Már többször emlegettem itt a blogon, hogy szoktunk kerti partit tartani a házban. Lakóismerkedő partinak indult, mert fenemód bosszantott, hogy amikor több, mint 4 éve beköltöztünk, senkiről nem tudtam, hogy kicsoda, ha elment mellettem a lépcsőházban. (Hiába, Szombathelyről költöztem fel, és megyeszékhely ide vagy oda, ott azért jobban vannak közösségek, mint a fővárosban.) Egy másik fiatal lakóval szerveztünk egy kis összejövetelt a belső udvarra — vittünk le asztalokat, székeket (az első asztalunk egyébként egy nagy kartondoboz volt), mindenki hozott sütit, rágcsát, üdítőt, egy-egy üveg bort, sört, házi pálinkát, és dumáltunk. Kitárgyaltuk a mindenkit idegesítő dolgokat (utcán ordibáló suhancok), röhögtünk a közös nyavalyákon (mindenkinél előbb-utóbb felrobban a járólap az építtető hibája miatt), ettünk-ittunk. Persze sosem érünk rá egyszerre mindannyian — 44 családnál ez abszolút nem meglepő –, úgyhogy szinte minden alkalommal voltak új arcok, meg persze az albérlők is változnak, szuper változatos társaság kerekedik, és nyaranta sokszor éjfélig, hajnalig is kinn maradunk (trükk: gyufával kell rögzíteni a folyosó lámpakapcsolóját, és akkor folyton nyomja és nem alszik el — persze mikor vége a bulinak, kivesszük :)). Amellett, hogy ez jó buli, azért egészen más úgy elmenni valaki mellett, hogy nem jó napotot mormogunk egymásnak, hanem névvel tudunk köszönni, és egy-két szót tudunk váltani is (hogy van a kutya, meggyógyult a gyerek, stb.). És persze nyaraláskor lehet szólni, hogy figyeld a postaládát, a lakást, öntözd az ablakban a virágot, és a többi. Nem mindegy.
Persze nem mi találtuk fel a spanyolviaszt, az angolok nagyban űzik ezt a fajta szomszédolást: ők utcapartit (street party) tartanak. Az elsőt 1919-ben rendezték az I. Világháborút lezáró Versaille-i Béke tiszteletére — akkor még Peace Teas-nek hívták az eseményeket. Kivitték az asztalokat az utcára, mindenki sütizett, teázott. Nagyobb eseményekkor rendszerint tartanak ilyen ünnepséget, Kate és William esküvője alkalmából például több, mint 5500 utcáról érkezett kérelem, hogy zárják le hivatalosan, kocsi oda be nem mehet, mert buli lesz. A profi buliszervezéshez profi honlap is dukál, a StreetParty.org.uk-n szervezési tippeket és ötleteket is adnak, hogyan lehet ütős, emlékezetes és hagyományteremtő utcabált csapni. Például kettőkor legyen egy ebéd, ötkor pedig tea és sütemény, így biztos, hogy mindenki részt tud venni.
Az evés-iváson kívül még programokat is szerveznek. például:
- süteményversenyt (legjobb pite, legjobb torta, legjobb keksz…)
- tombolát vagy aukciót rendeznek (süteményért, kézműves munkákért, amiket a lakók készítettek)
- sportversenyeket szerveznek – ha van pálya, fociznak, kosaraznak, vagy akadálypályát készítenek, kötelet húznak (páros vs páratlan oldal). stb.
- megünneplik az utca legidősebb lakóját
- megtippelik egymás házszámát
- jótékonykodnak valamilyen szervezetnek (a tombola/aukció bevétele is ide megy)
- megszavazzák a legszebb kertet
- krétarajzokat készítenek az aszfaltra
A hangulatról dekoráció és sokszor élő zene gondoskodik. Annyira jól hangzik, ugye? :) Remélem, ihletet kaptatok arra, hogy szervezzetek egy hasonlót a környezetetekben, akár társasházban éltek, akár családiban. Elég csak néhány embernek összefogni, beszélni a többi lakóval, aztán szórólapot dobni mindenki levelesládájába, és belelkesíteni a szomszédokat. Ha mindenki beszáll valamivel (székkel, ennivalóval, innivalóval), a végeredmény egy szórakoztató, közösségépítő nap lehet. Szomszédolásra fel!
(Az első kép 1981-ben készült Angliában, a második a Country Homes & Interiors magazinból van.)
Szia Via!
Ehhez kapcsolódóan egy ismerősöm csináltak egy szerintem jó kezdeményezést. Ha van időd nézz rá! :)
https://miutcank.hu/
Szép napot!
