Házi feladatok, emlékek & rajzok – Gyerekkori határidőnaplóim képekben

naplok-00

Még nem töltöttem be a tizet. 1995 volt az az év, amikor hirtelen elkezdett annyi teendőm lenni — általános iskola harmadik osztályában! –, hogy már nem bírtam észben tartani őket. Muszáj volt leírnom mindent, különben elfelejtettem, és elkéstem, lemaradtam, nem adtam be, nem készültem… Ez elég sok szorongást okozott, és mivel nem úgy tűnt, hogy valaha kevesebb dolgom lesz, megoldást kellett találnom. Akkor még külön-külön minden tantárgynak a tantárgyfüzetébe írtam, hogy mi a házi, de kellett volna valami, ahol egy helyen látom az összes teendőmet — rohadt idegesítő volt, hogy minden nap mindegyik füzetemet át kellett néznem, hogy nem hagytam-e valamelyikben olyan feladatot, amit még meg kell oldanom. Szerencsére már akkor is rendszeres látogatója (és rajongója) voltam az írószerboltoknak, úgyhogy egyik nap úton hazafelé bementem, és a zsebpénzemből vettem egy kis, zöld-fekete fedeles jegyzetfüzetet, hogy leckefüzetet csináljak belőle.

Így kerültek először az életembe a jegyzetfüzetek és a határidőnaplók. A helyzet (és az életem) harmadikos korom óta csak bonyolódott, így gyakorlatilag húsz éve folyamatosan kerestem azt a formátumot vagy trükköt, ami éppen az adott — az előzőnél mindig még eggyel bonyolultabb — életszakaszomnak praktikus és megfelelő volt, és a kötött forma lehetőségeihez képest próbáltam testreszabni, alakítani, feszegetni a formátum határait. Az új megoldásokat mindig magamtól találtam ki — figyeltem, hogy épp mire van szükségem, aztán valami rendszert vittem a gondolataimba. :) Mára sikerült kialakítanom egy olyan rendszert, ami lefedi az életem összes jelenlegi területét, és amiben  már nem szorongok, ha a teendőimet vagy a naptáramat kell vezetnem. De hosszú út vezetett odáig, amíg kitapasztaltam, hogy mi működik a legjobban.

Amikor legutóbb a szüleimnél jártam, előszedtem az egykori szobámból a gyerek- és tinikorom naptár- és naplótermését, aztán hosszú órákra elmélyültem abban, hogy honnan is indultam. Az egyik legnagyobb felismerésem az volt, hogy nálam a naptárazás és a naplózás a kezdetektől párhuzamosan futott. Voltak néha külön naplók is, de gyakran a határidőnaplóba írtam bele címszavasan az emlékeket, élményeket is, hogy ha másra nem is maradt időm (és gyakran nem maradtak), legalább ott meglegyenek. Sosem voltam szigorú magammal, hogy betartsam az adott naptár rendszerét — vagy épp a saját korábbi rendszeremet. Mindig szerettem kísérletezgetni, kipróbálni beosztásokat, színeket, aztán hagyni őket, ha nem jöttek be. A színezés, rajzolás aztán fokozatosan nagyobb teret kapott, mert nyomasztottak a gyári oldalak, és szerettem volna valami szépet vezetni, túl a funkción, illetve ez is egy plusz felület volt, ahol kiélhettem a kreativitásomat. De ez sem volt végletes elvárás magammal szemben: ha volt kedvem, rajzoltam, ha nem volt kedvem, nem dekoráltam. Semmi sem volt kötelező. Idővel aztán kialakult, hogy mi az, ami nekem a legfontosabb, és a legtöbbet segít a teendőim kezelésében — a következő élethelyzet-váltásig.

