teli torkodból sikítozol, ha a koncerten a külföldi előadó magyarul beszél pár szót, vagy kimondja a városod nevét;
a füledre akasztod a cseresznyét;
ha néha nem harapod a csokit, hanem megvárod, amíg elolvad a szádban;
bizonyos dalokról pontos helyzetek, érzések, illatok jutnak eszedbe, ijesztő részletességgel;
amikor a vágólapra teszel valamit, úgy érzed, hogy nehezebb lett az egered;
ha van egy szisztémád, hogy milyen irányban nyalod a fagyit;
kezdesz olyan helyzeteken bőgni, amilyeneken anno a szüleid (és akkor „jaj, anyu, ne csináld” volt, most meg már érted);
szentségtörésnek tartod a tejbegríz összekeverését, miután megszórtad kakaóval;
a ceruzahegyezés mozdulata és a friss ceruza illata felér egy zen meditációval;
még mindig nem tudod eldönteni, hogy faragó vagy hegyező (mindkettő!!!);
továbbra is 2000-ig tudsz csak számolni: az Oroszlánkirály 6 éves és nem 20, a Die Hard 12 éves film, és nem 26, aki 1990-ben született, az pedig most lesz ötödikes (és nem végzős egyetemista, nem, dehogy);
sós után édes, édes után sós – nem is kérdés;
már rohadtul nem érted, mit ettél a gimis szerelmeden;
megfordul a fejedben, hogy mondják-e még ma ezt a fiatalok, hogy „mit eszik rajta”, és nem a meztelen nős sushi bárokra gondolnak (nyugtassatok meg, hogy nem vagyok öreg :D);
előre várod, hogy megnézd majd tíz év múlva egy gyerekcsapattal valamelyik 90-es évek klasszikust, és nem fogják érteni a betárcsázós internetet, az analóg telefont, meg a walkmant;
eltűnődsz azon, hogy a te dédunokád majd mit fog neked betanítani úgy, ahogy te tanítod most a nagyiéknak a tabletet meg az okostelefont.
Ez a 40 oldalas munkafüzet a 2023-as éved megtervezését segíti: hogy fókuszáltan tekinthesd át az elmúlt évedet, és tudatosan ránézhess, hol tartasz most az életed különböző területein, hogy ennek fényében haladj tovább az évben.
„már rohadtul nem érted, mit ettél a gimis szerelmeden;”
Pont ma láttam róla egy képet és eszméletlen jól néz ki még mindig, persze most már a mai szememmel mondom ezt. Jó irányba haladt a korral :)
A többit tök igaznak érzem, főleg a sírós részt :D
Az én gimis szerelmem is jobb lett a korral. :)) Én már akkor megláttam benne a potenciált! :D
…eső után az úton átkelő csigákat átsegíted a túloldalra :)
…huszonX évesen nem akarsz karácsonyfát díszíteni, mert van annak egy különös varázsa, ha csak másnap reggel látod meg teljes pompájában
A húgommal mindig azt kérdezgetjük, hogy komolyan 1990 után is születtek gyerekek?… A 2000 utániakat pedig már nem is értem, hogy létezhetnek. :D
És bocsánat, de a másik pontról meg az a kép jutott eszembe, ami tegnap jött velem szembe Instagramon és azt kérdezte, hogy egy egytől Sansa Starkig terjedő skálán mennyire bántad meg a gyerekkori szerelmedet?… :P
én azon lepődök mindig meg,hogy 1995-ben született „kisgyermekek” már doloznak!!!! :D
…ha minden gépben lelket érzel, és amikor nem úgy működnek, ahogy szeretnéd, megsimogatod és biztatod őket.
Jaj, ezt más is csinálja? :DD De jó, megnyugodtam! ♥
Csinálja. :)
Én azt szoktam mondani, h. elaludt a kisember – ti. minden gép házában ül valaki, aki elvégzi a munkát :) Volt egy lökött amerikai film, a címére nem emlékszem, arról szólt, hogy két csóka visszakerült a római korba, és „fergeteges” kalandozásaik közben feltalálták az italautomatát: egy fülkébe ültettek egy rabszolgát, aki kiadta a poharat. Valaki esetleg emlékszik?
