Azt hiszem, a konyha a legintimebb helyiség mindenki életében, valahogy nagyon sokat árul el az ottlakókról a konyha hangulata, a berendezése, hiszen ez a lakás egyik szíve. Rengeteg féle konyha létezik, és mindenkinek más tetszik, ezért most a teraszos & előszobás képgyűjteményekhez képest egy szubjektívebb válogatás következik az inspirációs mappámból, a tovább után pedig egy hosszabb leírás a jelenlegi konyhámról. :)

Egy konyhától azt várom el, hogy inspiráljon a főzésre, az evésre, ezért nálam alapvető, hogy tiszta legyen és rendezett. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a konyhapulton nincs semmi elől a KitchenAidet kivéve, aki már önmagában egy nagy inspiráció, akárhányszor meglátom, és persze a konyha sztárja is, nagyon jól mutat. :) Egyébként semmi nincs elől, még az edényszárítónak is szorítottam helyet a szekrényben, hogy ha minden lecsöpögött, megszáradt, akkor őt is el tudjam zárni. A nyitott polcokat sem szeretem, hiszen annál több a porolnivaló, ezért nincs fűszerpolcom sem, egy polcon tartok néhány szakácskönyvet, a többi a nappaliban van (ld. napfény szekció később), illetve a falon van 3 polc, aminek a felső része üres (lomtalanítás eredménye, még nem találtam ki, mi legyen rajta), a középsőn nagy üvegekben állnak a lisztek (sima, rétes, búzadara) és a cukrok (por, kristály), és a rádió, az alsó polcon pedig a mikró van és az aktuális kenyerünk. A felső szekrénysor tetejére nagyon háklis vagyok, nem tartok ott semmit, így is elég kicsi a tér, nem szeretem, ha mindenféle cuccok “nyomnak” felülről. Ha lesz rendes fotógépem, lefotózom, hogy hogy néz ki minden, a mostani nem képes rendes képeket csinálni beltéren (ismét ld. napfény szekció).

Amikor beköltöztünk, a konyhabútor már be volt építve, és mivel nem is volt pénzünk újra, maradt a mostani. Amit nagyon szeretek benne, hogy jó magas, mivel az előző tulajdonos, aki építtette, egy magasabb hölgy volt (175 centi minimum, nem mértem le, amikor aláírtuk a szerződés :D), így nekem az alsó bordámig ér a pult, és nem kell görnyednem, ha dolgozni akarok rajta – és a 185 centis Ádám is kényelmesebben ügyködik így, bár neki még így is le kell hajolnia egy picit. Amit nagyon nem szeretek benne, az a színe – sötétbarna fa. Egy 6 négyzetméteres ablaktalan helyiségben szerintem nagyon szűkíti a teret, egy vajszínű variációt sokkal jobban el tudnék itt képzelni. És a legnagyobb fájdalmam az ablaktalanság. Hiába van asztal (kinyitható, gyúródeszkás, a nagymamámé volt) és szék (hokedli, szintén a nagyitól), egyszerűen sosem eszünk itt, mert megpusztulok a fénytelenségtől, inkább kiülök a kanapéra reggelizni a napfénybe. Ezzel viszont hosszú távon valamit kezdeni kell, még nem álmodtam meg, hogy mit, de valami leülős evőhelyet szorítanom kell valahol, mert nem leszek hajlandó a jövőbeni gyerekekkel a kanapénál tálcáról enni (sem pedig a számítógépnél!), a konyhában pedig kettőnél többen nem férünk el a helyszűke miatt. Márpedig előbb lesznek gyerekek, mint soktízmillió forintunk nagyobb helyre költözni, szóval az öt éves tervben benne van ennek a kihívásnak a megoldása. :) Tehát egyelőre a konyha a főzés színhelye, a nappali meg az evésé, és ahogy említettem, a szakácskönyvek nagy részét is itt tartom, hiszen itt jön meg a kedvem, hogy leüljek a kanapéra és átlapozzam őket. Ha nagyobb, napfényes konyhám lenne, természetesen oda költöznének, és ott nézegetném őket. :)

Az ablakon kívül tehát jó lenne még egy konyhasziget vagy nagyobb körülülhető asztal, ahova le lehet telepedni, enni, beszélgetni, odaülhet a gyerek a házi feladatával, a kifestőjével, vagy akármijével, és amíg teszek-veszek, addig tudunk értekezni mindenféléről. Talán egyszer ez is sikerül, de nem ebben a lakásban, az biztos.

Ami az anyagokat illeti, a természeteseket preferálom, a nagy, csillogó inoxcsodákat nem szeretem. A hűtőnk, tűzhelyünk fehér, mosogatógép nincs (helyhiány, nem fér sehova, csak ha kiveszem az egyetlen fióksort, de akkor meg a fülem mögötti kispolcon kéne tartanom a lábasokat és az evőeszközöket). Egyébként én szeretek kézzel mosogatni, de megint bárcsak lenne egy ablakom, és nem a felső szekrénysor ajtaját kéne bámulnom mosogatás közben. :) Egyébként az ajtó mögött egy ilyen szekrény képviseli a kamrát is, külön helyiség nincs. 60 centi mély, úgyhogy jó sok minden fér el benne, bár nem szoktam felhalmozni a cuccokat, inkább legyen átlátható és szellős a polcok tartalma. :)

Dekorálni a konyhajtót szoktam (belekalapáltam egy szöget, és szezononként váltakozik rajta a dísz), a hűtőre néha rakok mágneseket, de általában azt szeretem, ha szinte üres, a kicsi polcok tartalmát pedig néha változtatom, egy időben (tél volt) az aktuális kedvenc szépdobozos teákat tettem ki, volt egy műzlis korszak, amikor külön üveges tárolókba öntött műzlik díszelegtek rajta, most régi szakácskönyvek (Horváth Ilona, nagymamám kézzel írott receptes gyűjteményei) vannak ott, de biztos kitalálok még valami mást. :) A konyhaasztal terítőjét is variálom, most épp zöldalmazöld (a kedvenc zölem), csíkos.

Akárhogy is, nagyon szeretem ezt a konyhát, hiszen az albérletek után ez volt az első saját birodalmam, úgyhogy lehetőségeink szerint kihozom belőle a legtöbbet, és majd egyszer lesz egy szuper napfényes, nagy asztalos konyhám is, de addig is szeretni fogok ebben alkotni. :)

Nektek milyen az álomkonyhátok?