Család
Hogyan legyél jó barát?
2013. május 16.
Együtt jártok szórakozni, vannak belső poénjaitok, jóban-rosszban összetartotok, és hajnali háromkor is felhívhatjátok egymást, ha gond van. Egy jó barát igazi kincs, de ahogy a tartós párkapcsolat, ez is munkát igényel. Nem veheted magától értetődőnek, hogy működik, és az sem alapvető, hogy a barátod mindig veled marad. Ha nagyon egy hullámhosszon vagytok, gondolkodás nélkül, ösztönösen figyeltek a másikra, és azt adjátok neki, amire szüksége van, de talán néha nem árt tudatosan is emlékezni arra, mitől is működik a barátság. Összeszedtem a számomra fontos tényezőket, amiken sokszor állhat vagy bukhat a kapcsolat. A tanácsok természetesen mindkét irányba érvényesek, vagyis ez a “hogyan legyek jó barát” és a “milyen egy jó barát” lista egyszerre. :)
Fogadd el úgy, ahogy van. Azok után, hogy magadat megtaláltad, és biztosan tudod, hogy ki vagy és merre tartasz, a legnagyobb kaland és felelősség, hogy a környezetedben élő emberek számára is biztosítsd ugyanezt a lehetőséget. Ha ez mindenki részéről evidens, akkor egy nyitottságon, őszinteségen, elfogadáson alapuló közösséget (családot, baráti társaságot) hozhattok létre. Önmagadnak lenni felüdülés, nem kell senkinek játszanod, és a legnagyobb bizalmi faktor, ha egymás előtt megengeditek ezt magatoknak. Mindenki olyan, amilyen, és pont olyannak szeretitek egymást.
Legyen kölcsönös az adok-kapok. Ha a fenti pont megvalósul, úgyis kötődni fogtok egymáshoz, és soha nem fog “idegesíteni”, ha a barátod mesél magáról, vagy tanácsot kér. Semmilyen kapcsolat nem egyoldalú, és egy mindkettőtök számára előnyös, értékes barátság tartható csak fenn hosszú távon. Az nem, ha hosszú hónapokon keresztül csak és kizárólag akkor hívod fel, amikor szívességre vagy bólogatójánosra szükséged, de amikor ő kérne valamit, automatikusan lerázod.
Ne a riválisod legyen, hanem a cinkosod. Ha azért “tartod” a barátodat, hogy legyen kihez képest felsőbbrendűnek képzelned magadat, vagy folyton irigykedsz rá és a háta mögött kibeszéled, az nem barátság. Tegyél magadnak és neki is egy szívességet azzal, hogy nem folytatod ezt a viszonyt. Ne rajta verd le az önbizalomhiányodat és a rossz kedvedet. A bokszzsákok az edzőteremben vannak.
Ne szidd le. Biztos, hogy ő már megtette magában ezerszer, és másoktól is hallotta, hogy milyen hülye volt. Nem azért fordult hozzád a problémájával, hogy beállj a sorba. Akkor is lehetsz a támasza, ha nem értesz vele egyet! Hagyd, hogy beszéljen, hallgasd meg, és hadd nyugodjon le. Amennyiben pedig kéri, segíts neki a megoldásban, és mondd el a véleményedet. De teljesen felesleges bűntudatot keltened benne. Már az nagy lépés volt a részéről, hogy bevallotta és segítségért fordult, a bűntudat pedig akadályozza a további haladást.
Támogasd a döntésében, ha már meghozta. Lehet, hogy választott valamit, vagy lemondott valamiről, ami nem volt egy könnyű döntés. Nem tudja visszacsinálni, és valószínűleg nem keveset gondolkodott rajta. Utólag teljesen hiába mondod neki, hogy “hülye voltál” (akkor is, ha tényleg az volt). Ha viszont egyéni véleményed, hogy rossz a döntése, és ő boldogabb lett tőle, csak te nem értesz vele egyet, akkor szükségtelen elbizonytalanítanod. Az ő élete az ő döntése, és nem te rendelkezel felette. Most az a legfontosabb, hogy megbékéljen az új helyzettel, mielőtt tovább tud lépni, azon pedig nem segít, ha a “mi lett volna, ha” játékot játsszátok. Koncentráljatok arra, hogy mi van most, és mi lesz a folytatás.