Bill és Ted esetleg? :)
Én a Men in Blackből bírom a bácsi fejében ülő kis ufókát, néha én is úgy érzem magam, hogy kicsi ufó vagyok, aki kormányozza ezt a testet. :D
Nem, sokkal régebbi, fekete-fehér. Csak nehogy úgy járj, mint Edgar:)
…ha a Török és a tehenek című mesében azt a mondatot, hogy „mi vagyunk a tehenek” – lemélyített, „tehénhangon” adod elő. :D
Ezen felvihogtam. :DD
…ha 33 évesen a 11 éves keresztfiaddal játszol az okostelefonján egy pizzériában és amikor véletlenül te győzöl, ordítva örülsz és nem érted, miért nincs tűzijáték és pezsgődurranás
…ha erre ő csak ennyit nyiszog: „Nem ér! Akkor nem vagyok a keresztfiad! ” :)))
…ha minden reggel induláskor a szívecskés kulcstartóra nézve eszedbe jut, hogy hátha éppen ma üt be a ménkű nagy szerelem az életedbe :) és ha nem, akkor majd biztos következő nap :)
…ha a munkahelyi toalettre menet drukkolsz, hogy ne legyen bent senki és ha így van, elégedetten nyugtázod, hogy „ezt is elintéztem” :)
…ha a kávét, teát édesítővel iszod, mert nyilván így gyorsabban lefogysz, az egyébként elfogyasztott csoki- és sütimennyiségnek nyilván semmi köze a dologhoz.
…ha időről-időre eljátszod a Nicsak, ki beszél-ből azt a részt, amikor az anyuka táncolva nyitja ki a hűtőajtót.
Ja, és még az is teljesen normális, ha amikor egy fürdőszivacs kerül a kezedbe (ami remekül helyettesíthető frissen mosott törölközővel), mindig beleszagolsz, mert kiskorodban a TV maci manója (vagy mije, az a piros szerkós) is ezt tette, és biztos ugyanezt az illatot érezte :))
Ha kiráz a hideg, ha kötött kardigánok kézzel mosására gondolsz….ahogy nyikorog és amilyen béna a fogása….brrrr
1:54-től :)
https://www.youtube.com/watch?v=kq4VLAOQyv0
Pavlovi reflex, már a zenétől elkezdtem ásítozni! :D
…reggel miutan kinyomod a szundit 3-szor meg mindig vissza bujsz egy bogre kaveval a kezedbe a paplanos agyba :)))
…meg mindig remenykedsz a nagy szerelemben :)))
….hiszek az angyalokban es arrol, hogy apukam fentrol figyel :)
…., hogy meg mindig megdobbensz azon, hogy az emberek( kozeliek is) mennyire onzoek tudnak lenni, pedig mar tobbszor tapasztaltad.
…magadban megfogalmazod a mondandod szepen, erthetoen es hosszan de mikor oda kerul a sor, hogy elmondjad akkor ket to mondattal elintezed. :)
….szereted a krizantemokat, en egyenesen imadom oket, pedig sokan halott viragnak nevezzik.
A magamban fogalmazás, aztán megkukulás nagyon igaz! :)
Ez jó:) Én ketchuppal eszem néha a bundikenyeret, a párom is rászoktattam.:) A tejbegríz nem vita tárgya, hol így, hol úgy eszem.:)
Az ér, ha 37 éves fejjel (kimondani is iszonyú, 3 hete lettem annyi, bár szerencsére nem látszik rajtam) a szekrényajtóról leeső kis angyalkámra azt mondom a kedvesemnek, hogy „eejjepült”?:)
A 2000-ig nagyon igaz.. unokatesóm fia most ballagott, érettségizik :-S :) abszolút nem tudom hova tenni ezt időben, könyörgöm, mikor lett ekkora??
a 2000ig számolás annyira igaz… meg aki most érettségizik az egyidős velem!!! persze végülis csak 5 év telt el óta és a 18-23 /19-24 azért belegondolva elég távoli. Népegészségtanból azt tanították az egyetemen (most érettségiztem, ugyebár), hogy 7 évenként van generációváltás, tehát 5 év igenis sok
azt hogy kell érteni, hogy hétévenként van generációváltás?
Ha pl két testvér között 7 évnél nagyobb a korkülönbség, akkor hiába vannak ketten, pszichológiailag egykének számítanak a korkülönbség miatt :) De ez szerintem amúgy teljesen relatív, mert az Y-, Z-, alfa- és a többi generációt meg tudtommal tízéves ciklusokban szokás számolni.
