Nemrég, amikor egy kávézóban kihozták az ebédemet, én pedig elővettem a telefonomat, hogy lefotózzam, láttam, hogy a mellettem ülő középkorú nő úgy elkezdte forgatni a szemeit, mintha minimum nekiláttam volna paskolni a vénámat, hogy belőjem magam heroinnal szerda délután fél egykor, mert miért ne, ugye. Én már rég végeztem a fotóval, de ő még utána többször oda-oda pillantott, cöccögött, és szavak nélkül is megértettem az „ezek a mai fiatalok” kezdetű örökbecsűt. Iszonyú könnyű elkent és sztereotípiákkal csurig tömött cikkeket írni arról, hogy milyen hülyék a „milleniálok”, meg a „mai gyerekek” (ez egyébként két totál különböző csoport, az átlag milleniál/Y-generációs 30 feletti, több mint tíz éve dolgozik és urambocsá még gyerekei is vannak a pofátlan kis dögnek), hogy folyton csak a telefon, meg nyomkodja, meg fészbúk, szelfi, és hát múltkor is a halálába zuhant valami kis nyomorék egy egzotikus szakadéknál, mert addig tolatott az önarcképért, amíg megcsúszott és leesett. (Abba most ne is menjünk bele, hogy mások halálán röhögni ezerszer cikibb, mint szelfizni.) Szóval jönnek a prédikáló elemzések, ujjrázogatós vélemények, meg a sznob kávézók, amik kiírják, hogy „Nincs wifi, beszélgessetek!” (alatta meg a kommentek arról, hogy „Nagyon igaza van!”, „Mivé lett ez a világ!”, „Az emberiség megérett a pusztulásra!”). Nyilván az asztalszomszédom is ezen a diétán tartja a véleményformálását, azért rémült meg teljesen attól, hogy FÉNYKÉPET. KÉSZÍTEK. AZ. EBÉDEMRŐL. Pedig ha tudná, hogy szelfizni is szoktam, a buszmegállóban is a telefont nyomkodom, amikor egyedül vagyok, és preferálom, ha van wifi a kávézóban... A social media túlkapásaira és kamu híreire nem az a megoldás, hogy akkor nincs internet, mert aki használja, az mind, kivétel nélkül egy barom, és zéró toleranciára van szükség. Az internet valójában egy eszköz (sőtmitöbb, közmű). Az, hogy mi folyik rajta, egyáltalán nem mellékes, és nem kell rögtön abból kiindulni, hogy amikor éppen öt másodpercet lát valaki egy másik ember napjából, akkor az alapján egyértelműen meg tudja állapítani, hogy biztos egy elvetemült pszichopata zombi. Pedig ha kihúzná egy kicsit a fejét a kukából, ahonnan a sztereotipiáit szedte, akkor máris megláthatná, valójában mennyiféle pozitív okból "lóg a telefonján" valaki. Fontos: a cikk nem arról szól, hogy egy baráti társaságban 6 ember némán ül és lesi a telefonját. Szerintem ha egy társaság érdekesebbnek találja a Facebookot a személyes barátainál, ott nem a telefon a ... OLVASD TOVÁBB