Bárvezető vagyok egy osztrák hotelben – Szeretem a munkám! #60

beer-203855_1280

Kinga 22 éves, és Ausztriában, Salzburg tartományban egy 5 csillagos hotelben bárvezető. Ahogy írta, nagy szerelme a vendéglátás, kamaszként fagyislányként kezdte, most, a másoddiplomája mellett pedig egy bárban dolgozik. A napi teendők mellett mesél arról, hogy hogyan próbál segíteni a vendégeknek – akár egy randi leszervezésében is -, mire kell odafigyelni, ha frissen facsart gyümölcslevet rendelünk, és hogy milyen az élet Ausztriában.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?
A mi szállodánkban heti 6 napos munkahéten dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy sokszor szombaton és vasárnap is dolgozunk, ilyenkor a legnagyobb a hajtás a legtöbb munkakörrel ellentétben. A műszakom általában délután kezdődik, 2-3 felé szoktam kezdeni. Ellenőrzöm a standot, azaz megnézem, hogy milyen termékből fogyott, ezeket listázom, hogy még mielőtt beindulna az esti hajtás, ne kelljen italok után rohangálni a raktárba. A délután viszonylag nyugis, így van időm felkészülni az estére. A hotelvendégek a vacsora előtt gyakran isznak aperitifet, vagy beszélgetnek egy picit a bárban, ezért még a vendégek érkezése előtt elő kell mindent készítenem a fogadásukra. Friss citromokat, zöldcitromot szeletelek, utántöltöm a kávégépet, kicserélem a mécseseket a bárpulton, tálkákba harapnivalót (sós mogyoró, ropi, olívabogyó) helyezek a pultra és az asztalokra. A vacsora után általában megtelik a bár, ilyenkor nagy a hajtás, mindenkit időben és körültekintően ki kell szolgálni, figyelni kell, hogy melyik italfogyasztás hányas szobához tartozik, hiszen a legtöbben szobaszámlára fogyasztanak. Itt egy kis hibából is hatalmas félreértés keveredhet. Általában éjfél, hajnal 1 felé ürül ki a bár. Ilyenkor átnézem az italkészletet, megírom a másnapi rendelést, hogy miből kell utántölteni és miután tisztán és rendben hagytam ott a bárt, az én felelősségem a hotel bezárása is.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
A pálya betöltéséhez hivatalosan vendéglátós iskolai végzettség kell, de az a véleményem, hogy az alkalmazók főként arra törekednek, hogy megfelelő háttérismerettel és tapasztalattal rendelkező munkatársat találjanak. Nekem személy szerint kommunikációs végzettségem van, de elegendő tapasztalattal rendelkezek ahhoz, hogy a vendéglátásban helyezkedjek el. Persze ehhez sok tanulás, és sok pultban töltött idő szükséges, de azt gondolom, hogy kis tanulással és kellő kitartással könnyen be lehet illeszkedni a szakmába.

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
A vendég nyilván azért megy el egy vendéglátóhelyre, hogy ott „kiszolgálják”. De sokszor elfelejtik azt, hogy az ott dolgozók is emberek. Nekik is lehet rossz napjuk, de ennek ellenére nem mondhatjuk azt, hogy ma nincs kedvem mosolyogni a vendégre, vagy nincs kedvem kiszolgálni. Sokszor ez nehéz helyzeteket szül. Egy kolléganőmet anno a párja rendszeresen bántalmazta. Volt, hogy kék zöld foltokkal az arcán jött be dolgozni. Vagy előfordulhat, hogy egy munkatársunk elveszti egy közeli hozzátartózóját. A munka viszont nem áll meg. A magánéletünket egész egyszerűen nem vihetjük be a munkahelyre, és szétvert arccal, vagy darabokra tört szívvel is kitartóan kell mosolyognunk a vendégre, még akkor is, ha a vendég bunkó, otromba, vagy minősíthetetlen hangnemben beszél velünk. Nem mondhatjuk meg a magunkét, vagy vághatunk pofákat. Az a tapasztalatom, hogy ezt sokan elfelejtik, és sokszor felháborító stílusban beszélnek velünk.

