Sorozat/Film
Könyvajánló: Yazawa Ai – Nana
2012. máj 13.
A Nana az egyik kedvenc könyvsorozatom, és azért rendhagyó az eddigiekhez képest, mert képregény, méghozzá manga. Ez viszont senkit se tántorítson el, egy nagyon jól megírt (és gyönyörűen illusztrált!) történetről van szó, amit az is értékelhet, aki még se mangát, se képregényt nem olvasott soha.
Yazawa Ai története két, huszonéves fiatal lányról szól, akik vidékről költöznek fel a fővárosba, Tokióba, hogy megvalósítsák az álmukat. Közös lakást bérelnek, szerelmesek lesznek, csalódnak, és próbálnak megélni, felnőni, miközben egyre szorosabb barátság alakul ki köztük, és így tudják átsegíteni egymást a nehézségeken. Rendkívül érzelemgazdag a történet, és annak ellenére, hogy sokszor érzem úgy, hogy nem tudnám értelmesen átadni, miről szól, van egy mélyebb rétege, ami mindig magával szippant, és sokkal több a felületes “az egyik lány mindig szerelmes, a másik lány rockbandát alapít” fedősztorinál.
Eddig 21 kötet jelent meg Japánban, sajnos azonban az írónő súlyosan megbetegedett, és bár már jobban van, a két évvel ezelőtti utolsó hír az, hogy nem tudni, hogy fog-e még valaha írni, és ha egyáltalán igen, akkor mikor. Mivel azonban az eredeti koncepció is az volt, hogy a történetet bármikor fel lehet ütni, ha egy kis Nana-hangulatra vágyunk, teljesen jól működik, hogy igaziból még nincs lezárva a barátnők története. Magyarul 8 kötet kapható (nagyobb könyvesboltokban is!), és készül a 9. – nekem az első hét van meg, imádom őket, nagyon jó a fordítás és igényes a kiadvány. A mangából készült sorozatot az Animax is vetíti néha, ez annyi adalékot ad a történethez, hogy a rockbanda végre hallható számokat produkál (képregényben kicsit nehéz áthozni a hangulatot :))
18-19 éves kor felett (tehát úgy érettségi után, amikor amúgy is van egy életszakasz-váltás) mindenki talál benne azonosulási pontot. Érdemes egy könyvesboltban megkeresni, fellapozni, beleolvasni, hogy bejön-e, aztán mehet is a kosárba. :) Az első kötet a két lány háttértörténetét mutatja be, a másodikban találkoznak először, szóval nem kell meglepődni, ha az elsőben még nincs közös jelenetük. :)
Mozis inspiráció: Musicalfilmek
2012. ápr 19.
Összességében nem rajongok a musical-műfajért, mert sokszor idegesít, hogy ok nélkül dalra fakadnak, de ha jó musicalről van szó, az nagyon betalál. Engem könnyen lehet zenével manipulálni, úgyhogy pont ezért kétféle musical létezik számomra: amit tiszta szívből imádok és agyonhallgatom a számait, és ami tökéletesen hidegen hagy. A kedvenceim azok, amik amellett, hogy elképesztően profik zeneileg és zseniális színészek alakítják a szerepeket, ondanivaló is van bennük. Lehetőleg észre se vegyem a váltást, hogy az előbb még doboltam a lábammal a ritmust, most már szörnyűségesen rondán hüppögök. (Színházban is.) Imádom a bőgős musicaleket, ennél a műfajnál szeretem, sőt, elvárom, hogy kitépjék a szívemet és azon táncoljanak a repríz alatt. Örök kedvencek a Hair (és – szerintem teljesen jogosan – fel vagyok háborodva a Let The Sunshine In diszkóverzióin, én azon a dalon kisírni szoktam a szememet, köszönöm szépen), a Jézus Krisztus Szupersztár és a Kabaré (Maybe This Time… ♥). Minen valószínűség szerint jövő szerdán Momentánék improvizált musicalfilmjén csak a röhögéstől fognak potyogni a könnyeim – már a trailertől leestem a székről. :) Hogy teljes legyen a hangulat, készítettem egy sminkes-kiegészítős inspirációs táblát a kedvenc filmjeimhez.
Nektek melyikek a kedvenc musicaleitek/musicalfilmjeitek? A kedvenc számokról YouTube linkeket szívesen fogadok a hozzászólások között! :)
Mozis inspiráció: Johnny Depp & Vénusz Mellbimbója
2012. feb 10.
Jövő kedden a Momentán Társulat Valentin-nap alkalmából romantikus filmet improvizál, én pedig romantikus filmből inspirálódok, azonban nem a szokásos Katherine Heigl-Jennifer Aniston-Sandra Bullock tengelyről választottam, hanem egy szívemnek sokkal kedvesebb film, a Csokoládé lett a kiszemeltem. Joanne Harris regényéből készült ez a meglepően jó filmfeldolgozás, szerintem remekül elkapták a varázslatos hangulatot, imádom nézni, ahogy Vianne (Juliette Binoche alakítja, zseniálisan) kavargatja a csokit és kitalálja mindenkinek a kedvencét. A zene is isteni, itt megnézhetitek a boltavatós-kakaóbabtörős jelenetet.
