A Gmail forradalmasítja (?) önmagát – itt az Inbox by Gmail

inboxgmail1Meghívós alapon működik, de e-mailen bárki kérhet, és pár napon belül kap is hozzáférést a Gmail új kiegészítőjéhez, az Inboxhoz. Az új felület nem kiváltani készül a hagyományos Gmail fiókot (állítólag – és remélem is, hogy így is lesz), inkább egy intuitív, átláthatóbb szerkezetet ad neki. A héten kaptam meg a meghívómat (simán csak küldtem egy e-mailt a megadott címre: inbox@google.com), és pár napja már használom az új Inboxot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki melyik funkcióját szereti a legjobban, vagy hogy van-e valamilyen felhasználási ötletetek! Én leírom, hogy én mire jutottam ennyi idő alatt. :)

Az új funkciók

Ebben a videóban megmutogatják, hogy mi mire jó, érdemes megnézni. (A gitár tök olyan az elején, mint a Last Week Tonight főcímdala. Zárójel bezár.)

inboxgmail2

Bundle: az Inbox a bejövő fiókunk leveleit témák szerint kötegeli. Egyben lesznek a hírlevelek, fórumok frissítései, webshopos rendelések levelei, és így tovább. A saját, meglévő címkéidet is kinevezheted Bundle-é, ha beállítod, hogy valamilyen típusú levelekhez automatikusan adja hozzá azt a címkét. Onnantól az a Bundle meg fog jelenni az Inboxban. Azt is be lehet állítani, hogy azonnal, a nap végén, vagy csak bizonyos időközönként kötegeljen az Inbox, addig pedig önálló levelekként szerepel. Szerintem azoknak, akik amúgy is számtalan szűrőt használnak, vagy már felfedezték az Unroll.me-t, ez nem akkora újdonság, de akik megőrülnek attól, hogy minden egy helyre érkezik, és se erejük, se idejük szelektálni, nagy segítség lehet.

Pin: a fontos leveleket meg lehet jelölni a rajzszeg ikonnal, és van olyan opció, hogy csak a pinelt levelek látszódjanak. Ez akkor jó, ha az Inboxot teendőlistaként használod, és néha fontos, hogy csak azt lásd, ami éppen fontos. Én ezt eddig csillagozással oldottam meg úgy, hogy beállítottam, hogy a csillagozott levelek automatikusan az Inbox tetejére kerülnek akkor is, ha már olvasottak. (A Priority/Promotional/Social kategóriákat nem engedélyeztem a Gmailen, a hagyományos elrendezést tartottam meg).

Snooze: az óra ikonra kattintva az adott levelet “pihentethetjük”, azaz megadott időpontig (holnap, jövő hét, valamikor, vagy konkrét időpont a jövőben) kikerül az Inboxból, és újra megkapjuk. Ez gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint az eddig kiegészítőként letölthető (& amúgy bővített verzióban fizetős) Boomerang app, de hasznos, hogy be van építve. Azoknak jó, akik szeretik, ha csak az aktuálisan fontos leveleik vannak a bejövő fiókban, és megnyugtatja őket az Inbox Zero látványa.

Reminders: E-mailekkel kapcsolatos emlékeztetőket és egyéb tennivalókat vezethetünk fel az Inboxba, így még produktívabbak lehetünk. Nekem ez totál szükségtelen, inkább használok Trello-t vagy papírt. Majd meglátjuk, hosszú távon mihez lesz kedvem. Azoknak hasznos lehet, akiknek az e-mail fiókjuk az origó, onnan tájékozódnak, hogy mi az aznapi teendőjük, és legalább nem kell sokfelé figyelni.

Ami tetszik:

  • Kivált egy csomó (ingyenes vagy ingyen csak limitált üzemmódban használható) plugint, így akik nem értenek a telepítésükhöz, vagy nem szeretnek ezzel bajlódni, azok nagyon fogják értékelni a Snooze és a Bundle funkciókat.
  • Letisztultabb a felület, nincsenek balra a címkék (ami rossz is, ld. lejjebb), Hangouts, stb. Fókuszált e-mailezéshez szuper.
  • A csatolmányokat piciben betölti, így jobban átlátom, hogy melyik kép melyik levélben van. :)

Amit nem szeretek:

Nehezebb és macerásabb leveleket törölni – két gombnyomásra a Snooze, a Pin vagy a Done opció van, ha effektíve törölni akarom, akkor nincs kuka-ikon, csak egy legördülő menüben. Amúgy a Done (pipa jel) eleve arra hajaz, hogy ez inkább egy teendőlista, mint egy e-mail fiók. Én viszont nagyon szeretek levelet törölni, csak azt őrzöm meg, ami tényleg fontos, és a különböző értesítőket, hírleveleket nem — ne foglalják a tárhelyemet. Így engem egy kicsit bosszant, és hiányzik. Elférne az a szegény kuka ikon a pipa mellett…

Nem látom, hogy hány levelem van az inboxban – de ez lehet, hogy jó is, mert kevésbé frusztrál. :) Viszont mivel szeretem minél lejjebb vinni ezt a számot, és sikerélményem van, ha X összeg alatti (legyen ez mondjuk 20), ez így kimarad.

