Gyümölcsleves
2013. június 19.

Gyónás következik: gyerekként nem tudtam értékelni a gyümölcslevest. Sós-leves függő vagyok, és nekem nagyon fura első fogásnak édeset enni (meg másodiknak is). De a napokban bevillant, hogy nekem gyümölcslevest KELL ennem. Most is nasinak fogyasztom, ebédet indítani még mindig képtelen vagyok, de olyan jó… Emlékszem, amikor anyu külföldieknek, amerikaiaknak főzte, ők azt mondták rá: bubblegum soup, vagyis rágógumi leves. Amerikában ugyanis népszerű a rózsaszín, fahéjas rágó, és hát ez pont olyan. Csak jobb. :)
Hozzávalók
- gyümölcsök (eper, meggy, málna, cseresznye, alma, körte, szilva, barack…)
- vaníla, fahéj, szegfűszeg
- cukor (vagy édesítő)
- tejföl (vagy joghurt) és keményítő
A gyümölcsöket először megpucolom: a meggy és cseresznye maradhat egyben, a köpködés a fele móka a gyümölcsleves-evésben. :) Az almát, körtét, barackot meg lehet hámozni és cikkekbe vágni, a nagyobb epreket félbevágni, szilvát szintén. Egy nagy lábasba beleteszem a gyümölcsöket, és a vízforralóban vizet forralok. Annyi vízzel leöntöm a gyümölcsöket, hogy ellepje őket; mivel már forró a víz, nem fognak szétfőni a gyümölcsök. Beleteszem a fűszereket (a vanília lehet vaníliás cukor is, de ne vanilines) — a húgom teatojásba teszi a szegfűszeget, hogy ne kelljen vadászni — és egyet hagyom rottyanni. 1,5 liter leveshez egy kis pohárnyi tejfölt (vagy joghurtot, tejszínt) kikeverek kb. 2 evőkanál keményítővel, felöntöm egy merőkanálnyi levessel, és ezt öntöm bele az egész kondérba. (Van, aki vaníliás pudingporral csinálja, de én nem szeretem a “vanília” mű-ízét, és abban sincs más, csak keményítő. :D) Kóstolás után lehet cukrozni, sok múlik azon, hogy mennyire édesek a gyümölcsök, ha savanykásak, akkor több édesítésre van szükség (lehet nyírfacukor, vagy amit szeretnél), ez tényleg minden adagnál különböző. Langyosan is finom, de jól behűtve az igazi. :)
Miért ne? #44
2013. június 19.

Rajzolj program-köveket: gyűjts szép, lapos kavicsokat, és alkoholos filccel vagy akrilfestékkel rajzolj rájuk jeleket, amelyek különböző programokat jelölnek (fagyizás, mozimaraton, éjszakai fürdőzés, vagy bármi, amit mostanában terveztek), és sorsolással döntsétek el, hogy mi lesz az aktuális hétvégi program. Gyerek-verzió: olyan játékokat, elfoglaltságokat rajzolj a kövekre, amelyeket a gyerkeek bármikor elvégezhetnek (olvasás, társasjáték, ugrókötelezés, pokrócvár építés). Tedd őket egy “unatkozós kalapba”, és ha legközelebb valaki unatkozik, húzzanak belőle egyet, és máris van ötletük, hogy mi legyen. :)
A kövekből mesekő is lehet: szereplőket, helyszíneket fess a kőre (tó, vár, erdő, róka, királylány, béka, Pókember :D), és aki kihúzza őket, annak az adott kövön szereplő dolgokból kell mesét szőnie. Otthoni Once Upon A Time. ;)
Cincáld szét az egyik kinyúlt, régi pólódat, amit már nem sajnálsz. Legyen olyan anyagból, amit nem kell utána szegni, és nyugodtan vagdoshatod: rojtold be az alját, fröcsköld össze fehérítővel, vágj neki szélesebb nyakkivágást, hímezz rá virágokat.