Az alábbiakban hosszú beszámoló és sok-sok kép következik cuki (és remélhetőleg nem ciki) ifjonti éveimből! :D

naplok-01

naplok-02

Ő a már említett zöld-fekete keményfedeles: az első tárgyi emlék, az 1994-1995-ös tanévből. Ő őrzi a házi feladatokat (oldalszámmal, feladatszámmal), a különórákat, mikor kell ünneplőben jönni, mennyi az osztálypénz, mikor felelünk vagy írunk dolgozatot, és mikor lesz a szülői értekezlet. Ebbe a jegyzetfüzetbe írtam fel a tennivalókat — egyelőre még folyószöveggel és ceruzával –, viszont a pipálásra már eltérő színt, egy piros ceruzát használtam. A dátumot kézzel írtam fel, illetve irodai dátumpecséttel nyomdáztam oda (most tök trendi megint scrapbook-körökben ez a dátumpecsét! :D), és minden napnak külön oldalt kezdtem. Néha egy-egy apró rajz is belefért, de általában csak akkor írtam bele, ha volt mit, mert kicsi volt a hely.  [Tovább…]

Saját színek beállítása Wordben és PowerPointban

Több szuper palettagenerátort is mutattam már, és aki szereti a szép színeket, annak már a puszta létezésük is elég indok a játékra. :) Az evidens felhasználási módon túl (lakberendezési paletta kialakítása pl. házfelújításhoz, vagy egy új ruhatár alapszíneinek megálmodása) most mutatok egy digitális trükköt. Ha csodaszép Word doksikat, pdf-et, vagy ppt diavetítést készítenél, de unod a gyári sablonokat, ennek az ingyenes megoldásnak – remélem – örülni fogsz. :) Ha a honlapod színeit dekorálnád ki, vagy digitális scrapbook oldalon dolgozol, a palettázás akkor is hasznos lehet!

Először generálj magadnak egy palettát valamilyen szép képből a DeGraeve palettagenerátor segítségével. Én ezt a geometriai mintás szőnyeget választottam most példának. Azért jó olyan képekből dolgozni, amik tetszenek, mert azokban garantáltan összhangban vannak a színek, nem kell neked kikeverned őket és azon agyalni, hogy mi mihez megy. Ha ez megvan, rakd egy kicsit félre, előbb megmutatom, hogy hol tudod pontosan felhasználni a színekhez tartozó hatjegyű kódokat.

word-00

Nézzünk egy Word példát, de a Power Pointban is hasonló a módszer. A Stílusoknál arra van szükségünk, hogy Stílusmódosítás, és utána kattints a Színekre. Megjelenik egy csomó alapbeállítás, de a legalján ott van egy csodaság, úgy is, mint Témaszínek megadása. (Ha nem magyar az Office-od, remélem, az ikonok és a képek segítenek az eligazodásban.)

word-01

A Témaszíneknél pedig jön a testreszabás! Itt különféle funkciójú színeket adhatsz meg úgy, hogy a lefelé mutató kis nyílra kattintasz. Jobb oldalon a mintán látod, hogy a különböző színeid hogyan mutatnak sötét vagy világos háttéren, és alul adhatsz saját nevet is ennek a palettának. Kattints az egyik módosítandó szín kockájára, és megelenik egy paletta. Itt további gyári színek közül választhatsz, de mi rebellisek vagyunk, úgyhogy kattints arra, hogy További színek[Tovább…]

Inspirációs háttérkép – mobilra & monitorra

hatter-mobilthumb

Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható.
©2015 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!

A többi ingyenesen letölthető anyagomat itt találjátok.

Ez nem az első eset, hogy a hétfői idézet nagyon betalál, és kértek belőle hátteret, de most egy kicsit újítottam, és mobilos háttérképet is csináltam egy múltkori Oprah idézetből.

A mérete elvileg a legtöbb okostelefonnal kompatibilis, én a saját Samsung Galaxy S3-amon teszteltem, és ott tök jó volt. Mobilos háttérnek feliratosat nem szoktam választani, mert úgyis telepakolom ikonokkal és widgetekkel (naptár, e-mail, stb.), de a lock screen-em mindig idézetes, hogy amikor kioldom a telefont, valami szépet olvassak. Ez is tökéletes “képernyővédő”. :)

A hagyományos háttérkép négy méretben tölthető le: 1366×768, 1280×1024, 1280×800, 1024×768. Minden szépen egyben van a zipben. :)

Hello again, London! – 1. rész: Family Business

london2015-1

Elérkezett az ideje, hogy rendszerezzem a legutóbbi angliai kalandunk történetét, és megosszam a sztorikat, megfigyeléseket, és főként a fotókat. :) Miután átgondoltam, hogy miről is szeretnék írni, arra jutottam, hogy a múltkori utazásunkkal ellentétben nem időrendben fogok haladni az útibeszámolóval, hanem tematikusan.

