A szüleimmel dolgozom, és szeretem a munkám! (#55)

Csillag Zsuzsi 31 éves, és a családi cégben dolgozik a szüleivel együtt – kötött ruhákat terveznek és gyártanak. A története azért is különösen érdekes volt számomra, mert nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy választaniuk kell a saját útjuk és a családi hagyaték folytatása között. Zsuzsinál a két út szerencsére idővel összeért. Mesél arról is, hogy milyen családtagokkal dolgozni, hogyan kezelik a konfliktusokat, és egy kis kanyar után hogyan kötött ki mégis a saját vállalkozásnál.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?

Egy multihoz viszonyítva eléggé más egy saját cégben munkálkodni, hiszen nincs egy konkrét feladatkör, amit ellátsz, hanem tulajdonképpen mindenre rálátásod kell, hogy legyen. Nagyon sok minden tartozik hozzám (oldalakon keresztül tudnám sorolni, illetve kifejteni, de röviden): új beszállítók felkutatása, beszállítók körének bővítése (fonal, kiegészítők, anyagok, kellékek); külföldi beszállítókkal való kapcsolattartás, rendelések koordinálása; külföldi piacok fejlesztése, az export növelése; külföldi vevőkkel való kapcsolattartás; nemzetközi divat vásárok látogatása; nemzetközi vásárokon való kiállítás szervezése (pl.: Styl-Kabo, Brno); marketing-stratégia kialakítása; árazás; nagykereskedés és kiskereskedés koordinálása; B2B (kereskedők felé irányuló) és B2C (egyéni vásárlók felé irányuló) kommunikáció szervezése; PR anyagok szerkesztése; személyes kapcsolattartás a vevőkkel; direkt marketing anyagok tervezése, szerkesztése; social média koordinálása és akkor mindezeken felül a Süel Limitált szériás modelljeinek a tervezése is.

A napom elég korán kezdődik, szinte mindig 6:00-kor kelek és 7:00-től már bőven dolgozom. Először elintézem a nagyon fontos ügyeket, illetve az irodai adminisztrációt, aztán a varrodában vagy az üzletekben lehet megtalálni, esetleg új modelleken dolgozom. Mindig van mit csinálni, mert a to-do listám végtelen és ha éppen eltűnne, biztosan van valamilyen új ötletem.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Anya & lánya

Anya & lánya

A vállalkozás irányításához, működtetéséhez elengedhetetlen az üzleti szemlélet, ami a Corvinuson ragadt rám. Az első munkahelyemen rengeteget tanultam az integrált marketing-kommunikációról, amit most jól tudok hasznosítani, illetve az akkori szuper főnökömnek köszönhetően a „csapatépítésről”, a jó főnök ismérveiről is sok mindent megtanultam.

A kötésről a legtöbbet a saját vállalkozásunkban tanultam és azt hiszem, hogy Magyarországon igazán modern, a legújabb technológiának megfelelő eszközöket (kötőgépek és programok) alkalmazó iskola nem igazán létezik. Persze egy saját vállalkozásnál fontos, hogy jól és hatékonyan be tudd osztani az idődet, legyen meg az a belső hajtóerő, amitől felkelsz reggel 5-kor, ha éppen arra van szükség. Nagyon flexibilisek a keretek, hiszen az ember magának alakítja őket, de nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt kezelje. Ebben én elég jó vagyok, ezért működik a dolog.

Egy jó vezető szerintem határozott és következetes, lehet szigorú, de mindig igazságos, és ami nagyon fontos, hogy sohasem féltékeny az emberei tudására, ambícióira, hanem igyekszik fejleszteni őket, hogy a csapat még hatékonyabban tudjon együttműködni.

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokszor felmerül, hogy mit csinálok pontosan… miért nem vagyok az üzletben például. És ha nem vagyok az üzletben, akkor biztos nyaralok vagy pihenek. Na, ezen nagyon gyorsan fel tudom húzni magam…

- Minek készültél gyerekkorodban?

Ó, nagyon sok mindennek. Eleinte ügyvéd akartam lenni, aztán rájöttem, hogy imádom a bioszt, meg a fizikát, úgyhogy akkor inkább orvos, de közben mindig sokat rajzoltam, így felmerült valamilyen kreatív irány is. Végül mivel túl sok minden izgatott, és a matekot is nagyon szerettem maradtam a közgáznál, hiszen onnan elég sok irányba tovább lehet menni.

- Hogyan kezdtél el a szüleidnek dolgozni? Ez mindig teljesen magától értetődő volt, vagy volt egy időszak, amikor más irányba mentél?