Ha van kertetek, tartsatok vizeslufi-csatát. Jobb, mint a paintball, mert se kék-zöld foltok, se festékes ruhák nem lesznek utána, csak a műanyag lufidarabokat kell összeszedni a földről. Még egyszerűbb, ha vizipisztolyokat használtok! :)
Ragassz magadra ideiglenes tetoválást. A Donald rágó és a Bravo mellékleteként csomagolt nonfiguratívok ideje már lejárt, de írószerboltokban, papírboltokban a matricáknál szokott lenni tetkó is. Kifinomultabb verzió: hennáztass!
Kelj fel reggel, és tornázz, amikor még hűvös van. Ha biztonságos helyen laksz, az esti, sötétedés utáni futást is kipróbálhatod. Utána meg lehet egy jóóóót zuhanyozni.
Kihívásból oldj meg egy egész napot főtt étel nélkül — nem azért, mert a nyerskoszt trendi, hanem mert izgalmas, új területre tévedhetsz, kreativitást jelent a konyhai munka, és nem is fűtesz a főzéssel. :)
Igen, teljesen normális hideg vizes lavórba lógatott lábbal olvasni/tanulni/számítógépezni. És széttárt karokkal megállni a szupermarketben a tejespult előtt, ahol jön a hűűűűs. És bögréből inni a hideg gyümölcslevest. És a vízsugár felé rohanni, ha meglátod a fűlocsolót egy nyilvános parkban.
Legyél te is (könyv)moly!
2013. június 18.
Ha az átlagosnál kicsit jobban szerettek olvasni, valószínűleg hallottatok már a molyról — ha a meska a “kézműves vatera”, akkor a moly a “könyves facebook”. Molyos olvasónak lenni azt hiszem, tudatosabb olvasást jelent. Mivel fel vannak dobva a kitöltendő rubrikák (kedvenc idézetek, értékelés, kedvenc szereplők), menet közben is arra figyelek, hogy mit is írhatnék majd, vagy ha találok egy jó idézetet, bejelölöm, hogy keressem majd meg, és kedvenceljem be, vagy ha nincs fenn a könyv adatlapján, akkor vigyem fel. És persze a metrón, villamoson is jobban figyelem, ki mit olvas, hogy felvihessem az Észlelések közé.
Hosszabb kihagyás után néhány hónapja cuppantam rá újra a molyra, nemrég pedig meg is újították, egy csomó remek funkciót vittek fel (fordítókat is lehet már követni, gyorsan be is csillagoztam Szűr-Szabó Katalint), ami csak elmélyíti a függőséget. :) Most már nem telik el nap úgy, hogy ne néznék fel, ha más nem, azért, hogy bejelöljem, mennyit haladtam az olvasmányaimmal.
Egyik nyáron valamikor hetedik és nyolcadik osztály között feltett szándékom volt, hogy rendes leltárt, katalógust csinálok az otthoni könyveimből — be nem sikerült fejezni, de jó volt számba venni, hogy mim is van, persze közben újra fellapoztam a kedvenceket, vagy kiolvastam őket ezredjére is, ez jócskán akadályozta a munkát. A molyt most is elsősorban hasonlóra használom — jó látni egyben a könyveimet, és így könnyű ajánlani is. Kívánságlistára felteszem azokat, amelyeket meg akarom venni (vagy meg lehet nekem venni karácsonyra! :D), a Várólistára pedig azokat pakolom, amelyek még arra várnak, hogy elolvassam őket. Vannak egy páran. Már az első Polcomat is elkészítettem, összeválogattam a legaranyosabb, legkedvesebb könyveket kiskamasz lányoknak, már volt is, akinek be tudtam linkelni, amikor olvasmányt keresett a kislányának. Szóval nagyon jó móka könyveket pakolgatni, tervezgetni, hogy mit fogok majd olvasni, és hány csillagot adok majd neki, puffogok-e az értékelésnél, vagy csak simán egyet adok… :)
Közösségi szempontból nagyon élvezem, hogy követhetem a hasonló ízlésű olvasókat, és egy-egy könyv alatt elolvassam az értékeléseiket, beszélgessünk arról, kinek mi és miért (nem) tetszett. Nagyon jól hangoznak a Kihívások és az Utazókönyvek is (utóbbival kokettálok nagyon, hogy bedobjak-e egy almás csajt majd később…). Egyelőre még szemlélődöm, és leginkább a Zölddel kapcsolatos dolgokat figyelem, frissítgetem minden nap, hogy jönnek-e csillagok, észlelések, értékelések, de idővel reményeim szerint aktívabban is belefolyok majd a párbeszédbe, mert sok olvasnivalót táraztam be idén nyárra. :) Olvasásra fel! Itt követhettek.