Bonyodalmas a címkehasználat – egyrészt nem is jelöli a szépen színkódolt címkéimet, másrészt mivel nincs bal oldalt a címkerendszerem, nem is tudom olyan könnyen (drag&droppal) felcímkézni a leveleket, csak a függőleges …-ra kattintva tudom ezt megtenni.

Hogy állunk most?

Én felváltva és másra használom a két felületet. Mobilon, menet közben inkább Inboxozok, itthon, asztali gépen pedig inkább Gmailezek, illetve mindenképpen a Gmail felületén szortírozom & címkézem a leveleket, mert ott könnyebb. :)

Meglátjuk, ez a csoda is hány napig tart, és kinövi-e magát, stagnál (mint a Google+), vagy a Google vadászmezőkön végzi a Buzzal, Wave-vel, és az idejekorán nyugdíjazott Readerrel együtt. Azt mindenesetre díjazom, hogy Guglibarátunk szívesen kísérletezik!

Ti próbáltátok már az új Inboxot? Mire (nem) használjátok?

U.i.: Csak ha már megemlítettem a Readert… annyira szomorú, hogy hiába a Feedly a legjobb alternatíva, egyszerűen nem megyek rá fel annyiszor, mint régen a Readerre. :((

Irodavezető vagyok – Szeretem a munkám #56

Niki 27 éves, és egy belvárosi, 140 fős cégnél irodavezető, azaz hivatalos néven Office & Facilities Manager. Ha kell, csapatot vezet, húsvéti nyúlnak öltözik, és fejleszti az irodát. Recepciósként kezdte másfél évvel ezelőtt, és nemrég ő lett az Év Dolgozója is.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?

A munkám két fő részből áll, egyrészt én felelek az iroda teljes, profi működéséért, beszállítókat tendereztetek, tartom velük a kapcsolatot, másrészt a kollégáink ún. well-being érzéséért. A “well-being érzés” kifejezést a cégben arra használjuk, hogy mindent megteszünk azért, hogy a kollégák jól érezzék magukat. Naponta érkezik gyümölcs, van játszószobánk, valamint céges jóga, tenisz és kosárlabda szolgálja a dolgozók kényelmét. Plusz a csapatommal folyamatosan új programokat találok ki, továbbá keresem az lehetőségeket az irodafejlesztésre, és kollégák aktivizálására. Karácsonykor az éj leple alatt mi díszítjük fel az irodát, és osztjuk ki a Mikulás csokikat.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Képesítést a BGF-en szereztem Vendéglátás-Szálloda szakon, de véleményem szerint ennél sokkal fontosabb a rátermettség, hogy az ember tudjon, és akarjon tenni a kollégáiért, tudjon az irodára úgy tekinteni, mint a folyamatosan alakítható, fejleszthető, szépíthető második otthonára. Szükség van kicsit HR-es, grafikus, háziasszonyi, házigazdai, olykor tanítónői gondolkodásra is. :)

- Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Sokan gondolják a managerekről, hogy nagyra tartják magukat, és kinevezés után nem állnak szóba, csak azzal, aki az érdekeiket szolgálja, de amióta előléptettek, talán még jobban szeretnék a kollégáimmal beszélgetni, hogy megtudjam, mik az igényeik, mitől lesz az a munkahely igazán jó.

nikicsapat

Niki (középen), és a csapata

- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

A tavalyi Mikulás előadás után, ami a Kollégák gyermekeinek tanultunk be, és adtunk elő egy kedves kis darabot. Olyan kollégák jöttek oda megdicsérni bennünket, akikkel alig beszéltem előtte.

- Minek készültél gyerekkorodban?

Először űrhajós, majd kutató szerettem volna lenni, később utazás-és rendezvényszervező. Az első kettőt leszámítva, tulajdonképpen teljesült az álmom, mert én intézem a céges utazásokat, és a rendezvényeket is.

- Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?

