Munka, tanulás
A mókuskeréken túl, ahol hatékonyan végzed azt, amit szeretsz…
Szeretem a munkám #20 – Statisztikus vagyok.
2013. június 17.
Edina 27 éves, és a biostatisztika részleg vezetőjeként dolgozik egy klinikai kutatószervezetnél. Ezt legegyszerűbben úgy lehet elmagyarázni, hogy kísérleti adatokban próbál meg visszatérő motívumokat, releváns különbségeket, tendenciákat felfedezni, és ezekből következtetni, amellyel segíti a gyógyszerfejlesztők munkáját. Edina mellesleg 8 évig az osztálytársam volt, és keresve se tudnék neki illőbb szakmát megálmodni, látszik is rajta, hogy jól érzi magát ezen az úton. :)
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
![]()
- Miből áll a munkád?
A munkám elég sokrétű. Statisztikai tervezést végzek – milyen adatokat érdemes gyűjteni, mikor, milyen betegpopuláción, mintaelemszámot számolok, részt veszek az adatbázisépítésben, statisztikai elemzési terveket írok, programozok különböző statisztikákat. Emelett kommunikálok a projektcsapattal és a világ különböző részein dolgozó megrendelőkkel és a csapatomat is irányítom.
Egy átlagos napom az e-mailek olvasásával indul. Listát készítek, hogy mit kell feltétlenül aznap megcsinálni, mit kinek tudok kiadni a csapaton belül, megnézem a napirendet, mikor van megbeszélés, telekonferencia. Ha csapaton belül megbeszélést látok szükségesnek, kiküldöm a meghívókat. Nekiállok az éppen legfontosabb feladatnak, majd e-maileket legközelebb ebéd után nézek. Ezután folytatom az aktuális feladatot, válaszolok a csapattagok kérdéseire is. Délután még 2-3 alkalommal ránézek a levelekre. 5-fél 6 körül szoktam a munkát befejezni, kivéve ha valami sürgős dolog van, és túlórázni kell.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Magyarországon sajnos kifejezetten biostatisztika képzés nincs. A Budapesti Corvinus Egyetemen tanultam, alkalmazott statisztika mellékszakirányt vettem fel, mivel nagyon érdekelt a statisztika. Aztán egy gyógyszercéghez kerültem, ahol elkezdtem klinikai vizsgálatokkal foglalkozni. A kettőt kombnálva kötöttem ki a biostatisztikánál.
Mivel a munka elég sokrétű, szükség van kreativitásra, nagyfokú precizitásra, jó elemzőkészségre, informatikai hozzáértésre, illetve monotonitástűrésre is. Mivel csapatban dolgozunk, elengedhetetlen a jó kommunikációs készség, és az, hogy az ember jó csapatjátékos legyen.
- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Mindig sokat kell magyarázkodnom, amikor megkérdezik, hogy mit is csinál egy biostatisztikus. A biostatisztikának is több vállfaja van természetesen, egy biostatisztikus dolgozhat növényi mintákból, illetve állatkísérletekből származó adatokkal is. Mi gyógyszerfejlesztésben, klinikai kutatásokban dolgozunk, melyekben egészséges önkéntesek, illetve az adott betegségben szenvedő betegek adataival foglalkozunk. A cikk folytatódik, olvass tovább >
Szeretem a munkám #19 – Biológus vagyok
2013. június 11.
Jolán 30 éves, egy egyetemi tanszéken dolgozik kutatóként, illetve kis részben oktat is. Mesél arról, hogy hogyan zajlanak a továbbképzések (nem meglepő módon koffeinen futnak a résztvevők), mennyire nehezíti a helyzetet a bizonytalanság, és hogy minden nehézség ellenére mégis milyen jó érzés, amikor igazolódik a kutatásuk eredménye.
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
![]()
- Miből áll a munkád? Milyen egy átlagos napod? Milyen típusú feladataid vannak?