- Mikor érezted úgy először, hogyjó helyen vagy?
Nap, mint nap vannak olyan helyzetek, amikor eszembe jut, miért szeretem ezt csinálni. Hihetetlenül fel tudja dobni a napom egy kedves vendég, egy-egy jó szó, kedves gesztus. Sok törzsvendég gyakorlatilag miattunk jár oda, ahová jár. Szeret bejönni egy kávéra, vagy egy pohár borra, megkérdezni, hogy vagyunk (és meg is hallgatni), elmesélni, mi történt vele, vagy emlékezett rá, hogy a múltkor elkapta, ahogy a kollégámmal arról a bizonyos édességről beszéltünk, amit az ő felesége készít a világon a legjobban, ezért bátorkodott elhozni a receptjét. Ha odafigyelek a vendégeimre, azt hosszú távon meghálálják a kedvességükkel.  [Tovább…]

Fényképész asszisztens vagyok – Szeretem a munkám! #59

IMG_0945 RZsuzsi 24 éves, és fotós asszisztensként dolgozik egy dél-alföldi kisvárosban. Munkája sokrétű, és változatos — az üzlethelyiségben dolgozik, műteremben és helyszínen is fotóz, szabadidejében fejleszti magát, tanul, és Morzsi nevű kiskutyáján gyakorol (ld. csatolt képek :)). Az interjú végén ad pár tippet kezdő fotósoknak is, hogy jobban sikerüljenek az otthoni képek!

- Miből áll pontosan a munkád? 

Főként fotózás és retusálás az, ami kiteszi a munkám nagy részét, és ehhez kapcsolódó tennivalók hatalmas halmaza.  Ha nincs az adott napra valamilyen nagyobb munka, ahová ki kell menni akkor az üzlethelyiségben/műteremben tartózkodom. Ha fotózás van, arra felkészülök, összerakom a műtermet, kicsit ráhangolódok fejben. Fotózásmentes napon többnyire retusálok, az ügyfelekkel foglalkozom, ha véletlenül túl sok szabadidőm lenne, próbálok valami kis marketing-félét kitalálni.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Jelenleg egy OKJ-s képzés van folyamatban ,,Fényképész és fotócikk kereskedő” néven, de Budapesten van lehetőség főiskola keretében tanulni mindezt. Talán a szorgalmasság a legfontosabb, mivel ezt a szakmát nem egyszerű jövedelmezően csinálni, ha nincs az embernek mellé másik állandó fizetést biztosító munkája… meg pici szépérzék, és egy kis technikai érdekeltség.

- Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

Talán az, amit én is hittem jó ideig, hogy a fényképész munkakerülő. Ezt cáfolnám, mivel a munka könnyebb része lefényképezni az adott eseményt, modellt, tárgyat. Utána jön a retusálás, és minden egyes elkészült képet utólag csinosít az ember. Ezt az ügyfél nem is veszi észre csak akkor látná, ha elé lenne rakva a nyers kép, hogy ez a munka ezért tartott ennyi ideig, és ezért annyi, amennyi.

És még talán az árakkal van félreértés, mikor ledöbbenek az érdeklődök, hogy pár képben mi kerül ennyibe. Arról persze nem tudnak, hogy a mi gépeink eladási ára minden egyes expozícióval csökken, és többnyire halvány sejtelmük sincs a felszerelésünk/kiegészítőink áráról sem.

- Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”?

Minden alkalommal amikor szimpatikus, kedves ügyfelem van.

- Minek készültél gyerekkorodban?

