“Nem hittem benne, de jelentem, a dolog működik!” avagy Hajni esete a FlyLadyvel

A képen nem Hajni van. :))

Nem szoktam itt írni, de nagyon sok levelet kapok Tőletek a bloggal kapcsolatban – FlyLadyről, nem Flyladyről, csak úgy. Borzasztóan jól esik, és imádom olvasni őket. Mindegyik különleges, mindegyiket megbecsülöm, külön mappában őrizgetem, és bevallom, néha újraolvasom őket. :)

Hajni hétfőn a 15. naphoz tartozó levelet kapta, amiben azt kérdeztem, hogy most, hogy a program felén túl van, milyen változásokat lát. És megírta. Engedélyével megosztom a levelet Veletek is.

Szia-szia,

megelőztél! :-))
Éppen a mai délelőttön gondoltam arra, hogy már a felénél tartok, így írni kellene, hogy eddig milyen ügyesen tudok uralkodni a lakásban lévő káoszon, sőt, lassan már meg is semmisül… :-)

Szóval, most elmesélem, hogy hogyan jutottam el idáig.
Talán egy kicsit más lesz, de ehhez hasonló sztorit már biztosan jópárat hallottál… :-))

Ami adott volt:

- egy lakás, elég nagy és elég könnyen koszolódik, porosodik
– egy munkahely, ami nem mindig 8 óra
– szombatonként iskola, amire házi feladatot is adnak, és elég sok a tanulnivaló is
– egy terasz, a rajta lévő kerti garnitúrával, virágokkal, átjáró állatokkal, stb.

Gondolom, hogy eddig mindenkinek egyforma az eleje…. de én egy kicsit másképpen folytattam…
– mivel nem volt elég időm, ezért kéthetente szombaton jött egy házi segítő, aki porszívózott, felmosott, törölgetett, wc, fürdőszobák, vasalt…. szóval mindent megcsinált, amire nekem nem volt időm…

A lakás gyönyörűszép volt szombat délutántól kb. szerdáig, csütörtökig, után beállt a káosz… tehát jó lett volna, ha ismét jön szombaton, de neki sem volt több ideje, és én sem vagyok milliomos….

Aztán az egyik internetes oldalon olvastam, hogy az egyik kommentelő az FL-módszerrel megoldotta a káosz problémáját.
Az első reakcióm az volt, hogy persze, nem jár dolgozni, kicsi a lakás, stb., de azért kíváncsi voltam nagyon, hogyan is boldogul.
Ezért fogtam magam, végigolvastam a teljes programot, aztán szkeptikus maradtam, mert ugyebár egy mosogató fényesítése és 15 perc a csipogóval, majd eltünteti a káoszt… Nem hittem benne…

De azért bele-beleolvastam a kommentelők beszélgetéseibe és rájöttem, hogy ők is így kezdték, de még mindig nem mertem belevágni…

Aztán elérkezett az augusztus 20-21-i hétvége. Én a teljes 2 napomat takarítással, törölgetéssel, felmosással stb. fontos dolgokkal töltöttem, a ház nem lett teljesen tiszta, én viszont hullaként rogytam össze délután…
Na, ez volt a vége!
Feliratkozás, motivációs levelek és jelentem, hogy a dolog működik!!!!!!!!!!!!

Lehet, hogy az is belejátszott, hogy egy-két lakásrészletnél nem a legaljáról kellett kezdeni, hiszen valamelyest tiszta volt, de akkor is egyszerű, átlátható és megmaradó rend alakult ki!!!!!!!

Soha nem gondoltam volna, hogy 15 perc alatt ennyi mindent meg lehet csinálni! Olyan röpke kis gondolatnak tűnik, aztán végeláthatatlan időtenger lesz belőle…
Az már csak hab a tortán, hogy zuhanytisztításra bőven elég ez a 15 perc!

Sőt, azt is észrevettem, hogy a mosógép sem reklamál, ha csütörtök délután indul el, nem pedig szombaton egész nap forog…

Nagyon-nagyon köszönöm, hogy megírtad ezt a programot, hogy életben tartod, és talán azért érdemelsz a legnagyobb köszönetet, hogy mellettem még nagyon-nagyon sok nőnek visszaadtad a hitét, hogy érdemes ezzel foglalkozni, mert megéri.
Folytatom tovább a programot, csinálom, mert még maradtak a lakásban fekete lyukak, de bízom benne, hogy előbb-utóbb mind eltűnik majd!

Sok-sok kitartást kívánok, majd a program végén jelentkezem!

Szeretettel ölel:
Hajni

És mivel már többen kértétek, hogy legyen egy hely, ahova a FlyLadys sikertörténeteiket írhatják az emberek, íme, legyen ez az. A hozzászólások között várom a Ti sikersztoritokat! Hátha valakinek ez adja meg az utolsó lökést. :)

(Mielőtt a torkomnak ugranának egyesek, akármennyire is evidensnek tűnik, a biztonság kedvéért leírom: egyáltalán nem elvárásom minden olvasómtól, hogy FlyLadyzzen, sőt, senkitől nem az. Ha nem akarod, ne csináld. Még csak tetszenie se kell, tartsd nyugodtan badarságnak az egészet, megvan hozzá a jogod. :) Mi csak szeretnénk békében takarítani. :))

Opt In Image
30 napos rutinkiépítő tréning
Kis lépések a nagy változás felé

Nagyon szeretnék ott lenni mindenkinél és személyesen válaszolni, noszogatni, szurkolni rendrakás, takarítás, szortírozás, időbeosztás, zónázás közben. Amíg a klónozógépre várunk, e-mailben tudok segíteni neked, ami majdnem olyan jó, mintha élőben ott lennék! 30 nap alatt segítek kiépíteni neked egy olyan rendszert, ami számodra logikus, és a te napjaidnak ad keretet.

Kiváncsi vagy, hogyan?

Iratkozz fel az Urban:Eve ingyenes Motivációs Hírlevelére!

Mi fog történni? A feliratkozást követő első hétfőtől 1 hónapon keresztül minden reggel kapni fogsz egy e-mailt az adott naphoz tartozó bejegyzés linkjével és egy kis szurkolással, kiegészítő anyagokkal, hogy könnyebben menjen a rutinkiépítés. Az e-mailes tréning nagy segítség lehet kezdőknek (vagy újrakezdőknek) a program elsajátításában. A listáról bármikor leiratkozhatsz, ha nem szeretnél több levelet kapni.


Hozzászólások

    • írta:

      Igen, nagyon sok bejegyzés született más blogokon és fórumokon, ahol nem túl kedves szavakkal illettek engem és azokat, akik annyira “hülyék, hogy meg kell mondani nekik, hogy takarítsanak”. :)) Velem általában az a kifogás, hogy fiatal vagyok és nincs gyerekem, így nem tudhatom. Csak ezt úgy fogalmazzák meg, hogy azt nem nyomnám a névjegykártyámra. :))

      • torp írta:

        Emiatt muszáj volt regelnem ;) Aki fiatal és gyerektelen, annál abból indulnak ki, hogy vagy mocsok van vagy anyuci takarít. Amúgy az ember élete kérdésekben kedves rokonok, ismerösök által: “Van már kisbarátod az óvodában?”, “Hogy megy az iskola?”, “Mi a helyzet a továbbtanulással?”, “Van már barátod?”, “Mikor mész férjhez?”, “Mikor szülsz gyereket?”, “Mikor jön a kistesó?”, “Na és nektek mikor lesz végre unokátok?” – szintén fiatal, kétszemélyes háztartást vezetö, gyermektelen.