Ahogy halad az ember a „ranglétrán” egyre jobban távolodik sajnos a labortól. Én még a legalján járok, így kijut mindenből. Nem nagyon van két egyforma nap, van amikor reggeltől késő estig le sem ülök az asztalomhoz csak a kísérleteket rakom össze és csinálom folyamatosan. Máskor egész nap nem megyek be a laborba csak „papírmunkát” végzek. Feladatom a kísérletek részletes megtervezése, kivitelezése, értékelése. E mellett tanítom a laborunkhoz csatlakozó fiatalokat is, segítek nekik, irányítgatom a munkájukat. Feladat még egy kis oktatás is és a szakirodalom olvasása (na, erre a világ minden ideje nem lenne elég), publikációk írása. Ez a munka egyébként teljesen betölti az ember életét, nem lehet a munkanap végén kikapcsolni az agyadat, a legtöbb ötlet otthon, sport közben és a leglehetetlenebb helyeken jut az ember eszébe, hazafelé is általában a kísérleteken gondolkodom.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Biológus/orvos esetleg egyéb „bio-„ diploma, majd PhD ha az ember komolyan gondolja a kutatást. Tulajdonságokat illetően sokszor monoton tud lenni a munka, van aki ezt nem bírja, de ha szereted, akkor szerintem ezt nem érzed. Másik fontos tulajdonság a kíváncsiság.
- Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?
Hogy a konferenciák igazából fizetett nyaralások. Általában ezek fárasztóbbak mint a sima munkanapok, egy konferenciás nap 8-tól este 6-ig folyamatosan tömény tudományos előadás. Az ember persze hamár találkozik a szűk szakmájával igyekszik minden infot beszippantani irgalmatlan mennyiségű kávé és kóla társaságában. :) Utána szociális program, ami eltart minimum éjfélig, majd másnap előlről. A cikk folytatódik, olvass tovább >
Levelesláda #19 – Tájékozódás és vállalkozási problémák
2013. június 10.
Cicamica elfoglalt anyuka, de szeretne tisztában lenni a világ dolgaival, ezért hírolvasási szokásaimról kérdezett, Sz. pedig a vállalkozását is veszélybe sodró kolléganővel kapcsolatban kért tanácsot.
A kérdezős rovat bevezetőjét itt olvashatjátok, továbbra is várom a kérdéseiteket mindenfélével kapcsolatban — akár tanácsot kérnétek, akár kíváncsiak vagytok valamire: via.farkas@gmail.com.
![]()
Cicamica kérdezi: Azt szeretném kérdezni, hogy te hogyan tájékozódsz? Mármint itt nem iránytűre vagy mohára esetleg Google Maps-re gondolok, hanem hogy hogyan vagy naprakész a világ dolgait illetően. Két kicsi gyerek anyukája vagyok (akik soha nem alszanak egyszerre) és bizony egyszer csak azon kapom magam hogy elmúlt egy hónap és fogalmam sincs, hogy mi történik közben a világban. Valahol földrengés volt, összeomlott a gazdaság vagy megszületett az angol trónörökös…. Próbáltam nézni vagy hallgatni a híreket, de annyi a negatívum hogy csak elszörnyedek, szenzációhajhász maszlag az egész a lényeget keresni kell. Ha eljön az este és van 1 órám a gép előtt akkor pedig inkább a blogod olvasom, cipőt nézek, kerti tanácsokat olvasok mintsem kutakodjak hogy mi folyik a világban. Ettől még boldog és kiegyensúlyozott az életem, de nem szeretnék tájékozatlan lenni, úgy érzem manapság ez is számít. Te mit gondolsz erről? Mi lenne a megoldás egyes élethelyzetekben illetve mit lehet tenni visszamenőleg hiszen van néhány hónap vagy talán év is ami kimaradt jó lenne felfrissíteni…
Mivel nekem sincs időm rendszeresen aktívan átnyálazni a hírportálokat, leginkább mások által előre megszűrt híreket olvasok, és a közösségi médiát használom tájékozódásra. Van több tájékozott barátom is a Facebookon, akik mindig azonnal posztolják, ha van valami, ők pedig ismerik az eldugottabb forrásokat is. :) Vannak köztük elkötelezett környezetvédők, állatvédők, emberjogi aktivisták, van, aki az érdekes filmes híreket teszi ki, vagy irodalmi-könyves érdekességeket, programajánlókat, cikkeket, elemzéseket, vagy inspiráló ötleteket. Ilyen szempontból szoktam oldalakat is bekövetni: ha releváns a tartalom, és nem csak Coelho idézetek meg cuki cicák vannak, akkor szívesen látom őket a hírfolyamomban. :) A Twitter hasonlóan jó eseménykövető rendszer, ahogy mondani szokták, Facebookon bejelölöd az osztálytársaidat, Twitteren meg azokat, akikkel szerettél volna egy osztályba járni. :D Mivel a tömör formátum alapkövetelmény, mindent zanzásítva kapsz csak meg, és ha érdekel bővebben a téma, általában van egy link, ahol továbbképezheted magad. Ha hírportálokat szeretnél követni, az RSS-olvasó is jó megoldás, főleg, ha be tudod állítani, hogy csak a szalagcímeket mutassa — ilyenkor végigpörgeted az egészet, amin megakad a szemed, azt megnyitod és továbbolvasod, a többivel pedig nem húzod az idődet.