A véleménykülönbség nem a világ vége. Soha nem fogtok mindenben egyetérteni. Még magaddal sem értesz mindenben egyet, főleg, ha visszanézel a korábbi döntéseidre! Az, hogy nézeteltérésetek van, nem jelenti azt, hogy nem lehettek többé barátok. Nem kell vérig sérteni egymást, ne egymást minősítsétek (“csak az idióták szeretik az X filmet/együttest/ételt”), csak állapodjatok meg abban, hogy nem értetek egyet, és kész. Amíg túlnyomó többségben egyetértetek, és szeretitek egymást, nem kell fennakadni az apróságokon. Ha erkölcsi, etikai kérdésekben különböztök össze, az már komolyabb ügy. Ezek a különbségek általában a barátság elején merülnek fel — érdemes tisztázni, hogy együtt tudtok-e élni velük, vagy kizáró ok a továbbiakra nézve. Amennyiben úgy tesztek, mintha rendben lenne és elfogadjátok, de igazából nem tudtok megbékélni vele, előbb-utóbb úgy is ki fog bukni.
Vigyázz rá. Ne engedd, hogy felzaklatott állapotban hibás lépéseket tegyen vagy elhamarkodottan döntsön, kárt tegyen magában vagy másokban. Engedd, hogy kisírja magát, és segíts neki megnyugodni, de a hirtelen hévben ne tegyen semmit, ami rontaná a helyzetét. Ha azt vallja be neked, hogy valaki bántja, és ezzel kapcsolatban kér segítséget, ha abszurdan is hangzik (nem úgy ismerted meg a bántó felet, nem tudod róla elképzelni, “nem olyan ember”), ne utasítsd el élből, hogy a barátod igazat mond. Add meg neki a lehetőséget, hogy elmeséljen mindent. Ha valós a veszély, akkor tegyetek ennek megfelelően lépéseket, és gondoskodj a biztonságáról.
Magadat képviseld, és ne a nagy többséget. Ha egy bizalmas információt közöl — például azt, hogy (szerinted) fiatalon kisbabát vár, csutkára vágja a haját, szakmát vált, eljegyezte a kedvese, vagy elárul valami bizalmas, személyes dolgot magáról –, ne az legyen az első, hogy az egységességet, engedelmességet szorgalmazó társadalmi elvárásokat szajkózod neki vissza. De hát ilyet nem szabad Mit fognak szólni? Tönkreteszed az életed! Ez akár a saját félelmeidből is táplálkozhat, de attól, hogy neked van megfelelési kényszered egy adott témában, neki nem biztos, hogy van. Jó neki. :) Szedd le ezeket a gondolatokat magadról, nem ezekre van szüksége. Bizonyára hallotta már őket mindenkitől: minél “különcebb” dologról van szó, annál több helyről megkapja a kritikát. Ráadásul bizonyos témákban mostanában még az utcai nénik is releváns szakértőknek tartják magukat (például hogy mit kéne tenned a kutyáddal, milyen színű a hajad, vagy hogyan neveled a gyerekedet). Te nem az utcai néni vagy, hanem a barátja. Ítéletből kap eleget úgyis.
Nektek mi a legfontosabb egy barátban?
Nyomtatható gyerekszáj-füzet
2013. május 1.
[ letöltés ] Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható. ©2013 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!
