Mixtape #13 – Aludj jól!
2013. május 15.
Erre a 36 perces albumra a kedvenc elalvós dalaimat válogattam — akkor szoktam őket betenni, ha nagyon túlpörgött az agyam elalvás előtt, és nem bírok álomba merülni. Az utolsó dal, a Twameva mindig velem van az mp3 lejátszómon is, stresszes helyzetekben jó párszor segített már lenyugodni. A végére rendszeresen el is szunyókálok egy kicsit, akkor is, ha nem elalvás előtt hallgatom. :) Ha napközben érzitek úgy, hogy túl sok az infó és egy kis nyugalomra van szükségetek, vonuljatok el ezekkel a dalokkal egy fél órácskára, és engedjétek, hogy kitisztítsa az agyatokat. A cikk folytatódik, olvass tovább >
Nyomtatható beszerzési lista
2013. május 15.
[ letöltés ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2013 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
Folyamatosan haladok a nyomtatható lapos kéréseitekkel, most Julianna kívánsága volt soron: új albérletbe költöznek, és szeretett volna egy olyan “bevásárlólista” oldalt, amin vezetheti, hogy mit kell még megvásárolni, és az mennyibe fog kerülni. Felülre tettem egy helyet a “projektnévnek”, ide kerülhet, hogy albérlet, vagy gyerekszoba, vagy esküvő és így tovább — éppen amit tervezgettek. Az első oszlopba kerülhet a beszerzendő dolog neve (hűtő, ágytakaró, étkezőasztal, laptop), a másodikba az, hogy mennyit szántok rá, a harmadikba a beszerzési hely (webcím, üzlet neve), a negyedikbe az, hogy végül ténylegesen mennyit költöttetek rá, az ötödikben pedig lehet pipálni, hogy kész. :) Az alsó sort összegzésre szántam, ide felírhatjátok, hogy összesen mennyi pénzből gazdálkodtok, és végül mennyit költöttetek. Ideális esetben az utóbbi összeg lesz a kisebb. :)
Jó tervezést!
Csináld magad! Mintás póló klórral
2013. május 14.
Egyszer régen leettem barackkal a világoskék pólómat, és úgy gondoltam, majd a Domestos kiszedi a foltot. Ki is szedte — a színnel együtt. Ha már ott voltam, jó kacskaringós vonalakat spricceltem, és lett egy tök jó “batikolt” pólóm. Még évekig hordtam utána. :) Cloroxszal és más fehérítővel is remekül lehet a textilekből kiszívni a színeket, és amennyiben nem balesetből történik, még a kreatív folyamat része is lehet a művelet.
A Guapizimo bloggere szórófejes flakonba tötötte a klórt, és egy műanyag Eiffel-torony mintát tett a fekete pólójára. Amikor körbefújta a mintát, hátulról megvilágított, naplementés hatást ért el. Érdemes a póló belsejébe egy vastag kartont vagy műanyag lapot tenni, hogy ne szívódjon át az anyag a póló hátoldalára, a minta kialakításának végeztével pedig jöhet a póló lezuhanyzása, aztán egy rendes mosás és szárítás. Saját mintát írásvetítő-fóliából készíthettek sniccerrel kivágva, de stencilsablonokat használva nem csak körvonalakat tudtok rajzolni a pólóra. Foltos pólók megmentésére is jó a technika! :)
Nem kell szabadkézzel sablont rajzolni! Érdemes a neten körbenézni mintákért (a clip art-ok elég egyszerűek saját stencil készítéséhez, írjátok be a keresőbe például, hogy “heart clip art” vagy “cat clip art”), és válasszatok olyat, aminek jó a sziluettje. Írhattok szép feliratokat Wordben is, sőt, saját fotó alapján árnyképet is tehettek a pólóra: egy profilból készült kép kontúrjait kell felnagyítani. Ha kinyomtatjátok, ráteszitek a fóliát, filccel átrajzoljátok, majd kivágjátok (akár negatívan, akár poztívan), kész is a saját minta. Családi egyenpólókhoz ideális és olcsó megoldás. Több alapszínen is érdemes kipróbálni!
Szeretem a munkám #14 – Matematikus vagyok!
2013. május 14.
Piroska 29 éves, és egy tudományegyetem matematikai intézetében tanársegéd. Öröm volt olvasni a válaszait, jó részletesen beszámolt mindenről, remek belső nézőpontot kaptunk arról, milyen is lehet matematikusként dolgozni: milyen nehézségei vannak a kutatás során, hogyan és hol jönnek az ötletek, és azt is megtudhatjuk, hogy vajon szeretnek-e a matematikusok számolni.