Szóval válaszd ki, hogy milyen témákban szeretnél tájékozódni, aztán keresd meg azokat az embereket, hírforrásokat, újságokat és újságírókat, akikben bízol, akik hitelesek számodra, és kövesd őket! :) Mivel időrabló dologról van szó, ami nem érdekes, arról iratkozz le, illetve időzítővel állítsd be, hogy napi 15 vagy 20 percet olvasod ezeket a híreket, aztán abbahagyod. Az se jó, ha túlságosan belemerülsz.
Sz. írta: A munkám imádom, csupán a vállalkozó társam, aki hátráltat, sőt egyenesen rombol mind szakmai, mind emberi szempontból. Gondolom fiatal mivoltamból hamar beleugrottam egy rövid ismeretség utáni közös munkába. Az elején jól alakult minden, nem csak üzlet társat de mentort is találtam benne, aztán hirtelen minden elromlott. Többször próbáltam végig gondolni, hogy mit ronthattam el, de egyre inkább úgy tűnt nem velem van a gond. Először csak hanyagolta a vállalkozást, aztán nem reagált emailekre, vállalkozással kapcsolatos összefoglalókra, ötletekre…stb. Majd a közös munka során egyre több negatív visszajelzést kaptam tőle, míg nem odáig jutottunk el, hogy mára semmi tiszteletet nem mutatom felém, sőt egyenesen jelzi, hogy nem is értek ehhez az egészhez. Nem értem a hozzáállását, mindig tiszteltem az Ő szakmai hátterét, amit jeleztem is neki, tanácsot kértem amire soha nem kaptam választ, segítséget igényeltem, jeleztem, hogy több időt kellene szakítani a közös munkákra, de ha telefonon kerestem nem volt ideje, ha emailt küldtem neki nem válaszolt. Ha megkérdeztem, hogy miért nem válaszolt, akkor konfliktusba torkollott a dolog, mondván miért kérem Őt számon, több száz emailje érkezik egy nap, nem tud odafigyelni. Elég nagy szervezet áll az irányítása alatt, amit elismerek és igyekeztem türelmes lenni, de amikor nem csak engem, hanem a vállalkozásban tanulókat is elhanyagolta, sőt megbántotta, azt már nem tudtam félre tenni. Jelenleg a vállalkozásnak nincs közös anyagi érdeke, csupán egy együttműködésen alapul, viszont nem akarom a vállalkozás hírnevét és hitelességét azzal rontani, hogy esetleg egy konfliktus árán szétváljunk. A saját részemet, vonalamat és csoportjaimat tudom mellette is rendesen kezelni, és gyakorlatilag a megbántódottságomat is félre tudtam tenni, csupán a bennem maradt rengeteg feszültség zavar. Nap mint nap folytatok le magamba vitákat, hogy mit kellene mondanom neki, de akárhányszor próbáltam leülni vele megbeszélni, gyakorlatilag jelezte, hogy Őt nem érdekli, hogy milyen problémám van és hogy minek foglalkozzunk ezzel, így ezek a dolgok mind mind bennem maradtak. Mivel elismertem a szakmai előre menetelét iszonyat nagy sebet ejtett rajtam az is, ahogy megalázóan jelezte, az én