“A programozás olyan, mint a rabló römi. ” – Szeretem a munkám #61

szeretem-programozo

Marcella 26 éves, egy budapesti informatikai cégnél dolgozik mint junior szoftverfejlesztő, programozó. Mesél arról, hogy a szakmának fontos része a gyakorlati tapasztalat, a folyamatos fejlődés, tanulás, az elemző és kreatív gondolkodás, de az egyáltalán nem, hogy férfi vagy nő az illető. :)

– Miből áll a munkád?

Jelenleg az én munkám nagy általánosságban bármilyen felmerülő feladat vagy probléma megoldása egy adott projekten, ami rendkívül változatos. Dolgoztam már optikai cég belső szoftverén, autógyártásban használt szoftveren és CRM rendszeren is. Van, hogy csak „kellene egy olyan, hogy…” típusú feladataim vannak, van, hogy „ez nem működik” típusúak, de jelenleg egy teljesen új szoftver felépítésében veszek részt.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? 

Őszintén szólva nekem képzettségem ehhez MÉG nincs. :) Most végzem a második évét egy kétéves szoftverfejlesztői OKJ képzésnek. Alapvetően az a tapasztalatom, hogy nem azt nézik, milyen végzettségem van, hanem hány év tapasztalatom van, milyen programnyelveket sajátítottam már el, mennyi és milyen projekteken vettem részt, és azokban milyen feladatot láttam el, no meg azt, mennyire vagyok kész fejleszteni önmagamat. Alapvetően egy programozó szemlélet kell, ezt a fajta gondolkodásmódot kell elsajátítani, és innentől kezdve ténylegesen azon múlik, mennyi energiát fektet bele az ember a tanulásba. Ez a szakma ugyanis a folyamatos fejlődésről, tanulásról, önmagunk fejlesztéséről (is) szól.

– Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Nehéz meghatározni, hogy könnyű-e ez a munka, vagy nehéz. Sokan irigyelnek érte, hogy milyen könnyű dolgom van, ülök a gép előtt egész nap, még ilyen irányú végzettségem sincs, sőt amikor otthonról dolgoztam, akkor kifejezetten azt hallottam sokszor, hogy én nagyobbrészt pihenek. Másik oldalról pedig a programozás valami misztikus dologként él az emberek fejében, amit csak kevesen tudnak megtanulni. Amit pedig a legtöbben gondolnak az az, hogy ez férfiszakma.

Úgy gondolom, hogy igenis nehéz ez a munka, mert folyamatos tanulásról szól, nincs megállás, nincs pihenés, folyamatos agymunka, ami a kezdeti időkben nagyon kifárasztott. Másrészről egyáltalán nem gondolom, hogy olyan misztikusan nehéz lenne, ha az ember el tudja sajátítani a gondolkodásmódot, és van kellő mértékű szorgalma és kitartása, jó úton halad afelé, hogy programozó legyen.

Azt pedig nem tagadom, hogy határozottan több a férfi a szakmában, mint nő. Egy cégnél dolgoztam eddig, ahol rajtam kívül volt más női programozó (és ott is csak egy). De azt nem gondolom, hogy kifejezetten férfiszakma lenne. Olvastam egy cikket, ahol a kötéshez hasonlítják a programozást, barátnőm a kottaíráshoz és a legózáshoz, nekem pedig a rabló römi jut róla eszembe. :) Logikus gondolkodás kell hozzá, ami tanulható, és semmiképp sem nem-függő. :)  [Tovább…]

Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

naplok-00

Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni — általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… Ez elég sok szorongást okozott, és mivel nem úgy tűnt, hogy valaha kevesebb dolgom lesz, megoldást kellett találnom. Akkor még külön-külön minden tantárgynak a tantárgyfüzetébe írtam, hogy mi a házi, de kellett volna valami, ahol egy helyen látom az összes teendőmet — rohadt idegesítő volt, hogy minden nap mindegyik füzetemet át kellett néznem, hogy nem hagytam-e valamelyikben olyan feladatot, amit még meg kell oldanom. Szerencsére már akkor is rendszeres látogatója (és rajongója) voltam az írószerboltoknak, úgyhogy egyik nap úton hazafelé bementem, és a zsebpénzemből vettem egy kis, zöld-fekete fedeles jegyzetfüzetet, hogy leckefüzetet csináljak belőle.

Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait. Az új megoldásokat mindig magamtól találtam ki — figyeltem, hogy épp mire van szükségem, aztán valami rendszert vittem a gondolataimba. :) Mára sikerült kialakítanom egy olyan rendszert, ami lefedi az életem összes jelenlegi területét, és amiben  már nem szorongok, ha a teendőimet vagy a naptáramat kell vezetnem. De hosszú út vezetett odáig, amíg kitapasztaltam, hogy mi működik a legjobban.

