de nem mentek sehová. Más tudott gurulni, de nem illettek össze. Akadt, aki nem értett az összeilléshez. És volt, aki semmihez nem értett egy kukkot se. ... Olvass tovább
Ez nem katasztrófa, csak Karácsony!
A szépen megformázott textilszalvétákon, profin kidekorált mézeskalácson, tökéletes ajándékokon túl a Karácsonynak megvan az a nem túl kedves tulajdonsága, hogy bizonyos esetekben képes a családok történetében a legnagyobb veszekedéseket előidézni. Ez egy kisebb összezördüléstől kezdve egészen odáig fajulhat, hogy "apa ordít, anya bőg", ami aztán szépen megpecsételi az év hátralevő részét és rendesen tönkrevágja a hangulatot. A következő tippek a nem cukormázas Karácsonyokra szólnak -- és minden olyan családi vagy baráti összejövetelre, ahol jelen lehet a személyes vagy a személyek közötti feszültség. ... Olvass tovább