Lovas Panziót szerettem volna működtetni, és mellette állatorvos is szerettem volna lenni. Imádom az állatokat. Annyiban teljesült,hogy legalább a kiskutyám jöhet velem dolgozni…

Lelkes ovisok

Az ovis fotózás másnapján ki kellett vinnem a megrendelőlapokat, és az egyik kisgyermek, amikor meglátott, odaszaladt hozzám és megölelt. Érdemes tudni, hogy fotózáskor a legtöbb ovis meg van szeppenve, és nekem minden erőmmel azon kell lennem, hogy mosolyt csaljak az arcukra, és hogy ne féljenek tőlem. Ez elég pozitív megerősítés volt számomra akkor.

- Milyen kihívások vannak a munkádban?

IMG_0914 R WeFőként gyermek és család fotózásra igyekszem szakosodni, ebből fakadóan rengeteg gyerkőc fordul meg nálunk. Mivel a szülő a mosolygós gyermekéről szeretne képet, így próbálok minden eszközt bevetni, hogy sikerüljön vidám képeket készíteni… ez nem mindig egyszerű, és nem is elvárható, hogy vadidegen környezetben, egy idegen embernek, beállítva egy kis ,, színpadra” sok lámpa közt természetes legyen az a mosoly.  Ennek az elérése adja fel a leckét, meg esetleg mikor a gyermek annyira felszabadult, hogy  nem tud egy helyben maradni pár másodpercre sem.

- Hogyan lendülsz túl a mélypontokon, amikor már tele van a hócipőd? Mi segít?

Volt már olyan helyzet mikor úgy éreztem, hogy felhagyok az egésszel, és inkább keresek valami stabil állást alkalmazottként. Ilyenkor végszóra érkezik egy tündéri ügyfél a tündéri csemetéjével, és megint tudom miért is szeretem ezt a szakmát.

- Mit tanácsolsz annak, aki hasonló pályára készül?

A sztereotípiákkal ellentétben itt nem csak kattintgatni kell, sok-sok gyakorlás, tanulás, és nem kevés pénz kell hozzá, hogy fejlődni tudj. Ha hivatásodnak választod a fényképezést, akkor készülj fel, hogy jó ideig nem lesz spórolt pénzed. Ha van egy vázad és egy lencséd, rájössz, hogy kell még egy, ha elkezdesz dolgozni, megint rádöbbensz, hogy egy váz nem elég. A számítógéped legyen alkalmas munkára, a monitorról nem is beszélve. Apró dolognak tűnik, de a kiegészítőkre is egy vagyont kell szentelni, ha olyan témában fotózol, ami igényli a dekorációt.

Érdemes tudni, hogy hétvégével ne számoljon az ember, ha ilyenre adja a fejét — esküvők, keresztelők, rendezvények; ezek mind hétvégén vannak.

És még egy, én ezt tudtam, de mégis nehéz: a kritikát fogadni. Ha megkérsz egy tapasztalt fényképészt, hogy mondjon véleményt a munkádról, és éppen nem tetszik a válasz, mert rengeteg melód benne van a képekben, sőőőt még az anyukád és a legjobb barátod is azt, mondta, hogy szép, az nem jelenti azt, hogy az szakmailag is rendben van. [Tovább…]

Gyerekkönyvtárat vezetek! – Szeretem a munkám #58

library-488690_640

Deva Budapest szívében gyerekkönyvtár vezető – de nem ám csak olvas egész nap. :) Programokat talál ki és vezényel le, rendezi az állományt, és folyamatosan fejleszti magát.

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?

Minden nap információt szolgáltatok, tudást, értéket közvetítek, gyerekprogramokat és csoportfoglalkozásokat szervezek és tartok. Segítek, hogy könyv és olvasó, történet és ember egymásra találjon, hogy ne vesszünk el a média útvesztőiben: egyszóval gyerekkönyvtáros vagyok, együtt lélegzem a könyvekkel. Népszerűsítem az olvasást, a kortárs gyermek és ifjúsági irodalmat, közvetítem a mesék évezredes tudását, segítek tájékozódni az információs társadalom világában, médiaismereti foglalkozások keretében. Számomra ugyanúgy érdekes lehet egy marketing és kultúra kapcsolatát részletező konferencia, mint az, ahol a média és gyerekek viszonyát kutatják, vagy ahol egész nap a népmesékről hallhatunk előadásokat.