Amire a legbüszkébb vagyok, hogy fél év alatt elnyertem az Év dolgozója díjat, valamint kb egy év alatt recepciósból Office & Facilities Manager lettem. Ezt a fantasztikus lehetőséget megragadva szeretném tovább fejleszteni az irodát, és építeni a közösséget.  [Tovább…]

A szüleimmel dolgozom, és szeretem a munkám! (#55)

Csillag Zsuzsi 31 éves, és a családi cégben dolgozik a szüleivel együtt – kötött ruhákat terveznek és gyártanak. A története azért is különösen érdekes volt számomra, mert nagyon sokan kerülnek olyan helyzetbe, hogy választaniuk kell a saját útjuk és a családi hagyaték folytatása között. Zsuzsinál a két út szerencsére idővel összeért. Mesél arról is, hogy milyen családtagokkal dolgozni, hogyan kezelik a konfliktusokat, és egy kis kanyar után hogyan kötött ki mégis a saját vállalkozásnál.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?

Egy multihoz viszonyítva eléggé más egy saját cégben munkálkodni, hiszen nincs egy konkrét feladatkör, amit ellátsz, hanem tulajdonképpen mindenre rálátásod kell, hogy legyen. Nagyon sok minden tartozik hozzám (oldalakon keresztül tudnám sorolni, illetve kifejteni, de röviden): új beszállítók felkutatása, beszállítók körének bővítése (fonal, kiegészítők, anyagok, kellékek); külföldi beszállítókkal való kapcsolattartás, rendelések koordinálása; külföldi piacok fejlesztése, az export növelése; külföldi vevőkkel való kapcsolattartás; nemzetközi divat vásárok látogatása; nemzetközi vásárokon való kiállítás szervezése (pl.: Styl-Kabo, Brno); marketing-stratégia kialakítása; árazás; nagykereskedés és kiskereskedés koordinálása; B2B (kereskedők felé irányuló) és B2C (egyéni vásárlók felé irányuló) kommunikáció szervezése; PR anyagok szerkesztése; személyes kapcsolattartás a vevőkkel; direkt marketing anyagok tervezése, szerkesztése; social média koordinálása és akkor mindezeken felül a Süel Limitált szériás modelljeinek a tervezése is.

A napom elég korán kezdődik, szinte mindig 6:00-kor kelek és 7:00-től már bőven dolgozom. Először elintézem a nagyon fontos ügyeket, illetve az irodai adminisztrációt, aztán a varrodában vagy az üzletekben lehet megtalálni, esetleg új modelleken dolgozom. Mindig van mit csinálni, mert a to-do listám végtelen és ha éppen eltűnne, biztosan van valamilyen új ötletem.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Anya & lánya

Anya & lánya

A vállalkozás irányításához, működtetéséhez elengedhetetlen az üzleti szemlélet, ami a Corvinuson ragadt rám. Az első munkahelyemen rengeteget tanultam az integrált marketing-kommunikációról, amit most jól tudok hasznosítani, illetve az akkori szuper főnökömnek köszönhetően a „csapatépítésről”, a jó főnök ismérveiről is sok mindent megtanultam.

A kötésről a legtöbbet a saját vállalkozásunkban tanultam és azt hiszem, hogy Magyarországon igazán modern, a legújabb technológiának megfelelő eszközöket (kötőgépek és programok) alkalmazó iskola nem igazán létezik. Persze egy saját vállalkozásnál fontos, hogy jól és hatékonyan be tudd osztani az idődet, legyen meg az a belső hajtóerő, amitől felkelsz reggel 5-kor, ha éppen arra van szükség. Nagyon flexibilisek a keretek, hiszen az ember magának alakítja őket, de nem mindenki alkalmas arra, hogy ezt kezelje. Ebben én elég jó vagyok, ezért működik a dolog.

Egy jó vezető szerintem határozott és következetes, lehet szigorú, de mindig igazságos, és ami nagyon fontos, hogy sohasem féltékeny az emberei tudására, ambícióira, hanem igyekszik fejleszteni őket, hogy a csapat még hatékonyabban tudjon együttműködni.

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?

Sokszor felmerül, hogy mit csinálok pontosan… miért nem vagyok az üzletben például. És ha nem vagyok az üzletben, akkor biztos nyaralok vagy pihenek. Na, ezen nagyon gyorsan fel tudom húzni magam…

- Minek készültél gyerekkorodban?

Ó, nagyon sok mindennek. Eleinte ügyvéd akartam lenni, aztán rájöttem, hogy imádom a bioszt, meg a fizikát, úgyhogy akkor inkább orvos, de közben mindig sokat rajzoltam, így felmerült valamilyen kreatív irány is. Végül mivel túl sok minden izgatott, és a matekot is nagyon szerettem maradtam a közgáznál, hiszen onnan elég sok irányba tovább lehet menni.