Az útunk apropója ezúttal elsősorban nem a városnézés és a pihenés volt (bár ha már ott jártunk, arra is bőven kerítettünk sort!), hanem az, hogy Európa számos szegletéből érkezett női online vállalkozókkal találkozzunk, tapasztalatot cseréljünk, és előrelépjünk olyan ügyekben, amik mindannyiunkat érintenek. Emiatt az első útibeszámoló cikkemben szokásomtól eltérően egy kicsit szakmázni fogok. Remélem, akit nem érint közvetlenül a téma, az is érdekesnek találja majd. :)

Egy kis háttérsztori

Szóval történt az, hogy 2015. január 1-től új EU-s ÁFA-törvény lépett életbe, ami eredeti szándékával ellentétben nagyon durván hatással van a digitális kisvállalkozói piacra. Röviden összefoglalom a szabályozás hátterét: az online kereskedők nagyágyuit (köztük az Amazont, a Google-t és az Apple-t) szerették volna kicsit megregulázni, ugyanis Luxemburgba és/vagy Írországba költöztették a székhelyüket a kedvezőbb adófeltételek miatt. Megoldásnak kitalálták, hogy a digitális termékekre (pl. e-könyvek, hangoskönyvek, MP3-ak, mobil appok) ezentúl ne a cég országának ÁFA-törvényei vonatkozzanak, hanem a vevő országába kelljen azt befizetni a vevő országának szabályai szerint — így ugye tök mindegy, hogy Amazonék Luxemburgban vannak-e vagy sem, mert a vevő lakhelye lesz a lényeg. Ez egyebek mellett azzal jár, hogy minden egyes vásárlásnak az adatait több oldalról le kell igazolni, vezetni, iktatni, országok szerint leosztani, kiszámolni, bevallani, befizetni.

Igen ám, csak azóta, hogy ezt a törvényt kitalálták (2007-ben!), elég durván megváltozott a digitális piac. Megjelentek az online kisvállalkozók, akik nem Amazon-méretű stábbal és büdzsével dolgoznak (nekik ugyanis meg se kottyan, hogy az ötven fős pénzügyi osztály mostantól már ezzel is foglalkozik), hanem általában egyszemélyesek, otthonról intézik az ügyeiket, és pontosan az online világ adta lehetőségek miatt tudnak egyáltalán vállalkozni. Grafikusok készítenek vektorrajzokat, anyukák árulnak pdf-ben kötésmintákat, kezdő bandák dobják piacra saját feltételekkel a zenéjüket a saját honlapjukon, startupok fejlesztenek mobilos applikációkat, írók adnak ki magánkiadásban e-könyveket, és nagyon sokan tartanak online tanfolyamokat (szövegekkel, hanganyagokkal vagy videókkal, online zárt felületeken, letölthető munkafüzetekkel, satöbbi). Ez mind digitális szolgáltatás, és mindre vonatkozik a törvény, ami nagyvállalati szintű adminisztrációt ír elő a legkisebb mikrovállalkozóknak is. [Tovább…]

Bárvezető vagyok egy osztrák hotelben – Szeretem a munkám! #60

beer-203855_1280

Kinga 22 éves, és Ausztriában, Salzburg tartományban egy 5 csillagos hotelben bárvezető. Ahogy írta, nagy szerelme a vendéglátás, kamaszként fagyislányként kezdte, most, a másoddiplomája mellett pedig egy bárban dolgozik. A napi teendők mellett mesél arról, hogy hogyan próbál segíteni a vendégeknek – akár egy randi leszervezésében is -, mire kell odafigyelni, ha frissen facsart gyümölcslevet rendelünk, és hogy milyen az élet Ausztriában.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