Az X-generációzás meg még kacifántosabb, mert ránk tökre nem igaz az, ami mondjuk Amerikában van. Igaz, hogy a Ratkó-korszak gyerekei és a Baby Boomerek kb. megegyeztek időbeliségben, de nálunk volt egy ’89, és jelentősen más a mentalitása annak, aki mondjuk 86-ban született, kirándult vasfüggönyös erdőben, nem volt banánja meg Barbie-ja, és az, aki mondjuk 92-es. Pedig lehet, hogy ugyanúgy egy generáció tagjai a kinti rendszer szerint. Nem csak a születési évszám fontos, hanem a körülmények is. Olyanok is vannak, akik a 85 után születetteket egy kalap alá veszik mindenkivel, pedig szerintem Magyarországon alapvető különbség van mondjuk egy 87-es, egy 93-as és egy 98-as ember között élettapasztalatban, világlátásban, egyszerűen azért, mert más szituációba, társadalmi rendszerbe születtek bele. :)
Én azon haltam le, amikor a múltkor a rádióban egy magát nagyon okosnak mondó ember azt találta mondani, hogy „a mai harmincasok már beleszülettek az okostelefonok és az internet világába…” Aha, köszönöm, akkor ezek szerint én kapásból kamaszként jöttem ki az anyaméhből… :) 18 évesen volt először saját mobilom, és messze volt még az okostól. Az első okostelefonom 26 éves koromban lett. De beleszülettem, hogyne… Ezek a mai fiatalok! :D
ja, így értem
köszi
…bepánikolsz, amikor egy tesztben sorban ugyanazt a betűt karikázod.
…fürdés után még egy csomó ideig ücsörögsz törölközőben a szobádban, csak mert lusta vagy felöltözni.
…a telefonba azt mondod, hogy „már úton vagyok”, pedig még el sem indultál.
…elmentesz úgy egy fájlt, hogy „vdzepmf”, csak mert nem volt kedved mást kitalálni, és utána csodálkozol, hogy miért nem találod.
Vagy „rögtön indulok”-at mondasz be, amikor tudod, hogy még 10-15-20 percig el fog tartani a készülődés…:)
…és ha a barátnőddel írogatott e-mailek tárgya közül 99% ez: sadlf ja djf aldsfj
a tejbegríz összekeverve az igazi ;)
Hajjaj, két pártra szakadunk! :D Én néha összekeverem, néha meg leeszem a bőrös részét (szerintem az a legjobb, más meg azt utálja!).
összekeverve!
A tejbegrízt mindenhogy megeszem, lekvárral, fahéjjal és kakaóval is, de kakaóval összekeverem. Fahéjjal érdekes módon nem :) És még folyós legyen. Ha megdermed, már nem kell :)
Aha, dermedve nem jó. Nagymamám találmánya volt hogy a megmaradt tejbegrizt másnap felkockázta es bepanírozva kirántotta. Brrrrrrrr.
Fúj!
A dermedés nekem épphogy langyosan jó még csak.
Nálunk ha véletlen marad, és tudjuk, hogy a sorsa úgy is dermedés lesz, és úgy már senki nem akarja majd megenni, akkor – mint a pudingot -, egy vízzel kiöblített csészébe/ tálkába tesszük, és mehet a hűtőbe. Amikor kedvünk szottyan rá, csak kiborítjuk, és lekvárral vagy befőttel esszük. Nagyon finom, olyan, mint egy puding, és egyáltalán nem zavaró a dermedtsége :)
Valaki más is szokta így?
Én pont hogy folyósan nem szeretem, és finom kirántva, porcukorral :) És néha összekeverem, néha nem.
Amit a lekvárról felnőttként tanultam meg, hogy a bundáskenyérre kenve nagyon finom:) Addig el sem tudtam képzelni, amíg a párom ki nem jelentette, hogy ő CSAK lekvárral eszi meg. És tényleg finom:))
A bundáskenyér french toast néven fut Amerikában, ott elsősorban édesen, fahéjas porcukorral eszik. :) Én sósan szeretem, ráolvasztott sajttal, friss paradicsomkarikákkal. :))
Hú, ez a ráolvasztott sajt és paradicsom jól hangzik :-) Én majonézzel szoktam enni, amióta réges-régen egy ismerősünk úgy kérte, ez családi szokás lett :)
Összekeverve jó. És ragasztónak kell hívni.