Noémi kérte, hogy készítsek egy olyan nyomtatható lapot, amire feljegyezheti a vicces dolgokat, amiket a gyerekei mondanak. :) Egy lapon 2 idézetnek van hely, ha A5-ös méretben nyomtatjátok dupla oldalasan, akkor lefűzhető egy A5-ös mappába, ahova mindig felírhatjátok az új aranyköpéseket. Ha még az A5-ös papírt is tovább daraboljátok, hogy A6-os legyen, pici füzetté lehet összevarrni őket. A varrást komolyan mondom: szépen át lehet szaladni néhány oldal papíron varrógéppel, kívülről kartonból ragaszthattok rá borítót, amit aztán ki lehet díszíteni scrapbook technikával, dekortapasszal, filctollal, matricákkal. Anyák napjára is jó ajándék lehet, akár magatoknak. :)
Nem gyerekesek készíthetnek munkahelyi vagy iskolai verziót, ahova a kollégák vagy osztálytársak bölcs mondásait lehet gyűjteni. Nekem megvan még a gimis aranyköpés-füzetem, a feleletek gyöngyein még ma is lehet nevetni. :)
Noémi, köszönöm az ötletet! ♥
Miért ne? #41 – Valentin családdal & barátokkal
2013. február 12.
Illusztráció: Horváth Mónika
Amerikában sokkal inkább a szeretetről szól a Valentin-nap, és osztálytársak, kollégák is megünneplik apró ajándékokkal, nem csak szerelmespárok. Így azok sincsenek “kiközösítve”, akik épp szinglik. :) Nem kell pont Valentin-napon kedveskedni, bármikor máskor is lehet, akár idegenekkel is – miért ne?
Süss kicsi szív alakú sütiket, tedd őket egy dobozba, és napközben a kedvenc, aranyosan viselkedő ügyfeleidet/osztálytársaidat kínáld meg a dobozból!
Csibe linkelte egy Facebookos csoportban az Imperfect Homemaking blog ötletét: minden családtag kap egy névvel ellátott befőttesüveget, és megadott ideig a többiek névtelenül ide dobálják be azokat a cetliket, amikre jó dolgokat írtak a befőtt-tulajról. A játék végén (Valentin-napkor vagy bármikor máskor) mindenki kibonthatja a cetliket, és megnézheti, hogy miket írtak róla a többiek. A cetliket ne írjátok alá, nem az a lényeg, hogy ki mondta. Kollégákkal, szobatársakkal, sőt, osztállyal is eljátszható! Nem csak tulajdonságok, hanem mindenféle egyéb dicséret, “ezt szeretem benned”-tulajdonság is bele mehet: “nagyon szépen elmosogattál”, “te csinálod a legjobb kakaót” és így tovább.
Írjatok át szerelmes verseket szeretetesre, barátosra — teljesen hülyére véve a figurát. Roses are red, carnations are yellow, I want you to know that you’re a great fellow. Vagy költsetek sajátot. Napsárga kicsi kacsa lengeti a farát, tudnod kell, hogy te vagy a legeslegjobb barát. (Ma különösen elemében van a költői vénám. :D)
Hagyd benn a százast a bevásárlókocsiban, és add oda egy utánad jövő vevőnek vele együtt.
Legyen egész hétre kihívás a családban, baráti társaságban, munkahelyen, hogy extra kedvesek lesztek a morcos emberekkel,. Köszönjetek előre, és mosolyogjatok mindenkire a szokásosnál is jobban! Jegyezzétek fel a legviccesebb, legaranyosabb reakciókat, és a nap végén meséljétek el egymásnak!
Írj köszönő SMS-t, e-mailt, képeslapot olyan családtagoknak, barátoknak, akikkel nem állsz napi kapcsolatban – csak úgy.
Levelesláda #16 – Rokonok, takarítás, válás
2013. február 9.
Három kérdés jutott a mai szombatra: egy kellemetlen rokonos, egy háztartásbeosztós, és egy válófélben levő barátos. Mindhárom témában kiemelten várom a hozzászólásaitokat, véleményeteket; segítsünk a kérdezőknek!
A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban: via.farkas@gmail.com.
Hogyan lehet szépen és kedvesen rávezetni a családot, hogy a hétvégi programnál vegyék figyelembe a mi elképzelésünket is? Sértődés és lelkifurdalás nélkül. Szülők esetében?
