Things I Love Thursday #226

tilt2tiltw40-2

Mijazhogynegyvenedikhétvan, aztahétmeganyolcát! Jó, mondjuk ha másból nem vettem volna észre, a sötétből, meg a “délután kettőkor lámpát kell gyújtani”-ból feltűnt, hogy itt az ősz. Karomvágós Gomezzel ünneplünk, mert annyira cuki, hogy össsze kell puszilni. Főleg, amikor a doki elől menekülve megölel. ♥ Na, most mondjátok, hogy nem éri meg nyuszival barátkozni!

tiltw40-1

És mivel csodajól vedlik, konnektort rajzolt az orrára, ami a napsütésben gyönyörűen látszott is. Malacom van.

tiltw40-3

Ez egy Gomezes TiLT volt, leginkább rajta volt a fókuszom a héten. Ezenkívül szeretném megköszönni a szuper visszajelzéseket a hétfői bejegyzésre, mert nagyon jó volt olvasni, főleg, ahogy egymással beszélgettetek. Sikeresen jobban lettem azóta – gyengén, de jobban. Vasárnap már köhécselés nélkül igyekszem levezényelni a 7. tanfolyamunkat (közben megnyílt a regisztráció a 8-ra!), szurkoljatok. :)

Vegyes mindenféle: Coupling ♥ mosogatógép (minden nap hálát mondok neki) ♥ fekete tea tejjel ♥ zöldborsófőzelék ♥ szőlő ♥ utolsó csöves kukorica ♥ szelel az orrom ♥ levendulás fürdő ♥

Most ennyi, de ez pont elég. :)

nektek

Októberi programajánló

esemeny-okt-2014

Októberben sem unatkozunk! Lesz többek között Gesztenyeünnep, Stylewalker Night, Design Hét és Glamour kuponos akció, plusz egy hosszú hétvége és egy óraátállítás. :) Ti mit vártok még? Útmutató meg pontosabb magyarázat a mikéntekről és hogyanokról itt található.

Júniushoz hasonlóan ismét a Kopaszi-gát szerepel a fotón – ha egyszer ilyen szép tud lenni naplementében, kár lett volna kihagyni!

[Tovább...]

2014. októberi zónabeosztás

Október elseje van, köszönt és minden jót kíván… ezt már ellőttem egyszer, nem? :) Szóval van egy háromnapos első zónánk, minden továbbira pedig a teljes öt nap jut. Ha sokszoros újrakezdő vagy, vagy most kéne felvenned a tempót (mint ahogy nekem is az elmúlt hetek után), akkor tökéletes az időzítés a kis lépésekhez. A mottó: jutsz, ameddig jutsz.

2014oktzona

Októberi kiegészítések

takaritMindegyik zónához hozzáveszek ebben a hónapban egy kis extra őszi készülődést – pakolászóst és dekorációst egyaránt. Az előszobában elpakolom a nyári szandálokat (már nem lesz rájuk szükség), előkészítem és megtisztítom a csizmákat, előbányászom a sálakat, sapkát, kesztyűket. Kirakom az őszi ajtókoszorút. :) A konyhában átnézem a kamrát és a fagyasztót, írok egy beszerzési listát arról, hogy mit kell beszerezni (olaj, ecet, stb.). Átnézem a gyertyás készletet is, mert lassan szezonja lesz nálunk megint, hogy mécsesezünk esténként. A hálószobában is elpakolom a nem ősziesíthető nyári ruhákat – téli álmot alszanak. Plusz átnézem a zoknikat és vastag harisnyákat is, hogy van-e elég, vagy sikeresen mindent kiszanáltam a nyáron, és nem maradt semmi a hidegre.

Aki mást szeretne hozzácsapni a zónázáshoz, kipróbálhatja a Szépségprogramot – az alapelv ugyanez: kampányszerű bőrápolás helyett sokszor kevés; rendszeresen, ciklikusan. Itt találhatóak a hozzá kapcsolódó bejegyzések.  [Tovább...]

Aranyló avar – letölthető 2014. októberi naptárak

2014-oktfalinaptar2-thumb

Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható.
©2014 Csalló Edina & Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!

A többi ingyenesen letölthető anyagomat itt találjátok.

Az októberi naptárra barna, kockás hátteret tettem, a dekoráció pedig sok-sok falevél, egy-két gesztenye, makk, és egy kósza szőlőfürt. Kedvem támad tőle kirándulni egy nagyot, aztán otthon, pokrócba csavarva kakaózni. A zipben szokás szerint nyomtatható és virtuális verzióban is megtalálod a naptárat.