- Hogyan kezdtél el a szüleidnek dolgozni? Ez mindig teljesen magától értetődő volt, vagy volt egy időszak, amikor más irányba mentél?

Alapvetően igen, mindig magától értetődő volt! Tudtam, hogy a „távoli” jövőben a családi vállalkozásunkat, amit a szüleim felépítettek, szeretném továbbvinni, tökéletesíteni, fejleszteni.

Az egyetemen azonban kicsit elbizonytalanodtam, úgy éreztem, megtaláltam magam a marketing világában. Sorra nyertük az egyetemi versenyeket, kitűnőre államvizsgáztam, diploma után azonnal felvételt nyertem egy jónevű céghez. Szerencsés voltam, mert az oly sokak által szidott világ, a kemény multik egy kedves szeletét ismerhettem meg.

A főnökömmel gördülékenyen dolgoztunk együtt, rengeteget tanultam, tréningeken vehettem részt, minimális túlóra és viszonylag nagy szabadsági fok mellett. Ezért is volt nehéz döntés felállni, kiszállni egy ilyen jó csapatból és a saját vállalkozásunkban folytatni.  Két éve voltam az Unilevernél, és úgy gondoltam, még további két évet minimum eltöltök itt (kapcsolatépítés és további tapasztalatszerzés végett), mikor a gazdasági válság kezdett begyűrűzni a cégünk életébe (2008-ban jártunk). Tovább nehezítette a dolgot, hogy nagymamám betegsége miatt anyukám, aki a kis cégünk szíve-lelke, kevesebb energiát tudott fordítani a vállalkozásra.

Választani „kellett”: saját vállalkozás, a maga kockázataival és szabadságával, vagy a biztonságos multi, ahol minden jó ellenére csak kis fogaskerék maradsz, örökre. 24 évesen a saját vállalkozás mellett döntöttem, ahol azonnal elkezdtük a változtatásokat és most bátran állíthatom, hogy tökéletes döntést hoztam.  [Tovább…]

Vízumok és táborozás Amerikában – Szeretem a munkám #54

Mircsi 22 éves, program koordinátor és vízum ügyintéző, bár ő inkább úgy szereti hívni, hogy visa manager. :) A CCUSA nevű amerikai központú cégnél dolgozik Budapesten. A cég nyári munkákat (főleg táborosakat) közvetít diákoknak az USA-ba és Kanadába. “Ja, és a legjobb az egészben: mivel nyáron az irodában nincs túl sok munka, ezért júniusban mi is felszállunk egy repülőre, és elrepülünk a táborunkba Amerikába!!” 

Ha olyan munkád ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

mircsi-usa

New York — a csapat gulyást kóstol a táborban — Hálaadás — Brooklyn-híd.

- Hogyan kezdődött a történeted, és mit is csinálsz pontosan?

Én is lelkes táboroztatóként kezdtem 2011-ben. Visszatértem egy évvel később is, aztán elkezdtem az itthoni irodának is dolgozni, ami főleg abból állt, hogy boldognak-boldogtalannak az élményeimről meséltem, hátha valaki kedvet kap, és persze mivel úgy adódott a lehetőség időnként az irodában is kisegítettem.  Kapcsolatot tartok a jelentkezőinkkel, bíztatom, lelkesítem őket, beszedem tőlük a papírmunkát, válaszolok a kérdéseikre, ügyes-bajos dolgaikat próbálom megoldani, együtt örülök velük, amikor találunk nekik munkát. Nyílt napokat is tartok az irodában, telefonokra, e-mailekre válaszolok.

Amikor vízumidőszak van (februártól júniusig), járok a nagykövetségre, viszem a vízumjelentkezéseket, intézem az időpontokat és próbálok mindenki kérdéseire válaszolni.

Nyáron nincs semmi teendő az irodában, így én is átavanzsálok program résztvevőjévé, és én is visszamegyek a táboromba, Észak-Karolinába. Csináltam már mindenfélét: konyhai munkát, mosást, irodában is voltam egy hetet, de idén nyáron gyerekfelügyelő munkakörbe mentem vissza, így 6-10 éves fiúkat és lányokat táboroztattam.

Szóval nekem ez tényleg egy aféle álommunkahely, mert beszélhetek angolul, sok emberrel találkozhatok (akiket próbálok személyesen is megismerni), és persze láthatom a munkám eredményét: 400 ember éli át élete legjobb nyarát, sokan új emberként térnek vissza, de mindenképpen rengeteg élménnyel.  [Tovább…]