Alapvetően igen, mindig magától értetődő volt! Tudtam, hogy a „távoli” jövőben a családi vállalkozásunkat, amit a szüleim felépítettek, szeretném továbbvinni, tökéletesíteni, fejleszteni.

Az egyetemen azonban kicsit elbizonytalanodtam, úgy éreztem, megtaláltam magam a marketing világában. Sorra nyertük az egyetemi versenyeket, kitűnőre államvizsgáztam, diploma után azonnal felvételt nyertem egy jónevű céghez. Szerencsés voltam, mert az oly sokak által szidott világ, a kemény multik egy kedves szeletét ismerhettem meg.

A főnökömmel gördülékenyen dolgoztunk együtt, rengeteget tanultam, tréningeken vehettem részt, minimális túlóra és viszonylag nagy szabadsági fok mellett. Ezért is volt nehéz döntés felállni, kiszállni egy ilyen jó csapatból és a saját vállalkozásunkban folytatni.  Két éve voltam az Unilevernél, és úgy gondoltam, még további két évet minimum eltöltök itt (kapcsolatépítés és további tapasztalatszerzés végett), mikor a gazdasági válság kezdett begyűrűzni a cégünk életébe (2008-ban jártunk). Tovább nehezítette a dolgot, hogy nagymamám betegsége miatt anyukám, aki a kis cégünk szíve-lelke, kevesebb energiát tudott fordítani a vállalkozásra.

Választani „kellett”: saját vállalkozás, a maga kockázataival és szabadságával, vagy a biztonságos multi, ahol minden jó ellenére csak kis fogaskerék maradsz, örökre. 24 évesen a saját vállalkozás mellett döntöttem, ahol azonnal elkezdtük a változtatásokat és most bátran állíthatom, hogy tökéletes döntést hoztam.  [Tovább...]

Vízumok és táborozás Amerikában – Szeretem a munkám #54

Mircsi 22 éves, program koordinátor és vízum ügyintéző, bár ő inkább úgy szereti hívni, hogy visa manager. :) A CCUSA nevű amerikai központú cégnél dolgozik Budapesten. A cég nyári munkákat (főleg táborosakat) közvetít diákoknak az USA-ba és Kanadába. “Ja, és a legjobb az egészben: mivel nyáron az irodában nincs túl sok munka, ezért júniusban mi is felszállunk egy repülőre, és elrepülünk a táborunkba Amerikába!!” 

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

mircsi-usa

New York — a csapat gulyást kóstol a táborban — Hálaadás — Brooklyn-híd.

- Hogyan kezdődött a történeted, és mit is csinálsz pontosan?

Én is lelkes táboroztatóként kezdtem 2011-ben. Visszatértem egy évvel később is, aztán elkezdtem az itthoni irodának is dolgozni, ami főleg abból állt, hogy boldognak-boldogtalannak az élményeimről meséltem, hátha valaki kedvet kap, és persze mivel úgy adódott a lehetőség időnként az irodában is kisegítettem.  Kapcsolatot tartok a jelentkezőinkkel, bíztatom, lelkesítem őket, beszedem tőlük a papírmunkát, válaszolok a kérdéseikre, ügyes-bajos dolgaikat próbálom megoldani, együtt örülök velük, amikor találunk nekik munkát. Nyílt napokat is tartok az irodában, telefonokra, e-mailekre válaszolok.

Amikor vízumidőszak van (februártól júniusig), járok a nagykövetségre, viszem a vízumjelentkezéseket, intézem az időpontokat és próbálok mindenki kérdéseire válaszolni.

Nyáron nincs semmi teendő az irodában, így én is átavanzsálok program résztvevőjévé, és én is visszamegyek a táboromba, Észak-Karolinába. Csináltam már mindenfélét: konyhai munkát, mosást, irodában is voltam egy hetet, de idén nyáron gyerekfelügyelő munkakörbe mentem vissza, így 6-10 éves fiúkat és lányokat táboroztattam.

Szóval nekem ez tényleg egy aféle álommunkahely, mert beszélhetek angolul, sok emberrel találkozhatok (akiket próbálok személyesen is megismerni), és persze láthatom a munkám eredményét: 400 ember éli át élete legjobb nyarát, sokan új emberként térnek vissza, de mindenképpen rengeteg élménnyel.  [Tovább...]

Röhögve megtanulsz angolul! Segít a YouTube

angolvideok

Az internetnek hála már nem kell külföldre menni ahhoz, hogy anyanyelvi beszédet halljunk. Sőt, még a szobából sem kell kimozdulni! A steril tankönyvpárbeszédeknél sokkal hatékonyabb és szórakoztatóbb szókincsbővítés, ha a lecke anyagai után körülnézel a YouTube-on és észrevétlenül rádragad a nyelvtudás. :) Nem kell hozzá tévéműsort vadászni, külföldi DVD-ket rendelni, és mások időbeosztásához igazodni. Legális, azonnal elérhető, és hatékony.