szakmai hátrányomat, hogy gyakorlatilag nem értek hozzá és nélküle sehol sem lennék, pedig a képzések legnagyobb részét egyedül csináltam az Ő elméleti és gyakorlati segítsége nélkül. Felajánlottam azt is, hogy ha nem akar velem dolgozni jelezze és oldjuk meg felnőtt emberek módjára, de ezt nem akarja. Nagyon nehezen végzem most a vállalkozással kapcsolatos teendőket, gyomorgörccsel és álmatlan éjszakákkal, holott nem jutok egyről a kettőre. Nehezen megyek ki dolgozni és nem érzem azt a felszabadult örömöt, ami miatt csinálom ezt az egészet. Nyilván idő kell hogy megemésszem a csalódást, de hogy lehetne ezen minél hamarabb túljutnom, hogy véletlenül se nyomja rá a bélyegét az oktatásokra, a saját “megjelenésemre”, mert én nem szeretnék a többieknek csalódást okozni…
Szerintem a vállalkozásod hitelességét már most rontja azzal, ahogy viselkedik. Nem hinném, hogy ne éreznék az ügyfeleitek — azt írod, a tanulókat is hanyagolta… Ez nem korrekt. Szakmaiatlan, unprofessional, sőt, gyerekes… A közös vállalkozás közös felelősség, és minden résztvevő részéről a maximumot követeli, hogy a közös siker is közös érdem lehessen, ne csak az egyik tolja a szekeret, aztán a másik meg lefölözi a profitot… Ennek a partnerségnek nem látom így értelmét, főleg, hogy ami eddig az álmod volt, az most már ekkora stresszforrás. Ne várd meg, amíg ő mondja ki a végszót, jogod van neked is megszakítani a kapcsolatot! Ha tényleg nincs közös anyagi érdeketek, és nem egy cég felosztásáról van szó, akkor még nem is túl bonyolult a dolog, de ha jogilag össze vagytok kötve, akkor is megkeresném a lehetőségét annak, hogy hogyan tudjátok külön utakon folytatni — ehhez feltétlenül kérd egy jó könyvelő vagy ügyvéd segítségét. Szerintem mindent megtettél, jelezted, próbáltad megbeszélni vele, de nem volt hajlandó kommunikálni. Még egy utolsót beszélnék vele, hogy ha nem változtat, akkor ennyi volt, és ha erre sem reagál érdemben, akkor ennyi volt. Bármilyen előnyt is jelent az ő jelenléte a közös vállalkozásban (ha még van ilyen előny egyáltalán), az eltörpül a gondok mellett, amiket okoz.
Szeretem a munkám #18 – Grafikus vagyok
2013. június 2.
Szalay Sándorral a könyvem kapcsán ismerkedtünk meg — ő készítette a borítót. :) Sokat beszélgettünk a könyv és a design kapcsán, éreztem az elhivatottságát, szakértelmét, aztán elhangzott az ominózus mondat: “hé, figyelj, te ugye szereted a munkád?” :D A többi már a szokásos volt — kérdések és válaszok, amelyeket alant olvashattok. Sándor alias Sonny 30 éves, egy reklámügynökségnél art director, illetve saját cégét is egyengeti.
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
![]()
- Miből áll a munkád?