Eszter
Kedves Éva, mi megcsináltuk ezt az utcabált! Most találtuk meg a cikkedet, örömmel olvastunk a ti kezdeményezésetekről, és vannak még jó ötletek, amiket át fogunk venni.
Nálunk az egyik – valóban bátor! – barátunk és szomszédunk ötletére néhány közeli család fogott össze. Már az előkészítés is remek volt, hiszen utcabál előkészítés ürüggyel már hetekig minden hétvégén összejöttünk sütizni, beszélgetni. Az egyik jó ötlet szerintem az volt, hogy választott egyik barátunk egy dalt, amit az utcabálon közösen elénekeltünk, ez nagyon szép pillanat volt. A másik ilyen jó ötletnek gondolom a kertbejárást: aki ott volt, és behívott, ahhoz össznépileg bementünk és megnéztük a kertjét. Elmesélte mindenki, mióta lakik itt, ha régi a ház, mit tud a korábbi lakókról… Azóta otthonosabb érzés végigmenni az utcán. Persze este mindenki, beleértve az idősebb néniket is (!) remek hangulatban ropta a táncot.
Teljesen más azóta a hangulat, mindenkit köszönt eddig is, de most beszélgetünk is, és mondanom sem kell, hogy most az utóbulik idejét éljük, a fotók közös nézegetése, stb. – apropót mindig találunk!
Fantasztikus, köszönöm, hogy leírtad! :) További sok bálozást kívánok Nektek!
Igen, valami ilyesmit terveztem én is :) Van egy kisbabás anyuka az emeleten, már vele vagy 2-3 alkalommal beszélgettem. Illetve lehet írok egy kör emailt a közös e-mail címre, hogy valakinek lenne e kedve még segíteni.
Ha sikerül, akkor mindenképp megírom, hogy mi volt :)
Egyébként ti találtatok ki valami témát a partynak? Dekoráltatok? Csináltatok programokat? Vagy csak sima összejövős, beszélgetős volt?
Nem volt téma, csak kajáltunk meg dumáltunk. :) Szerintem úgy az ötvenedik környékén érdemes elkezdeni tematizálni, amikor már mindenki tud mindenkiről mindent, de egyelőre még nagyon jókat tudunk beszélgetni az önkormányzatról, az útfelújításról, a közös ügyekről, a pincéről, a garázsról… :D
Hát ez mekkora ötlet! :)))
Nekem pont ez a bajom, hogy 4 éve lakom ebbe a lakásba, és senkit nem ismerünk személyesen a lakóparkban. Vagyis csak köszönőviszonyban vagyunk néhány lakóval, de a nevüket nem is tudom. Kezdetben, amikor átadták az épületet, és mindenki még csak költözött, próbálkoztam ismerkedni a szomszédokkal, de valahogy ez csak egyirányú volt. Nem akartam magam rájuk erőltetni érdeklődés híján.
De lehet tavaszra össze kéne hozni egy ilyen kis kerti bulit :) Hátul az udvarban van elég nagy füves rész, még játszótér is a gyerekeknek, és a 64 családból csak eljönne néhány.
Legalább amikor a fiam játszóterezős korba lép, már lenne egy két ismerős, akikkel le lehetne járni a játszira :)
Köszi az ötletet!!! Remélem sikerül megvalósítani, úgyis szeretek szervezkedni :D
Majd számolj be, hogy hogyan sikerült! :)
Az segítene, ha addig még egy másik családdal összehaverkodnál, és akkor ketten csinálnátok, mert úgy máris nem tűnik annyira hülyének az ötlet, ha már ketten benne vagytok (mármint a többi lakó szemében :)).
A szomszédos utcapartiknak Németországban hatalmas hagyománya van. 3 évig éltem ott, 4 különböző helyen (családi házban, tömbházban, sorházban) és mindenhol volt, hol gyakrabban, hol ritkábban. És nagyon nagyon jó, összetartó ereje van, és imádtam a hangulatát. :)
Pont a napokban gondoltam arra, hogy milyen lenne utca partit szervezni nálunk. Olyan furi, hogy mindenki csak nyáron áll meg beszélgetni a másikkal. Ősztől tavaszig mindenki rohan be a meleg lakásba. Persze érthető. Minden nyár elején rácsodálkozom a gyerekekre, hogy mekkorát nőttek; az idősek jobban-rosszabbul néznek ki. Szerintem egy ilyen szervezéshez bátorság is kell. Biztos napokig készülnék rá, hogy megszólítsam azt a morgós öregembert aki leordította egyszer a hajunkat mert előtte parkoltunk.
