Szeretem a munkám #16 – Üzemvezető vagyok!
2013. május 22.
Kata 38 éves, két kamasz fiú anyukája, és egy kisváros középvállalkozásában prés-üzemvezető. Nehéz, precizitást megkövetelő munka az övé, ráadásul nem tipikusan nőies, de Kata példája is jól mutatja, hogy egy-egy szakmára az alkalmasság nem attól függ, hogy valaki férfi vagy nő, hanem hogy milyen képességei vannak. :) Különösen tetszik a hozzáállássa, hogy akármennyire is szereted a munkádat, muszáj leválasztani a magánéletedről, és hogy végeredményben mindig az emberek fontosabbak, nem pedig a profit.
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
- Miből áll a munkád?
Az üzem napi szinten szállít be az autóiparba, karosszériaelemeket. Ezek 40-400 tonna teherbírású présgépek. Én készítem a gyártási programot, anyag-ember-géppel való állandó sakkozás. A fiam kiskorában azt mondta: anya ül a számítógép előtt és egész nap játszik vele.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Ami a szakmámat illeti, gépészmérnök vagyok, pontosabban hegesztő szakmérnök, de napi szinten igen keveset használom a szakomat. Mindig mérnököket keresnek ezekre a munkákra, de én azt szoktam mondani, hogy a józan paraszti ész kell hozzá igazándiból, ennek belülről kell jönnie, ha nem szeretném csinálni, szerintem nem is sikerülne. Szerintem üzemet vezetni 30% mérnöki feladat, 30% precizitás, 40% pszichológia, amit az iskolákban a kutya sem tanított.
- Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?
Sokak szerint egy jó vezetőnek mindenhez értenie kell, mindent jobban kell tudni a beosztottaknál, szuper okosnak kell lennie. Szerintem meg kell találni a beosztottaknak azt a szegmenst, amit ő tud igazán, amiben megtalálja a sikerélményét és ez által épületes tagja a csapatnak.
- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Diploma után hamar vezető pozícióba kerültem. Úgy kezdem, hogy igen: én mindent tudok, én vagyok a legokosabb, aztán pár napon belül, jött a pofon, hogy igen: nem tudok semmit és én vagyok a leghülyébb a csapatban, mit keresek itt? Aztán amikor először igazi galibába keveredet a csapat, csúszott a határidő, elkezdett mindenki kapkodni, kiabálni, idegeskedni. Ráálltam egy raklapra és elkezdetem lebontani a feladatokat, mindenkinek, határozottan. Ahogy ott álltam a raklapon, és beszéltem 80 munkásnak, az agyam kattogott: “Itt állok 21 évesen, nőként és ezek az emberek hallgatnak rám, az egészhez én is hozzáteszek valamit.” Azóta bennem van ugyanaz a kislányos idegesség, ha embereket irányítok, és ugyanaz a bódító érzés, hogy szükséges a csapatban valaki, aki fogja a gyeplőt.
- Minek készültél gyerekkorodban?
10 éves voltam amikor a bátyám elkezdett mérnöknek tanulni, elvarázsoltak a gyönyörű A0-ás lepedőméretű-gépészrajzok, Nagyon szerettem volna megérteni, mit jelentenek. Igazi jó gépészmérnök nem lettem, de szerintem azt nagyon kevesen mondhatják el magukról. (Sajnos sokan azt tartják magukról.) A cikk folytatódik, olvass tovább >
Öltöztessünk férfit! – 1. rész: Színek
2013. május 22.
- Többen is kérték, hogy csináljak pasi-öltözködős bejegyzéseket.
– Hát csinálj.
– De én nem vagyok pasi, segítesz?
– Persze, miben?
– Mondj valami okosat.
– Jó. Pasi ruhákat venni ugyanúgy marha nehéz, mint női ruhákat. Ha bemész a boltba, 90% vacak lesz, és meg kell találni azt, ami színben és fazonban is passzol. Nem lehet csak úgy bemenni és leakasztani az első dolgot, mert az nem lesz jó. Vadászni kell.
– Aha, jó. És honnan tudod, hogy mit szeretnél venni?
– Előre nem tudom eldönteni, hogy mit akarok. Ha meglátom, tudom, hogy tetszik, és ha mutatsz két opciót, el tudom dönteni, hogy melyik igen, melyik nem.
Valahogy így kezdődött. :) Szenvedünk a férfi ruhákkal rendesen, mert a boltok iszonyú sematikusan gondolkodnak, talán még jobban, mint a női osztályokon: van az öltönyös-nyakkendős topmendzser, a deszkás-feliratospólós-rapper, és ha mázlink van, jön egy rendes smart casual kollekció, ami nem hipster vagy yachtos olasz milliárdos mezítláb a mokaszinben stílben készült. A fazonok egy külön bejegyzésbe kerülnek majd, legyen elég annyi előjáróban, hogy a langaléta-csupavégtag-felhőkarcoló srácok a boltok alapján inkább legyenek nudisták (mondjuk nem panaszkodnék), mert a slim fit (szűkített, karcsúsított) fazon még mindig nagyon ritka, a rendes szabásúban meg úgy néznek ki nyomorultak, mint a kilencéves, aki beszabadul apu gardróbjába — kár a szép, hosszú lábat és formás tomport egy trottyos, alaktalan, lógós gatyába fojtani.
Ahhoz, hogy ne legyen teljesen kínszenvedés a ruhavásárlás, előtte kell egy kis előkészület, konkrétan a fent említett “mi tetszik?”. Érdemes figyelni a jól öltözött férfiakat (magazinokban, sorozatokban, tévében), és rákérdezni, hogy “tetszik ez a sapka/kardigán/cipő?”. Nekünk van egy közös Pinterest táblánk is, oda gyűjtjük az ötleteket, hogy legyen valami kézzel foghatóbb arról a stílusról, amit keresni kell az üzletekben.
