Az első igazán hűvös őszi héten két "tüzes" programunk is volt, és mivel sok fotót készítettünk, és szeretnék is mesélni, gondoltam, egy külön bejegyzésben mutatok pár szösszenetet arról, hogy milyen is volt a Halloween és a november 5-i máglya/tüzijáték ünnepünk. :) Egyrészt nagyon jó, hogy ilyenkor vannak ezek a közösségi programok, mert az óraátállítás óta este ötkor már sötét van, és a nyári kimozdulós, mászkálós napok után az ember hajlamosabb bekuckózni, de ugye az a szociális életének nem tesz jót. :) (Brightonban állítólag ilyenkor lendül fel a tánciskolák forgalma, és mindenki salsázni jár. :D) A Halloween - bár eredetileg kelta / ír ünnep - Amerikából hat vissza, és az elmúlt pár évben lett hangsúlyosabb Angliában & a Királyság többi részén. Viszont közel sem akkora őrület, mint az Államokban, és megvan annak a lehetősége is, hogy aki nem akarja, kiszálljon a buliból: egyezményes jel a faragott, világító tökfej az ajtók előtt. Ha van ilyened, jönnek a jelmezes gyerkőcök. Ha nincs, békén hagynak. És ezt tiszteletben is tartják. Beszéltünk egy hölggyel, akinek van 2 kutyusa, akik nagyon idegesek lesznek a sok kopogástól, ajtócsengetéstől, ezért egyszer próbált csak Halloweent tartani, azóta nem tesz ki tököt, hogy a kuttyoknak békéje legyen. És nem is zavarja őket senki. Szóval ez egy abszolút pozitív dolog, hogy aki akar, részt vesz, aki nem, azt meg nem piszkálják emiatt. Kis kitérő, de a Halloween itt abszolút megfér a hagyományosabb, "emlékezzünk a halottainkra" ünnepléssel is, ugyanis a Királyságban novemberben van a háborús halottakra emlékezés ünnepe, melynek kapcsán kis pipacs kitűzőket viselnek az emberek, sokan már november elsejétől. És teljesen jól elvan egymás mellett a kettő: október 31-én az egyik, november egytől a másik. Nem szentségtelenít senki semmit sehová, élesen el vannak választva egymástól a funkciók, és nem kell köpködni senkit, pedig a mostani Halloween (csokival, jelmezekkel, zombikkal) ide is Amerikából érkezett. Mégse fújol senki, nem kell "oldalt" választani. Aki akar, csinálja mindkettőt. Aki akar, csak az egyiket, vagy csak a másikat. Nincs felesleges viaskodás meg egymás utálása. Legalább ezen ne legyen. :) Na, szóval Halloween. Igazából nincs nagy körítés: ha kiraksz égő tököt, jönnek a törpék. Amint sötét lett, fél hattól már megjelentek az első apróságok, és egészen fél kilencig jöttek, volt, amikor szinte egymásnak adták a kilincset. Leginkább az ovis, kisiskolás, és kiskamasz korosztály ... Olvass tovább

Egy állítólagos kísértetjárta ház már önmagában izgalmas program, a Preston Manorban ráadásul épp egy érdekes időszakos kiállítás van már tavasz óta, de valahogy nyáron nem mozgatnak meg a kísértetek meg az öreg házak. Ellenben ősszel, amikor kinn süvít a szél, hullanak a levelek, és sokkal hangulatosabb minden! :) Na ezen felbuzdulva mentünk el a részben múzeumként üzemelő, részben pedig lakott házba (a mostani tulajra gondolok, nem a szellemekre :D), az időszakos kiállítás pedig nem más volt, mint Doreen Valiente életművének ünneplése. A hölgy neve ismerős lehet azoknak, akik a nagy ezoterikus könyvcunami közben elcsíptek egy-egy kötetet a modern boszorkányvallásokról, Valiente volt ugyanis annak a bizonyos Gerald Gardnernek a tanítványa, aztán szerzőtársa, aki a mai wiccát megalapította. Mert ugye nyilván ők is Brightonhoz kötődnek. Hova máshova. :) Nekem azért nagyon nosztalgikus a téma, mert ha emlékeztek rá, volt egy olyan sorozat, hogy Bűbájos Boszorkák, ami nem jöhetett volna létre, ha a 90-es években nem fut fel annyira a tiniboszi, meg úgy egyáltalán a modern boszorkányság téma (Sabrina, The Craft, Átkozott boszorkák és a többiek), ÉS mindez nem születhetett volna meg, ha Valiente és Gardner nem állnak neki kiásni régi rituálékat, továbbgondolni a pogány ünnepeket, és ápolni a hagyományokat. Na, de hogy ez hozzám miért is kapcsolódik: 2003-ban én indítottam Magyarország első Bűbájos Boszorkák honlapját (Magyar Charmed Portál - charmed.hu), és tudom, hogy vagytok páran, akik már akkor olvastak. :) Ha nincs ez a filmsorozat, és nincs ez a honlap, akkor az urban:eve sem biztos, hogy lenne, ergo ha Gardner és Valiente nem ügyködnek, akkor ezt most nem biztos, hogy itt és így írnám. PILLANGÓEFFEKTUS. :) Ez aztán egy olyan személyes kötődés, hogy úgy éreztem, muszáj elmennünk, megnézni a kiállítást, és fotóztam is, hogy aki szintén követte a Hármak Erejének kalandjait, az velem együtt ugorhasson a nosztalgiavonat fedélzetére. A vágány mellett kérem vigyázzanak! Ez Gerald Gardner varázskönyve -- Book of Shadows, Árnyak Könyve. A sorozatban is ezt a nevet használták Piper, Prue és Phoebe (később Paige) mágikus kötetére, bár a szinkronban néha Árnyékok Könyve volt. :D ... Olvass tovább