Gyerekkorom egyik kedvenc könyvsorozata volt Arthur Ransome kalandos-hajós regényfolyama a Walker gyerekekről és barátaikról a két világháború közötti Angliában. Vagány csapat voltak: sátorban aludtak, konzervből főztek, tejért jártak a farmra, vaktérképeket rajzoltak tele, öblöket neveztek el. Nagyon bírom a szülők lazaságát, ahogy a gyerekek önállóságát kezelik - segítenek csomagolni meg átgondolni, hogy mire lesz szükség, de gyakorlatilag minimális felnőtt felügyelettel küldik ki őket táborozni a "vadonba". Ideális nyári olvasmány volt akkor is és most is - igen, még felnőtt fejjel is élvezem. :) A történetekben szépen keveredik az izgalom és a fantázia -- persze izgalom alatt jórészt nem kell nagy dolgokra gondolni, kivéve a hetedik könyvben, amikor tengerre mennek és valódi veszélybe keverednek, viszont szépen tudják hasznosítani azt a tudást, amit előtte annyi nyáron át gyakoroltak a biztonságos vizeken. Gyerekként irigyeltem a szereplők önállóságát, talpraesettségét, tetszett a szabadság és a kreativitás, ahogy megélik a nyarat, és az a nyitottság, amivel kalandot tudtak teremteni azokból az eszközökből, amik rendelkezésükre álltak. Egy kis füves terület mindenhol van, nem kell kinn éjszakázni a sátorban a játékhoz, de ha még erdőben rohangálni meg patakokon átugrálni is lehet, a maga a tökély. :) Ransome követhetően, izgalmasan ír - van, aki falnak megy a részletes leírásaitól, én még most is szeretem olvasgatni, hogy melyik csomagot hova pakolják a kis hajóban, meg hogy Susan hogy rendezi be a táborhelyet, és miből mit főz a kis csapatnak. :) Tíz éves kortól felfelé nemtől függetlenül bárkit beszippanthat az angol tóvidék világa. Annak idején a Móra kiadó gondozásában öt könyv jelent meg magyarul (Fecskék és Fruskák, Fecske-völgy, Galambposta, Téli szünidő, Nem akartunk tengerre szállni), ezeket egymást érve váltottam ki a könyvtárból és olvastam éjszakákba nyúlóan. Később a Magyar Könyvklub újra kiadta a korábbi öt kötetet (ezeket meg is vettem), és kihozott még kettőt: a Titkos tengert és a Piktek és mártírokat. Most a bejegyzés miatti kutatás kapcsán láttam, hogy újabb két könyv jelent meg azóta magyarul, méghozzá a 3. és az utolsó, 12. kötet fordítása. Ezek a könyvek a kicsit "elszálltabbak" közül valók, mert itt nagyon összemosódik, hogy mi a valóság és mi a gyerekek fantáziája, és sokan arra voksolnak, hogy ezeket a történeteket teljes egészükben a gyerekek találták ki. Ezek mennek a kívánságlistámra. :) Fecskék és ... Olvass tovább