      • írta:

        :)) Aztán lehet folytatni: “És az unokádnak van már kisbarátja az óvodában?” “Na hogy megy az iskola a kisunokádnak?” … “A te unokád férjhez ment már?!”

  1. loria írta:

    Szia Via,

    régen írtam már, de folyamatosan követem a blogot, és akkor ezúttal szívből gratulálok a Goldenbloghoz is! Olyan jó, hogy mások is felfedeztek Téged és elismernek! Én már ezer éve követlek, még a nagy felfedezések előtt találtalak meg magamnak, és rengeteget tanultam Tőled, kicsit anyám helyett anyám lettél, de komolyan :) És éppen ez ebben a bámulatos, de ezt hiszem, pont ezt írtam le egyszer régen is, hogy ilyen fiatalon ekkora tapasztalatot tudtál felhalmozni és ilyen fokú rendszerességgel és összeszedettséggeltudsz működni és még át is tudod adni nekünk, egy hatalmas adag lelkesedéssel együtt! Hogy jön ide, hogy van-e gyereked? Ezt nem is értem… Na szóval csak így tovább, és hála és köszönet minden eddigiért!

  2. Hazsart írta:

    Nos, akinek nem tetszik, az ne olvassa a blogot, nemde? Elmondanám, hogy a rendszer -nálunk családilag testre szabva – MŰKÖDIK, pedig egy férj, két gyerek, két kutya, egy macska, 110 m2 lakás plusz egy óriási kert van a “gondjaimra bízva” (és sajnos nincs bejárónőm, se nagyszülő a szomszédban). De a negyedóráimmal meg a hotspotok felszámolásaival már a mamámat is megfertőztem :-) Úgyhogy köszönjük Viának a lehetőséget.

      • Hazsart írta:

        Improvizálunk :-) pl. egyórás gyorstakarításba bevonom a férjet és a nagyobbik gyerkőcöt is, vagy az autótakarításnál van egy – koszosabbik – szolgálati gépjármű is, abban is segítenek, stb., így jobban vigyáznak rá :-)

  3. shajni írta:

    Sziasztok,
    Hajni vagyok!

    Nagyon köszönöm, hogy kiraktad a sikersztorimat!

    Igen nyugodtan lehet szájakat húzgálni, én akkor is sikerszorinak értékelem!

    Senki nem kényszerített, hogy elkezdjem, senki nem kényszerít arra sem, hogy folytassam, de egyszerűen működik!
    Valószínűleg én is azok az emberek közé tartozom, akiknek meg kell mondani, hogy mikor mit kell csinálni, de Istenem, ez is én vagyok!

    Van egy-két dolog, amit másként csinálok, mint a programban, de mivel nem tartom számomra kötelező elemnek, ezért nem is indulok a Dunába, ha egy-két nap felcserélődik… :-)
    Végül is teljesen mindegy, hogy melyik nap csinálom meg, miután senki más nem csinálja meg helyettem!

    Nálam is voltak olyan hozzászólások, hogy ezek után esetleg doktorátust szeretnék szerezni FL-programozásból, de nem nagyon érdekel a dolog.

    Kipróbáltam a saját verziómat, nem jött be!
    Én úgy gondolom, hogy nem szégyen másoktól segítséget kérni!

    Via,

    kitartást, sok-sok erőt kívánok Neked, de ne félj, mert itt vagyunk, már egyre többen melletted!

    ölel,
    Hajni

    Ui: nagyon tetszett a díjátadón a ruhád, nagyon csini voltál!
    H.

    • írta:

      Köszönöm itt is, Hajni. :)

      Egyébként nem aggódom, ezek a negatív visszajelzések inkább viccesek, mint bántóak. Nem veszem magamra. Voltak sokan, akik tök civilizáltan meg tudták mondani, hogy nekik már van módszerük a háztartásra, és működik, és kész, vagy éppenséggel nem akarja kipróbálni a FlyLadyt, de nem minősített sem engem, sem a programot, sem azokat, akik használják. Ez teljesen rendben van. Csak a fikázást nem szeretem. :)

  4. Leda írta:

    Szia Via!

    Én nem olyan rég találtam rád, ergo a programot se régóta csinálom (ez a 2. hónapom), de máris sokkal másabb a lakás.
    A felosztás: 1 férj, 1 kicsi gyerek és egy jó nagy galériás lakás.

    Amikor elolvastam a FlyLady-s programot, azonnal tudtam, h ezt nekem találták ki. És tényleg, szinte öröm a takarítás, és bár becsúszik 1-1 “rohadt fáradt vagyok, nincs kedvem mosogatót suvickolni” eset, de összességében nagyon jól működik a saját, testre szabott FL-m :)

    Jah, és gyerekkel is simán megy az ügy…sőt! Az én közel 2 évesem még lelkesen “segédkezik” is :)

    További sok sikert a bloghoz és szívből gratulálok a Goldenblogos eredményedhez.

    Szeretettel: Leda

  5. írta:

    Én mikor felfedeztelek, nem sokkal később megtaláltam itt a FL- programot is, és nekem is nagyon tetszik, de egyelőre nem hasznosítottam, mert én még a “gyerek” vagyok a háznál, nem a saját lakásomban lakom hanem a szüleimnél, és anyukámat úgyse tudnám rávenni :DDD így egyelőre, maradtam a saját kis lakás rend-besegítős módszeremnél, de én esküszöm már alig várom, hogy legyen egy kis saját kuckóm és követhessem a programot :))) lehet másoknak ez fura, de akkor ők ne csinálják. Nem is értem, hogy emiatt miért kell nekik nyomdafestéket nem tűrő dolgokat írogatni rólad :( és Hajni története szerintem is siker történet :)) sok sikert neki továbbra is!

  6. kissbeaa írta:

    szia via,
    rovid leszek mert telefonrol irok.. de muszaj elmondjam h nekem is TOKELETESEN mukodik a program. hirlevelre en is jelentkeztem a 10. napnal jarok. ugy a 6. napnal lebetegedtem azota is itthon vergodok az agyban, kohoges miegymas. De volt erom felkelni megcsinalni, elvezettel.. ultem itthon, kohogtem (dolgoztam kozben -majd egyszer errol is meselek , h milyen jol haladok vele miota FL van).
    mikor telefonalt anyukam h nagyit most viszi be a mento, agyverzessel…. igen. ez ma tortent. borzaszto, rettenet stb. es akkor itt jon a DE :) launchpad mar kikeszitve , en rendbe szedve, megfesulkodve, ruha kikeszitve mar 2 napja hatha jobban leszek es ki tudok majd menni a lakasbol, s mikor mondja anyum h mi tortent az elso dolog ami atfutott az agyamon h 3 masodperc mulva tudok indulni… nem kell kapkodni.. van mit felvenni, megvan a lakas meg kocsikulcs, taska, penztarca benne. anyu kerdi mikor indulsz, mondom most!
    igy is volt. nem voltam egy pillanatig se erre felkeszulve es nem is kivanom senkinek azt amin ma atmentunk, de ugy erzem meg kellett ezt osztanom veletek.
    (nagyimmal meg nem tudni mi lesz, varunk)
    szoval megegyszer KOSZI hogy vagy nekunk!
    Udv, Bea.