Ádám világos bőrű, kék szemű, barna hajú, ezért leginkább a földszíneket szereti, illetve a jól megválasztott árnyalatú bordót, kéket, zöldet, lilát. Ez eléggé látszik is a válogatáson. :)
A színeket illetően viszont az üzletekben szintén kaotikus állapotok uralkodnak, a legtöbb helyen az alap fekete-barna kínálaton kívül két színskála létezik:
Iszonyú telített, harsogó színek, és a világos bőrű embereknek kifejezetten sápasztóak. A bal oldali ráadásul leginkább egy focimez kifinomultságával rendelkezik, két lábon járó márkaképviselet, a jobb oldalit pedig nagyon kevés férfi tudja magabiztosan hordani (sötétebb bőrűeknek nagyon jól állnak egyébként!). Helyettük érdemes egy kicsit tompább, “piszkosabb” árnyalatokra vadászni, bár a rózsaszín minden formájában egy nehéz szín, inkább a kiegészítőkre tartogassátok.
Nyomtatható receptlap
2013. május 21.
[ letöltés ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2013 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
Régóta terveztem egy receptes nyomtatható oldalt, Gabi kérése emlékeztetett rá, hogy ilyet is szerettem volna. :) Kicsit retro-kockás terítős hangulata lett, a régi receptesfüzetek emlékére. Felülre kerülhet a recept neve, aztán két oszlopban lehet listázni a hozzávalókat. A keretes részbe kerülhet a csillagokat besatírozva a recept nehézsége (minél több a csillag, annál nehezebb), alá a tányér-villa jel mellé írhatjátok, hogy hány főre szól a recept, az óra mellé kerülhet, hogy mennyi idő elkészíteni (külön mehet egymás alá az előkészítési és a sütési idő is), a napocska-jel mellé pedig a sütési hőfok. A keretben maradt még egy kicsi hely egyéb jegyzeteknek: kitől származik a recept, kinek a kedvence, milyen ital illik hozzá, és így tovább. A lap maradék részén levő vonalas részre írhatjátok az elkészítés menetét is. A4-esben vagy A5-ös méretben lefűzve is szépen mutat, néhány recepttel előre kitöltve kedves ajándék is, például első saját háztartásába költöző barátnak, rokonnak. :)
Mixtape #14 – Hajrá!
2013. május 21.
Szép hétfőkeddet, jó munkát! Csak kezdd el, aztán csak folytasd. ;)
Nyúlnapló #5 – Kojaknek nincs lehetetlen
2013. május 20.
Gomez fél éves elmúlt, 5 hónapja van velünk, és bátrabb, mint valaha. :) Folyamatosan pörög az agya, és kitalálja, hogy hova kéne még feljutni. Az előszobai cipősszekrény már megvolt, a kanapéról átlóban az íróasztalra szintén (oda már apu csinált is egy deszkát, mert ha hátulról támadva elrágja a hangszóró drótját, nem fogunk örülni), tegnap pedig a maxiszoknyámon kapaszkodva felmászott (!!) az ölembe. Nem normális, és imádom. Még mindig hatalmasakat pattog, az ifjonti hév tehát megmaradt, a kangörcs továbbra sem jelentkezett, egyre inkább le merem kopogni, hogy marad ivaros, mert nem lesz probléma. :)
Kapott már friss (permet nélküli) füvet, pitypangot, néhány Lofty’st is, imádja a bazsalikomot, kaprot, koriandert. Ezek nem a fő ételei, csak egyet-egyet kaphat, nassnak. A második durvább vedlésen is túl van, ami azt eredményezte, hogy a teljes oroszlánsörényét “elhagyta”, lassan már kezd visszanőni neki, de egy ideig olyan csutka haja volt, mint egy sima kosorrú nyuszinak. Emiatt néha Kojaknek hívom. :)) Sajnos a benyalakodott szőrnek meg is lett az eredménye — gyöngysorrá láncosodtak a nyuszibogyók. A nyuszi nem tudja kiöklendezni a lenyelt szőrt, mint a cicák (ideális tesztállat: se hányni, se sírni nem tud), és ebből lehetnek problémák. Megelőzésnek egyrészt muszáj fésülgetni (egy nagyon hatékony Furminatorunk van), de amint jön a láncos bogyó, kell a szőrcsomósodásgátló, különben felgyülemlik a gyomrában, és abból még akár műtét is lehet. A legjobb a Fibreplex nevű pumpás paszta, ezt amúgy is érdemes otthon tartani, mert mindennemű bélleállásnál (pl. stressz vagy front miatt leáll az emésztés) segíthet, és akár életet is menthet. Műanyag fecskendője van, azt kell benyomni a nyuszi szájába, de Gomezzel nem volt nagy gond — már magában is elkezdte cumizni a fecskendőt, aztán amikor kijött a paszta, szépen benyalta, és még jött volna repetáért is. :D
Újabban szívesen alszik a konyhaasztal alatt illetve a mosógép előtt — valószínűleg szereti a hűs járólapot. Különösen a frontok viselik meg, olyankor úgy alszik, mint akit kiütöttek. ♥ A kanapén csak felügyelettel lehet, persze rendszeresen felmegy amúgy is, de most már elég, ha elindulunk felé leterelni, máris ugrik le. Tudja ő, csak azért próbálkozik. :)) A hálószobából szintén ki van zárva, mert ott se jó, ha felügyelet nélkül van, rendszeresen kaparja az ajtót, hogy be akar menni, és párszor neki is ugrott, hátha betörheti. Nem sikerült, de nem adja fel. :)
Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!
