Köszönöm a sok pozitív visszajelzést a múlt heti kihívással kapcsolatban! Nagy örömmel olvastam a képeslapos projektjeiket – Krisztina még blogbejegyzést is írt a csodaszép lapról, amit készített, nézzétek meg! Többen megírtátok a címzett reakcióját is, ennek külön örültem. :)
Eljött az ideje a következő kihívásnak, amihez nem kell teljesíteni az előzőt, bármikor be lehet szállni, és persze a múltkorit is lehet nyugodtan teljesíteni, küldhettek képeket, beszámolókat továbbra is! :)
2. hét kihívása: Nézz a szemembe!
Magamon is gyakran észreveszem, hogy amikor beszélgetek emberekkel – nem barátokkal, hanem eladókkal, postással, stb. – akkor valamiért nem mindig tartom a szemkontaktust. Nem arról van szó, hogy a földet bámulom, de nem a szemét nézem, hanem valami semleges helyet – az orrát, a homlokát, a száját. A szemébe nézni valahogy túl direkt. Pedig jó ez a direktség, egész más lesz tőle a kommunikáció, és érdekes figyelni a reakciókat is. Úgyhogy most ennyit kell „csinálni” – észrevenni, ha nem a szemébe nézel annak, akivel beszélsz, és korrigálni. Nekem segít, ha nem össze-vissza kapkodom a tekintetem a másik fél két szeme között, úgyhogy én mindig az illető bal (nekem jobb) szemébe nézek. Nincs hipotézisem arra vonatkozólag, hogy mi lesz ennek a kihívásnak az eredménye, nem akarok nagy szavakat használni, hogy „őszinteség” meg „magabiztosság”, de változás elég valószínű, hogy lesz. :) És szerintem nem is olyan könnyű feladat, mint elsőre tűnik…
+ FELADAT: Tegyél még 200 Ft-ot a kihívás perselybe a héten, így összesen 400 Ft lesz benne.
Ez a 40 oldalas munkafüzet a 2023-as éved megtervezését segíti: hogy fókuszáltan tekinthesd át az elmúlt évedet, és tudatosan ránézhess, hol tartasz most az életed különböző területein, hogy ennek fényében haladj tovább az évben.
Én úgy érzem, hogy pont annyit nézek a beszédpartnerem szemébe, ami nekem kényelmes, és ahogy elkezdtem figyelni, hogy nézzek többet a szemébe, az már nekem kényelmetlen, sok, kicsit kínos volt. Kihívás teljesítve!
Ezt a feladatot pár hónapja magamtól elkezdtem alkalmazni, próbaképp. Egyszer csak jött az ötlet, és sokkal magabiztosabbnak éreztem magam. Persze könnyen vissza lehet szokni a „belebújunk az újságba/könyvbe, ha a vonaton leül valaki szembe, vagy épp jön a kalauz.”Ez az apró változtatás nagyon pozitívan befolyásolja a mindennapokat. Kinyílik a világ. Tegnap elég lestrapált állapotban szálltam fel a buszra, és összefutottam egy volt lakótársammal, akit kb. 3év nem láttam.Végig a szemébe néztem, és annyival jobb volt így beszélgetni! El is felejtettem közben, hogy szétfolyok a melegtől.:)
A héten találkoztam valakivel, akit azelőtt nem ismertem. És volt a megjelenésében egy zavaró momentum (nem tehet róla, azzal született). Persze rögtön kiszúrtam és annyira szerettem volna jól megnézni :))
Aztán eszembe jutott a kihívás, és jelentem: kb 90 %-ban sikerült elvonatkoztatnom, és a szemébe néznem az illetőnek a beszélgetésnél. És utána úgy örültem neki, mert ő biztosan gyerekkora óta szenved azzal, hogy mindenki bámulja, de nem a szemébe néz.
Küldetés teljesítve!
