Sok minden tűnhet lehetetlennek — nem csak a valóságos csodák vagy természetfeletti események, hanem akár egy olyan cél is, amire nagyon vágysz, tudod, hogy boldoggá tenne, mégis nehezített terepen dolgozol érte, mert kevés támogatást kapsz. Valaki más szerint lehetetlen, ezért inkább ijesztget, lebeszélne róla, fenyeget, bizalmatlan, és egyáltalán nem tapasztalatból beszél, csak paráztat.
Nagyon sok ember egyébként azért csinálja ezt, mert ha te mégis megvalósítanád ezt a “lehetetlent”, akkor neki nem lenne többé kifogása arra, hogy miért is nem csinálja, és talán szembe nézne kénie a saját felelősségével, már ami önnön boldogságát illeti… Egyszerűbb téged is szabotálni, így továbbra is dagonyázhat az önsajnálatban, és hibáztathat másokat azért, hogy neki nem jó.
Na, de hagyjuk is ezeket az embereket a kis pocsolyájukban, további jó wellnessezést nekik, és foglalkozzunk inkább azzal, hogy hogyan is lehet továbbmenni, amikor látszólag az, amiért dolgozol csak neked számít.
Valaki mondja meg! Hogyan lehet megcsinálni a lehetetlent?
Jó példákat látni fontos. Ha van mintád arra, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, ha látsz pozitív reprezentációt, ha megtanulod, hogy mi is lehetséges a világon, akkor az hatalmasat tud lendíteni a saját motivációdon is. Hiszen nem vagy egyedül. Hiszen talán mégsem olyan lehetetlen és kilátástalan a helyzeted.
“Azt mondták, lehetetlen, én mégis…”
Ezúttal a lehetetlennek látszó álmokról lesz szó, és arról, hogy hogyan valósítottad meg őket. Ha már túl vagy a nagy hajrán, ha már elmondhatod, hogy “igen, sikerült, megcsináltam!”, meséld el, és legyél te a példa azoknak, akik még nem tartanak itt, vagy éppen elkeseredettek, mert félnek, riogatják őket, hogy amire vágynak, az elérhetetlen vagy hülyeség, vagy talán eleve nem is szabad ilyet kívánni, nem illik, nem létezhet olyan boldogság.
Ha most azt gondolod: “Ó, velem soha nem történt semmi ilyesmi, nem fedeztem fel a rák ellenszerét, nem mentettem ki huszonöt kismacskát a folyóból, nem is számít, amit én elértem“, üzenem neked: de, igenis számít! Bármi, ami neked fontos volt, keményen dolgoztál érte (ráadásul “ellenszélben”), aztán sikerült és boldoggá tett, annak itt a helye! Miféle külső mérce lehetne fontosabb annál, mint hogy te elégedett vagy az életeddel? :)
Ja, és nem, egyáltalán nem dicsekvés, ha elmondod, hogy miről álmodtál és hogyan valósítottad meg. Jogod van büszkének lenni magadra. Az igazi beképzelt tökfejek soha egy percig nem aggódnak azon, hogy vajon beképzeltnek hiszi-e őket valaki, ha magukat tömjénezik. Szóval ha azon izgulsz, hogy vajon önteltnek tűnsz-e, ha elmondod, akkor már pusztán ez jelzi azt, hogy nem vagy eltelve magadtól. Gratulálok! :)
Oszd meg a te történetedet is!
Ha szeretnél válaszolni, itt találod meg azt a kérdőívet, ahol gyűjtöm a történeteket. Saját magadnak is tanulságos lehet megfogalmazni, hogy mi minden hozott oda, ahol most vagy. ;)
A beküldött történetekből, ahogy eddig is, közölni fogok egy inspiráló gyűjteményt, hogy mindenki elérhesse a jó példákat, és új erőre kapjon!
A Valaki mondja meg! közösségi projekt részeként már volt szó például a kudarcokról, illetve arról, hogy ki hogyan állt fel a padlóról. Ha szeretnéd elolvasni ezeket az inspiráló igaz történeteket, kattints ide! :)
Már tíz éve kacérkodtam egy vállalkozással, lejátszottam előre, megterveztem, de senki sem tartotta a pallost a fejem felett, hogy csináljam, ezért voltak nagyobb szünetek. A 
Korábban mindig mindenki fontosabb volt, mint én. Mindig másokkal foglalkoztam, a legkevésbé magammal. Ez most megváltozott. A