A történet szerint Vianne Rocher egyedül neveli kislányát, és böjt idején nyit egy bűnös élvezetekre csábító csokiboltot egy begyöpösödött kisvárosban. A kézzel készített finomságok új dimenziókat nyitnak a város lakóinak életében, és persze végül Vianne is szerelembe esik Roux-val, a vándorral, akit Johnny Depp alakít, hozva a szokásos sármos formáját. :) A Csokoládé tipikusan olyan film, amitől megéhezik az ember lánya… :) Joanne Harris írónő indította el a gasztroregények sorát, és szerencsénkre két szakácskönyvet is kiadott (A francia konyha & A francia piac – mindkettőt kiadta magyarul az Ulpius-ház, aki Joanne regényeit is gondozza), amelyekben szezonális, francia receptek találhatók, közülük sok a regényeiből. A francia konyhában szerepel a Vénusz Mellbimbója nevű bonbonkülönlegesség receptje, amit Vianne a filmben meg is tanít Josephine-nek. Úgy gondoltam, sokkal jobb, ha álmodozás helyett magam is kipróbálom a csokival való munkát, főleg, ha ilyen imádnivalóan pikáns neve van… ;)
Sorozatajánló: Könnyed sorozatok punnyadáshoz
2012. jan 22.
Avagy sorozatszaknyelven: guilty pleasure. Mert vannak a non-plus ultra sorozatok, amik remekül vannak megírva, elgondolkodtatnak, meghökkentenek, a színészi alakítások tökéletesek, a poénok brilliánsak, és minden a helyén van — és vannak azok, amik csak arra jók, hogy tökéletesen enyhítsék a zsibbadt agy tüneteit. Nem gagyi szappanoperák — annál sokkal színvonalasabbak –, de a céljuk pusztán a szórakoztatás. És azt nagyon jól csinálják. Én az alábbi sorozatokat nézem kisebb etapokban – összevárok 3-4 részt, aztán amikor nagyon használhatatlan vagyok, pár nap alatt bepótlom az epizódokat. :)
90210
A 90-es években menő Beverly Hills, 90210 utódsorozata, teljesen hasonló felvetésekkel – kőgazdag gimisek, akik szerelmesek, bajba keverednek, megmenekülnek, irreális dolgokat csinálnak, és közük sincs a való élethez. A sorozat a 4. évadnál tart, a felnőtteket már kiírták, de a fiatal színészek is elviszik a hátukon a sorozatot, egy-két idegesítő kivétel van csak (a flegma szörföscsaj kezd unalmas lenni). Viszont teljesen korrektül van írva, és nem is lehet minden történetszálat ötven méterről előre megjósolni. Pompásan kikapcsol.
Pretty Little Liars
A Sara Shepard regénysorozatáből készült filmsorozatnak most fut a 2. évadja Amerikában – a könyveket hamarosan az Ulpius-ház kiadja itthon is. Félig tinisorozat, félig izgalmas thriller rejtélyekkel, hazugságokkal és a 90210-hoz hasonló irreális baromságokkal, de pont ez benne a gyönyörű. Nagyon szépen van felvéve, a díszlet és a ruhák tökéletesek, a színészek, főleg a fiatalok rendkívül ügyesek, és a történet is izgi. Öt barátnőről szól, akik közül az egyik nem is annyira barátnője, mint inkább piszkálódó vetélytársa a másik négynek – hol segít nekik, hol kiszúr velük, kifecsegi a titkaikat, zsarolja őket. Egyik nyáron eltűnik, és senki se tudja, hogy mi történt vele. A sorozat a négy lányról szól, és az ötödikkel való kapcsolatukról. Nem árulok el többet, ha tíz évvel fiatalabb lennék, úgy fogalmaznék: tök izgi.
Született feleségek
Veterán női rejtélyes sorozat, az idei a nyolcadik és egyben utolsó évadja. Az elején még friss, tökös és kellően szarkasztikus volt, mostanra inkább önmaga paródiája lett. Mary Alice sablonos monológjaitól néha a falnak megyek (“The sky is blue. Bla, bla, bla. … Yes. The sky is blue.”), és kezdenek nagyon túlzóak lenni a történetszálak, de ez már az “annyira rossz, hogy jó” kategória.
Futottak még…
Ők az “annyira rossz, hogy sz*r” kupacba kerültek idővel, nem tudtam velük mit kezdeni, túl gagyik voltak, úgyhogy békésen elváltak útjaink. Az egyik a Gossip Girl, amit négy évad után kaszáltam el, a másik pedig a Pan Am, amit két rész után. Egy-egy mondatot azonban érdemelnek, mert hátha másnak bejönnek. A Gossip Girl egy mondatban: 90210 New Yorkban. A Pan Am egy mondatban: Mad Men repülőn. De ezeknél már banális volt a történet, béna volt az írás, és nem kötött le tovább. Valahol a nézős/nem-nézős kategóriák között van a Glee, ami érdekel is, meg nem is – általában szórakozott netezés közben szoktam “nézni”, félig odafigyelve, a dalokat gyakran áttekerve. Vannak részek, amik nagyon bejönnek, a többség viszont közömbös.
