Azért kötöm ki, hogy kamaszlányoknak, mert szerintem egy 20-25 éves lány már kicsit infantilisen nézne ki konkrétan ezekben a szettekben, de ötletet meríteni még bőven tudunk belőlük. A szoknya és a nadrág pl. lehet egy kicsit hosszabb – ezzel máris nem leszünk közröhely tárgya -, és a divatanyag alapelve sem rossz: a cukorkaszínek, a pöttyök, csíkok, a virágminta és a csipke minden mennyiségben jöhetnek az idén, hiszen a tavaszi szezon nagy visszatérői.
A modell arckifejezését ne nézzétek, elég ostobára sikeredett szerintem, és az is idegesít, hogy csámpásan áll. :) (A képek sweet magazin 2011. áprilisi számából valók, és szokás szerint klikkre nőnek.)
Ha húsvétra hazamegyünk benézek ebbe a carpisába…
Az igaz, hogy nem viheted el magaddal a sírba, de én már most látom a lányomat a cuccaim között turkálni, és kérincsélni, hogy anyaaaa hadd vegyem fel ezt vagy azt a ma esti buliba… Mint ahogy mi “szidtuk” anyut a hugommal, hogy miért dobta ki a tuti kis hipicuccait a 70-es évekböl, amikor az én fatalpú platósszandimat meglátva megjegyezte, hogy ilyenje neki is volt…
Egy pár kortalan darabba nem pénzkidobás befektetni (oké én valamivel idösebb vagyok nálad, az idö távlatából már látom hogy mi érte meg vagy mi nem…).
Tudom, és szeretem is a szép dolgokat, de nekem egy félmilliós táska akkor is feleslegesnek tűnik. Lehet egy kicsit alacsonyabb árkategóriában is öröklésre méltó dolgokat beszerezni. Nem a tárgyak ellen beszélek, hanem a túlárazott, márkaőrület miatt iszonyú drága tárgyak ellen. :) A dizájnertáskák nálam ez a kategória. Van egy kedves kis arany középút a gagyi műszálas magazinhoz adott “táska” és egy D&G között, én ezen szeretnék maradni továbbra is. :)
Én anyukám most már vintage lánykori ballonját hordom, többet ér nekem, mint száz Burberry. :)
Utánanéztem, mindkettö Birkin bag :-)
Na, akkor jó. :)
Carpisa lookalike-ok a tavaszi kollekcióból: https://www.flickr.com/photos/carpisa/5488125395/
A rózsaszínt lehet, hogy majd szezon végén megveszem 4000 Ft-ért. :)
Ha van táskáravaló, akkor lenne alapítványravalóra is, think positive :-)
Lehet hogy Birkin volt, fene se tudja ezeket a szinésznöket mind fejbetartani….
Megmondom öszintén, nekem van egy, egyetlen darab Prada gyöngyszemem az uram (a sógornöm és még a fél család) jóvoltából. Eszméletlen érzés valahova letenni, lehet hogy senki se ismeri fel, de mégis, elég a tudat :-)
Nem arról van szó, hogy nem bízom abban, hogy lesz rá való, hanem hogy nem szánnám arra. Komlolyan. Adj százmilliárd forintot, és egy dizájnertáskát se veszek. :D Challenge accepted. :) (Főleg, hogy bőrből vannak a szebbek, és elég pofátlan dolog lenne tőlem, hogy megenni nem eszem meg az állatokat, de a preparált bőrükbe azért belepakolom a cuccomat. Nem kell és kész.)
De biztos csak hiányzik belőlem a női táskagén. A cipőgénem is eléggé kripli, együtt vannak az intenzíven az ékszergénnel. Könyvgénem van, meg lakberendezőgénem, meg konyhaikütyügénem. :) De a lomtalanítógénem kordában tartja mindet, nem kanászodhatnak el.
Gyémánt se kellene soha, zirkóniás gyűrűvel is ugyanolyan halál boldog menyasszony voltam. :) Inkább elutaznám a pénzt, a táskát úgyse tudom a sírba vinni magammal, az élmények tovább megmaradnak.