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
![]()
- Miből áll a munkád?
A munkám alapvetően két fő részből áll: oktatás és kutatás. Kezdjük az oktatással: nálunk (és általában a természettudományos tárgyaknál) az a rendszer, hogy egy adott tárgyból van előadás, itt a tanár elmondja az elméleti dolgokat (ezt tartja általában a professzor), és van gyakorlat, ahol a tanult elmélethez kapcsolódó feladatokat kell megoldaniuk a hallgatóknak (tipikusan ezt tartják a fiatalok, én is). Tehát az órára készülés nálam azt jelenti, hogy összeállítom a feladatsorokat, kijavítom a beadott feladatokat, és átgondolom, hogy mit/hogyan szeretnék megtanítani, ill. utánanézek annak, ha valamit nem tudok. És végül megtartom az órát. :)
A kutatásról: ez is több részből áll. Rendszerint van egy konkrét téma, probléma, amivel épp foglalkozom. Felvetődnek kérdések, melyekre meg kell találni a választ. Az érdemi munka legnagyobb része gondolkodás, amit úgy kell elképzelni, hogy tollal a kezemben ülök egy papír fölött, és töröm a fejem. Ez időnként egyedül történik, de nagyon sokszor egy-két emberrel közösen dolgozunk. Papírokra vagy táblára írunk-rajzolgatunk. Mint minden tudományos munkában, nálunk is fontos a szakirodalom olvasása, tehát a problémamegoldásnak az is része, hogy utánanézünk, kik dolgoztak már az adott témán, és milyen eredményeik vannak. Aztán, szerencsés esetben nekünk is kijön valami, és akkor azt megírjuk egy cikkben.
Tehát, ha lenne átlagos napom :), akkor egy részében órára készülnék, ill. órát tartanék, egy másik részében gondolkodnék vagy beszélgetnék a munkatársaimmal az aktuális témáról, a harmadik részében pedig írnék. A gyakorlatban jobban szeretem szétosztani: sokkal hatékonyabb vagyok, ha egy adott napon csak a tanítással, egy másikon csak a matekozással foglalkozom.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Formálisan valamelyik matematikával kapcsolatos egyetemi szakot kell elvégezni (matematikus, alkalmazott matematikus, matematika tanár). A természettudományos képzés rögtön az elején kettéválik aszerint, hogy valaki kutató vagy tanár akar-e lenni (ez pl. eltérő a bölcsészkaron). Teljesen mást tanul az, aki fizikus, vegyész, biológus vagy matematikus lesz, mint az, aki középiskolai tanár. Ide, ahol vagyok, a kutatószakokról szokás kerülni. Az én esetem pont kivételes, mert matematikatanárként végeztem, tanítottam is valamennyit középiskolában, de egy kutatási témában való részvételnek köszönhetően visszakerültem. Ez azt is jelenti, hogy az egyetemen dolgozó emberek nagy része elsősorban kutatásra van kiképezve, és nem tanításra. Ennek ellenére sok jól tanító tanárhoz volt szerencsém.
Szükségesek a tanításhoz elengedhetetlen tulajdonságok: jól, érthetően tudjunk magyarázni, bele tudjunk helyezkedni a hallgatók gondolatmenetébe. Nevelési feladataink értelemszerűen sokkal kevésbé vannak, mint általános vagy középiskolában, de a személyes kapcsolatok kialakítására való törekvés, empátia, segítőkészség nélkülözhetetlenek.
A kutatáshoz elsősorban kíváncsinak kell lenni. A tudományos munka valami hallatlanul izgalmas dolognak a felfedezése, alapos megismerése, vagy éppen kitalálása és felépítése. Ezért érdeklődőnek kell lenni, nyitottnak, és fontos a rugalmas gondolkodás, hozzáállás. Ezen kívül fontos a kudarctűrés, mert egy tudományos eredményt rengeteg zsákutca, téves próbálkozás előz meg. Érzelmileg is el kell tudni viselni azt, hogy „ma sem sikerült semmi”, ez egyszerűen része a dolognak. Épp ezért elengedhetetlen a kitartás, szorgalom, és nagyon kell tudni huzamosan koncentrálni. Nem úgy megy, hogy az ember fejéből kipattan a zseniális gondolat, és megalkotja a Pitagorasz-tételt, inkább úgy, hogy sokat és szorgalmasan dolgozik, megalkot kisebb-nagyobb dolgokat, és időnként születik valami igazán szép. A cikk folytatódik, olvass tovább >




[ 


Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!