Amikor legutóbb a szüleimnél jártam, előszedtem az egykori szobámból a gyerek- és tinikorom naptár- és naplótermését, aztán hosszú órákra elmélyültem abban, hogy honnan is indultam. Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy nálam a naptárazás és a naplózás a kezdetektől párhuzamosan futott. Voltak néha külön naplók is, de gyakran a határidőnaplóba írtam bele címszavasan az emlékeket, élményeket is, hogy ha másra nem is maradt időm (és gyakran nem maradtak), legalább ott meglegyenek. Sosem voltam szigorú magammal, hogy betartsam az adott naptár rendszerét — vagy épp a saját korábbi rendszeremet. Mindig szerettem kísérletezgetni, kipróbálni beosztásokat, színeket, aztán hagyni őket, ha nem jöttek be. A színezés, rajzolás aztán fokozatosan nagyobb teret kapott, mert nyomasztottak a gyári oldalak, és szerettem volna valami szépet vezetni, túl a funkción, illetve ez is egy plusz felület volt, ahol kiélhettem a kreativitásomat. De ez sem volt végletes elvárás magammal szemben: ha volt kedvem, rajzoltam, ha nem volt kedvem, nem dekoráltam. Semmi sem volt kötelező. Idővel aztán kialakult, hogy mi az, ami nekem a legfontosabb, és a legtöbbet segít a teendőim kezelésében — a következő élethelyzet-váltásig.

Az alábbiakban hosszú beszámoló és sok-sok kép következik cuki (és remélhetőleg nem ciki) ifjonti éveimből! :D

naplok-01

naplok-02

Ő a már említett zöld-fekete keményfedeles: az első tárgyi emlék, az 1994-1995-ös tanévből. Ő őrzi a házi feladatokat (oldalszámmal, feladatszámmal), a különórákat, mikor kell ünneplőben jönni, mennyi az osztálypénz, mikor felelünk vagy írunk dolgozatot, és mikor lesz a szülői értekezlet. Ebbe a jegyzetfüzetbe írtam fel a tennivalókat — egyelőre még folyószöveggel és ceruzával –, viszont a pipálásra már eltérő színt, egy piros ceruzát használtam. A dátumot kézzel írtam fel, illetve irodai dátumpecséttel nyomdáztam oda (most tök trendi megint scrapbook-körökben ez a dátumpecsét! :D), és minden napnak külön oldalt kezdtem. Néha egy-egy apró rajz is belefért, de általában csak akkor írtam bele, ha volt mit, mert kicsi volt a hely.  [Tovább…]

Saját színek beállítása Wordben és PowerPointban

Több szuper palettagenerátort is mutattam már, és aki szereti a szép színeket, annak már a puszta létezésük is elég indok a játékra. :) Az evidens felhasználási módon túl (lakberendezési paletta kialakítása pl. házfelújításhoz, vagy egy új ruhatár alapszíneinek megálmodása) most mutatok egy digitális trükköt. Ha csodaszép Word doksikat, pdf-et, vagy ppt diavetítést készítenél, de unod a gyári sablonokat, ennek az ingyenes megoldásnak – remélem – örülni fogsz. :) Ha a honlapod színeit dekorálnád ki, vagy digitális scrapbook oldalon dolgozol, a palettázás akkor is hasznos lehet!

Először generálj magadnak egy palettát valamilyen szép képből a DeGraeve palettagenerátor segítségével. Én ezt a geometriai mintás szőnyeget választottam most példának. Azért jó olyan képekből dolgozni, amik tetszenek, mert azokban garantáltan összhangban vannak a színek, nem kell neked kikeverned őket és azon agyalni, hogy mi mihez megy. Ha ez megvan, rakd egy kicsit félre, előbb megmutatom, hogy hol tudod pontosan felhasználni a színekhez tartozó hatjegyű kódokat.

word-00

Nézzünk egy Word példát, de a Power Pointban is hasonló a módszer. A Stílusoknál arra van szükségünk, hogy Stílusmódosítás, és utána kattints a Színekre. Megjelenik egy csomó alapbeállítás, de a legalján ott van egy csodaság, úgy is, mint Témaszínek megadása. (Ha nem magyar az Office-od, remélem, az ikonok és a képek segítenek az eligazodásban.)

word-01

A Témaszíneknél pedig jön a testreszabás! Itt különféle funkciójú színeket adhatsz meg úgy, hogy a lefelé mutató kis nyílra kattintasz. Jobb oldalon a mintán látod, hogy a különböző színeid hogyan mutatnak sötét vagy világos háttéren, és alul adhatsz saját nevet is ennek a palettának. Kattints az egyik módosítandó szín kockájára, és megelenik egy paletta. Itt további gyári színek közül választhatsz, de mi rebellisek vagyunk, úgyhogy kattints arra, hogy További színek[Tovább…]

Inspirációs háttérkép – mobilra & monitorra

hatter-mobilthumb

Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható.
©2015 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!