Ez csodás, köszönöm, hogy megírtad! :)
Ez egy érdekes feladat lesz, legszívesebben inkább arra kérnék egy-két embert, hogy az arany középutat próbálják megtalálni! :D Van egy kollégám, aki mindig mindenkinek szem helyett az orrát vagy a száját, esetleg vállát nézi! :D Vicces szerintem.. :) Valamint van egy futár srácunk, aki addig nem megy el, egyszerűen hozzám kell szólnia, míg legalább egy pillanatra nem nézek a szemébe. De én őt nem akarom közel engedni magamhoz! :D
Nos, kihívás elvállalva! :)
Kihívás: done :) a főnökasszonyommal kénytelen voltam szembenézni, mert neki nem szóltam, hogy cseréltem egy kolléganőmmel. Szokása, hogy leordítja az ember haját is, ha valami nem tetszik, vagy valamiről nem szerzett tudomást. Megkerestem, elmondtam az okot, végig szemébe nézve, és nem szidott meg :)
Éljen-éljen! ♥
Csak vigyazat: a ferfiak szexualis kozeledesnek vehetik!
Nem hiszem. Ha meg ennyiből rádugrik, akkor csak az alkalmat kereste, és nem szemkontaktus esetén is meglépte volna. Helyére kell tenni. Van különbség a szemkontaktus meg a szemezés között.
Én egy ideje igyekszem ultratudatos szembetekintő lenni, de furcsamód azt figyeltem meg, hogy nagyon sokakat zavarba hoz ha próbálok szemkontaktust keresni. Ill. azt is, hogy ha valaki feltűnően bámul, remekül le lehet rázni azzal, hogy ha mélyen a szemébe nézek. Néha az az érzésem, az emberek offenzívnak tartják, ha a szemükbe nézek. Pedig nem feltétlenül ez a szándékom.
Amúgy: https://talesoftherapy.wordpress.com/2010/06/27/therapy-tales-1/ :)
Én mindig zavarba jövök attól ha valakinek a szemébe nézve kell folyamatosan beszélnem és a gondolataimat ilyenkor nehezen összegzem. Össze vissza kezdek beszélni . A régi marketing tanárom mesélte, hogy kisgyerekeket teszteltek, hogy mikor válaszolnak helyesen egyszerű kérdésekre. Természetesen szegény gyerekek alig tudtak kinyögni valamit, amikor tartani kellett a szemkontaktust válaszadás közben. Énis ilyen kisgyerek vagyok, de azért igyekszem :))))
Szerintem nagyon jó dolog, én ezt egy éve alkalmazom, mert semmibe nem vett a főnököm-témavezetőm, mert sutyorogtam, és lehajtott fejjel beszéltem. Miest felemeltem a fejemet és a szemébe néztem, sokkal bátrabb lettem, határozottan beszéltem… azóta változott a hozzám-állása :)
Általában az emberek zavarba jönnek a szemkontaktustól. Én mindenképpen. Talán régebben ez nem okozott núekkora problémát, mint mostanában. Vagy ezt csak én látom így? Mindenesetre igyekezni fogok :))))
Folytatom… Nem tudom, mi lett… Szóval: Nem kívánt törlendő… Veszekednek / beszélgetnek / játszanak / rajzolnak, megint csak: nem kívánt törlendő… És kezdtem észrevenni, hogy főleg a nagy, nem figyel rám. Biztosan azért, mert úgy veszi le, hogy én sem figyelek rá… Na, majd most!!!
Kösz az ötletet! Megerősítés volt!
Mostanában kezdtem azon aggódni, hogy a gyerekeimmel úgy beszélek, hogy háttal állok nekik… (mosogatok, ők meg a konyhaasztalnál/-on/-alatt – nem k
asszociáció: „nézz mélyen a szemembe, tedd a kezed a farzsebembe…” :)
kihívás elfogadva! de azt hiszem nem lesz vele különösebb gondom. meglátjuk…
OK, én is tudatosan fogok erre figyelni. Nekem két problémám szokott lenni: hol zavarban vagyok és azért kerülöm, hol pedig rettenetesen untat a másik és már szabadulnék. Egyikre sem vagyok büszke. Rájöttem, hogy mindkettő azért van mert amúgy gyenge a verbális kommunikációm. Hiszen mindkét helyzetet meg lehetne oldani pár találó mondatattal.