… imádod Olafot utánozni, és azt mondogatni, hogy ‘Olaf vagyok, és szeretem, ha megölelnek!’ és ‘Most sokkal mesésebb vagyok! Olyan, mintha egy ici-pici egyszarvú volnék!’, persze gesztikulálva mellé.
… a hosszú esőzések utáni első meleg napon lebetegszel.
… onnan jut eszedbe, hogy ma van az egyik szülőd szülinapja, hogy a telefonszolgáltató küld köszöntő smst neked (mert az ő nevén van a számla).
… ha huszonpár év után érzed először azt, hogy végre arrafelé haladtok, hogy normális legyen a kapcsolatotok.
… már négy éve laksz új városban, és mindig lenyűgöz tavasszal a ‘dzsungel’ a környéken (de már nyírják a füvet).
… csak füldugóval vagy hajlandó aludni, ha otthon az egész éjjel mászkálós lakótársad.
… folyton el akarod mindenen bőgni magad.
… az egyik lábujjadon még mindig a februárban felkent lakk maradványai vannak.
… csak a kirándulás kedvéért mész szakmai konferenciára.
… sok év után rájössz, hogy végül is szereted a tejbegrízt, és te is szmájlit rajzolsz lekvárral a tetejére, ahogy régen az anyukád csinálta neked, amikor kicsi voltál.
… utazás közben minden egyes helyre emlékszel, ahol valaha is megálltatok pisilni.
Hú, lekvárral még sosem ettem. Milyen? :)
A pisilős helyek nekem is megvannak, bokrok, fák, minden! :D (Meg Debrecenben a toronyház töve, ugye, Bogca? :D ♥)
Épp a a lekvárról akartam én is írni, szóval igen, normális, ha
…a tejbegrízt éveken át kakaóporral eszed (mert úgy gondolod, nem létezik más opció), aztán valaki, aki lekvárral eszi, elmondja, hogy a kettő együtt nagyon finom, és akkor jön az „ezt én eddig miért nem tudtam?” vagy „én eddig miért nem ettem lekvárral?” – mert hogy tényleg annyira jó!!! Én azóta csak lekvárral eszem. Próbáld ki, Via!
Fahéjjal is próbáljátok ki! :)
Nekem meg pont a kakaó volt az újdonság, olyan 16-17 éves lehettem, amikor az egyik gyöngyösi vendéglány kakaót kért a palacsintához, mi meg csak néztünk nagyokat, hogy úgy is lehet?! Ha a palacsintát nem is, de a tejbegrízet azóta néha én is kakaóval eszem.
És eszembe jutott még egy: nemcsak összekeverni nem szabad, de megenni is csak kívülről belefele, körbe-körbe szabad! :D
Nem tudok nem úgy nézni arra a toronyházra… :DDD
úgy érzed magad, mint egy vén csataló, amikor a nyolcéves gyerekednek véletlenül elejted, hogy gyerekkorodban nem volt autótok, mire ő teljesen ledöbben, erre kórusban soroljátok az apjával, hogy és telefon se, meg internet se, és látod rajta, hogy pont úgy nem érdekli, mint amikor neked jöttek a szüleid azzal, hogy mennyi mindened van, ami nekik nem volt
Erről jut eszembe:
…amikor az 5-6 évesek csókolomot köszönnek, meg „lenéniznek”, sőt amikor a szüleik mondják nekik, hogy „köszönj szépen a néninek”, az első gondolatod az, hogy „tényleg ennyire öreg lennék?” :)
ó, igen – amikor a sörvásárláskor még mindig elkérik a személyimet (holott már vagy 10 évvel túl vagyok a korhatáron), miközben az előző munkahelyemen az aprónép (7 év alattiak) mindig „nénizett”… szürreális érzés volt 24 órán belül mindkettőt megélni :)
Hú, de klasszak!
Akkor én is :)
…ha éjszaka behúzod a lábad a takaró alá, mert különben megeszik a „szörnyek”.
…ha korábbra állítod az ébresztőt, mert reggel tovább akarsz ágyban maradni.
…ha minden kiskutyára reflexből rávágod, hogy „jajj de cukiii!”.
…minden lefekvés előtt kiszámolod, hogy hány órát is fogsz aludni.
…ha szereted a Sponygyabobot még 2 X-en felül is, és néha a nevetését utánzod, Tunyacsáp hangjáról nem is beszélve.
