...




2011. áprilisi bejegyzések

leighton

A nap képe: Leighton Meester

Vera Wang parfümjéhez készült ez a kampányfotó, de leretusáltam a parfümöt meg a feliratot, mert lényegtelen.

Olyan jó ez a ruha, az erkély, a virágcsokor, a hercegnőért érkező bőrkabátos vagánysrác… Imádom ezt a képet.

Talán a friss királyi esküvő emléke teszi, vagy a langyos tavaszi idő (záporral együtt is csodálatos), vagy annak az érzésnek az emléke, hogy a színházban a kevés szoknyások között is egyedül rajtam volt nem fekete ruha  (a vörös szépségemet vettem fel valami ilyesminek megtekerve), és mennyire feldobta a hangulatomat, hogy igenis kiöltöztem, hadd bámuljanak…!

Szóval olyan jó a hétköznapokon is királylánynak lenni. Még herceg se feltétlenül kell hozzá. :)

cipok

Tudományos cipővásárlás

A japánok részletesen magyarázó ábráiról már meséltem, most egy olyat mutatok, ami még akár hasznos is lehet — a lábujjak ívéhez rendeli a cipőformákat. Mondjuk egy próbával azért ki tud derülni, hogy melyik nyom és melyik nem. :)) A cikkben még egy csomó benyilazott cipőábra volt, de azokat nem bírtam értelmezni (sarokmagasság, ívek…). (Kép: Steady, 2011. május)

A típus – csökkenő ujjak: kerek orrú cipő

B típus – nagy mutatóujj:  hegyes cipő

C típus – szögletes ujjak: szögletes cipő

Én egyébként A vagyok, és tényleg a legtöbbször olyasmi cipőket hordok, ami a képen is van (az kényelmes), a hegyeset nem túlságosan kedvelem. :)

A típus és B típus cipőajánlatok: lapos, közepes sarkú, és bokapántos verzióban.

C típus cipőajánlatok, aztán mindhárom típus egymás mellett újra.

kate1

A királyi esküvő

Ebédidőben bekapcsoltuk a tévét, hogy megnézzük Kate – pardon, már Catherine; de miért C-vel és nem K-val?! – és William esküvőjét, és meglepően tetszett. Kimaradtam az őrült készülődésből, sokszor az volt az érzésem, hogy egyesek jobban várják e két kvázi idegen fiatal házasságkötését, mint sokan a sajátjukat. Nagyon nem tetszettek a bögrék, a babák és az egyéb bigyók, mert oké, hogy királyi esküvő, de azért ez már túlzás volt (és persze a szememben az idegenek arcképével díszített szuvenír a lom kategóriába esik).

Mindenesetre az esküvő egy cseppet sem lett giccses – elegáns volt, klasszikus és visszafogottan bájos. Amikor megtudtam, hogy Kate McQueenben fog férjhez menni, valami polgárpukkasztóbb jelent meg a fejemben, mint amilyet végül viselt, de így volt tökéletes. Bejött a fátyol, a tiara, a visszafogott csokor. Jó volt látni, hogy ugyanúgy izgulnak Williammel, mint bármelyik másik párocska, és cukik voltak az összemosolygásaik, félmondataik. Elég gyorsan lezajlott a szertartás, szinte el se kezdődött, már vége volt, de ez így van az esküvőkkel, a miénkkel is így volt, ott a hónapokig, évekig tartó készülődés, aztán maximum fél-egy óra lesz a “végeredmény”. De milyen jó is az. :)

Nagyon-nagyon tetszettek a fák, amiket bevittek az apátságba! Tündérmesei hangulatot kölcsönöztek az eseménynek. És tök jó kalapkölteményeket hordtak a meghívottak. Ezen kívül örömmel hallottam utólag, hogy Kate saját maga csinálta a frizuráját és a sminkjét, pirospontot érdemel, meg is jegyeztem közben, hogy milyen jól néz ki a szemsminkje. Összességében érdekes volt látni a közvetítést, de nem tartom olyan nagy történelmi eseménynek, mint azt egyesek állították — mármint hogy életük végéig emlékezni fognak arra, hol voltak, amikor megtudták, hogy Kate és William eljegyezték egymást.

Ti láttátok a közvetítést? Mit szóltatok hozzá?