Ha lesz egy kis időd, először nézz be pár sminkes oldalra (a magyar lányok is nagyon ügyesek ám! Andi, Suzy és Lolly blogja a kedvencem, és persze Dorka, akit már ajánlottam is korábban), aztán ha megvan a kiszemelt smink, vagy akár több is, egy unalmas délutánon csüccs le a tükör elé, és próbáld ki magadon a mozdulatokat. Egyszerűbb így, mint indulás előtt öt perccel kapkodni és rájönni, hogy a.) nem vagy még elég gyakorlott b.) nem is áll jól. Ha segít a későbbi rekonstruálásban, készíts fotót a jól sikerült kész sminkről, fotózd le, hogy mit használtál hozzá, vagy rajzolj sminkábrát. Itt egy üres néni, nyomtasd ki, színezd ki, és írd fel, hogy melyik részéhez mit használtál. :)
Facebookon jó kis beszélgetés alakult ki a hangszerekről, csak javasolni tudom, hogy ha van módod, próbálj ki valamilyen hangszert, akkor is, ha botfülű vagy (vagy annak nevezett valaki valamikor). A bocibocitarka és a szamárinduló is zenélés! ;)
Kezdd el használni a szakácskönyveidet és a főzős magazinjaidat – tűzd ki, hogy minden héten (vagy kéthetente, ahogy kényelmes) elkészítesz legalább egy receptet valamelyikből. Ezzel a menüd is frissül, és lehet, hogy új családi kedvencekre bukkansz. :)
Nem szoktam támogatni a felesleges vásárlást, de vannak azért kivételek (a saját szabályaimat is szeretem megszegni ;)): ha meglátsz valami apróságot (egy mesekönyvet, egy cuki kis ruhát a turkálóban), amiről úgy érzed, hogy pontosan ezt szeretnéd majd megvenni a gyerkőcödnek is, ha akkor is lenne még belőle, vedd meg nyugodtan most rögtön, még ha még szóban sincs az a bizonyos gyerkőc. Tényleg csak minőségi vagy kihagyhatatlan, tündéri, limitált dologról legyen szó, ami nem horribilisen drága — tucatplüssmackókból, egyenzokniból és sima fehér rugdalózókból nem kérünk. Lehet egy nagy becsben tartott dobozod, amiben ezeket a kincseket tartod. Ez esetben van, amit jobb kerülgetni évekig, mint hogy később megbánd, hogy nem vetted meg, amikor lehetőséged volt rá. A doboz segít a tárgyak mennyiségének limitálásában is. (Ha pedig nem lesz, aki használja, akkor idővel nyugodt szívvel ajándékozd el másnak, legalább biztos, hogy egyedi ajándékot kap az illető.) Én egyébként régi mesekönyveket gyűjtök, meg foglalkoztató könyveket, már van vagy egy tucat. :)) Tényleg csak a legjobbak!
Gyors sikerélményt okozó szortírozó tipp (ellensúlyozva az előzőt :)): ha nem szándékozod eladni a cuccot, amihez tartozik, a vastag használati utasításból tépd ki a magyar/angol/Rád vonatkozó részt, a többi pedig mehet a szelektív papírosba. A maradék lapokat tűzd össze, és ha kell, feliratozd, hogy mihez tartozik. Rengeteg helyet nyerhetsz így! (Azért írtam az eladós kitételt, mert többet lehet érte kérni, ha épek a tartozékok.)
Ugorj be a legközelebbi piacra, és játszd azt, hogy csak olyan hozzávalót használhatsz a vacsorához (ebédhez), amit ott veszel – így tuti szezonális és egészséges lesz a fogás. :)
Ha gyors, személyre szabott ajándékra van szükséged, és nincs sok kézügyességed, vegyél egy üres, fehér bögrét, és kerámiafilccel írj rá egy kedves vagy vicces idézetet — valmami olyat, amiről az ajándékozottnak mindig eszébe jutsz. :)
Írj egy köszönő levelet egy híres embernek, aki inspirál. Hátha feldobod a napját, és megérdemli, ha Neked tényleg fontos a munkássága. :) Te kinek írnál? Írónak, festőnek, színésznőnek?
A cikksorozat 15. része ez, vagyis már több, mint száz „miért ne?” ötlet írtam. Lesz ez még több is! :)) Itt olvashatjátok végig az előzőeket. Köszönöm a pozitív visszajelzéseket, amiket eddig kaptam erre a rovatra! ♥
Dittygirl mondta
Az idézet helyett a bögrét így is dekorálhatod: válassz egy bögrés süti receptet és írd rá azt :) ahol én láttam, az egy almás süti volt, és amikor a receptben az alma szó következett, egy almát rajzolt a készítő. Nagyon helyes ajándék, csak arra kell ügyelni, hogy egy „standard” méretű bögre legyen, úgy biztosan jól sikerül a süti. Én mindig is akartam ilyet kapni, de lehet, lassan elkészítem inkább magamnak.
Via mondta
De aranyos ötlet, köszönöm! :)
kobak mondta
Gyerekkorom kedvenc mesekönyve Don Freeman-től a Pitypang a hiú oroszlán, de sajnos már nincs meg. Neked nincs belőle véletlenül kettő? Szívesen megvenném tőled, vagy ha esetleg látnál belőle egy példányt, gondolj rám… És olyan jó ez a rovat!
Via mondta
Sajnos egy sincs! :(
Itt előjegyezhető: https://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=pitypang-a-hiu-oroszlan&ID=154566
LittleDaff mondta
Én Nógrádi Gábor írónak írtam e-mailt nem olyan rég :)
Most pedig a volt olasztanáromnak fogok, mert bár ő nem híres, a „munkássága” (legalábbis a munkája :) ) rengeteget segített rajtam. :)
Via mondta
Nemhíreseknek is meg kell köszönni az inspirációt! :)
Nussi mondta
Nekem nagy kedvencem még Griberli is. (meggyeslepenyleso.blogspot.com) Elképesztő, hogy mennyire ügyes! :]
Kinek írnék? Kepes Andrásnak. De félő, hogy a levél végén házassági ajánlatot tennék neki (pedig a nagyapám lehetne!), de annyira szeretem! :$ :]
N.
Via mondta
Köszönöm a linket, meg fogom nézni!
Na Kepes András nagyon jó kis alany, a házassági ajánlatot kivéve nyugodtan írj neki! :) Mi Ádámmal imádtuk a Világfalut, egy-egy epizódot háromszor ilyen hosszan is bírtuk volna nézni.
Nussi mondta
Pár évvel ezelőtt már váltottunk pár levelet, és nagyon kedvesen válaszolt. Meg is lepődtem rajta.
A Világfalu tényleg nagyon jó volt. Én a Desszertet is kedveltem, olyan érdekes volt, ahogyan összehozta a teljesen különböző embereket.
Nálam Kepes az Újságíró, így nagybetűvel. Kár, hogy a társadalom nem Kepes alapján ítéli meg a zsurnalisztákat.
N.
Via mondta
Legalább van kihez felnőni. :)
Akkor ez alól a házi alól fel vagy mentve. :))