    • írta:

      Nagyinak szurkszurkszurk, csuriban minden ujjam!! ♥♥♥

      Egyébként pont az ILYEN helyzetekben jó, de ezt is már sok helyen mondtam. Adja Isten, hogy ne legyen vészhelyzet, de amikor vészhelyzet van, akkor bőven lesz elég gondunk, ne csináljunk magunknak még több stresszt, ha nem muszáj…

      Gondolok Rátok!!

  7. betti80 írta:

    Sziasztok

    Két kisgyerek, nagy ház kerttel és működik a dolog:)
    Az én módszerem mostanában az, hogy amikor benézek hozzád és elolvasom a napi újdonságot, akkor hozzáolvasok egy takarítós részt is és rögtön meg is csinálom itthon.
    Via, kitalálhatnál egy szót a “villámbankupitcsináló” gyerekre:) valami hotkid félét!?

  8. belleballina írta:

    Szia Via, szia Mindenki :-)

    én is csak jót tudok zengeni :-),
    Nálam borzasztó káoszos volt minden, s totál szétszórt nöszemély voltam (na jó, vagyok még mindig) de valahogy rendebb lett nálam. S ha elmegyek otthonról rend van, hazajövök rend van, mndig elérem a buszt :-) nem kapkodom, mindent megtalálok :-)
    Anyukámnak nincs számítógépe, neki kinyomtattam (a összes “hozzávalókkal” együtt) , s bár Ö igencsak pedáns Anyuka vot eddig is, nagyon sok könnyítést talált benne, tetszik neki a program, s alkalmazza is kerttöl padlásig.
    Szóval köszönjük, s így tovább Via .
    üdv.H.

  9. maris írta:

    Via, én szeretem a blogodat, és tök szimpi a FlyLady program, de én nem bírom csinálni, mert még ehhez is szervezetlen és rendetlen és lusta vagyok, és kétszer is elkezdtem, de nem megy.
    Nekem inkább az a motiváció, ha vendégeket hívok, és OLYANKOR takarítok, máskor meg nem nagyon :-) Ezért gyakran hívok vendégeket.

    Én esküszöm, kipróbáltam, hogy tényleg rutinná válik-e az, amit 30 napon keresztül csinálunk: nem vált. A harmincegyedik naptól nem csináltam, mert csak 30-ig “kellett”.

    Ennek ellenére egy csomó praktikus apróságot átvettem a programból, és ezeket alkalmazom is. (Egyébként is mekkora jó szöveg az, hogy nem kell napi 15 percnél többet foglalkozni a háztartással :-D Nem is foglalkozom :-D ) Kivéve a főzést, ami a legleglegnagyobb szerelmem.

    Na hát, szóval én borzalmasan rendetlen vagyok, még a FlyLadynek se sikerült rendre szoktatni, egyáltalán nem vagyok erre büszke, de ez van, és kész, megtanultam együtt élni magammal – bezzeg ha egyszer lesz gyerekem, akkor meglátom majd jól ;-) – addig is nap mint nap jövök olvasni és hozzászólni, hadd legyek én a kivétel, aki erősíti a szabályt!

  10. írta:

    Drága Via! Már láttam én korábban is a FL-t, de nem akaródzott kipróbálni. Nagyon szkeptikus voltam mondván: ugyan már, ez blődség! De egy hete ismét elém jött, és már teljesen másképp álltam az egészhez. Ehhez persze hozzátartozik, hogy káosz volt a lakásban, és nem értem a végére. Meg nem is akart rend maradni ott, ahol éppen végeztem. El voltam keseredve, és csak azon rimánkodtam, ne legyen váratlan látogatónk, mert akkor végem lesz. A pohár betelt, és már kapva kaptam az alkalmon, hogy elkezdjem a FL-t. Van egy 9 éves gyerkőcöm, akit egyedül nevelek, van egy tengerimalacunk, és egy ház nagy kerttel. Bár “hivatalosan” csak hétfőn fogom elkezdeni a programot, de már pár kisebb dolgot bevezetem: Többek között a mosogatófényesítést, a fürdőszobai mosdó rendben tartását (kötöttem Barka-féle mosirongyot, az van a fürdőben és a konyhában is, azzal cseppmentesítek, és még szépek is ezek a törlők). A mosogatófényesítés óta a konyha is rendben van – számomra meglepő módon, már vasárnap óta. Pedig használjuk, és mégis. Ugyanez van a fürdővel is, és a nappali is elfogadható. Ilyen már rég nem volt – inkább nem részletezem mióta. A FL-ben az a jó, hogy kedvet csinál a takarításhoz, és nem unalmas problémát látok minden egyes tevékenységben, hanem már alig várom, hogy örömmel tegyem. Fantasztikusan nagy sikerélményem van, és ez meghatározza az egész napomat, illetve a fiamét is.
    Nagyon motiválnak az írásaid. Köszi, hogy megosztottad velünk a FL-t. :))))))

  11. linna írta:

    Képzeld, Via, nekem valahogy sikerült pár éve kialakítanom egy olyasmi rendszert, mint a Fly Lady. Nem ennyire tudatos, de a sokszor kicsit elve abszolút működik (egyedül a ruhámat nem tudom kikészíteni előző nap, egyszerűen nincs ihletem este..)
    Úgy nőttem fel – ketten voltunk anyuval -, hogy kb. havonta egyszer takarítottunk, de akkor az egész lakást, és elment rá a kétnapos hétvége. Mindig azt mondta anyu, hogy “na, ugorjunk neki”. Hát én el nem tudom mondani, mennyire utáltam nekiugrani.. :-) Aztán összeköltöztem egy barátnőmmel, aki a másik véglet volt – egy porszemet nem bírt elviselni a padlón. Megosztottuk, melyik héten ki felel a lakásért, és bizony össze kellett magam kapni, mert ha otthagytam a mosatlant, ő szó nélkül elmosta, én meg égtem, mint a rongy.. :-) Szóval neki köszönhetem, hogy rájöttem, nem csak nekiugrani lehet, és közben gyűlölni az egészet. Esküszöm, most már szinte szeretek takarítani, teljesen kikapcsol :-)
    VIszont akinek nem volt ilyen lakótársa, annak nincs jobb, mint a Fly Lady!

