Nem = Nem. Nincs kivétel. – A szexuális zaklatás torz kultúrája

A menstruációval kapcsolatos cikkem sokatok nagy kedvence lett — rengeteg visszajelzést kaptam, hogy örültek egy őszinte írásnak ebben a témában. Pár hónappal ezelőtt kaptam egy bizalmas levelet Magditól (a nevét megváltoztattam), amelyet a cikkem hatására írt nekem. Magdi tavaly nemi erőszak áldozata volt, és mivel látta, hogy a menstruációs cikk sok nőnek adott támaszt, szeretne ebben a témában egy szélesebb közönséghez szólni, az ő sorstársaihoz. Mivel nálam is régóta tervben volt, hogy írok erről a témáról is, nem volt mire várni: összedolgoztunk, és így született meg ez a bejegyzés. Én az adatokat és a szocio-kulturális hátteret hozom, Magdi pedig a saját történetét, a személyes tapasztalatait és tanácsait (az ő írását dőlt betűs szöveggel jeleztem a bejegyzés második felében).

Ez nem egy vidám cikk, de mivel a statisztikák alapján minden ötödik nőt megerőszakoltak az élete során és további 20%-ot megpróbálták, csak az én olvasóközönségemben húszezernél is több olyan nő lehet, akit érint. Ez borzalmas szám. Ezúton is köszönöm Magdinak az együttműködést és az őszinteségét.

FIGYELEM! A bejegyzés durva részleteket tartalmaz, kérlek, ha tudod magadról, hogy kiborít vagy  rossz emlékeket idézhet benned a téma, ne olvass tovább! A bejegyzés végén lehetőség van beszélgetésre a hozzászólások között. Tudom (és köszönöm!), hogy itt ezt általában nem kell mondani, de azért most külön felhívom a figyelmet, hogy egymás tiszteletben tartása alapvető pillére az urban:eve házirendjének.


Több száz év alatt kialakult egy olyan társadalmi rendszer, ami egyes élethelyzetekből rámutató magatartást vél kiolvasni, a legapróbb dolgot is flörtnek véli, bizonyos jeleket pedig felhatalmazásnak érez arra, hogy az illető nemhogy jóváhagyja, de kifejezetten várja a szexuális közeledést. Az ilyenek lehetnek olyan alapdolgok, mint a mosolygás vagy egy kedvesnek szánt gesztus, de ugyanígy a mások által kihívónak gondolt ruha (például hogy harmincöt fokban nem vagy nyakig beöltözve), az egyedül elfogyasztott ital (nem pisilt körbe egyetlen hímpéldány sem, tehát szabad préda vagy), vagy pusztán az, hogy nincs senkid, tehát akkor bóknak kéne venned minden közeledést, hiszen “milyen jól jársz”.

Ha nem is lesz a dologból erőszak, akkor is teremthet kínos helyzeteket az, hogy a szokások alapján különböző dolgok és elvárások járnak a felek fejében. Réz Anna filozófus egy beszélgetésünk során hozta azt a remek analógiát. Ha valaki meghív a születésnapjára, általában szokás neki ajándékot vinni. Ha te ennek ellenére nem viszel, lehet, hogy az ünnepelt felháborodik, de akkor sincs joga elvenni tőled a táskádat és kivenni a tárcádból a szerinte jogos ajándék értékének megfelelő pénzt.

Kinek jár szex?

A tested csak és kizárólag a te tulajdonod, nem rendelkezhet felette senki más. Soha nem tartozol szexszel, nem vagy köteles akaratod ellenére elfogadni semmilyen szexuális közeledést, és nincs joga senkinek szexuális aktusra kényszeríteni téged. Nincs olyan pont, amikortól már “elvárható lenne”, hogy akaratod ellenére szexuális kapcsolatba kerülj valakivel.

A szex nem valuta: amennyiben nem adod önszántadból, nem “jár” senkinek és semmiért cserébe. Nem jár a virágért cserébe, nem jár a vacsoráért cserébe, még ha jachtot vesz neked, akkor sem jár cserébe szex. De nem jár azért sem automatikusan, ha valaki a barátod, ha sok időt tölt veled, vagy ha kinyitotta neked az ajtót. A szex nem a hála jele, hanem közös megegyezés a partnerek között, mindannyiuk örömére.

És soha nem késő nemet mondani.

Nincs olyan pont, ami után már “kell” hagyni. Nincs olyan pont, ami után már “illik” hagyni.

Senkinek, semmikor.

Mondhatsz nemet az ötödik randin.

Mondhatsz nemet az ötödik évforduló után. (Nem “házastársi kötelezettség”…)

Mondhatsz nemet csókolózás közben.

Mondhatsz nemet előjáték közben.

Mondhatsz nemet behatolás után (!!).

És nem is kell “értelmes” indok a visszautasításhoz! Nem kell “jó kifogást” kitalálnod, hogy érvényes legyen a “nem”-ed – nem kell azt hazudnod, hogy fáradt vagy, sem azt, hogy fáj a fejed. Ha nem akarod, akkor nem akarod, és kész.  [Tovább...]

Ne várj a következő vakációra! – Motiváló háttérkép

thumb

 

© 2014 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!

Nagyon szerettétek a múlt heti bejegyzésből a Seth Godin idézetet, ezért ráhegesztettem egy saját fotóra. Mostantól díszítheti a monitorotokat vagy a Facebook borítóképeteket is. :) A háttérkép 4 méretben található a zip file-ban: 1366×768, 1280×1024, 1280×800, 1024×768. Bónusz! Az inspiráló kép Facebook-méretre vágva is benne van a zipben, így könnyen beállíthatjátok borítóképnek.