Hogyan kezdd el?
Szerintem újoncoknak regisztráció után az a legegyszerűbb, ha felviszik az éppen olvasott könyvet, bejelölgetnek néhány szerzőt, akit szeretnek, aztán apránként el lehet kezdeni felvinni a meglévő könyveket, illetve kívánságlistára tenni azt, ami megtetszik. A folyamatos építés a lényeg, elsőre irdatlan feladat mindent bejelölni, amit valaha olvastál, nekem is szép lassan jutnak eszembe régi, kedves könyvek, emlékek.
Azt, hogy kit érdemes követni, úgy döntheted el, hogy mondjuk rákeresel egy nagyon kedvenc könyvedre, megnézed, ki írt róla pozitív kritikát, rámész a profiljára, és megnézed, mit olvasott még. Ha találsz több olyat is, ami közös pont, akkor érdemes követned, hátha másban is tud érdekeset “ajánlani”. :) Mostanában egy csomó újítás volt a molyon, de egy még eszembe jutott: last.fm-en nagyon szeretem, hogy ha rámegyek egy másik felhasználó profiljára, kiírja, hogy mennyiben vagyunk “kompatibilisek”: összeveti a felvitt dalainkat, és megmondja, mi azonos zenei műfajban, előadókban, albumokban. A molyra is jó lenne egy ilyen, ha valakinél kiírja például, hogy szereti Harrist és Agatha Christie-t, akkor az jó kiindulási alap! :) De ez egy gyors profiláttekintéssel most is abszolválható. Jó böngészést!
Csináld magad! Hűsítő sál kánikulára
2013. június 18.
Tumblr-ön kérdezett egy kedves olvasó, aki nehezen tűri a hőséget, hogy mit tudna alkalmazni, és erről eszembe jutott a jegesmedvés sálacskám. A sál (Shirokuma’s Summer Scarf) Japánból származik, de alkalmazzák a világ számos helyén, állítólag az amerikai hadsereg és tűzoltóság tagjai is. Ez egy olyan textil csík, amit vízbe kell mártani, aztán felkötni nyakba, homlokra vagy csuklóra, és ahogy párolog a víz, hűt. A vízfelvevő képességét az is erősíti, hogy az anyagba vékony rétegben víztartó kristály (polimer) van varrva — vízbe mártva sokszorosára megnő, így folyamatosan tudja átadni a nedvességet, és sokáig megtartja hűsítő tulajdonságát. Miután megszárad, megint összemegy, és újra be lehet vizezni, ahányszor csak szükséges. Rögzíteni egy pici műanyag karikával lehet, nyakba kötve leginkább kisdobos nyakkendőre hasonlít. :) Aki agyzsibbasztó, japán videókat is szeretne nézni a használatáról, az kattintson ide (a táncoló medvék sokáig fognak még üldözni álmomban).