  12. írta:

    Szia:) A trollok megjelenése is a siker egyik oldala :)

    Már egy ideje érik, most végre írtam a blogomon a rendrakósdimról: nekem túl kötött a FL, elég ritka, hogy egy héten belül ne utaznánk, vagy hogy fix beosztása lenne egy hetemnek, mindig minden változik. Másrészt ismerem annyira magamat, hogy még a kezemet se tudtam megtanulni kötelezően bekenni minden nap… :)
    De amikor megjött a kezdőlökés, hogy változtatni fogok a lakáson, akkor sok ötletet adtál és tudtam alkalmazni őket a saját kis életünkben.
    Most már ötödik napja beteg vagyok, fekszem, de nem lett újra romhalmaz a kégli, “ikeás”rend itt úgysem volt-lesz soha, de tűrhető állapotok vannak.

    Összességében respect azért amit csinálsz, aki meg korról, családi állapotról és nem teljesítményről véleményez, az minősíti is magát. (:P mit tudhat már annyi idősen vagy annyi gyerek mellől már…, ha még mindig trollkodik :D ; ) )

    (a karácsonyi ajándékötleteim ez alatt az öt nap alatt mind meglettek, 60%-ban innen. köszi! :))

  13. írta:

    Én is a rendetlen és lusta típushoz tartozom. Mindig akkor raktam rendet kapkodva, amikor bejelentkeztek a vendégek. :) Maris nem te is ikrek vagy véletlenül? :) Nekem volt olyan is, hogy megkérdeztem néha „rendtartó barátaimat” hogy te ezt hogy csinálod?? …mert nekem nem megy…:) Kézzel fogható választ soha nem kaptam. Aztán összeköltöztem egy olyan csajszival, mint amilyen „linna” lakótársa is volt. Ő minden nap munka után hazajött és valamit takarított, valahol rendet rakott. A közös helyiségek mindig csillogtak-villogtak. Mindig elpakoltam én is, akkor is, amikor már nem volt erőm, mert nem akartam beégni. :D Az én szobámban persze volt, hogy elhatalmasodott a káosz, de a közös helyiségekre mindig nagyon odafigyeltem. :) Aztán ő elköltözött kb. 2 hónapja. Rendesen pánikba estem, hogy hogyan fogom ezt most én egyedül tovább csinálni??!! … és ekkor találtam rá az oldalara a Golden Blog-on keresztül. Amikor végigolvastam a programot, azt éreztem, hogy ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, hát ez az!!!!! Mint amikor összeáll a nagy kép! :) Tulajdonképpen ezt csinálta a lakótársam is, meg sokan ezt csinálják, maguktól, de nekem ezt miért nem mondta el eddig senki??? :) Annyira komoly, hogy a lakótársam minden este kifényesítette a mosdót magától :), én meg néha utánoztam, de ez akkor még nem volt tudatos, és akkor még nem esett le, hogy ez „kell” a rendhez. Te pedig elmagyaráztad nekem, hogy pont ez kell :) Olyan egyszerű, hogy ezért nem jössz rá (máraki:)), mint amikor a suliban kaptál egy rettentő egyszerű feladatot, és azért nem tudtad megoldani, mert te valami bonyolult megoldáson törted a fejedet. :D Olyannak érzem ezt a programot, mint egy trükk, hogy hogyan is tedd könnyebbé az életedet. Én imádom az ilyen trükköket az élet minden területén, és próbálok minél többet „begyűjteni” ezekből. Szóval Via köszönöm, hogy megmutattad nekem a „rendtartás trükkjét”!:D Írj még nagyon sokat!!!

  14. írta:

    Via, én kérdezni szeretnék, ha már Flylady: a zónázás során tulajdonképpen a 15 perces takarítást végzed a különböző zónákban egy-egy hétig? Vagy 15 percig takarítasz valahol és még 15-öt a zónában? Ilyenkor is van hétfői lakáskényeztetés, vagy ezt is a zónázás váltja fel?

    Lehet, nem olvastam el elég alaposan a programot, ez esetben elnézést a figyelmetlenségért! :)

    Sose értettem azokat, akik olyan dologért hőbörögnek, ami nem kötelező. Boltba menni kötelező, azt lehet utálni, de egy blogot ki lehet törölni a könyvjelzők mappából/google readerből, és le van tudva a gond. Saját jószántából ki az a hülye, aki olyanokat olvas, amik idegesítik???

  15. Anna írta:

    Na, akkor akik téged szidnak, Via, azok engem is, mert nagyot lendítettél a háztartásomon. Pedig nekem gyerekem is van, dolgozom is mellette, és a férjem is felér egy második gyerekkel a rend szempontjából (szóval: két gyereket egyedül nevelő dolgozó nőnek felel meg a helyzet, ha úgy vesszük ;))
    De tudod mit? És ha nem tanultam meg fiatalon, akkor mi van? Egy csomó olyan dolgot viszont csináltam, amire nem lett volna időm, ha akkor háztartást vezetek ezerrel, és nem bántam meg, hogy nem hagytam ki azokat a bulikat, beszélgetéseket, könyveket, utazásokat, stb. Ha újrakezdhetném, valószínűleg ugyanúgy csinálnám.
    És még egy titok: már a FL előtt is az volt a helyzet, hogy mióta gyerekem van, rendszeresebb a házimunka és tisztább a lakás, mint gyerek nélkül volt, szóval a gyerek nem lehet kifogás (inkább motiváció, mégsem mindegy, miben csúszik-mászik…)

  16. írta:

    Nálam is abszolút a pro és kontra érvényesül, a rendetlen vs rendrevágyó). A heteimnek abszolút nincs fix beosztása, van, amikor hazaesni is alig van időm, van, amikor már-már unatkozhatnék, éppen ezért a FlyLady nálam abszolút nem működne. Meg egyébként sem tudom magam rávenni, hogy valamit, amit senki nem lát, rendszeresen csináljak. (Tudom, ciki) De magamért, ha itthon vagyok, rendbe szoktam tenni a lakást. Rendetlenség akkor van, amikor az itthon, nem alvással töltött óráim erősen limitáltak, tehát például reggel felkelés után van egy órám, este lefekvés előtt pedig másfél. Ilyenkor az ember nem kezd el takarítani, mert este 10-11-kor nem ez a leghőbb vágya (oké, nekem nem ez :) ), reggel pedig kell az idő arra, hogy átgondoljam a menetrendet, bepakoljam a hűtőből, ha pl. szendvicset készítettem, meg indulókész állapotba kerüljek, Ruhát kikészíteni nem tudok, mert az nálam egyszerre időjárás és hangulatfüggő, legfeljebb elalvás előtt kitalálom, mit veszek fel, és másnap csak elő kell kapni. (Ez egyfajta virtuális kikészítés nálam.)

    De a 15 perces pakolás működik, azt néha szoktam, illetve kicsit adaptáltam az életmódomhoz, ugyanis ha az egyetemen van egy lyuk az órarendemben, van, hogy hazajövök pakolászni, és akkor az nem 15 perc, hanem mondjuk egy óra, mert akkor van rá időm és motivációm. A hotspot is tetszik, mert gyors és látványos, és nálam rengeteg van belőle. Ennek mintájára néha szoktam a hotspotokat átszervezni, mert minden bizonnyal oka van, hogy én oda pakolom le a cuccaimat, és ha ott alakítok ki nekik helyet, kényelmes ÉS rendezett lesz.