Délelőtt az állományt rendezem, feladataim a hiányzó jelzetek pótlása, könyvek visszapakolása, új könyvek rendelése, csoportok fogadása, statisztikák, hivatalos levelek, jelentések stb. megírása. Honlap – facebook oldal karbantartása, kalandos könyvtárbemutatók, „kincskereső” foglalkozások kicsiknek, nagyoknak és tanároknak egyaránt.

Délután rám vár az olvasószolgálat, tájékoztatás, könyvajánló, csoportoknak könyvtárbemutató, gyerekprogramok, kiállítások, megnyitók lebonyolítása.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?

Az ELTE BTK Könyvtártudományi tanszékén könyvtárosként végeztem.  A mai képzés hivatalosan már informatikus-könyvtáros, ami jelzi a számítástechnika előretörését ebben a témában is. A mi munkánk ugyanúgy változik, tehát nagyfokú nyitottságra, rugalmasságra, elhivatottságra van szükség, ugyanakkor szilárd alapokra, mivel a könyvtár egyben értékőrző és értékközvetítő intézmény, közösségi tér.

- Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban?

A könyvtáros egész nap csak olvashat. Sajnos erre jut a legkevesebb idő, ugyanakkor ismernünk kell a friss irodalmi termést, hogy tudjunk segíteni, tájékoztatni. Könyvfesztiválok, konferenciák, kávéházi író olvasó találkozások során még közelebb kerülhetünk ezen ismeretekhez. Imádok olvasni, tehát minden percet kihasználok, utazás közben, várakozásnál, szabadnapon, este, amikor csak lehet.  [Tovább…]

Gyógyszerész vagyok – Szeretem a munkám #57

gyogyszerZsófi 24 éves, és egy pécsi gyógyszertárban gyógyszerészként dolgozik. Elmeséli, mivel telik egy napja, hogyan vezetett az útja a gyógyszerészetig, és hogy a közhiedelemmel ellentétben legfeljebb milyen extra juttatások járnak egy gyógyszerésznek (spoiler: pogácsa). :)

Ha olyan munkád van, ami átlagos, különleges, szokatlan, félreismert, népszerű vagy nem túl kedvelt, de függetlenül ettől te imádod és megtaláltad magad benne, és szívesen elmondanád másoknak is, hogy miért, írj! Részletek a felhívásban.

- Miből áll a munkád?
Gyógyszertári gyógyszerészként beosztástól függően irányítjuk a patika mindennapi életét. Kinyitunk, árut veszünk át, papírmunkával bíbelődünk, kiszolgáljuk a betegeket (fun fact: ezt expediálásnak hívják szakszóval. És ha már itt tartunk, nálunk nincs pult, tára van), magisztrális gyógyszereket készítünk a laborban, rendszerezzük a raktárat, stb. Fontos, hogy mindennek legyen helye, hogy gyorsan és könnyen megtaláljuk, ami kell, a tisztaság pedig elengedhetetlen.

- Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass?
Mivel én a PTE-n tanultam, az Általános Orvostudományi Kar Gyógyszerész szakot kellett elvégeznem (máshol már külön kar). Ez egy osztatlan, öt éves képzés. Mivel sok területen végezhet munkát egy gyógyszerész, az évek során kialakul benne, hogy mivel foglalkozna szívesen. Addig viszont nem árt jóban lenni a kémiával. :)