…ha minden egyes érettségi időszakban megpróbálsz visszaemlékezni, hogy te miről írtál anno töri esszét, és lelkesen meséled másoknak, pedig már vagy 1000 éve volt.
Érettségis: teljesen ugyanez, csak irodalomból :))
Ponka, a lábbehúzás totál jogos, igenis ott várnak, hogy leharapják:P
Maximálisa egyetértek. Egy barátnőm egyszer nálam aludt, 40 fok volt kint-bent és megkérdezte, mégis minek kell takaró. Elmondtam a teóriám a lábleharapós szörnyekről, mire reggel úgy ébresztett, hogy „na? megvan még a lábad?” :D
Én fizikailag képtelen vagyok takaró nélkül aludni, a legnagyobb hőségben is egy takaróhuzattal muszáj begubóznom. Hernyó vagyok. :))
Én is képtelen vagyok a melegben is takaró nélkül aludni, általában ez egy lepedő nálam :)
Á, ez annyira jó! A múltkorin is nagyon jól szórakoztam. Mintha egy kicsit magamon nevetnék. :-)
…ha a trolin ülve arra gondolsz, hogy azért nem indul még, mert még több utast vár, ezért számolod hányan szállnak fel, és amikor már sokan vagytok, azt mondod magadban: na, elegen vagyunk, mehetünk!
…és ha megdöbbensz, amikor egy szép napon rájössz, hogy menetrend is van a világon…
Utóbbi akkor fordul elő, ha sokáig élsz olyan helyen, ahol gyakran járnak a buszok/metrók. Én is mindig pislogok, mikor ad hoc kisétálok Szombathelyen a buszmegállóba, és nem értem, mire várunk! :D
meg akkor is ez van, ha a végállomáson szállsz fel:)
a tejbegrízt nem osztom 100%-ban, cserébe a 2000-ig számolás igenigenigen!!!
+ … ha addig az állomásig kéred a buszon a jegyet, ahol felszálltál, mert az van a fejedben, hogy oda vissza is kell majd jutnod :)
…ha olykor otthon a plüssmacidnak meséled el a napod
… ha megriadsz, mikor ráébredsz, hogy a gimis barátaidat már az életed legalább felében ismerted
… ha imádsz a nyári záporban bőrig ázni
tejbegríz-kakaó kérdés: csatlakozom! a külföldiek nagyon cukik, mikor magyarul próbálnak beszélni, a német cserediákok olyan édesen próbálkoztak a Győr szóval =)
és az is normális, ha…
…lehetetlenebbnél lehetetlenebb témákban olvasol fanfictionöket
…sőt, írsz is fanfictionöket
…világmegváltó gondolatokat osztasz meg a barátnőddel, mikor mentek haza a pénteki buliból
…ugyanaz a kedvenc színházi műfajod, mint a nagymamádnak: operett
…érettségi előtti héten még több csokit eszel, hogy jobban működjön majd az agyad =)
…imádod szagolgatni az új könyveket és magazinokat
…füllhallgatóval a füledben sétálva videoklipbe képzeled magad
…órákon át beszélgetsz a legjobb barátoddal a Trónok harcáról és ötleteltek, mi lett volna, ha valaki másként dönt
…szóba kerül a saját ballagásod (ami egy év múlva lesz), azonnal szomorú leszel
…néha, mikor csak egyedül vagy, olyan zenéket hallgatsz, amiket nyilvánosan nem vallanál be
…belenézel abba a mexikói sorozatba, amit több, mint 10 éve néztél a mamáddal délutánonként és nem érted, mit ettetek rajta (én szoktam ezt a kifejezést használni=D)
úú, az új könyvek illatát én is imádom <3
Sok jó van benne.Az utolsó kettőről az jutott eszembe, hogy amikor az unokaöcsém először látott tévémacit, visítva röhögött azon, hogy a maci úgy kapcsolja be a tévét, hogy odamegy hozzá, és megnyom egy gombot, nem a távirányítót böködi. :)
De édes!! :) Tényleg ez is egy fura koncepció már. :))
Ők is annyira aranyosak:
https://www.youtube.com/watch?v=Uk_vV-JRZ6E
https://www.youtube.com/watch?v=XkuirEweZvM
Bár azért én örülnék, ha majd a kölykök azért tudnák, hogy kell kezelni egy VCR-t. Én is értettem a bakelithez gyerekkorom óta, szóval… :)