Tudom, hogy kedd van, és az errefelé nem Belgium, hanem SminKedd, de Áfonya nagyon gyengélkedik (öregszik), ezért az elmúlt 2 napban alig aludtunk valamit. Ma estére már alvást tervezek, és remélhetőleg holnap lesz annyi agyam, hogy használható és normális cikket tudjak írni Nektek az alapozásról. Köszönöm szépen a türelmeteket. ♥

Addig íme egy mese, amit eredetileg itt olvashattok, de lementegettem a képeket és készítettem egy fordítást hozzá, hogy mindenki elolvashassa. Jó éjt Nektek (és magunknak is).

A Hiányzó Rész és a Nagy O, írta Shel Siverstein

 

A Hiányzó Rész egyedül ücsörgött, és várta, hogy jöjjön valaki, aki magával viszi valahova.

 

Volt, akivel összeillettek, de nem mentek sehová.

 

Más tudott gurulni, de nem illettek össze. Akadt, aki nem értett az összeilléshez.

És volt, aki semmihez nem értett egy kukkot se.

 

Az egyikük túl érzékeny volt. Pukk!

 

Volt, aki piedesztálra tette, aztán ott is hagyta.

 

Vot, akiből túl sok rész hiányzott. Más pedig túl sok részt erőltetett magába.

 

Megtanult elbújni az éhesek elől. És akkor jöttek újabbak. Volt, aki túl közelről vizslatta.

Mások pedig anélkül gurultak el mellette, hogy észrevették volna.

 

Próbálta magát vonzóbbá tenni… de nem segített.

 

Kipróbálta azt is, hogy felvág, de azzal csak elijesztette a szégyellősöket.

 

És akkor végre érkezett valaki, akivel tökéletesen összeillettek.

 

Ám ekkor hirtelen… a Hiányzó Rész nőni kezdett!

 

Csak nőtt és nőtt…
- Nem tudtam, hogy nőni fogsz.
- Én se tudtam – felelte a Hiányzó Rész.

 

- Nekem olyan Hiányzó Rész kell, aki nem változik.
Ó…

 

Aztán egy napon érkezett valaki, aki máshogy nézett ki.
- Mit akarsz tőlem? – kérdezte a Hiányzó Rész.
- Semmit.
- Mit vársz tőlem?
- Semmit.
- Ki vagy te? -kérdezte a Hiányzó Rész.
- Én vagyok a Nagy O – mondta a Nagy O.

 

- Azt hiszem, te vagy az, akire mindig is vártam – mondta a Hiányzó Rész. – Talán én vagyok a hiányzó részed.
- De belőlem nem hiányzik semmi – mondta a Nagy O. – Nincs olyan űr, amit betölthetnél bennem.
- De kár – mondta a Hiányzó Rész. – Reméltem, hogy veled gurulhatok.
- Nem gurulhatsz velem – mondta a Nagy O. – De esetleg gurulhatnál egyedül.
- Egyedül? Egy hiányzó rész nem tud egyedül gurulni.
- Próbáltad már valaha? – kérdezte a Nagy O.

 

- De éles sarkaim vannak – mondta a Hiányzó Rész. – Nem arra születtem, hogy guruljak.
- A sarkak le tudnak gömbölyödni – mondta a Nagy O -, és a formák változnak. Mindegy, én most elköszönök. Talán egy nap még találkozunk…
Ezzel továbbgurult. És a Hiányzó Rész újra egyedül volt.

  

Nagyon hosszú ideig csak ült. Aztán… Lassan… Felemelkedett az egyik élére…

 

Potty. Újra felemel… átborul… potty… és potty újra. Elkezdett haladni.

 

Lassan elkezdtek gömbölyödni az élei. Felátpottyfelátpotty… És megváltozott az alakja…

 

Aztán már döccent a pottyanás helyett… és ugrált a döccenés helyett…

 

És a végén már gurult az ugrálás helyett… Nem tudta, hogy hova, de nem is érdekelte. Gurult!

 

VÉGE