Vidám színű tavaszi lakásdíszek

tavaszidekor

Nagyon szeretem ilyenkor tavasz/húsvét apropóján egy kicsit cicomázni a lakást, és mindig elcsábulok a pasztellszínű, madaras-nyuszis-virágos kiegészítőkre. Összeválogattam néhány kedvencemet a jelenlegi kínálatból, már rájuk nézni is öröm! :) (A korlátra helyezhető kaspó pedig erkélyes vágyálmaim része, még mindig nem lenne hova tenni, de álmodozni, szabad, nem? :) Erkély- és terasz inspirációért ide és ide lehet elzarándokolni, használjátok ki helyettem is, ha van, és reggelizzetek ott a nevemben!)

Inspiráció hétfőre – poszterekkel

thumb

Ha tetszik, és szeretnéd megosztani másokkal, kérlek csak a bejegyzésre mutató linket tedd ki a saját honlapodra! Köszönöm szépen! Kereskedelmi forgalomba nem hozható.
©2015 Farkas Lívia. Minden jog fenntartva!

A többi ingyenesen letölthető anyagomat itt találjátok.

Nagyon szerettétek a múltkori inspiráló poszterszettet (köszönöm a fotókat is!), és Ágnes kérte, hogy legyen a legutóbbi mottóból is poszter, úgyhogy íme még négy verzió, alternatív hétfői inspirációnak. :) A kért Sophia Amoruso idézeten kívül van egy kötelező whathaveyoudonetoday (itt meghallgatható, rögtön az első nóta), egy kis Eleanor Roosevelt, és a személyes kedvencem, egy engedélyposzter. Mert még amikor nagyon szereted magad, akkor is hajlamos vagy elfelejteni ezeket a dolgokat, ha nagy a hajtás… hát még ha éppen nem vagy túl jó passzban. Legalábbis velem ez előfordul. Remélem, segít annak, aki szintén jár így néha. ♥

Jó kis motiváló négyes lett ez így, nekem tetszenek. Tegyétek íróasztal fölé, határidőnapló elejébe, fürdőszobatükörre ragasztva, hűtőre mágnesezve, szekrény belsejébe celluxozva… Szép hétfő estét!

Szómontázs – inspiráció, motiváció, kreatív önkifejezés

montazs00

Új értelmet adni meglévő dolgoknak jó kis elfoglaltság — más szemmel nézünk adott feliratokra, formákra, színekre. Éppen ezért szívesen csinálok időről időre szövegmontázsokat — egy korábbi, magyar nyelvűt itt láthattok. Londonban gyakorlatilag mindent felmarkoltam, ami szép színes volt, így egy csomó ingyenes magazinnal, katalógussal jöttem haza. A legtöbbet nincs értelme egészében megtartani, mert csak egy-egy oldal, fotó tetszett, így aztán készítettem egy jó nagy szómontázst, ami kicsit scrapbook, kicsit motivációs alkotás, meg mindenféle egyszerre. És persze jól is néz ki, úgyhogy dekoráció is. :)

montazs01

Költségeim nem voltak vele, minden hozzávalóm meg volt itthon — sima ragasztóstiftet használtam, és egy egyszerű ollót. Az alap egy régi projektből maradt, 30×30 cm-es kiskacsasárga színű kartonlap volt, mivel tudtam, hogy befedem az egészet, lényegtelen volt a színe. :) Az elején még azt hittem, hogy hagyományos scrapbookos dolgokra, díszekre, betűmatricára is szükségem lesz, úgyhogy azokat is elővettem, de végül nem kellettek. [Tovább…]

Csináld magad! 3 ötlet s.k. faliképekhez

art000

Nálam általában év elején van egy nagy pakolászós-rendezkedős időszak, nem csak azért, mert új év van és mindig tervezek valamit, ahhoz pedig kell a stimuláló, friss környezet, hanem azért is, mert a karácsonyi dekoráció elpakolása után máshogy nézek a lakásra, és hol élvezem a csupaszságot és tovább lomtalanítok, máskor meg úgy érzem, több dekorációra van szükség. :)

Az, hogy mikor mit hova teszek, általában az elalvás előtti utolsó másodpercekben érkezik az agyamba (nem tudom, honnan, de értékelném, ha jobban időzítene, mert így elég stresszes dolog, hogy próbálok rá reggel visszaemlékezni, hogy mi is volt az a szuperjó, ami éjjel eszembe jutott). Vagy zuhanyzás közben, ami megint csak nem praktikus, hiszen ha lenne is tollam és papírom, eláztatnám az egészet. Ilyenkor amúgy általában az a megoldás, hogy fennhangon mondogatom magamban az ötletet, amíg el nem jutok egy papírhoz. Ezek az ötletek is így születtek. :)

A legegyszerűbb dekorációs módszer, ha valami megtetszik, aztán beteszed egy keretbe. Ez a “felnőtt vagyok” verziója a “kiragasztom a falra a posztert”-nek — és tényleg egész más hatása van, mintha csak úgy kitennéd Blu-Tekkel. Miután átbeszéltük, hogy mit akarunk, hova, és mennyit, és méricskéltünk, elindultunk keretvadászatra az IKEÁba. Külön mókás volt, amikor a képkeretek vásárlása közben megszólalt a boltban a tavaly amúgy is agyonhallgatott Coming of Age a Foster the People-től, úgyhogy keretnézegetés közben mi voltunk az a két hülye, aki dudorászta, hogy “feels like, feels like a coming of age“. Na de tényleg, az ember felnőttként kezd mindenféle bigyókat keretben kitűzni a falára. Nem? De. (Nyolc.)