A köszönés nekem is a hobbim. Egy nagy cégnél dolgozom és a kertész bácsinak rendszeresen leesik az álla amikor előre köszönök. Az oviban is próbálok „népművelő” lenni. Kifelé is köszönök mindenkinek aki éppen akkor jön, pedig hát az érkezőknek illene. Na az már durva amikor még vissza se köszönnek. Mit tanul az ilyentől a gyereke…?
Én túl sok édenhotelt, úgyhogy nem tudok értelmeset hozzáfűzni! ;)))))))
Megvédted magadat, becsszóra rádköszönök és megállok két percre beszélgetni veled, ha összefutunk! :D
Egyelőre csődvédelmet kértek, de az eladólány nagyon szomorú volt szegény. :(
https://index.hu/gazdasag/magyar/2011/05/03/csodvedelmet_kert_a_jeans_club/
Tessék is köszönni, annyian írták már, hogy láttak itt-ott de nem mertek odajönni! :)
Szegények. :( Borzasztó lehet, és mennyien vannak még így, akikről nem is tudunk, mert nem ekkora cégnél dolgoznak! :(
Dehogyis, nincs harag, csípem a fejedet! :)))
Itt is, ott is élnek mindenféle emberek mindenféle igényszinttel, és amikor középkori regényt olvasok, rájövök, hogy akkor is ugyanolyanok voltak a jellemek, kortól, lakhelytől függetlenül. :))
Egyik barátnőmmel csináljuk azt, hogy ha kifelé nem köszönnek el tőlünk az eladók, akkor egymásrasandítunk, és hangosan egymásraköszönünk, hogy viszontlátásra. :DD Néha azért kapcsolnak. :))
Meg mindenkinek szüksége van emberi szóra, akárhol is él, akármilyen is a munkája. Ma a jeansclubos eladólányt kérdeztem, hogy tényleg bezárnak-e. És hogy keres-e másik munkát és merrefelé. Látszott, hogy mióta válságban vannak, senki nem törődik a munkaerővel arrafelé.
Az offolásért cserébe még egy off: a jeansclub egyébként is leárazott cuccai most mind fél áron!!
Ma beszereztem ott két nyakláncot (egyet szétszedni másik ékszerkreáláshoz), két fülbevalót (egyet Anyunak ;) ), két rohangálós/néptáncra jó lesz balerinacipőt, egy pulcsit nyárestékre és egy little princess pólót táncra összesen 6 400 Ft-ért! :)))
Bezár a Jeans Club? o.O
Én az Electro Worldöt néztem a múltkor, annyira üres, mintha zombiapokalipszis lett volna…
Csak egy utolsó adalék a védőbeszédemhez: budapesti a férjem, szóval tényleg nagyon-nagyon szeretem az itteni embereket, csak van, akit kicsit jobban kell puhítani. :D Köszönöm, bírónő. (Túl sok Good Wife-ot néztünk.)
Gyere, költözz a környékünkre, minden nyitott embert szívesen látunk. :)
Van erre szimpi pék, aki a legszebb kenyeret adja, hentes, aki csak szép húst ad el, névről ismernek a zöldségesek, szal egyetértek veled, imádom Budapestet! :))
Engem az utcámban a 70 fölötti generáció akkor fogadott be, amikor ellopták a kocsimat az utcáról, és futótűzként terjedt. Minden nénike, akinek addig csak odaköszöngettem, megállított, kifejezte sajnálkozását, segítséget ajánlott fel, az igazán jólesett. :)
A boltosokkal itt is iszonyú hamar összehaverkodtam, ha kimegyek a térre, integet a zöldséges, félrerakja az epret, a virágoslány már tudja előre, mit kérek, a bioboltos kikészíti a kedvenc (búza)virslit, a cukrászdában is ismerünk mindenkit. :) Nem is tudok hipermarketbe járni, annyira személytelen! :) A tér tényleg olyan, mint egy falu, hosszú távon sem szeretnénk máshova költözni, nagyon bejött ez a környék. Mint egy kisvárosi sorozat főcíme, olyan oda kimenni. :)) Nekem is most mindenki tud az epeműtétemről, kérdezik, hogy vagyok, stb. stb.
Csak valahogy a lakók… azokkal nem boldogultam az elején, meg annyira hektikus a napirend, szinte alig láttuk egymást, meg úgy elrohantuk egymás mellett max. egy köszönéssel – nem volt meg a közös háttér. A bulik hatására lett velük kapcsolatunk, és úgy örülök neki.