Nektek vannak bevált könnyed, nem világmegváltó sorozataitok?
Sorozatajánló: Downton Abbey
2012. jan 18.
Gyönyörű enteriőrök, a századelő angol bája, titkok, intrika, és egymásnak feszülő társadalmi osztályok jellemzik az ITV Downton Abbey-jét, ami már a 2. évadnál jár. Későn kapcsolódtam a buliba, csak nemrég kezdtük nézni, de nagyon hangulatos és izgalmas sorozat, igényes kikapcsolódást nyújt. Érdekes egy száz évvel ezelőtti világba csöppenni, ahol még újdonság az elektromosság, a női egyenjogúság, megszokott jelenség az öltöztető cseléd és az unatkozó gazdagok. A történet egy gazdag család élete körül forog, akik örököst keresnek a vagyonnak és a birtoknak, lévén csak lányaik vannak – ebbe szövődik bele az alsó szinten nyüzsgő cselédek és alkalmazottak élete. Nagyon kimért, nagyon rideg, nagyon angol ez a világ – pont addig szeretem, amíg tart az epizód, de hosszú távon egyáltalán nem vágyom abba a korba, elég csak belegondolnom, hogy mennyit takaríthatják azt a hodályt. :) Na igen, ez is csak én lehetek, hogy takarítási tippeket lesek el egy sorozattól — kivéve, hogy újságot vasalni tuti nem fogok. Ezen úgy látszik, mindenki fennakadt, mert a Red Nose Day-re készült paródiafilmben is központi elem – itt lehet megnézni az első felét, ez pedig a második. Két epizód után már érthető, és zseniális, hangosan röhögős. Van benne két régi ismerős is, kicsit máshova valók mindketten, de mindkettejüket nagyon bírom… Nem árulom el, hogy kik ők, nézzétek meg a paródiát! De előtte a Downton Abbey-t. :)
Mozis inspiráció: Börtönfilmek
2012. jan 5.
A Momentán Társulat HáziMozijához kötődő inspirációs kihívásom következő témája a börtönfilm, a társulat január 8-án vasárnap ugyanis egy egész estés szabadulós-rácscsörgetős filmet fog improvizálni a színpadon. A korábbi bejegyzéseimet itt olvashatjátok el. Aki még nem tudja, hogy mi ez: magánjáték gyanánt minden hónapban megkeresem a társulat által választott műfajban azt, ami engem inspirál. Hát, ezúttal nem volt könnyű dolgom. :) Mi inspiráló egy börtönfilmben? Hogy nem hagyják magukat ártatlanul elítélni? Vagy összefognak, kiállnak az igazságért, és fellázadnak, megszöknek? Mindez igaz lehet, ám próbáltam valami olyan aspektust találni, ami illik a bloghoz. :) Ez pedig a filmekben a mindenkori börtönegyenruha alatt hordott fehér atlétatrikó, csúnya angol nevén wifebeater. Azonkívül, hogy állati dögösen nézhetünk ki benne, amikor a trikó csupa izzadtság és kosz lesz, miközben fekvenyomunk a börtönudvaron, egy hihetetlenül sokoldalú, változatos ruhadarabról van szó.
Farmerral a legegyértelműbb viselni, a kiegészítők pedig sokat dobhatnak a hangulaton. Elbírja a hangsúlyos ékszereket is, hiszen jó semleges háttérül szolgál akár egy nagy nyakláncnak, vagy brossnak. Kardigánnal vagy inggel, sőt, blézerrel is párosíthatjuk. A cipő lehet magassarkú is, nem csak tornacipő, így máris kész a félig elegáns megjelenés.
És a legjobb, hogy nem csak farmerhoz lehet hordani a kis fehér trikót! Remekül mutat szoknyákhoz, elegánsabb nadrágokhoz is – a nyári hőségben különösen jó szolgálatot tesz! :) A legjobb, hogy télen sem kell mélyre rejteni: póló alá felvéve plusz egy meleg réteget biztosít. A legjobb több fazonban (v-nyak, kerek nyak) beszerezni egyet, és egész évben kihasználhatjuk őket! Szerencsére mivel alap holmiról van szó, a legtöbb fehérneműboltban, ruhaüzletben kapható. Az én kedvenceim a H&M-ből vannak.
Egy kis, de fontos kitérő: muszáj szót ejtenem a melltartóról, hiszen egy ilyen típusú pólónál ez elég kardinális kérdés. A legegyszerűbb természetesen az, ha az ember lányának nem kell hordania, de ez nem minden méretnél kivitelezhető. :) Ez esetben három fontos dologra kell odafigyelni.
Szeretnéd minden nap e-mailen is megkapni az új bejegyzések összefoglalóját?