Én tiszteletben tartottam hetekig, hogy ők nem akartak fogadni senkit, aztán utolsó pillanatban szólnak, hogy menjünk és sértődés van, ha nem megyünk, mert más tervünk volt már. Nekem meg persze lelkifurdalásom van :-( A másik probléma meg, ha jönnek hozzánk a bátyámék: a 4 éves unokahúgom automatikusan bemegy a hálóba és nekiáll rámolni a szekrényből. Ruhát, cipőt, ami szembejön. A szülei nem szólnak rá, szerintem élvezik a nyugit. Csakhogy a kiscsaj fél óra alatt felforgatja a lakást, én meg nem tudok a felnőttekkel beszélgetni, mert folyamatosan őt üldözöm, hogy ne tegyen kárt semmiben (illetve a kutyát kell még távol tartani tőle, ami egy lakásban nehéz). Persze itt is sértődés van, ha nem várom őket tárt karokkal szombaton délután… És most persze én érzem magam rosszul, hogy lepasszoltam mindenkit :-(((– jakee
Szerintem egy ponton túl már nem hatásos a szép meg kedves, csak a határozott. Mondd meg nyugodtan, hogy “már más programunk van”, vagy “ne haragudjatok, nem érünk rá”, de úgy veszem ki a leveledből, hogy ezt már próbáltad, és nem volt sok eredménye. Én ebben nagyon radikális vagyok, nem szeretem, ha mások utolsó pillanatban önkényesen változtatgatnak előre leegyeztetett programokat, vagy magukat észre nem véve visszaélnek a vendégszeretetemmel. Én nem gondolom, hogy hibás lennél, és nem hiszem, hogy bunkóság lenne, ha “lepasszolod” őket.
A kislány elől zárd be a szobát. És ha a szülei sem ismerik a jómodort, előttük meg zárd be az ajtót. Nem azért vannak a rokonok, hogy legyen kihez menni rombolni, meg legyen kinek a hűtőjét kifosztani hétvégén. Legyél önző! Ha a családod nem tud úgy pihenni, hogy közben folyton glédában kell állni és szórakoztatni a kedves rokonokat, akkor nem szórakoztatod többet a kedves rokonokat. Pont. A ti érdekeitek (nyugodt pihenés, saját tervek szerinti hétvége) előrébb valók mindenféle sértődős rokonnál — urambocsá még akkor is, ha a szüleidről van szó. Ha nem tudják felfogni az értelmes magyarázat után, hogy mi a gond, akkor nem tudsz többet tenni. Van egy határ, hogy meddig kell kompromisszumra törekedni, de ha sorozatosan ezt a bűntudatkeltő szegény-én játszmát játsszák (“jaj, miért nem jöttök, pedig mi úúúúgy vártunk titeket!” “jaj, annyira szerettünk volna meglátogatni titeket, hát nem szerettek minket?”), és már valóban minden ésszerű megoldást kimerítettél, akkor szállj ki a játszmából!
A sértődés elkerülésére nincs biztos recept, ha meg akarnak sértődni, úgyis találnak valamit, amin meg lehet. A lelkifurdalás ellen meg tényleg csak az egészséges önzőség maradt. Nem fogsz tudni mindenkinek eleget tenni, akkor legalább tegyél eleget magadnak. ♥ A cikk folytatódik, olvass tovább >
3×24 karácsonyi ötlet – +1. rész: Gyerekekkel
2012. december 7.
A cikksorozat első részénél Elanor kérte, hogy írjak gyerekes ötleteket is, mert szüksége van egy külső szemszögre. Ha ezt nem ássa alá az, hogy kibic vagyok, én szívesen adok ötleteket mások gyerekeihez. :D A gyakorlati megvalósítást rátok bízom, előre is bocsánat, ha valami kivitelezhetetlen vagy irreális lenne, de a partvonalról könnyű dumálni… :)) Alaklítsatok mindent nyugodtan a saját családotok igényeihez, szokásaihoz!
