Szandra 23 éves, és Budapesten kutyakiképző és iskolavezető a Hobbi- és Mentőkutya Oktató Bázison. Válaszaiban is átjön a lelkesedés, hogy mennyire elhivatott, és milyen nagyon szereti a kutyákat. :) Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban. - Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Gyakorlatilag az egész napom a munkám, mivel reggel már a saját kutyáimmal kezdek. A hétköznapok lazábbnak tűntek eleinte. Azt gondoltam csak az egyéni képzések, és a pótórák foglalják le az időmet, de hamar sok dolgom akadt: tárgyalni a szponzorokkal, együttműködéseket kötni és rengeteg időt töltök más módszerek, feladat megoldások keresésével, elemzésével. Hétvégén pedig beindul a hajtás, természetesen ilyenkor is a sajátjaimmal kezdek, majd Ők elkísérnek a képzésekre, gyakorlatilag mindenhol ott van velem. A hétvége a csoportos foglalkozások tere, de igyekszem sokat foglalkozni egyénileg is a gazdikkal. Ilyenkor jut időm lovardába is eljárni, ahol a lovak viselkedését tanulmányozom. Sok időt töltök még a „problémás kutyák” rehabilitációjával, ami a munkám lényegét képezi. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Magyarországon nincs egységes képzési követelmény ehhez a szakmához, de több tanfolyamot és szemináriumot végeztem el magyar és külföldi oktatóknál, bár hazudnék, ha azt mondanám, ez képezi a tudásom alapját. Legfontosabb, hogy saját magával legyen az ember tisztában, mindig legyen határozott és őszinte akár emberekkel akár kutyákkal kommunikál, tanuljon meg figyelni. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? A kutyakiképző nevétől eltérően munkája nagy százalékát emberek képzésével tölti. Munkánk lényege nem az, hogy mi képezzük ki a kutyákat, hanem, hogy megmutassuk, hogyan tudja a gazdi motiválni, kontroll alá vonni kedvencét, és így tanulni, fejlődni vele. ... OLVASD TOVÁBB