    Egyébként örülök, hogy írsz ilyeneket, valami megfogadok belőle, amit tudok alkalmazni, a többit meg elolvasom, és legalább inspirál. Az is valami, és ha csak egy fél fokkal “rendebb” lesz a lakásban azért, mert elolvastam egy bejegyzésed és mondjuk utána szépen felmostam a járólapokat, már megérte :)

    Ez igazából egy hosszú “hajra” és “köszi” akart lenni :)

  17. Renka írta:

    Szia Via,

    Minden nap lógok az oldaladon (bár lenne dolgom bőven), és nagyon tetszik. A programot már elkezdetem. Vagyis elkedtem de sajnos szabotálták! :( Mivel én még “a drága mamával” lakom együtt, így ő a főnök én meg a “kapd meg, aztán csináld” pozíciót töltöm be, nem sok esélyem volt az újítások bevezetésére. DE jövőre elvileg elkészül a mi kis saját családi fészkünk, ahol én leszek a BOSS!!! Addig szépen gyüjtögetem a hasznos dolgokat. Már alig várom hogy nekikezdjek a saját programomnak.
    Tudom hogy ez nem egy sikertörténet, de szerettem volna meosztani veled, hogy tetszik amit csinálsz!!!

  18. kkriszta írta:

    Sziasztok!
    Alakulunk mi is, ha nem is épp pontról pontra, de haladunk. A varázslatos időzítő nemcsak nálam, a srácoknál (16, 14 és 9 évesek) is bevált. Ma kétszer félóra háztartási segítséget kértem, délelőtt-délutánra elosztva. Lehetett alkudni a munkákat illetően is, az időbeosztás tekintetében is, így senki nem nyafogott, mindenki intézte a dolgát. Eddig azt utálták nagyon, hogy nem tudtam megmondani, pontosan mit és hány percig kell csinálniuk. Én sem szerettem, de valahogy olyan átláthatatlan volt az egész, egyik munkából következett a másik és sokszor balhéztam a minőség miatt is. Ma már tudom értékelni, ha ők pasisan intézik a rendrakást, takarítást, ugyanis sokkal jobb az összkép, ha nem is makulátlan minden. Régebben vagy nagyon takarítottam, vagy nagyon nem. Mire végeztem, hulla fáradt voltam, utáltam az egészet, aztán nem győztem velük veszekedni, ha nem vigyáztak eléggé a tisztaságra. Azt viszont semmi esetre sem határoztam el, hogy gyakrabban fogok nekiállni…
    Az külön tetszik, amikor maguk találják ki, mit fognak dolgozni, egyre inkább meglátják, mire van szükség a komfortérzetünkhöz. Aztán, ha már állandósul a lakás vállalhatósága, apukájukat is kicsalogatjuk a dolgozószobájából, biztosan nagyobb kedvvel áll neki felfúrni a legújabb polcot, reluxát, kicserélni a rossz zsanért, mint eddig.
    Ma a reggeli turbó törléstől megfertőződve igen sokat és lelkesen takarítottam, és közben főztem is, a sikerélményektől gyógyultam is szörnyű náthámból, ólmos fáradtsággal járó hőemelkedésemből, de a korai fekvésbe megint csak beletört a bicskám. Ez legalább akkora kihívás nekem, mint a program egyéb részei, sőt. Viszont nem haszontalankodom el az éjszakát: most olvaslak Téged, titeket, akik erőt adtok a továbbiakhoz.
    Mindenkinek nagyon köszönöm!

  19. Moira írta:

    Via, nekem is nagyon tetszik amit csinálsz, csak így tovább!
    Tény és való, hogy a gyerekekkel sok minden megváltozik az ember életében, de sosem éreztem nálad azt, hogy meg akartad volna mndani, hogy márpedig az FL tökéletes, és aki mondjuk gyerek mellett nem tudja követni az béna lenne. :)
    Én nem követem mindenben a programot, mert elég hektikusan alakulnak a napjaink, de amikor beáll egy rendszer – pl most, hogy a nagyobbik lányom ismét oviba jár – itthon is jobb a helyzet, jobban tudom tervezni és kivitelezni a takarítást.
    Szerintem az FL-ben az a jó, hogy testreszabható, és ha az ember csak egy részét csinálja meg -nekem ilyenek a 15 perces pakolások- már az is sokat segít.
    Nálunk anyós pampogott sokszor, hogy hogyan ésmenniyt kéne takarítanom, de finoman közöltem vele, hogy van különbség aközött, hogy ő 6 hónaposan bölcsibe adta az egyszem kisfiát, dolgozott fix időben, majd hazaérve elintézte a házimunkát és aközött, hogy én a két kicsi mellett (ebből egy extrém koraszülött volt, miután hazahoztuk a kórházból naponta 6*20 perceket kellett volna tornáztatnom) itthon dolgozom heti három éjszaka, plusz egyedül viszem a háztartást, mert a fiacskája nem csinál itthon semmit. Ezután már kevesebbet pörgött a témán. :))
    Szerintem az a lényeg, hogy mindenki megtalálja azt a rendszert, ami neki a legmegfelelőbb,és aszerint takarítson, pakoljon. Én megtaláltam az FL-t – és téged :-) – és nekem jól szokott isműködni. :)
    Úgyhogy mégegyszer köszönöm, hogy csinálod, és sok sikert kivánok neked hozzá!

  20. aagi írta:

    Elkezdtem a FL-t, de nem ment a követés. Saját hibámból, ugyanis, ha valamire van 1 hetem, akkor addig halogatom, amíg már annyira kevés idő marad,hogy elkezdek kapkodni és nem tudom megcsinálni. :( Ettől függetlenül nagyon tetszik az egész, és bizonyos részeket beépítettem a saját rendszerembe.
    Mivel nálunk sok kicsi helyiség van, nem 1 hetet szánok egyre, hanem 1 napot, azaz minden héten masszírozok valamit valamelyik helyiségen. Nekem ez bevált, mert 1 hét alatt nem romlik sokat az állapot, így mindig egy kicsit rendezettebb lesz.
    Persze, a napi felmosást muszáj megcsinálni a nappaliban meg a konyhában, de máshol hetente szoktam.
    Mindezt egy éppen járni készülő, fogzó, emiatt nyűgös nyolchónapossal itthon. Szóval, gyerek mellett is lehet takarítani. Nem is értem a fanyalgókat.
    Ja, és nekem sincs segítségem…

  21. Melinda írta:

    Szia, Via!