A többi ingyenesen letölthető anyagomat itt találjátok.

Ez nem az első eset, hogy a hétfői idézet nagyon betalál, és kértek belőle hátteret, de most egy kicsit újítottam, és mobilos háttérképet is csináltam egy múltkori Oprah idézetből.

A mérete elvileg a legtöbb okostelefonnal kompatibilis, én a saját Samsung Galaxy S3-amon teszteltem, és ott tök jó volt. Mobilos háttérnek feliratosat nem szoktam választani, mert úgyis telepakolom ikonokkal és widgetekkel (naptár, e-mail, stb.), de a lock screen-em mindig idézetes, hogy amikor kioldom a telefont, valami szépet olvassak. Ez is tökéletes “képernyővédő”. :)

A hagyományos háttérkép négy méretben tölthető le: 1366×768, 1280×1024, 1280×800, 1024×768. Minden szépen egyben van a zipben. :)

Hello again, London! – 1. rész: Family Business

london2015-1

Elérkezett az ideje, hogy rendszerezzem a legutóbbi angliai kalandunk történetét, és megosszam a sztorikat, megfigyeléseket, és főként a fotókat. :) Miután átgondoltam, hogy miről is szeretnék írni, arra jutottam, hogy a múltkori utazásunkkal ellentétben nem időrendben fogok haladni az útibeszámolóval, hanem tematikusan.

Az útunk apropója ezúttal elsősorban nem a városnézés és a pihenés volt (bár ha már ott jártunk, arra is bőven kerítettünk sort!), hanem az, hogy Európa számos szegletéből érkezett női online vállalkozókkal találkozzunk, tapasztalatot cseréljünk, és előrelépjünk olyan ügyekben, amik mindannyiunkat érintenek. Emiatt az első útibeszámoló cikkemben szokásomtól eltérően egy kicsit szakmázni fogok. Remélem, akit nem érint közvetlenül a téma, az is érdekesnek találja majd. :)

Egy kis háttérsztori

Szóval történt az, hogy 2015. január 1-től új EU-s ÁFA-törvény lépett életbe, ami eredeti szándékával ellentétben nagyon durván hatással van a digitális kisvállalkozói piacra. Röviden összefoglalom a szabályozás hátterét: az online kereskedők nagyágyuit (köztük az Amazont, a Google-t és az Apple-t) szerették volna kicsit megregulázni, ugyanis Luxemburgba és/vagy Írországba költöztették a székhelyüket a kedvezőbb adófeltételek miatt. Megoldásnak kitalálták, hogy a digitális termékekre (pl. e-könyvek, hangoskönyvek, MP3-ak, mobil appok) ezentúl ne a cég országának ÁFA-törvényei vonatkozzanak, hanem a vevő országába kelljen azt befizetni a vevő országának szabályai szerint — így ugye tök mindegy, hogy Amazonék Luxemburgban vannak-e vagy sem, mert a vevő lakhelye lesz a lényeg. Ez egyebek mellett azzal jár, hogy minden egyes vásárlásnak az adatait több oldalról le kell igazolni, vezetni, iktatni, országok szerint leosztani, kiszámolni, bevallani, befizetni.

Igen ám, csak azóta, hogy ezt a törvényt kitalálták (2007-ben!), elég durván megváltozott a digitális piac. Megjelentek az online kisvállalkozók, akik nem Amazon-méretű stábbal és büdzsével dolgoznak (nekik ugyanis meg se kottyan, hogy az ötven fős pénzügyi osztály mostantól már ezzel is foglalkozik), hanem általában egyszemélyesek, otthonról intézik az ügyeiket, és pontosan az online világ adta lehetőségek miatt tudnak egyáltalán vállalkozni. Grafikusok készítenek vektorrajzokat, anyukák árulnak pdf-ben kötésmintákat, kezdő bandák dobják piacra saját feltételekkel a zenéjüket a saját honlapjukon, startupok fejlesztenek mobilos applikációkat, írók adnak ki magánkiadásban e-könyveket, és nagyon sokan tartanak online tanfolyamokat (szövegekkel, hanganyagokkal vagy videókkal, online zárt felületeken, letölthető munkafüzetekkel, satöbbi). Ez mind digitális szolgáltatás, és mindre vonatkozik a törvény, ami nagyvállalati szintű adminisztrációt ír elő a legkisebb mikrovállalkozóknak is. [Tovább…]