- Forgassatok rövid interjús videókat a gyerekekkel és magatokkal – a fényképezőgépek legtöbbje már alkalmas egészen normális felvételek készítésére, de az okostelefonok is tudnak hasonlót. Beszámolhattok arról, hogy milyen volt az ünnep, ki mire vágyik, mi volt a kedvenc téli elfoglaltságotok, minek örültetek a legjobban. A kész videó egyrészt remek emlék lesz magatoknak – pár év múlva nevetve fogjátok visszanézni! -, másrészt a távol élő rokonokat, nagyszülőket is meglephetitek vele, így mégis kicsit olyan, mintha együtt lennétek.
- Hallottam olyan családról, akik attól függetlenül, hogy amúgy a fa alá a Jézuska/Angyalka/Télapó hozta az ajándékokat, megajándékozták egymást is (gyerekek a tesókat, szülőket), akár csak jelképesen, de kimondva, hogy “ez tőlem van”. Nekem nagyon tetszik, hogy a gyerekek korán megtanulják, mennyire jó adni, úgy, hogy közben a varázsnak sem kell megszűnnie. A gyakorlati kivitelezését nem tudom – valahogy nyilván be kell vezetni, hogy akkor ez miért van, meg mitől más, mint ami “magától” lesz a fa alatt, de elgondolásnak nem rossz.
- Építsétek meg együtt LEGOból a saját lakásotokat. Válasszátok ki, hogy melyik LEGO figura ábrázol titeket. :)
- Ha autóval jártok suliba, hallgassatok az út alatt karácsonyi dalokat, és nyugodtan énekeljétek teli torokból őket. Téli, szürke reggeleken szerintem határozottan jól tud esni az ilyen mókázás.
- Esténként diavetítőzzetek vagy olvassatok fel egymásnak – a gyerekek is, ha már tudnak olvasni! Nem kell feltétlenül karácsonyi mesének lennie.
- Az USA-ban népszerű adventi játék az “Elf on the Shelf“, ami abból áll, hogy van egy – szerintem – borzalmas manóbaba, aki minden reggel máshova bújik, és a gyerekeknek meg kell találni őt. Az hozzá a történet, hogy ő a Télapó megfigyelője, és minden rossz gyereket beárul, ezért jól kell viselkedni, amíg a házban van. A spicli dolog és az ijesztő bábu nem tetszik (én nagyon örülnék neki, ha a gyerekeim nem azért nem ölnék egymást, mert megzsaroltam őket, és különben is, mi van, miután elment a Manó? – na de mondom, partvonal :D), viszont maga az ötlet, hogy valami jópofa izécskét napról napra meg kell keresni, aranyos. Nevezzetek ki egy “karácsonyi macit” vagy bármilyen más figurát, aztán amíg a kicsik alszanak, el lehet rejteni párnák közé, polcra, csizmába, stb., másnap pedig indulhat a keresés.
- Menjetek el a könyvtárba és mindenki válasszon egy könyvet, amit olvasni fog. Rögtönözzetek könyvklubot, és meséljétek el, hogy miről szólt a választott könyvetek.
- Beszéljétek meg, hogy ki mit enne az ünnepek alatt, mi volt eddig a kedvence sütiből, főételekből (és ha esetleg felírtad tavalyról, hogy mi fogyott a legjobban/legkevésbé, azt is vedd figyelembe!). Dolgozzátok ki közösen a menüt! A különlegességet nem biztos, hogy bírni fogják a gyerekek, inkább olyan miatt állj a konyhában napokig, ami el is fogy, vagy könnyű alternatívát csinálni hozzá, ha nem lenne népszerű. Inkább legyen kisebb választék/hétköznapibb, de egyétek meg és senki ne legyen túlhajtott. :)
- Készítsetek hurkapálcára tűzhető karton-kellékeket, és fotózkodjatok velük. VadJutkánál remek ötleteket láthattok! A kész képeket nyomtassátok ki, és rendezzetek belőlük rögtönzött kiállítást valamelyik szobafalon.
- Dekoráljatok a gyerekszobában is – égősorral, mini-műfenyővel, törhetetlen díszekkel.