    Hiszed-nem hiszed, Lustanyu-nál olvastam a Fly Lady programodról. És nagyon tetszene… Ha meg is csinálnám. Csak egy kicsit hitetlenkedő vagyok… Na meg halogatós is… Itt, most, ebben a Hajni-féle levélben egy kicsit magamra ismertem, és úgy érzem, hogy a sikertörténetek is biztatóak… Csak… (Mindig van bennem egy “csak”, ami miatt nem tudok nekifogni…) Szóval valaki (lehet, hogy pont Hajni, csak most már nem keresem vissza) írta, hogy kapta Tőled a leveleket naponta… Van még ilyen programod? Vagy már nem indítasz másikat? Mert a FLProgramban nézegettem már néhányszor, csak nem vagyok eléggé következetes… A Kontrollfüzetig jutok el, és akkor jön a szombat-vasárnap, és el van minden felejtve… Lehet, hogy nekem is az kellene, hogy leveleket kapjak… Egy kis RÚGDOSÁS, napi rendszerességgel. De az is lehet (reménykedem!), hogy az is elég lesz, hogy most itt nyilvánosan elmondtam, hogy egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok… És akkor már ezzel motiválom magam, hogy holnapra már egy kisebb “rakás” legyek… Ma megint itt van a kezemben a Kontrollfüzet… Holnap remélem, folytatom…

    Pussz,
    Melinda

    PS: Gratulálok a nyereményedhez! Abszolút megérdemled!!!

  22. Hegyipatak11 írta:

    Kedves Via, nagyon megszerettem az oldalad, igazàn motiváló és inspiráló. Sikerült úgy összeállítanod a programot, hogy elég erőt adjon ahhoz, ne adja fel az ember. Első gyerkőcös anyukaként tényleg nehéz megtalálni az arányokat, mi legyen az, amit hanyagolsz, amit akár babával együtt is lehet csinálni. Nálam ott van a bibi, hogy pici a lakásunk, s lehullik a hajszálam, már nyílnak is az aprócska szemek.:-))) s hiába vagyunk kis helyen, mivel 3an vagyunk egy térben szinte, elég nagy falat kreatívnak lenni. Kicsit zsúfolva vagyunk. Szóval nagyon szeretnék kihozni mégis ebből a kis lakásból olyan kis zugokat, ahol teàzni, olvasni, dolgozni, babával játszani lehet. Minden ötletre vevő vagyok…:-))) igen tudom, költözni kéne, de az most még várat magàra. Szép napot.

    • írta:

      Szia!

      Szerintem a lomtalanítás az egyetlen kiút a pici lakásból, ha pedig már mindent kiszortíroztál, akkor meg kell békélni a méretekkel, és multifunkciós helyiségeket kialakítani. A konyhai ebédlőasztal lehet íróasztal, a nappali kanapéja lehet olvasócsücsök, ilyesmik.

  23. Belli írta:

    Én már egy ideje elkezdtem a FlyLadyt, de nem haladok túl gyorsan. Nekem több idő kell a rutinok rögzüléséhez. Van ami megy csillog a mosogató, turbó törlés, a ruhák és cuccok kikészítése áldás nekem reggelente, de az időzítővel nem mindig boldogulok, sem a kétperces hotspottal, sem a 15 perces pakolással (ez már volt, hogy működött), sem az időben lefekvéssel… A zónázásba akkor ugrok bele, ha zónázható lesz a lakás a sok pakolástól és lomtalanítástól. Amíg kupacok vannak, addig nem nagyon van esély.
    Nagyon szerencsés vagyok egyébként, mert a családomnak tetszik az új irány meg a FlyLady,és segítenek, úgyhogy együtt haladunk. (egy kedves férj, két tüneményes gyerek 5 és 7 évesek) Lassan, de jó az irány. Az antihalogató szerda már bent van a köztudatban. :-)
    Via, nagyon köszönöm ezt a blogot neked!

  24. írta:

    Én csak annyit tudok, hogy amikor elkezdtem a Flylady-zést, akkor máshol, másmilyen lakásban, másféle életben éltem. Nem (csak) azt tanultam meg, hogyan kell egy lakást rendben tartani. Azt is megtanultam, hogyan kell az életedet megszervezni bármilyen (megváltozott) körülmények között. Hogy én irányítsam az életemet, hogy élni legyen időm, hogy ne kelljen választani. Régebben azt láttam, hogy VAGY a kedvteléseimnek élek, és kupi van körülöttem, elmarad a munka, kicsúszik a kezemből az élet, VAGY szétdolgozom az agyamat, és utálom az életem. Pedig csak egy rendszer kell. A Flylady a váz, a sablon. Ha ezt tudom, utána én alakítom. Most teljesen másképp néz ki a reggeli rutin, mint mikor kezdtem. De először azt kellett megtanulni. Köszönöm.

  25. luxusrozi írta:

    Újrakezdő FlyLady-aspiránsként igyekszem erőt meríteni a sikertörténeteitekből. Tényleg jó érzés kis lépésekben haladni és ahogy valaki már írta itt: “átlépni a saját árnyékomat”. Minden napra jut kisebb-nagyobb sikerélmény és ez alapjaiban változtatja meg az egyszerű kis életemet!

  26. csinimama írta:

    Sikertörténetem:
    Mindig is szerettem takarítani és mindig is rendet, tisztaságot tartottam a háztartásban amíg ketten voltunk a férjemmel…

    Aztán már hárman, de még mindig valahogy összehoztam.

    Aztán költöztünk és 4-en lettünk és valahogy elvesztettem a fonalat. Nem az, hogy nem volt rend, hanem, hogy mindez túl sok erőfeszítésbe telt, és nem működőképes rend volt. Nem találtam soha a dolgokat amiket kerestem, belépve a lakásba tisztaság volt és nagyjából rend, de ha úgy adódott, inkább lemondtam egy recept kikereséséről mert ki tudja, hogy hol van az a könyv, és inkább megnéztem a neten. Szóval ilyenek. De valahogy sikerült ezek ellenére összetartani a dolgot és nem tűnt fel, hogy az én rendem csak kinézetre az, de soha nincs meg semmi. Akkor tűnt fel, amikor már 5-en voltunk (kutyus), és egy rakás meló volt a kutyaszőrt hajkurászni, kutyára ügyelni (mit kapott be a szájába, mit szaggatott el?), és ezzel egyenes arányban kevesebb idő jutott a szokásos tennivalókra, de én rendületlenül csináltam, hát majd megszakadtam, és fojtogató volt ez az egész, hogy nemigaz, hogy fél óráig kell keresni egy iskolaköpenyt annak ellenére hogy órákat töltök a háztartással stb. mert utána a hajtogatnivalót szépen vissza is kellett dugdosni a szekrénybe, de ezalatt a kutyus 3 helyen bepisilt, megrágta a papírzsepisdobozt, még az agyam is fehér volt a papírfecniktől. Hát kb. ez volt az a pont, amikor rájöttem, hogy egyrészt túl sokat csinálok, és ezzel csak a környezetem (gyerekek) idegeit ölöm és a sajátjaimat, másrészt amit csinálok az egy teljesen sziszifuszi munka mert NINCS félórám keresgélni valamit. És nem működik a napi szinten nagytakarítás sem, mert órákat vesz igénybe, és minden mástól vesz el időt, ráadásul a gyerekekkel sem tudok így foglalkozni rendesen. Valami olyan kellett ami segít rendszerezni (hogy mindent hamarabb megtaláljak), és segít úgy takarítani, hogy kevesebbet csináljak de ugyanúgy nézzen ki mint a régi (akkor is, ha esetleg van két baci a földön, de legalább “tűnjön” tisztának összességében)