Főként „egykezes” munkát végzek, azaz egy egérrel bűvészkedem. :D Komolyra fordítva a szót reklámkampányok tervezésével, márkák arculatának kialakításával és egyéb hasonló kreatív feladatok kivitelezésével töltöm a napom nagy részét. Számomra elengedhetetlen az inspiráció, ezért a szakmai hírek, napi trendek áttekintésével kezdem a napot. Ez a legalapvetőbb pont, mely periodikusan jelen van a mindennapjaimban. Utána jöhet a tervezés nyugalomban egy kis zenével. Ez az egyik legjobb rész az egészben. A lényeg, hogy néha enni is elfelejtek, annyira elveszi a figyelmem. Egy ügynökségnél nagyon fontos a csapatmunka, ezért sokszor ülünk össze ötletelni (brainstormingozni). Mivel egyszerre több projekt is fut, ezért elengedhetetetlen, hogy jobban átlássuk a feladatokat. A nap vége után jöhet a második műszak. Beindul az 525 labor. Magán megrendelések, saját ötletek megvalósítása. Igen, keveset alszom, nincs is szükségem rá. :)
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Nyomdász családban nőttem fel, emiatt evidensnek tűnt, hogy ezen a vonalon folytatom tanulmányaimat. A középiskolát nyomdaipari kiadványszerkesztőként végeztem. Ezt követően a Műszaki Főiskola nyomdaipari médiatechnológia szakára nyertem felvételt. Nyaranta hazaköltöztem vidékre. Egy barátommal kitaláltuk, a helyi fesztivál népszerűsítése érdekében szerkesszünk képeket, plakátokat, hogy nagyobb látogatottságot kaphasson akár ezzel is. Abszolút poénnak indult és természetesen az elkészült „alkotások” is egyértelműen amatőrök voltak. A következő nyáron már nem mentem haza, hanem jelentkeztem egy állásra és felvettek. Önszorgalomból kezdtem el magamat képezni további tanfolyamokkal, ami máig tart. Most itt vagyok.
Természetesen van néhány erre tökéletesen megfelelő iskola, ami minőségei képzést nyújt (MOME, KREA stb.) és persze van millió olyan is, ami csak a programok kezelésére tanítgat. Az utóbbival sajnos sokan visszaélnek.
Elengedhetetlen a higgadtság, a megfelelő ügyfélkezelés és – netán – kellemetlen kritika elfogadása, felfogása és megfontolása. Tisztában kell lenni a kvalitásaiddal és rátermettségeddel, hogy akár meg tudd védeni, amit készítesz. Mondjuk erre csak idézni tudok: „mindegy miért pattogsz és adogatsz, mindenkinél van jobb, én vagyok az!” – Mikee Mykanic – Egészséges önbizalom nélkül nehéz boldogulni és kivédeni a negatív kritikát. :)
- Mi a legnagyobb tévedés/félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Gondolom nem mondok újat azzal, hogy sokan leegyszerűsítik ezt a szakmát. Rengeteg vicc született már erről a munkáról („em értek hozzá, de szerintem max. 15 perc lehet!” „Nagyon szép, de lehetne, hogy teljesen mást készítesz? „Figy, elég, ha elmondod, melyik eszközt kell használni, majd összebindzsizgetem, úgyis torrenteztem photoshopot a laptopomra, hogy kitanulgassam.”). Ezt a szakmát nem sok ember veszi komolyan, hisz ők csak azt látják, hogy egy programmal rakosgat a gyerek. Csak néhány dolgot említenék ennek védelmében: nyomdai előkészítés, tipográfiai szabályok, nyomdai ismeretek és persze a művészeti ágak ismerete.
- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Volt szerencsém elkészíteni az egyik hazai film teljes kampányát. A díszbemutatóra vörös szőnyegen lépdeltem be a vetítésre a többi színésszel együtt. Fiatalként, naívként nagyon jó érzés volt. Na ez volt az a pont, amikor elhatároztam magam. Mivel filmfan vagyok, ez még rátett egy traktornyit a motivációmra.
- Minek készültél gyerekkorodban?
Szuperhős akartam lenni. Rozsomák és a csodálatos Pókember voltak a kedvenceim. Ehhez képest sajnos nem mondhatom meg mi is lettem! De a grafikus pálya csak alibi. :D A lényeg, hogy grafikus lettem. Mindenki döntse el, hogy ez mennyire áll messze a szuperképességek viselőitől.
Szeretem a munkám #17 – Lakberendező vagyok!
2013. május 26.
Orosz Flóra 36 éves, és lakberendezőként dolgozik. Flóra azért írt nekem, mert tudja, hogy sokan álmodoznak erről a szakmáról, és szívesen mesélt volna arról, hogy pontosan mit is jelent lakberendezőnek lenni. :)
Továbbra is lehet jelentkezni, ha szeretnétek válaszolni a kérdéseimre! Részletek a felhívásban.
![]()
- Miből áll a munkád?