- Mi a legnagyobb félreértés a munkáddal kapcsolatban?
Első körben az, hogy gyógyszerész csak a gyógyszertárban létezhet. Számtalan területen lehet elhelyezkedni, abszolút különböző munkaköröket betöltve. Lehetünk például toxikológusok egy laborban, minőségbiztosítók egy gyógyszergyárban, felügyelők egy humán vizsgálatokat folytató kórházban, értékesítők, tisztigyógyszerészek, tanárok, kutatók, elhelyezkedhetünk az állami szférában, stb. stb.
A másik leggyakoribb tévedés, hogy ha gyógyszertárban dolgozunk, gyakorlatilag pultosok vagyunk. Ezt nem is szeretném kommentálni, mert csak felhúzom magam. :)
Ja, és hát a legszebb ugye az, hogy mi mind a csúnya gonosz gyógyszergyárak gazdag kisördögei vagyunk, akik csak ki akarják zsákmányolni az embereket.

- Mikor érezted úgy megtaláltad a helyed ebben a szakmában?
Tulajdonképpen az egyetemi jelentkezések előtt fél évvel jöttem rá, hogy létezik ilyen, hogy valaki gyógyszerésznek tanul, előtte mindig vegyész akartam lenni. Soha nem bántam meg, hogy gyógyszerésznek tanultam, az egyik legjobb döntésem volt, és ezt az egyetem alatt végig szilárdan hittem, és hiszem most is.

[Tovább…]

A Gmail forradalmasítja (?) önmagát – itt az Inbox by Gmail

inboxgmail1Meghívós alapon működik, de e-mailen bárki kérhet, és pár napon belül kap is hozzáférést a Gmail új kiegészítőjéhez, az Inboxhoz. Az új felület nem kiváltani készül a hagyományos Gmail fiókot (állítólag – és remélem is, hogy így is lesz), inkább egy intuitív, átláthatóbb szerkezetet ad neki. A héten kaptam meg a meghívómat (simán csak küldtem egy e-mailt a megadott címre: inbox@google.com), és pár napja már használom az új Inboxot. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki melyik funkcióját szereti a legjobban, vagy hogy van-e valamilyen felhasználási ötletetek! Én leírom, hogy én mire jutottam ennyi idő alatt. :)

Az új funkciók

Ebben a videóban megmutogatják, hogy mi mire jó, érdemes megnézni. (A gitár tök olyan az elején, mint a Last Week Tonight főcímdala. Zárójel bezár.)

inboxgmail2

Bundle: az Inbox a bejövő fiókunk leveleit témák szerint kötegeli. Egyben lesznek a hírlevelek, fórumok frissítései, webshopos rendelések levelei, és így tovább. A saját, meglévő címkéidet is kinevezheted Bundle-é, ha beállítod, hogy valamilyen típusú levelekhez automatikusan adja hozzá azt a címkét. Onnantól az a Bundle meg fog jelenni az Inboxban. Azt is be lehet állítani, hogy azonnal, a nap végén, vagy csak bizonyos időközönként kötegeljen az Inbox, addig pedig önálló levelekként szerepel. Szerintem azoknak, akik amúgy is számtalan szűrőt használnak, vagy már felfedezték az Unroll.me-t, ez nem akkora újdonság, de akik megőrülnek attól, hogy minden egy helyre érkezik, és se erejük, se idejük szelektálni, nagy segítség lehet.

Pin: a fontos leveleket meg lehet jelölni a rajzszeg ikonnal, és van olyan opció, hogy csak a pinelt levelek látszódjanak. Ez akkor jó, ha az Inboxot teendőlistaként használod, és néha fontos, hogy csak azt lásd, ami éppen fontos. Én ezt eddig csillagozással oldottam meg úgy, hogy beállítottam, hogy a csillagozott levelek automatikusan az Inbox tetejére kerülnek akkor is, ha már olvasottak. (A Priority/Promotional/Social kategóriákat nem engedélyeztem a Gmailen, a hagyományos elrendezést tartottam meg).