Ha nagyon-nagyon sok pénzem lenne, az egyetlen luxus, amire vágynék, egy séf, aki minden reggel friss gyümölcsöket pucol nekem tonnaszám, és frissen facsart gyümölcslevet készít, azután pedig elmosogatja a gyümölcsprést. Ennyi, azután hazamehet, piacra én járnék, ebédet-vacsorát én főznék. :)
Há már ilyesmire jutna, akkor lenne másra is…:-)
De ha valaki megdobna eggyel akkor nem adnám vissza (még akkor se ha ezek a kis láncos Chanelek elég öregasszonyosak). Ismered a Gilmore Girls-böl azt a részt amikor Rory kap egy Kelly-baget és azt se tudja mi az? Mekkora pocséklás az ilyennek ;-)
Nem Birkint kapott? Vagy azt Samantha nyúlta le Lucy Liutól? :)
Ha hozzámvágnák, lehet, hogy fél percig örülnék neki, aztán eladnám és vennék egy csomó mindent az árából. :) (pl. 100 Carpisa táskát! :D) Azért nem költenék félmillió forintot, hogy legyen egy izém, amibe a többi izémet dobálhatom és cipelhetem őket együtt. Őszintén mondom, ha nem kéne néznem, hogy mire költök, táskára akkor se költenék ennyit, inkább odaadnám valami alapítványnak a pénzt. :)
Persze a japán életvitel meg módi fényévekre van tölünk, de én meg pont úgy tudom, hogy ott még drágábbak az ilyen luxuscuccok (mármint Nyugat- Európához meg az USÀhoz képest) itt (Németország) az összes ilyen luxuslabel-bolt tele van japán turistákkal, mert olcsóbban hozzá lehet jutni.
Igen, a Budapestiben is tolonganak (LV). Bárhol is szerzik be, nem fáj nekik annyira, mint nekünk. :) (Az éves fizetésemből talán 2 luxustáska kijönne. Vagy 4 kicsike. Egyébként ha lenne rá pénzem, akkor se kellene, van jobb ötletem is, mire költenék annyi pénzt. :))
Nekem akkor se akar összeállni egy kellemes hangulatú összkép és nagyon szeretném tudni, hogy egy ilyen kis fruska mit kezd – nem, elöször is azt szeretném tudni hogy honnan szerzi a pénzt egy Chanel táskára… ;-)
Szerintem nem fiatal egyébként, csak fiatalra van öltöztetve. Kinn nagyon megy egy a sweet stílus. És sokkal elérhetőbb áron vannak a designertáskák (már a fizetéseikhez képest). Mindenki azt kap a pasijától. Valentin napkor a fiúk csokit és virágot kapnak a lányoktól, rá egy hónapra a lányok meg luxuscuccokat a pasiktól. Sima párkapcsolatról van szó, nem kitartott lányok vagy ilyesmi, ott ez a szokás. :)
https://en.wikipedia.org/wiki/White_Day
Hát éppen ezért nem passzolnak a cipök!
Nem Suri Cruise 3 éves korában hordott kitten heeljéről van szó, nekem is volt platform tornacipőm 13 évesen, akkor az volt a divat és kész. :)
Hát én nem tudom, de a bütykös térd, fodroszokni, gyermeteg tekintet, és hozzá ezek a hatalmas platójú cipök, mintha nem divatújság lenne, hanem egy pedofil katalógus… Bocsi…
De azért egyik-másik cuccot el tudnám képzelni magamnak is.
Inkább öltözzön 15 évesen 15 évesnek, mint kiélt fejű harmincasnak neccharisnyával meg vörös körmökkel, nem? :) A platform és a csipke is évek óta divat, nem csak kislányokon, hanem felnőtteken is.
Szerintem aranyos, nem calippót szopogat meg négykézláb súrolja a konyhakövet csábítóan hátrapillantgatva — semmi pedofil nincs abban, hogy egy kislány kislánynak van öltözve.
Engem ez a sok zokni idegesít… Lehet, hogy van, aki szerint jól néz ki, de maximum fényképen, mert életben nagyon igénytelen hatást kelt. Akkor is (szerintem), ha csipkés meg babarózsaszín.
Egyébként nagyon tetszik az összeállítás, és szerintem ha valaki magabiztosan tud hordani egy ilyet, azzal még a rövidség is kompenzálható bizonyos fokig. Vagy, ahogy Brigi írta, jó lábak kellenek :)
Jaj, de hát a csámpás láb alap egy sikkes japán nő kelléktárában! Na meg a kancsal szem. Ha még menőbb akarsz lenni, vegyél három számmal nagyobb lábbelit, és aggasd körbe magad apró rózsaszín plüssfigurákkal. :-p Egyébként meg szerintem is felháborító, hogy ott mindenki ilyen jó lábú!
én simán járok ilyen hosszú (rövid) cuccokban. ha a jómellűek kirakhatják a dekoltázsukat, akkor a jólábúaknak miért ne szabadna?
Teljesen jogos, de a jómell általában könnyen eldönthető (nagy), a jóláb pedig néha objektív, és aki magáról azt hiszi, hogy az övé jó (“földig ér” :))), az még simán nézhet ki cikin ilyen pici cuccokban, mert lehet, hogy annyira mégse jó a lába, szóval ez kicsit ingoványosabb terület. De igen, akinek a fentihez hasonló lába van, tegye közszemlére!