Amit nagyon szeretek vidéken – nem is Szombathelyen, hanem még „vidékebben”, pl. Velemben -, hogy ott olyan kevés ember van, hogy tényleg mindenki köszön egymásnak. Mész az utcán, jön szembe egy néni (azt se tudod, ki az, ő se látott életében), és köszöntök, tök természetes. Vagy az erdőben a többi kirándulóval köszöntök egymásnak. Én sportot űzök belőle, hogy Budapesten minden boltban köszönök a biztonsági őrnek, vagy a plázában takarítónéninek, sőt, az utcaseprőnek is. Egész megváltozik az arcuk, nagyon élvezem. :)) És még nem volt, hogy nem köszöntek vissza! :) Csak néha fáziskésésben, mert eszükbe se jut, hogy nekik köszöntem. :))
De egyébként tényleg nem akartalak megbántani, én se szeretem az összehasonlítgatást, hogy bezzeg Pesten, bezzeg vidéken. Ugye nincs harag? ♥
Ez Franciaországban is nagy divat. Először nagyon meglepődtem, amikor megkaptuk a meghívót. De kíváncsi voltam, elmentünk és igazán jó volt. :) Sőt mi voltunk a különlegesség, örültek, amikor megtudták, hogy más országból jöttünk. :)
Bocs Via, igazán kedvellek, de bánt, amikor nem fővárosi származásúak előjönnek azzal, hogy hiába, náluk otthon…
Kérlek, akkor ismerd meg jobban a várost, ahol most élsz. A mi társasházunk lakói összejárnak, mindig valaki összedob egy vacsit, mutogatjuk az utazási fotókat, mikor mi aktuális. Pedig (azaz pont hogy semmi összefüggés nincs!) budapestiek vagyunk.
A szüleim is ismerik az egész utcájukat, segítenek egymásnak munkában, orvosválasztásban, kis közösség a nagyvároson belül.
Nem értem, ilyen értelmes lánynak miért kell ezt beleszőni. Próbálj nyitottabban állni a kérdéshez, most ez a város az otthonod. :)
A cikk többi része aranyos, a mi közösségünkben a szomszéd pasi például mindig felkínálja, hogy hazakísér. :)
Sajnálom, ha megbántottalak. Abból vontam le a következtetést, amit ismerek – sajnos nem állt módomban minden lakost megkérdezni, hogy ő ugyan ismeri-e nagyon jól a szomszédját. Több lakóközösségben is éltem Budapesten (Budán is, Pesten is), és még több tucatot ismerek az ismerőseimen keresztül, és sehol nincs ilyen jó, irigylésre méltó hangulat, mint amiről például Te is beszélsz. Gratulálok hozzá! Komolyan. Bárcsak mindenhol ilyen lenne!
Imádom Budapestet mindennel együtt, és ha nem vagyok itt, 3 nap múlva vágyom vissza. Valóban ez a város az otthonom, életem negyedét már itt éltem le. :) Nem tartom Szombathelyet sem ideálisnak, sőt. A buszközlekedéstől a hideg ráz, csúcsidőben is 30-40 percenként jár valami, olyankor mindig sírok a hetes buszomért. :))
Nem szeretek bezzegezni, ha nem tetszik valami, akkor teszek érte, mint például ez esetben is. Mert moroghattam volna tovább, hogy bezzeg „otthon” visszaköszönnek, aztán attól nem lett volna jobb. De inkább plakátot nyomtattam, pogácsát sütöttem és kiültem a kertbe várni a többiekre. És jöttek.
az ötlet jó kár hogy a kutyánk nem szomszéd barát:))))) igaz itt mindenki ismer már mindenkit (vagy anyját-apját akárkijét) bár Bp-en élünk, de olyan mint egy falu
Azon a környéken, ahol nagymamámék laknak egy egész utca csinál ilyesmit, évente 2x lezárják az utcájukat és kivonulnak „utcafesztivált” tartani. :) Szokott lenni „Utca szépe”-választás is.
Annyira jó, hogy vannak még ilyenek. Én 10 emeletes panelban lakom, alig ismerünk valakit, pedig 13 éve itt lakunk.
Panelpartit is tarthattok, bár ha nincs közös, zárt helyetek, akkor nyilván a többi lépcsőházból lehetnek potya vendégek is, de akár odabenn is tarthatjátok, minden szinten kis asztal, és végig lehet járni az épületet, mint egy kalandvárat. :)