Így használd! A nyomtatható falinaptár fektetett A4-es méretű, és a napok rubrikáin kívül jegyzetelésnek is jut hely a bal oszlopban. Ide a fontosabb havi teendők, programok kerülhetnek, de lehet bele rajzolni, vagy idézeteket, célokat, üzeneteket is írni. A háttérképnaptár 4 méretben szerepel a zipben: 1366×768, 1280×1024, 1280×800, 1024×768.

Egy tökéletes nap margójára

perfectday

Te mindig olyan jól nézel ki, mindig vidám vagy, tele vagy önbizalommal, mindenre van időd. Hogy csinálod?

SEHOGY. Mert nem ez a valóság.

Olyan sokszor kapok levelet, ami ilyesmit tartalmaz. Lehet, hogy eddig nem voltam világos azzal kapcsolatban, hogy mi az igazság, úgyhogy most leírom röviden és tömören, és aki legközelebb azt hiszi, hogy tökéletes vagyok (haha), az már csak egy linket fog kapni válaszul. :))

Per pillanat kócos vagyok, melegítőben ülök (és jóval dél után öltöztem át hálóingből), nulla smink van rajtam, a bőröm romos állapotban, az orrom kipirosodott a sok orrfújástól. Néha nyöszörgök, mert épp menstruációs görcseim vannak ráadásnak. Uzsonnára egy túrórudit és tejeskávét ittam. A teendőimben lubickolok (a köhögés miatt szó szerint mondhatnám azt is, hogy fuldoklom), próbálom utolérni magam. Amit tudok, elhalasztok, ami fontos, előre veszem. És van, amit kikukázok, mert nem fog beleférni. Persze, akkor bűntudatom van, mert bele kéne férnie. De nem fog. Még egy csomó cucc nincs elpakolva a nyaralás óta, mert betegen nyomtuk az ágyat, nem a szexi értelemben. A héten egyszer rendeltünk pizzát, és egyszer konzervbab volt az ebéd. Mondhatnám, hogy azért, mert azt kívántam, ami igaz is lenne, de benne volt az is, hogy nem volt erőnk főzni. A konyha egészen romokban, az ágy napok óta nem volt beágyazva (minek, mikor a nap felét ott töltöm). És még nem írtam meg a mai Megint Hétfőt. (Még nem döntöttem el, hogy meg fogom-e. Lehet, hogy nem. Holnapra toljam vagy teljesen kihagyjam, és legyen csak jövő héten? Mit fogtok szólni? Ezen is lehet parázni egy kört.) Ha nem sikerült volna délután aludnom másfél órát (végre!), akkor azt hiszem, közel lenne a pánik. Talaj alólam ki, plafon felülről rám, mert túl sok, és nem bírom.

És ez nem egy kirívó nap, nem szökőévente egyszer van ilyen az én stepfordian tökéletes buborékvilágomban. Most tényleg extrán sok minden összejött, de inkább azt mondanám: az a szökőévente egyszer, amikor minden glédában áll, velem együtt. De hiszen nem is az a célom, hogy hibátlan múzeumban lakjak és én legyek a topmodell háziasszony üzletasszony csillámpóni királylány.

Nem azért vagyok boldog, mert tökéletes az életem. Annak ellenére vagyok boldog, hogy nem az. Illetve a tökéletlenséggel együtt.

Szerintem nem az a művészet, ha egy hibátlan életben minden tutijó, és a nulla programodat naná, hogy tök jól be tudod osztani. Szeretek bozótvágóval átrontani a káoszon. Jobb gyakorlóterep úgy időbeosztást gyakorolni, hogy van teendő bőven. Nem hiszem, hogy ilyen gyakorlott lennék az életem sok területén, ha nem nehéz terepen ment volna az edzés. :) Vagy lehet, hogy csak ezt mondogatom magamnak, mert akkor jobban elviselem, hogy messze van a hibátlantól minden. Ez is benne van a pakliban. De működik, mert elégedett vagyok. :)

Egyszer valaki azt írta, hogy sokáig nem tartott hitelesnek, mert nem értette, hogy miért érzem jól magam, mikor tökre semmi okom nincs rá. Aztán rájött, hogy pont ez a titok. Szeretném, ha azok, akik engem valami bezzeg-piedesztálra kitűztek, és bűntudat-keltő inspirációnak használnak, felismernék, hogy nincs varázspirulám, hacsak a leszarompirula (magnézium) nem az.