A képeslapnak rettenetesen örült a barátnőm. Kösz az ötletet.
Én meg azon agyaltam egész idáig, hogy vajon hogy függ össze a szemkontaktus-feladat a múlt héten megemlített 200-as érmével? :o) Lehet, iszok még egy kávét.:) Jó a feladat amúgy, nekem nagy kihívás mindenesetre.
Nem ide tartozik, de Via: iszonyúan tetszenek ezek a kis jelecskék, gyerekes örömmel várom az új hsz-eket, kinek milyen jelet dobott a gép.:) Legszívesebben regisztrálnék én is újra és újra és újra, hogy válogathassak a szín- és formakombinációkból.:)
Kihívás teljesítve. :) Egy ideje éppen arról próbálom leszoktatni magam, hogy ne nézzek mindig mindenki szemébe (nem csak beszélgetéskor, de persze nem bámulva, és minden hátsó szándék nélkül), mert lehet zavar másokat, meg van, hogy félreértik. :) De akkor a héten nem erőlködök, úgyis nehezen megy.
A hangerővel nekem is problémám van. Ahogy Anyudesign, én is azt gondolom, hogy normálisan beszélek, aztán kiderül, hogy nem.
Akkor szorgalmi feladatnak feladom a hangosbeszédet. :)
Jájj, ettől féltem. :) De rendben, megpróbálom.
Inkább dobok még egy 200-ast a perselybe. ;-)
Jesszus, én azt hittem, hogy ez csak az én defektusom!
Hasonló a helyzet nálam a hangerővel is. Hajlamos vagyok néha sutyorogva beszélni, válaszolni, ami tulajdonképpen számomra nem is halk, de a visszakérdezésekből tudom, hogy nem értették jól.
Szerintem félünk a reakciótól, zavarban vagyunk. Tényleg nagyon direkt, sőt, akár még azt a szót is használhatom, hogy intim, és ezért egy kicsit kitárulkozó érzés lehet.
Állandóan rám szólnak, hogy beszéljek hangosabban. Nem tudok. És nem is szeretnék. :-) Igaz, így mindent kétszer kell elmondani…
azt meg lehet kérdezni, hogy egész évben, minden héten lesz kihívás? (mert az jó lenne(: )
Igen, azon leszek, hogy minden péntekre jusson valami. :)
Elég sok emberrel beszélek nap mint nap. Nagyon is úgy érzem, rám fér egy ilyen kihívás, hogy udvariasságot és valódi figyelmet vigyek a beszélgetésekbe.
Épp a héten vettem amúgy észre, hogy ha a főnököm kérdezett valamit, nyíltan a szemébe nézve és kihúzott derékkal válaszoltam, a korábbiakkal ellentétben. Láttam rajta a meglepődést, és komolyan is vett!
Gyakorlásra fel!
Nekem ez nehéz lesz, önbizalomhiányból kifolyólag, de megpróbálom…:)
Mintha nekem lett volna ez a kihívás kitalálva! Sajnos gyakran elkalandozik a tekintetem amikor az emberekkel beszélek és előfordul, hogy rájuk se nézek. A kihívás miatt még jobban igyekszem a másik szemébe nézni és nem a falat bámulni a hátuk mögött.
Háááát…oké.Bár sokszor kifejezettem zavarba ejtő és fura, hogy a szemembe „bámulnak” vagy éppen én „szuggerálok” valakit (pl. főnökömet kifejezzetten és láthatólag zavarja, ha a szemébe nézek), de egye fene, csináljuk:-)))
:))