A mi munkánk nagyon sokszínű, olyan, hogy „átlagos nap” szinte nincsen is. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor mondjuk a 20%-ban egyeztetünk a megrendelővel, 30%-ban szaladgálunk, és 50%-ban elsősorban számítógép előtt tervezünk.
- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Ma Magyarországon sok lakberendező iskola működik, ezek többnyire 1-2 évesek, és nagyon nagy a szórás az oktatás minőségét tekintve. Igazán színvonalas oktatás a Moholy-Nagy Művészeti (Iparművészeti) Egyetemen van, de kiemelném még a Krea Kortás Művészeti Iskolát is, ami szintén elismert szakmai körökben. Szerencsére ma már egyre nagyobb teret kap a belsőépítészeti szoftverek oktatása, ami, amikor én végeztem, még alig volt jellemző.
Az a legjobb lakberendező, akiben a műszaki véna és a művészeti véna keveredik. Fontos, hogy tudjunk mind a megrendelő, mind a kivitelező nyelvén beszélni és hidat tudjunk képezni közöttük, ugyanis rendszerint a kivitelezők műszaki instrukciókat várnak, míg a megrendelők inkább csak érzelmi, hangulati vagy funkcionális igényekkel szolgálnak. Ezeket az igényeket egységes lakberendezési koncepcióvá kell érlelni és a kivitelezők számára megfelelő műszaki instrukciókkal kell szolgálni, hogy a végeredmény a megrendelő elvárásainak megfelelő legyen.
- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Amikor egy ismerősnek megemlítem, hogy lakbeendező vagyok, akkor legtöbbszőr egy sztereotíp kép jelenik meg a szeme előtt, ahogy luxus lakberendezési boltokban sétálgatok, és a vastagon teleaggatott ujjaimmal rámutatok a barokk oroszlánlábas rekamiéra, hogy „Akkor azt kérném”. Valójában a luxus lakberendezési üzletekbe a legritkábban jutunk el, azokból a szépségekből gazdálkodunk, ami szinte mindenki számára elérhető, csak sokszor nem ismeri.
A másik félreértés, hogy hol kezdődik a lakberendezés. Nem a függönyválasztásnál, vagy a fal színénél, hanem ott, hogy van egy felújítandó lakás, vagy még egy papíron meglévő épület, és a család szempontjainak figyelembevételével segítünk a helyiségek kialakításában.
- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?
Ha visszagondolok a gyerekkoromra, már ott is nagyon sokat terveztem és rajzoltam.3 évesen költöztünk el első lakásunkból és a mai napig emlékszem az elrendezésére. Nagyon sok „állás megállóm” volt, de ezek mindegyike vagy nagyon kreatív volt, vagy lakásokkal volt összefüggésben. Aztán 9 évvel ezelőtt rájöttem, hogy az addigi stresszes munkámat nem tudnám család mellett folytatni, és ideje megvalósítani a régi álmomat és lakberendezéssel kezdetem el foglalkozni. Az iskolában aztán megismerkedtem a társammal, akivel céget alapítottunk, és azóta együtt dolgozunk.
- Mi eddig a legnagyobb eredményed, amire nagyon büszke vagy?
A legbüszkébb arra vagyok, amikor a családban, vagy a baráti körben megfogadnak egy-egy tanácsomat és a megvalósítás engem igazol. Jó látni nap mint nap az örömüket. Természetesen a nagy munkáinkra is büszke vagyok, de ezek az apró visszajelzések okozzák a legtöbb örömet. Szeretek elmélyülni korszakokra jellemző stílusokban, vagy egy népekre jellemző motívumokban. Nagy büszkeségünk például a balatonfüredi Festetics János zeneiskola díszterme, amely valamikor Pálóczi kastély volt és teljes egészében korhű módon korabeli technikákkal készült el a felújítása. A nagy álmunk egy saját kreatív műhely egy design kávézó, ahol egy kávé mellet alkothatnak, olyan tervezők akiknek tényleg ez a lételemük. A cikk folytatódik, olvass tovább >









Szeretnéd minden nap e-mailen megkapni az új bejegyzések összefoglalóját? Iratkozz fel a hírlevélre!