Ha azt hiszed, attól, hogy optimista vagyok, sosem hiszem azt, hogy nem fog sikerülni, tévedsz. Rettegek. Sokszor még akkor is rettegek, amikor épp tövig nyomom a gázt. Az agyamban a kis hang sikít, hogy “megfogunkhalnííííííí”, egy másik meg sátániul kacag. Aztán mikor vége van az élménynek, odafordul a hiperventillációtól eszméletét vesztő másikhoz, hogy “Na ugye, hogy megmondtam, hogy jó lesz”. Nem mindig hallgatok ám rá, néha benyomom a vészféket, és a sikító hangra hallgatok. Nem tudom, hogy miből maradtam ki eddig emiatt. A sátáni kacajúval eddig nem jártam rosszul. Úgyhogy ájuljon csak el a másik. :)

Ha azt hiszed, hogy attól, hogy a videókban vagy a fotózásokon csodálatosan gyönyörű vagyok, akkor egyrészt köszi, másrészt tudd, hogy az egy fodrász és egy sminkes munkája, (plusz a rossz képeket, amin óriás tokám van és látszik a szemtengelyferdülésem, sosem látod :D), harmadrészt kérlek-kérlek ne szorozd fel, és képzeld azt, hogy MINDIG úgy nézek ki. Newsflash: szőrös a lábam, reggel büdös a szám, 40-es méretű nadrág jön csak fel a hátsómra, de volt az 48-as is, emiatt striáim is vannak. Nem tudom, fogok-e tudni annyit súlyzózni, hogy a bingo wingem eltűnjön a tricepszemről, de nem adom fel és meglátjuk, hátha. Addig is: merek vele integetni, és bikiniben sokkal jobb strandolni, mert gyorsabban szárad, mint az egyrészes fürdőruha. Készült egy kép rólam a nyaraláson, ahogy őrült boldogan rohangálok a tengerparton. Fodrozódik rajta a combom. Akkor és ott nem zavart, itthon már nem szívesen nézem meg. Úgyhogy pontosan ezért minden nap ránézek, és az arcomat figyelem: már volt olyan, hogy nem zavart, tudtam önfeledten mosolyogni, miért ne lehetne megint. Van lábam. Futkostam a tengerparton. Nem dobtak vissza a Greenpeace-esek a vízbe, mikor kifeküdtem a homokba. Nem perelt be a divatrendőrség, hogy hogy van pofám 40-es seggel nem nyakig beöltözni. Minek kell itt nem örülni? De még mindezek ellenére akkor is van, hogy néha becsap a gyomorgörcs, hogy talán mégse kellett volna vizuálisan szennyeznem a strandolókat. Igen, még nekem is vannak ilyen gondolataim. Dolgozom rajta.

Ha azt látod, hogy magabiztos vagyok, ne hidd azt, hogy ez velem született, nincsenek önostorozó gondolataim, és soha nem voltak önértékelési zavaraim. Ez, amit látsz, nem öt perc munkája. Sőt, nincs is kész. Én is tudom magam szar alaknak, haszontalannak, lustának vagy rondának képzelni. Nem az a célom, hogy ez elmúljon (nem tudom, fog-e egyáltalán, hiszen annyi hatás ér, és rosszabb napokon képes vagyok el is hinni, hogy tényleg, milyen alapon érzem jól magam, és különben is, ki vagyok én, hogy jól merjem érezni magam!). Már annak örülök, ha túlnyomó többségben vannak a jó napok, és amikor rossz passzban vagyok, az csak egy kis szürke felhő az égen. Ha vihar lesz belőle, megtanulok vele táncolni, mert rájöttem, hogy küzdeni ellene felesleges. (Olyankor bőgök, tombolok, és kiadom a stresszt – erről is sokszor írtam már.) És nem vagyok mindig magabiztos. Tudok zavarban lenni, leblokkolni, mint bárki más.

Azt se képzeld, hogy engem mindenki szeret, engem sosem bántanak, nem kapok nagyon durva megjegyzéseket, hogy soha nem voltak kemény leckéim az élettől, veszteségeim, kudarcaim, pofáraeséseim. Én is tudok hülye döntéseket hozni, hibázni, meggondolatlan lenni.

Nem azért vagyok jól, mert ezek nem voltak.

Mindezekkel együtt vagyok jól. Ez azoknak rossz hír, akik azzal tologatták eddig a változást, hogy erre úgyis születni kell, vagy hogy meg kell várni, amíg minden rendben lesz, mert a boldogság majd akkor eljön.

Kócos vagyok, fáj a hasam, mocskos a konyha.

Jó itt.