– Miből áll a munkád?
A mi szállodánkban heti 6 napos munkahéten dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy sokszor szombaton és vasárnap is dolgozunk, ilyenkor a legnagyobb a hajtás a legtöbb munkakörrel ellentétben. A műszakom általában délután kezdődik, 2-3 felé szoktam kezdeni. Ellenőrzöm a standot, azaz megnézem, hogy milyen termékből fogyott, ezeket listázom, hogy még mielőtt beindulna az esti hajtás, ne kelljen italok után rohangálni a raktárba. A délután viszonylag nyugis, így van időm felkészülni az estére. A hotelvendégek a vacsora előtt gyakran isznak aperitifet, vagy beszélgetnek egy picit a bárban, ezért még a vendégek érkezése előtt elő kell mindent készítenem a fogadásukra. Friss citromokat, zöldcitromot szeletelek, utántöltöm a kávégépet, kicserélem a mécseseket a bárpulton, tálkákba harapnivalót (sós mogyoró, ropi, olívabogyó) helyezek a pultra és az asztalokra. A vacsora után általában megtelik a bár, ilyenkor nagy a hajtás, mindenkit időben és körültekintően ki kell szolgálni, figyelni kell, hogy melyik italfogyasztás hányas szobához tartozik, hiszen a legtöbben szobaszámlára fogyasztanak. Itt egy kis hibából is hatalmas félreértés keveredhet. Általában éjfél, hajnal 1 felé ürül ki a bár. Ilyenkor átnézem az italkészletet, megírom a másnapi rendelést, hogy miből kell utántölteni és miután tisztán és rendben hagytam ott a bárt, az én felelősségem a hotel bezárása is.

– Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
A pálya betöltéséhez hivatalosan vendéglátós iskolai végzettség kell, de az a véleményem, hogy az alkalmazók főként arra törekednek, hogy megfelelő háttérismerettel és tapasztalattal rendelkező munkatársat találjanak. Nekem személy szerint kommunikációs végzettségem van, de elegendő tapasztalattal rendelkezek ahhoz, hogy a vendéglátásban helyezkedjek el. Persze ehhez sok tanulás, és sok pultban töltött idő szükséges, de azt gondolom, hogy kis tanulással és kellő kitartással könnyen be lehet illeszkedni a szakmába.

– Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
A vendég nyilván azért megy el egy vendéglátóhelyre, hogy ott „kiszolgálják”. De sokszor elfelejtik azt, hogy az ott dolgozók is emberek. Nekik is lehet rossz napjuk, de ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy ma nincs kedvem mosolyogni a vendégre, vagy nincs kedvem kiszolgálni. Sokszor ez nehéz helyzeteket szül. Egy kolléganőmet anno a párja rendszeresen bántalmazta. Volt, hogy kék zöld foltokkal az arcán jött be dolgozni. Vagy előfordulhat, hogy egy munkatársunk elveszti egy közeli hozzátartózóját. A munka viszont nem áll meg. A magánéletünket egész egyszerűen nem vihetjük be a munkahelyre, és szétvert arccal, vagy darabokra tört szívvel is kitartóan kell mosolyognunk a vendégre, még akkor is, ha a vendég bunkó, otromba, vagy minősíthetetlen hangnemben beszél velünk. Nem mondhatjuk meg a magunkét, vagy vághatunk pofákat. Az a tapasztalatom, hogy ezt sokan elfelejtik, és sokszor felháborító stílusban beszélnek velünk.

– Mikor érezted úgy először, hogy jó helyen vagy?
Nap, mint nap vannak olyan helyzetek, amikor eszembe jut, miért szeretem ezt csinálni. Hihetetlenül fel tudja dobni a napom egy kedves vendég, egy-egy jó szó, kedves gesztus. Sok törzsvendég gyakorlatilag miattunk jár oda, ahová jár. Szeret bejönni egy kávéra, vagy egy pohár borra, megkérdezni, hogy vagyunk (és meg is hallgatni), elmesélni, mi történt vele, vagy emlékezett rá, hogy a múltkor elkapta, ahogy a kollégámmal arról a bizonyos édességről beszéltünk, amit az ő felesége készít a világon a legjobban, ezért bátorkodott elhozni a receptjét. Ha odafigyelek a vendégeimre, azt hosszú távon meghálálják a kedvességükkel.  [Tovább…]