    Elkezdtem bújni a netet, nagyon sokféle “fly-lady” van, innen-onnan időközben vettem be újításokat, de az itt lévő programmal indítottam. És egyszerre, kijegyzeteltem az egészet, és bumm bele:)))))

    Ez volt 1 éve. Marha sokat változott a hozzáállásom, kevesebb energiát kellett belefeccölni de az eredmény sokkal jobb volt, mivel ráadásul egyszerre kezdtem az egészet, hatványozottan jelentkezett a siker is, megkönnyebbültem nagyon. Az első hónapban már teherbe estem újra, de végig segítségemre voltak a rutinok, “lezavartam” egy költözést is, és tanúsíthatom, hogy a puding-próbát kiállta minden téren (nem úgy mint a régi szisztémám), még épp a kórházból hazatérve is, nagy házban is (van kismillió zóna, nem napi 15 percben csinálom, hanem többen), mindenki csodájára jár, hogy hogy csinálom, 3 gyerekkel plusz kutyával, milyen szép rend van mindenhol, milyen jó formában vagyok stb.

    Igen, valahogy a rutinokkal el tudom látni a kisbabámat is, a másik kettőt is, és magamra is jut valamennyi idő, nagyon boldog vagyok, szerintem az egészben van még egy nagyon fontos pont, nem akarok nagyon ezo lenni, de egy rendes lakásban az energia is tud rendesen keringeni, ez a bentlakókra is hatással van, imádok itthon lenni, de pillanatok alatt készen vagyunk ha el kell menni valahova stb. Mi többet kívánhatnék?

    Azért 1 év után is, de ismétlés a tudás anyja alapon feliratkoztam a hírlevélre, hogy pontról pontra megint átvegyem az egészet (igen, hülye vagyok, akinek meg kell mondani, hogy hogy hogy tartson rendet:DDDD) és kezdek rájönni hogy azért vannak kis bibik a végrehajtásban, pl. a halogatás az nekem mindig kényes pont lesz, ezért az “antihalogató-szerdát” nagyon is hajlamos vagyok átugrani…Ha valamivel késésben vagyok, hát pont ezek a halogatott telefonhívások. De igyekezni fogok! Másik, hogy a naptárat sem néztem minden reggel a költözés után, mert az új házban nem tettük fel, okozott is galibát (gondoltam, fejben tudok én már tartani mindent aztán mégsem), szóval erre még jobban rá kell állnom:). A rutinokban viszont ügyi vagyok, ez az én pályám, már a gyerekeket is tanítgatom. A szortírozásban szintén, amíg nem papírról van szó. Ruhát minden szomorúság nélkül elajándékozok, rendszerezek, elteszek, kidobok (és mostmár mindig megvan az iskolaköpeny:D)de a papírmunka…Az az én mumusom, csak a költségvetést tartom szép rendben, viszont sok minden más is tartozik papírmunkába (hol van a mosógép használati utasítása??)

    Nagyon sok ötletet merítek a régi hozzászólásokból is a különböző feladatoknál, ki hogy csinálja a mosást, a hot spotokat stb. Bocs, hogy kicsit hosszú lettem, köszi Via, hogy elindítottad ezt az egészet és köszi a hozzászólóknak is akik megosztják a praktikákat, kitűnik, hogy még a nem perfekt háztartásokban is van pár dolog amit az illető zseniálisan csinál, ezek a kis trükkök is egy csomót hozzáadnak ehhez a nagyszerű bloghoz:))))

  27. írta:

    Kedves Via és mindenki!

    Jövök én is sikerkedni. :)

    Amivel kezdeném, az az, hogy (minden gúny nélkül mondom) én szívből csodálok mindenkit, aki segítség nélkül, “magától”, vagy otthon eltanulva ki tudta alakítani azt a módszert, amivel tipp-topp rend lesz körülötte. Én például egyáltalán nem így szocializálódtam. Nagyon szép családi életünk volt, de rend körülöttünk, na az soha. Nem csak hogy rend, de tisztaság sem. Porréteg mindenen, mosatlan edények halomban, minden ülő- és pakolófelület szinte láthatatlan a lomtól. Mindig csodáltam és irigyeltem azokat, akiknél rend volt. A késztetés bennem is megvolt, és időszakosan nekiduráltam magam, hogy vérrel-verejtékkel csillogó rendet vágjak magam körül, de aztán fogalmam sem volt róla, hogyan tartsam meg. Hiszen a takarítást és a rendrakást olyasminek ismertem, amit ritkán és nagy-nagy szenvedéssel végez az ember – Isten ments’, hogy ezt minden nap csinálnom kelljen! Időközben többé-kevésbé saját otthon építgetésébe is kezdtem (saját lakérszben, a szüleim házában), ami nagyjából olyan volt, mint amilyenben felnőttem: barátságos és vidám, de piszkos és rendetlen. Hiába volt igényem a rendezett, szép környezetre, egyszerűen nem ismertem a módját, hogyan kell megteremteni és megtartani. Nagyon szerencsések azok, akik maguktól rá tudnak jönni erre, vagy annyira evidens számukra, hogy nem is tudják, ez egy tanulható-tanulandó dolog. 

    Nekem pont jókor jött a FlyLady program, szépen beépül az önállósodási folyamatomba, aminek része volt az összeköltözés a kedvesemmel (aki azóta a vőlegényemmé lépett elő), a munkába állás, fokozatos leválás a szülői kasszáról és háztartásról, családalapítás tutorial-módban (kiskutyával :)). Mondhatom, hogy a felnőtté válásom egy mérföldköve ez is. 

    Ahogy fent már utaltam rá, nem kevés dolgom volt a napi rutinokkal sem, nemcsak a takarítást illetően, de például korábban az sem volt idegen tőlem, hogy egy hétvégi napon még az uszonnát is pizsamában költsem el, szénaboglya-frizurával. Így elég komótosan indultam a programmal, hónapokkal ezelőtt kezdtem a napi rutinok kiépítését, és ebben a hónapban jutottam el oda, hogy elmondhatom: eltöltöttem veletek egy becsületes zónázós hónapot. Nem mondom, hogy tipp-topp rend van, de látványos a haladás, sokkal rendezettebb, sokkal élhetőbb most a környezetem. 

    De ami ennél fontosabb, az az a mentalitásbeli váltás, amit elértem, az az “aha-élmény”, amit nem lehet másképp átélni, mint ha valaki megtapasztalja azt, hogy a dolgok másképp is tudnak működni, mint ahogy eddig hitte. Mint például amikor egy cinikus mosollyal vágtam neki annak, hogy na persze, majd a kanapémat, ami ki sem látszik a ruhadarabok alól, rendbehozza napi 2×2 perc szöszmötölés – és egy hét után minden eltűnt róla, ami nem oda való. Vagy amikor alkut kötöttem magammal, hogy ha mosogatás közben zenét hallgatok, akkor miután a végére érek, még az éppen szóló dal végéig teszek-veszek a konyhában – és néhány nap után rend lett a konyhapulton. Vagy amikor a húgom rácsodálkozott az ágyról és környékéről készült fotóra, ahol igazából semmi nem történt azon kívül, hogy naponta beágyaztunk és molyoltunk picit az éjjeli szekrényen, és felkiáltott: azta, mióta van nálatok ilyen rend?!