Snooze: az óra ikonra kattintva az adott levelet “pihentethetjük”, azaz megadott időpontig (holnap, jövő hét, valamikor, vagy konkrét időpont a jövőben) kikerül az Inboxból, és újra megkapjuk. Ez gyakorlatilag ugyanazt tudja, mint az eddig kiegészítőként letölthető (& amúgy bővített verzióban fizetős) Boomerang app, de hasznos, hogy be van építve. Azoknak jó, akik szeretik, ha csak az aktuálisan fontos leveleik vannak a bejövő fiókban, és megnyugtatja őket az Inbox Zero látványa.

Reminders: E-mailekkel kapcsolatos emlékeztetőket és egyéb tennivalókat vezethetünk fel az Inboxba, így még produktívabbak lehetünk. Nekem ez totál szükségtelen, inkább használok Trello-t vagy papírt. Majd meglátjuk, hosszú távon mihez lesz kedvem. Azoknak hasznos lehet, akiknek az e-mail fiókjuk az origó, onnan tájékozódnak, hogy mi az aznapi teendőjük, és legalább nem kell sokfelé figyelni.

Ami tetszik:

  • Kivált egy csomó (ingyenes vagy ingyen csak limitált üzemmódban használható) plugint, így akik nem értenek a telepítésükhöz, vagy nem szeretnek ezzel bajlódni, azok nagyon fogják értékelni a Snooze és a Bundle funkciókat.
  • Letisztultabb a felület, nincsenek balra a címkék (ami rossz is, ld. lejjebb), Hangouts, stb. Fókuszált e-mailezéshez szuper.
  • A csatolmányokat piciben betölti, így jobban átlátom, hogy melyik kép melyik levélben van. :)

Amit nem szeretek:

Nehezebb és macerásabb leveleket törölni – két gombnyomásra a Snooze, a Pin vagy a Done opció van, ha effektíve törölni akarom, akkor nincs kuka-ikon, csak egy legördülő menüben. Amúgy a Done (pipa jel) eleve arra hajaz, hogy ez inkább egy teendőlista, mint egy e-mail fiók. Én viszont nagyon szeretek levelet törölni, csak azt őrzöm meg, ami tényleg fontos, és a különböző értesítőket, hírleveleket nem — ne foglalják a tárhelyemet. Így engem egy kicsit bosszant, és hiányzik. Elférne az a szegény kuka ikon a pipa mellett…

Nem látom, hogy hány levelem van az inboxban – de ez lehet, hogy jó is, mert kevésbé frusztrál. :) Viszont mivel szeretem minél lejjebb vinni ezt a számot, és sikerélményem van, ha X összeg alatti (legyen ez mondjuk 20), ez így kimarad.

Bonyodalmas a címkehasználat – egyrészt nem is jelöli a szépen színkódolt címkéimet, másrészt mivel nincs bal oldalt a címkerendszerem, nem is tudom olyan könnyen (drag&droppal) felcímkézni a leveleket, csak a függőleges …-ra kattintva tudom ezt megtenni.

Hogy állunk most?

Én felváltva és másra használom a két felületet. Mobilon, menet közben inkább Inboxozok, itthon, asztali gépen pedig inkább Gmailezek, illetve mindenképpen a Gmail felületén szortírozom & címkézem a leveleket, mert ott könnyebb. :)

Meglátjuk, ez a csoda is hány napig tart, és kinövi-e magát, stagnál (mint a Google+), vagy a Google vadászmezőkön végzi a Buzzal, Wave-vel, és az idejekorán nyugdíjazott Readerrel együtt. Azt mindenesetre díjazom, hogy Guglibarátunk szívesen kísérletezik!

Ti próbáltátok már az új Inboxot? Mire (nem) használjátok?

U.i.: Csak ha már megemlítettem a Readert… annyira szomorú, hogy hiába a Feedly a legjobb alternatíva, egyszerűen nem megyek rá fel annyiszor, mint régen a Readerre. :((