A 13. hét kihívása: Vedd fel a kapcsolatot!
Hívj fel vagy írj üzenetet (e-mailt vagy közösségi oldalon privát üzenetet) egy olyan régi ismerősnek (barátnak, rokonnak, osztálytársnak), aki mostanában gyakran eszedbe jutott, de régóta nem beszéltetek. Ha nagyon bátor vagy (és látsz valós esélyt a pozitív végkifejletre!), egy régi ügyet is tisztázhatsz az illetővel, és a mosolyszünet után indíthattok tiszta lappal. Nem kell nagy békítőshow-s összeborulást megcélozni, ha egy néhány soros levélváltás vagy esetleg egy közös kávézás lesz a dologból, már az is szuper.
Alternatív feladat azoknak, akik inkább nem bolygatnák a múltat: intézz egy kifejezetten régóta halogatott telefonhívást, amit nagyon le kéne már tudnod, de nem bírtad rávenni magad. Legkésőbb hétfőn. :)
+ FELADAT: Még mindig gyűjtögetjük a pénzt, most már nagyon hamar van az elköltés ideje, de egyelőre folytatjuk – egy újabb 200-as kerüljön a perselybe, így már 1400 Ft-unk van. Ha nagyon kezd szűk lenni a hely, öt kétszázast be lehet váltani egy papír ezresre!
Nikolett mondta
Megjött a kedvem a kihívásokhoz!
Volt két nagyon jó barátnőm még középiskolában. Rájuk gondoltam. Az egyik letiltott engem az összes közösségi oldalon… A másik meg nincs fenn egyiken sem… Úgy gondoltam, hogy telefonálok nekik. Igen ám, de már nem az volt a számuk, ami középsuliban. Hosszas keresgélés után megtaláltam az offline barátnőm levelezési címét. Írtam neki egy négyoldalas levelet a rózsaszín-rózsás-rózsaillatú féltve őrzött levelezőlapomon. Hétfőn megy a postára. Remélem nem költözött el azóta és örülni fog neki :)
Via mondta
Akkor ezzel rögtön az első kihívást is letudtad! :)
Nikolett mondta
Via! Ez egy nagyon jó kihívás volt! Ma kaptam meg a választ! Annyira örültem neki! :)))
Még FlyLady-zek egy kicsit és már írom is neki a választ.
Annyira boldog vagyok :)
Via mondta
De jó! :)) És ő is örült?
Nikolett mondta
Igen, nagyon örült, megleptem vele. Azt javasolta, hogy havonta legalább egy levelet írjunk egymásnak :) „Mert olyan jó, amikor hazamész a fárasztó nap után, kinyitod a postaládát és a sok lehangoló számla és unalmas szórólap közül kipottyan egy levél. Ami csak neked szól, csak olyanról, aki és ami érdekel. :) Mintha a barátnőd egy borítékban érkezne, és újra meg újra meghallgathatod az élményeit.”
Be is veszem a levélírást a vasárnapi rutinok közé :)
Via mondta
Szuper!
szokeciklon mondta
Pontosan! Nagyon jó érzés volt:)! És igen, válaszolt, megköszönte:)! Ez is jól esett:)! Még ha csak ennyi is marad, már nem olyan rossz érzéssel gondolok erre az egészre!
Via mondta
Csodás, komolyan. :) Nagyon örülök neki. :)
szokeciklon mondta
Van egy ismerősöm, akivel régen nagyon jóban voltunk, nevezhettem barátomnak. Sajnos nagyon csúnyán ért véget a barátság. Majdnem 4 éve nem is beszéltünk. Igazából már nem is akarom, hogy feléledjen a kapcsolatunk, de ma van a szülinapja és a kihívás erőt adott és facebook-on írtam neki jókívánságot! Kis dolog, de nekem óriási!
Köszönöm Via! :)
Via mondta
Szívesen! :) Ez pl. tényleg csak egy minimális dolog, ami már elindíthatja jó irányba a kapcsolatotokat, de ha nem, akkor is részedről jó érzéseket generált, szóval a célt elérted. Majd megírod, hogy mit szólt hozzá? Megköszönte vagy ilyesmi?
Eskimoka mondta
Szuper, pont erre készülök!!! (Már hetek óta…) Azt hiszem ez a kihívás volt az utolsó lökés! Köszönöm és jobbulást kívánok!
Kata27 mondta
Én is épp a héten írtam listát a „írnom kéne emailt, hogy vannak” ismerősökről. Az ötös listáról háromnak írtam is. :-) maradt kettő…
Chloe mondta
Oké, ez félelmetes. Kb. 1 órával ezelőtt írtam üzenetet egy ilyen régi kedves ismerősömnek. :O
Via mondta
Ez egy ilyen nap, ma Ádámot is gondolatolvastam. Na jó, csak a szemmozdulatából kitaláltam, hogy mire gondol. (Le akart menni fagylaltot venni.) Sok Arthur Conan Doyle-t olvasok mostanában, ragadt rám egy kis megfigyelőképesség. :))
Azért leírom, mert szerintem vicces volt. Annyit mondott, hogy „Te Via…”, és én meg befejeztem, hogy „Nyugodtan menj le fagyit venni.”
A jelek a következők voltak: előtte tíz perccel főzött nekem egy kakaót, és magának nem főzött, mert ideges volt egy telefonhívás miatt, de az enyémből lopott egy kortyot = vágyik az édességre, de stresszes. Ezután megvolt a telefonhívás, és nagyon jól sikerült, megkönnyebbült = meg akarta jutalmazni magát, tehát most már jöhet az édesség. Itthon csak kakaó volt, tehát ahhoz nem kell elmenni, és mivel engedélyt kért (mert betegen nem szeret egyedül hagyni, hiába mondom, hogy elvagyok, és az engedélykérések szoktak így kezdődni, hogy „Te Via…”), ezért tudtam, hogy olyat akar, amihez el kell mennie itthonról. Mivel rápillantott az órára, olyan helyre akart menni, amibe nem járunk gyakran és még nem tudja a nyitva tartási idejét, és nem is kell gondolkodnia azon, hogy vajon nyitva van-e még — tehát a cukrászda és a csokibolt kilőve. Maradt a fagyizó. :D
Boom. Ebből kéne élnem.
Chloe mondta
Ezt nevezem. :D Tényleg jó a megfigyelőképességed. :D
Via mondta
Á, szerintem csak vele tudom eljátszani. Azért az elég limitált detektív, akivel előtte 7 évig kell együtt élni, hogy így ismerjen. :))