    Éppen ezért amit én a program nagy értékének tartok magán a tartalmán túl, az a pedagógiai módszere. Mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy életemben most először hallottam, hogy a rend kulcsa a szintentartás és a mindennapi rutinszerű takarítás. Sőt a mosogatást tekintve például már korábban megtapasztaltam ezt az aha-élményt, amit a vőlegényem türelmes támogatásával sikerült napi rutinná tenni (tőle hallottam például először azt, hogy az is mosogatásnak számít, ha csak néhány tányért mosok tisztára és nem érek az egész kupac végére – nem csoda, hogy korábban olyan nehezen vettem rá magam, hiszen abban a hitben éltem, hogy akármi is történjék, addig én el nem mozdulok a mosogató mellől, míg minden edény el nem fogy…). 

    Azoknál, akik olyan program után kutatnak az interneten, ami olyan alapvető rutinokkal indít, hogy “minden reggel öltözz fel, fésülködj meg és vesd be az ágyat”, valószínűleg gyakran előfordul (ahogy nálam is), hogy a takarítással kapcsolatban mélyen meggyökeresedett tévhiteket kell alapvetően átkódolni rávezetéssel, megtapasztaltatással és motiválással. Az eredeti angol programnak nem néztem utána, így nem tudom, mennyi a puszta fordítás és mennyi a te lelked benne, Via, de az biztos, hogy nálam a siker kulcsa, ami lehetővé tette a módszer működésbe lépését és sikerült leterelnie a jól bejáratott vakvágányaimról, az a lépésről lépésre történő tapasztalati tanulás, a folyamatosan biztosított apró sikerélmények, a részletes, “hülyeálló” leírások (például sosem fényesítettem még mosogatót korábban – biztosan volt, aki magasra vonta a szemöldökét a hosszas kifejtéstől, de nekem szükségem volt rá, hogy végig fogd a kezem, hogy ne menjen el a kedvem tőle rögtön az elején), és a motiváció, a mérhetetlen kedvesség, lelkesedés és támogatás, ami a bejegyzésekből áradt. 

    Szóval az, hogy a lakásban még mindig nincs tökéletes rend, nem nagy dolog. Az, hogy a takarításra már nem gondolok mumusként, annál nagyobb. Megkockáztatom, hogy jobb ember lettem a FlyLady program által, hiszen megtanultam átlépni egy hatalmas korlátot az életemben, kiiktattam egy jelentős stresszforrást, mert abban a lakásban, ami korábban a szégyenfoltom volt, ma minden nap találok egy kis örömet, valamit, amire büszke lehetek. 

    Biztos van olyan, aki csak egy-két hasznos tippet talál a programban, és olyan is, aki nem is érti, minek kell beszélni erről. De bizton állíthatom, hogy vannak olyanok, akiknek áldás ez a program, nemcsak maga a módszer, hanem a folyamat is, ahogy végigvisz a tanuláson és segít lélekben, pszichében is túllépni azokon a rossz beidegződéseken, amik miatt az életünk olyan rendetlenné vált, amilyenné.

    Én nagyon sok örömet és sikerélményt leltem benne, és másoknak is ezt kívánom, neked pedig köszönet és ölelés azért, Via, hogy ennyit dolgoztál és dolgozol vele!

    Üdv:
    Timi

    • írta:

      Ezt öröm volt olvasni, köszönöm! :) Fordítani nem fordítottam igazából, ez a program nem létezik így angolul. Az alapelvet bontottam egymásra épülő lépésekre és betaníthatóbbá tettem, meg persze szerkesztettem és saját dolgokkal, tapasztalatokkal kiegészítettem. Szóval nem puszta nyelvi átültetés volt.

      • írta:

        Értem. Azt olvastam korábban is, hogy sok saját munkád van benne, de miután nem néztem utána az eredetinek, nem tudtam, mennyi. Akkor viszont még egyszer is hatványozott gratulációm és hálám, pedagógiai szempontból is nagyon jó a program, remek tanító vagy! :)

  28. toth_vera írta:

    Azt hiszem tartozom a saját sikereimmel:
    A paraméterek: 90 négyzetméter családi ház egy kertészet közepén, virágkertész férj, 2 gyerek (jelenleg 4 és 6 évesek), és én a munkanélküli, de ezer dolgot intéző anya. Sokszor van atomtámadás a játékok között, nem mosogatok el azonnal evés után, és a mi ruháink se mennek maguktól a mosógépbe, vagy onnan a szekrénybe.
    Több mint 2 éve volt az első találkozásom Nagyvárosi Évával, amikor függő olvasóvá váltam. Tagja lettem a FB csoportnak, és gyűjtöttem magamba az információkat. Aztán talán egy éve letisztult a kép. Kialakultak a saját listáim, amik most többé kevésbé, de működnek. Sikerült elfogathatóan rendben tartanom az életünket. Eljutottam arra a pontra, hogy sose ülök a kupi közepén, hogy hol álljak neki. Mindig tudom, mit KÉNE csinálnom éppen, és többnyire meg is teszem. Tudom, hogy a konyhában 20 perc alatt a legnagyobb tornyokat is el tudom tüntetni. Hogy 1 óra alatt fogadóképessé tudja a család varázsolni a házat. Nem gyűlik fel a mosni és hajtogatni való ruhakupac. És ezt a rendszert egy pár napos kilengés sem tudja teljesen felborítani.
    A legnagyobb dicséret az volt, mikor Apukám azt mondta, hogy szerinte inkább nálam tartsuk a családi karácsonyt, mert nálam már minden a helyén van. (Anyukám nagyon rendszerető, és takarít is rendesen).
    Szóval Via, köszönöm a rendszert, az ötleteket, az inspirációkat, és köszönöm a barátokat!
    Vera

  29. Cella írta:

    A dőlt betűs részhez: fiatal vagyok, kétszemélyes háztartást vezetek uszkve két éve, gyermektelen. Jelentem, még mindig hadilábon állok a dologgal, és pontosan azért, mert fiatal vagyok, még mindig nem jöttem rá, anyukám hogyan oldotta meg a napi 8 óra munkát/sulit(igen, suliba is jár! anyu egy csodanő <3)/főzést/takarítást/mosást/rendrakást, és még szabadideje is van… Még mindig csak megyek a felnőttség felé, és korántsem vagyok kész, pedig hajjaj, min mentem keresztül, amire nagyon büszke vagyok. Az, hogy van egy ilyen program, ami végigvezet, motivál, segít, tanít, egy ilyen fiatal/gyermektelen lánynak óriási segítség, és már látom, hogy egyszer majd felnövök, és belőlem is lesz egy csodanő :)

SZÓLJ HOZZÁ!