Inspiráció hétfőre

meginthetfouj-w35

Eljött az utolsó augusztusi hétfő, nemsokára nyakig ülünk a szőlőben, körtében és puha pokrócokban, alig várom. :) De addig is élvezem a napsütést és a citromfagyit. Love the one you’re with! :)

És itt az utolsó lehetőség a nyári e-book beszerzésére, hamarosan jön az őszi! (Automatikusan mindenki megkapja majd, aki a VIP listámon rajta van. :)

Képek: stílus, uzsonna, vacsora, mottó.

Vége a nyárnak? Rázódj vissza zökkentőmentesen a mindennapokba!

nyarvege

“Egy kicsit kimerültél, ez látszik a szemeden, de kipihened majd a munkahelyeden.”

Akár eljutottál pihenni, akár nem, a nyár vége tud keserédes, szomorú hangulatú is lenni. Az őszi visszarázódást azonban segítheti, ha egy kicsit megkönnyíted a dolgodat.

Két tennivalód van: mentsd át a legjobb dolgokat a vakációból, és ne ugorj rögtön fejest. Hogy hogyan? Megmutatom!

1. Mitől pihentető számodra egy vakáció?

Vegyél elő egy papírt, és írd le, hogy mi az, amitől úgy érzed: kipihented magad, lelazultál. Lehet, hogy felesleges lépésnek tűnik az írás, de ezúttal nem az. Azért fontos, hogy leírd, mert ahhoz konkrétan szavakba kell öntened, hogy mit érzel, és ha már konkrétan megfogalmaztad, akkor arra felhúzhatsz egy akciótervet. Nehezebb konkretizálni ezeket a terveket, amíg csak az érzések, élmények keringenek a fejedben. Ezt akkor is megcsinálhatod, ha már nagyon régen jutottál el olyan nyaralásra, amilyenre szerettél volna – attól még van elképzelésed arról, hogy mit igényelnél.

Három lépcsős lesz a nyaralós érzések felbontása.

1. Milyen érzés?
2. Mi okozta?
3. Hogyan tudod átmenteni a mindennapokba?

Ezt a három pillért fogjuk boncolgatni, hiszen így jutsz el az érzéstől a tettekig, márpedig a céltalan vágyakozás helyett a megvalósítás a legjobb, amit tehetsz. Írásban (akár listázva, címszavakban, akár folyó szövegben) válaszolj magadnak az alábbi kérdésekre.  [Tovább...]

Fejezd be a mondatot!

amaimondat

Amikor elcsüggedek, mindig motivál, ha…

Mi ez? Szerdai traccsparti, hogy feltöltődjünk erővel a hét hátralevő részére, együtt nevessünk, egymást inspiráljuk. Írd meg, hogy hogy fejeznéd be a mondatot! Nyugodtan lehet utána beszélgetni a felmerült témáról.

  1. Abbahagyom. Az eredménytelen “Miért nem megy már” helyett hagyom magam bűntudat nélkül nem haladni azzal, amivel kéne. Eszek valami táplálót, nem szívatom magam a teendőlistámmal, és nem erőltetem a jókedvet. Néha már ettől is jobb lesz, de ha nem, akkor is kell az erő a folytatáshoz, és azt sajnos nem tudom fotoszintetizálni. Megengedem, hogy ez az időszak addig tartson, amíg szükséges. Lehet, hogy pár óra alatt megvan, de előfordul, hogy egy egész este, vagy egy egész nap is kell rá. Nem baj. Közben lehet olyasmivel foglalkozni, aminek nincs tétje, nincs köze az eredeti teendőhöz, csak leköti az embert – pakolászás, séta, stb.
  2. Sorstársat keresek. Olyan emberekről olvasok, akik szintén átmentek hasonlón. Akár wikipedián, akár életrajzi könyvben, cikkben, interjúban…
  3. Megértő (!!) fülekre találok. Kibeszélem valakivel a dolgot, aki vagy nagyon jó hallgatóság, vagy érdemben tud hozzászólni, mert bízom benne, tudom, hogy tapasztalt, és objektív tanácsot tud adni. (Olyannal, aki csak elbizonytalanít, vagy tudom, hogy tök más állásponton van, semmi esetre sem nem osztom meg a nyűgöm legkisebb részletét sem, mert tudom, hogy nem tud vele mit kezdeni, és csak ront a helyzeten. A “beteg a nyuszim” felszólalásra pl. rohadtul nem jó válasz az, hogy “mindig mondom, hogy minek állat lakásba”. Tenkjúfakjú. Ez megtörtént eset pár évvel ezelőttről.)
  4. Mindent kikapcsolok. Színes képek, vicces cikkek – mind csak elviszi a figyelmet. Zaj, zaj, zaj. Nyugalomra van szükség, mert csak növelik a káoszt odabenn.
  5. Újratervezek. Megnézem újra a célt, hogy szeretném-e még, és ha igen, miért, és ha nem, miért nem, és mi változott. Azt is meg szoktam nézni, hogy most mitől billentem ki, és elkerülhető lesz-e ez a jövőben.
  6. Még részletesebben újratervezek. A (módosított) cél tekintetében (újra) összeírom a teendőket lépésről lépésre, és közben valami jó zenét hallgatok. Matricákkal, színes tollakkal kicsicsázom, hogy szép legyen. :D
  7. Megteszek egyetlen egy lépést. Kiválasztok egy (akár egészen icipici!) tételt a listáról, amit még ma meg tudok csinálni, és megcsinálom. Ha belefér még egy, akkor még egyet.
  8. Kijelölöm a folytatást. Leírom másnapra, hogy mi lesz reggel az első dolog, amivel folytatom a lendületet.