- Kartondobozból építsetek “postaládát” a háló és a gyerekszoba ajtajára és minden nap küldjetek egymásnak rövid leveleket, rajzokat – a szülők a gyerekeknek, és fordítva is. Lehet gyakorolni a címzést, fogalmazást, és különben is, jó móka. :)
- Rendezzetek táncversenyt, és mindenki nyerjen valamit a(z utólag) rászabott kategóriában (legnagyobb ugrás, legjobb robot, legszebb balett, stb.)
- “Fogadjatok örökbe” egy nagymamát – egyik délután hívjátok át a szomszéd magányos, idős hölgyet (vagy urat) egy kis gyerekzsivajra és teára.
- Dekoráljatok együtt sütiket – franciadrazsé, szórócukrok, és sok cukrozott fehérje kell a mézeskalácsokhoz. :) Celofánba csomagolva ajándékba is adhatjátok őket.
- Vonatozzatok a téli tájban egy közeli helyre, csak az út kedvéért. Már a HÉV is majdnem vonat, ha pedig éppen Gödöllőre mentek a Karácsonyházba, még hangulatosabb lesz. :) (A hó miatti leállásokkal óvatosan, inkább egy csendesebb, nem hófúvós napon keljetek útra!)
- Ha leesett a hó, építsetek hóembercsaládot, és néhány fotó erejéig pózoljatok a saját hó-megfelelőtökkel.
- Nézzétek meg a fényeket 24-én! A kedvenc gyerekkori szokásom az volt, amikor ajándékadás előtt autóba ültünk négyen (anyu, apu, húgom meg én), és körbekocsikáztuk a környéket. Mindenki megszámolhatta, hogy az ő oldalán hány kivilágított ablakot látott (látszanak a karácsonyfák), és az nyert, akinek nagyobb szám jött ki. Nem volt mit nyerni, úgyhogy nem nagyzoltunk, de szuper volt a kihalt, tök sötét utcákon kocsikázni, és a kertvárosi részen egészen komoly dekorációk is voltak!
- Mindenki válasszon a boltban/készítsen karácsonyfadíszt, és tegyétek rá a fára. Ez akkor is kivitelezhető, ha már “feldíszítve” hozza a Jézuska/Angyalka, utólag is nyugodtan rá lehet tenni. Évről évre gyarapodhat a gyűjtemény az egyedi, személyes kötődésű díszekkel.
- Rendezzetek karácsonyi tombolát! Ez több családdal még viccesebb, és az ünnepek előtt is megtartható azokkal a barátokkal, ismerősökkel, akikkel a rokonlátogatással töltött három nap alatt nem fogtok találkozni. Apró ajándékokat csomagoljatok be egyenként (karácsonyfadísz, kicsi kirakó, mini póni, sütiszaggató – az ajándékok összetételét igazítsátok a társasághoz), majd sorsoljátok ki őket.
- Karácsony/Szenteste reggelén rendezzetek ünnepi reggelit fahéjas kakaóval és mindenféle finomsággal. Nyugodtan lehet az ágyban, pizsiben enni. :)
- “Kempingezzetek” a fa alatt! Tegyetek pokrócokat, hálózsákot a feldíszített fa alá, és mondjátok el ott az esti mesét.
- Nézzétek meg a kedvenc karácsonyi filmjeiteket, és rendezzetek saját “Oscar”-díjátadót. Szavazzátok meg például a legviccesebb szereplőt, a legszebb karácsonyfát, a legszimpatikusabb családot, és a legjobb befejezést.
- Írjatok vicces, rövid jeleneteket, vagy válasszatok egy részletet a kedvenc mesétekből, filmetekből, és játsszátok el őket! Készüljön videofelvétel is (ezt is el lehet küldeni a nagyszülőknek).
- Egy kartondobozba készítsetek össze mindent, ami egy “instant-Karácsonyhoz” szükséges: faágakat, díszeket, süteményt, teát, ajándékot. Adjátok oda valakinek, akinek nincs lehetősége az ünnepre költeni, vagy nem volt ideje készülődni.
Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!
