Januárban kaptuk a fülest, hogy a Miyazaki-filmek legendás zeneszerzője, Hisaishi Joe szimfonikus koncertet fog adni a párizsi kongresszusi központban. Mivel ilyen 3-5 évente egyszer történik, és több ezren akarnak ilyenkor egyszerre jegyet venni, nagyjából 15 percünk volt eldönteni, hogy szeretnénk-e menni, vagy nem.
Az ilyen helyzetekben jön igazán jól, hogy jó előre ki vannak dolgozva a terveim, mert viszonylag gyorsan át tudtuk beszélni, belefér-e időben és anyagilag a dolog. Nagyon hamar az jött ki, hogy abszolút tudunk ebből egy hosszú hétvégét csinálni, úgyhogy gyorsan kerestünk még üres helyet a nézőtéren, és lefoglaltuk.
Egyszer jártunk korábban Párizsban, egy napot, tizensok évvel ezelőtt – úgyhogy ismertük is a várost, meg nem is. Mivel a koncerttel együtt is csak pár napot töltöttünk a városban, nem igazán szerveztünk nagy turistáskodást, inkább egy laza, sétálós, pihenős Párizsra vágytunk, nem hajtós, tárlatnézős traktára.
Éppen ezért összeírtunk egy “bakancslistát”, hogy mit szeretnénk feltétlenül megnézni, amíg Párizsban vagyunk, tudva, hogy múzeumbejárásra, Louvre-ra, Orsay-ra nem lesz időnk, és nem is akarjuk hajtani magunkat. Azt is tudtuk, hogy szeretnénk jókat enni, meg jókat kávézni — meglepő módon ez bizonyult a legnehezebbnek, de erről még lesz szó nemsokára. :)
Az alábbiakban megosztom, hogy végül mi került az alternatív párizsi utunkba, mit jártunk be, hol ettünk, és ez alapján mit javaslok annak, aki szeretné felfedezni a várost a kötelező körökön túl.
A legnagyobb tanulság mindenesetre az volt, hogy bár minden utat érdemes megtervezni, Párizsra ez különösen igaz: gyerekkorunk óta építik a könyvek, filmek és sorozatok a Párizs-sztereotípiát, amiben minden csillog, alternatív, és kisvárosi. Valójában hatalmas nagyváros, jobb, rosszabb és különösen kerülendő részekkel, és turistacsapdák között megbújó gyöngyszemekkel. Ez nem az a város, ahol találomra be lehet ülni bárhová (illetve természetesen be lehet, csak lehet, hogy csalódás lesz belőle), de megfelelő utánajárással igazi jó élményt lehet belőle kihozni.
Már tíz éve kacérkodtam egy vállalkozással, lejátszottam előre, megterveztem, de senki sem tartotta a pallost a fejem felett, hogy csináljam, ezért voltak nagyobb szünetek. A 
Korábban mindig mindenki fontosabb volt, mint én. Mindig másokkal foglalkoztam, a legkevésbé magammal. Ez most megváltozott. A