Hogy mit lehet bekeretezni? MINDENT. Na jó: újságból kivágott fotókat, idézeteket, ábrákat, amire a Flow magazin különösen alkalmas, vagy grafikusoktól beszerzett nyomatokat, vagy egyedi feliratokat, amiket te készítesz scrapbook papírból. Mármint én. Ez mindhárom tervben volt. :)

art001

Első napirendi pont: újságból kivett oldalak

4+1 illusztrációt kereteztem be a Flow-ból, a négyes az egyik angol kiadásban szerepelt rovatválasztónak, és Emily rajzolta őket, aki a The Black Apple blogot vezeti. A cicamaszkos kislány a kedvencem, a feliratok: live mindfully, spoil yourself, simplify your life, feel connected. Jó kis mottók lesznek 2015-re (is), úgyhogy a négy lányka már az előszobában van.

art002b

Minden képet itthon lemértem a keretvásárlás előtt, és egy cetlin nálam voltak az adatok. Vásárlásnál arra figyeltem, hogy az nem gond, ha pár milliméterrel kisebb a keret, majd maximum levágom, de túl nagy csak akkor legyen, ha belül a paszpartuba még belefér az ábra. Ezt a négy képet egy kicsit méretre kellett őket vágnom, és alul-felül lett egy pici szürke sáv (a gyári papírral borítottam be), de szerintem nem zavaró.

art002c

A +1 illusztráció a Flow nyári különszámából van, hat pár található rajta (mindenféle kombóban: fiú-lány, fiú-kutya, lány-lány, fiú-fiú), és a szöveg pedig az, hogy “Sitting next to you doing absolutely nothing means absolutely everything to me.” (Vagyis melletted ülni és nem csinálni semmit – ez jelenti nekem a legtöbbet.) Jelenlegi állás szerint a hálószobába megy.  :)

Így csináld!

Keress olyan fotókat, amelyeken nincs reklámfelirat, oldalszám, logó, ár. Fényképeket is nézhetsz, ha például egy ismert emberrel készített interjúhoz tartozó egész oldalas fotó tetszik meg. Azokon néha szoktak idézetek is lenni, az pluszban jól mutathat a bekeretezett képeden. :)

Ha sok képet keretezel egyszerre, a keret hátulján levő fém bigyókat fel-le hajtogatni elég macerás (és nem is túl kellemes, ha beszalad a körmöd alá… brr). Én szemöldökcsipeszt használtam, így nem vagdaltam rongyosra az ujjaimat. :) [Tovább…]

Advent 3 – Színes karácsonyfák

karacsonyhaz01 karacsonyhaz02 karacsonyhaz04

Mi egészen civilizált módon néha elraboljuk egymást. Az úgy néz ki, hogy előre (hetekkel előre!) bejelentjük, hogy tervezünk egy rablást, és megbeszélünk egy időpontot, ami mindkettőnknek jó. Aki rabol, az szervez; aki rablódik, az arra a napra nem tervez semmit. Maga a rablás lehet nagyon rövid és egyszerű is (“elviszlek ebédelni, és nem mondom meg, hová”), vagy akár hosszabb, egész napos. Ez hollywoodi esetben úgy néz ki, hogy “csomagolj három napra, meleg időre való ruhát”, aztán reptér, és csak a kapunál derül ki, hogy hova megyünk. Realistább esetben meg úgy, hogy kézen fogom, metróra ülünk, direkt átülök egy másik székbe egy megállónál, hogy azt higgye, hogy átszállunk a négyes metróra, de mégsem, aztán törheti a fejét, hogy hova megyünk, végül kikötünk az Örsön, és még mindig nem tudja, hogy merre, hiszen “onnan sok busz indul” (a móka fele, hogy fennhangon tippelget, én meg somolygok). Mikor HÉV jegyet veszünk, akkor azért már sejti, hogy a tíz évvel ezelőtti karácsonyi kiruccanásunkat ismételjük Gödöllőre. Az első Budapesten töltött Karácsonyom volt 2004-ben, még nem éltünk együtt, diákbérletünk volt, cuki kis egyetemisták voltunk. A napi program úgy nézett ki, hogy kastély, aztán “balra hátra az a karácsonyos ház”, aztán vacsora egy helyi étteremben. A reprodukálás nagyon jól sikerült, a rablás meg annyira jól, hogy még magamat is sikerült meglepni, pedig én raboltam! :D

karacsonyhaz05 karacsonyhaz06 karacsonyhaz07

Mire kiértünk, öt perce bezárt a kastély pénztára, így arról pont lecsúsztunk, de ilyenkor lehet improvizálni. A “balra hátra” végül tényleg meglett, megtaláltuk a Karácsonyházat, és másfél órán keresztül úúú meg ááá-ztunk a különböző díszekre, és minden csücsköt lefotóztunk. Lila fa, ezüst fa, hófehér fa, kék fa, cukorkaszínű fa, piros-fehér fa… Kisvasút, korcsolyás koszorúk, fotelban kucorodó macska. A norvégminta lett a sztár, több díszt is vásároltunk, amin ez szerepel: Ádám kedvence a világoskék és világoszöld szarvasok, a harangos ajtódísz, és a kötöttpulcsis gombóc, de a puhapocakú baglyot is hazahoztuk, mert csak. :D

Az az étterem, ahol tíz éve voltunk, már bezárt, így a program végeztével a “már mindegy, hol, csak együnk” állapotában kóvályogtunk egy darabig a sötétben, aztán találtunk egy helyet, ahol átmelegedtünk, megvacsoráztunk, beszélgettünk, aztán kimerülve (és fagyosan) hazahéveztünk.

Remélem, találtok egy-két ötletet a karácsonyi képekben! :) Nekem a szárított gyümölcsös “fa” a kedvencem.  [Tovább…]