Sálat készen legegyszerűbben az Etsyről lehet rendelni, egy-két ezer forint körül van az ára, de az otthoni készítést is ki lehet próbálni. Google barátom azt mondta, itthon víztartó kristályt kertészeti szaküzletekben érdemes keresni (itt találtam egyet), egy amerikai oldal pedig azt írta, hobbyboltokban van ilyen polimer. Utóbbiról nem találtam semmit, de segítsetek, ha tudtok még lelőhelyet. A textil legyen sima pamut, és két réteg anyag közé van rögzítve a kristály. Lemértem az enyémet, hosszú trapéz alakja van, a felső, hosszabbik oldala 71,5 cm, az alsó 64,5 cm, és 4 cm széles. Középen végig varrás van, ez is rögzíti a polimert. Biztos nélküle is hatásos, csak hamarabb elfogy belőle a víz, és gyakrabban kell nedvesíteni. Érdemes egyet varrni akár holnapra is, például egy régi lepedőből: egy 8 cm széles csíkot félbe hajtva és körbeszegve máris kész a hűsítő sál. A kristályos variációhoz itt egy szabásminta, a készítője 3 zsebet hagyott középen, ezeket töltötte meg a polimerrel, majd szegte be a zsebeket.
Vigyázzatok magatokra a melegben! ♥
Szeretem a munkám #20 – Statisztikus vagyok.
2013. június 17.
Edina 27 éves, és a biostatisztika részleg vezetőjeként dolgozik egy klinikai kutatószervezetnél. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elmagyarázni, hogy kísérleti adatokban próbál meg visszatérő motívumokat, releváns különbségeket, tendenciákat felfedezni, és ezekből következtetni, amellyel segíti a gyógyszerfejlesztők munkáját. Edina mellesleg 8 évig az osztálytársam volt, és keresve se tudnék neki illőbb szakmát megálmodni, látszik is rajta, hogy jól érzi magát ezen az úton. :)
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
![]()
- Miből áll a munkád?
A munkám elég sokrétű. Statisztikai tervezést végzek – milyen adatokat érdemes gyűjteni, mikor, milyen betegpopuláción, mintaelemszámot számolok, részt veszek az adatbázisépítésben, statisztikai elemzési terveket írok, programozok különböző statisztikákat. Emelett kommunikálok a projektcsapattal és a világ különböző részein dolgozó megrendelőkkel és a csapatomat is irányítom.
Egy átlagos napom az e-mailek olvasásával indul. Listát készítek, hogy mit kell feltétlenül aznap megcsinálni, mit kinek tudok kiadni a csapaton belül, megnézem a napirendet, mikor van megbeszélés, telekonferencia. Ha csapaton belül megbeszélést látok szükségesnek, kiküldöm a meghívókat. Nekiállok az éppen legfontosabb feladatnak, majd e-maileket legközelebb ebéd után nézek. Ezután folytatom az aktuális feladatot, válaszolok a csapattagok kérdéseire is. Délután még 2-3 alkalommal ránézek a levelekre. 5-fél 6 körül szoktam a munkát befejezni, kivéve ha valami sürgős dolog van, és túlórázni kell.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Magyarországon sajnos kifejezetten biostatisztika képzés nincs. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanultam, alkalmazott statisztika mellékszakirányt vettem fel, mivel nagyon érdekelt a statisztika. Aztán egy gyógyszercéghez kerültem, ahol elkezdtem klinikai vizsgálatokkal foglalkozni. A kettőt kombnálva kötöttem ki a biostatisztikánál.
Mivel a munka elég sokrétű, szükség van kreativitásra, nagyfokú precizitásra, jó elemzőkészségre, informatikai hozzáértésre, illetve monotonitástűrésre is. Mivel csapatban dolgozunk, elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, és az, hogy az ember jó csapatjátékos legyen.
- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Mindig sokat kell magyarázkodnom, amikor megkérdezik, hogy mit is csinál egy biostatisztikus. A biostatisztikának is több vállfaja van természetesen, egy biostatisztikus dolgozhat növényi mintákból, illetve állatkísérletekből származó adatokkal is. Mi gyógyszerfejlesztésben, klinikai kutatásokban dolgozunk, melyekben egészséges önkéntesek, illetve az adott betegségben szenvedő betegek adataival foglalkozunk. A cikk folytatódik, olvass tovább >





Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!