Összegyűjtöttem azokat a kedvenc csatornáimat, amelyek nem kifejezetten nyelvtanulási célzattal jöttek létre, viszont remekül lehet velük nyelvet és szavakat tanulni.  [Tovább...]

Dolgozz egy esős kávézóban! Bárhol is legyél. :)

rainycafe

A Rainy Café oldal kellemes alapzajt biztosít a munkához, ha kedveled a semleges, atmoszférateremtő hangokat, és könnyebben tanulsz/dolgozol tőlük. Nem kell megvárni a következő vihart, sőt, otthonról sem kell kimozdulnod, ha inspirálóan hatnak rád a hangok! A honlapon két hangsávot mixelhetsz kedvedre: az egyik egy kávézó beszélgetős, csörgős monoton háttérhangja, a másik pedig egy jó kis zivatar, néha dörgéssel tarkítva. Keverd őket ízlésed szerint, akár ki is kapcsolhatod valamelyiket. A teljes élményért használj fülhallgatót. Jó munkát!

“Ideális első munkahely” – egy bolti eladó vallomásai (Szeretem a munkám #53)

szeretem-boltieladoDóri 23 éves, és egy saját vállalkozás indítása előtt bolti eladóként dolgozott egy francia fast-fashion márkánál. A bolti állás sokaknak remek kiindulás, kiegészítés, és ahogy Dóri fogalmazott, “tipikusan olyan munkakör, amiről sokan formálnak látatlanban véleményt :) Szívesen mesélnék a szépségeiről és buktatóiról, miért érdemes vállalni (pont első munkahelynek, vagy suli/kisgyerek mellett), mire érdemes figyelni, milyen ismereteket igényel és ad.” Lehet ilyen kérésnek ellenállni? :)

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll egy bolti eladó munkája?

Nyersnek tűnik ezt kimondani, de a fő feladatunk bevételt generálni. :) Nálunk ezt a vevővel történő, nem tolakodó kommunikációval próbáljuk elérni elsősorban, tehát igenis oda kell mennünk mindenkihez, köszönünk, és felajánljuk a segítségünket, ha szükség van rá. Ajánlunk, és nem tukmálunk. Emellett viszont minden más is a mi feladatunk, tehát a mi dolgunk az üzlet tisztán és rendben tartása, az arculattal is mi foglalkozunk, és a statisztikákat is mi számoljuk. Biztonsági őrünk sincs, tehát az ilyen jellegű figyelem is a miénk.

Változó beosztásban dolgozunk, tehát az óraszámunkon (és a szükséges túlórákon) belül reggel 9-től este 10-ig bármikor (vasárnap csak 8-ig), néha akár nyitástól zárásig.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Egyre kevesebb üzletben kérnek eladói végzettséget. Amit viszont kérnek, az az, hogy kommunikálj minél gördülékenyebben, tudj azonosulni az adott üzlet stílusával, érdekeljen az öltözködés, legyél rugalmas és számolj a hétvégi munkával, beszélj legalább egy idegen nyelvet, és tudj alkalmazkodni az éppen adott körülményekhez; nagyon kevés vásárlónál is megtaláld a feladatod, de nagyon nagy tömegnél se ússz el a munkával. És tanulj gyorsan, mert egy teljes üzlet aktuális árukészletét kell fejből tudnod, minél naprakészebben. :)

- Mi a legnagyobb félreértés a munkával kapcsolatban?

Megszámlálni sem tudom, hányan mondták nekem az elmúlt egy évben, hogy mennyivel kedvesebbek vagyunk mi, mint a többi üzlet eladói az adott plázában. Vásárlóként ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy „szívességet tesz” az eladó, és csak lézengünk a boltokban, aztán vagy megtaláljuk, amit keresünk, vagy nem. Nálunk eladóként örülünk, ha segíthetünk, hiszen te is megtalálod, amit keresel, nekünk pedig a kötelezők mellett sikerélmény, ha elégedetten távozol.

- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Ez a munka nekem kitérő volt a terveimben, nagyon nagy szükségem volt fix fizetésre, és ez jött be. Cserébe viszonylag gyorsan megszerettem, és megerősített abban, hogy igen, szeretnék divattal foglalkozni. Engem inkább még a tervezési fázis érdekel, ami a folyamat legelső lépése, most pedig a legutolsóval volt dolgom, ami fontos tapasztalat.  [Tovább...]