181 oldal, keménytáblás, Scolar kiadó 2011
Múlt héten egy délután alatt olvastam ki Janne Teller regényét, nagyon beszippantott és mélyen betalált – még napokkal később is motoszkált bennem az, amit elindított. Szeretem az ilyen könyveket. :)
Tandori Dezső utószavában kötetkének nevezi a könyvet, és valahogy nagyon illik rá ez a jelző. Fogásra is egy kényelmes, helyes könyvről van szó, a tördelése szellős, néhány óra alatt végig lehet olvasni. Gyerekekről szól, ifjúsági regény, de egyáltalán nem könnyű olvasmány, és felnőtteknek is maximálisan szól. Narrátorunk a 8/a osztályba járó Agnes, ő meséli végig annak a tanévnek a történetét, ami úgy kezdődött, hogy Pierre Anthon felállt, közölte, hogy „Semminek nincs értelme. Ezt már régóta tudom. Ezért semmit sem érdemes csinálni. Erre most jöttem rá.„, majd kisétált az iskolából, és onnantól kezdve a szilvafa tetején ücsörgött, és, ahogy ígérte, nem csinált semmit.
Ha egy önmagát kereső kamasznak azt mondják, hogy nincs semminek értelme, és ezzel teljesen megbolygatják a világrendjét, teljesen érthető, hogy dühös lesz. A 8/a létezése céljául tűzi ki, hogy értelmet adjon a saját létezésének, és bebizonyítsa Pierre Anthonnak, hogy igenis vannak fontos dolgok. Egy elhagyatott fűrésztelep lesz a kis csapat hadiszállása, és közmegegyezés alapján megalkotják a Fontos Dolgok Halmazát, amire mindenkinek rá kell tennie a legfontosabb dolgot, amije csak van. Elsőnek egyszerűnek tűnő tárgyak kerülnek a kupacba, olyanok, amik egy gyereknek fontosak és jelentőséggel bírnak: Agnes zöld szandálja, Ole bokszkesztyűje, Hans biciklije.
– Ha nyolcvanéves korotokig éltek, akkor addigra már harminc évet végigaludtatok, jó kilenc évig jártatok iskolába és írtatok leckét, és majd’ tizennégy évet töltöttetek munkával. Mivel már hat éve elment a kisgyerekkorra és a játékra, s mivel még tizenkét évre lesz szükség ahhoz, hogy takarítsatok, főzzetek és gyereket neveljetek, legfeljebb kilenc évetek marad arra, hogy éljetek is.
A játékból azonban hamar filozófiai mélységű, nagyon is komoly vita kerekedik, és egyre magasabb lesz a tét. Mi az élet értelme? Vagyis inkább: mi az, ami neked a legfontosabb? Hajlandó vagy-e megválni tőle? Mi marad, amikor elveszted? Nagyon érdekes volt látni a gyerekek küzdelmét saját magukról alkotott képükkel, és a görcsös ragaszkodást a téves azonosulásaikhoz. Vajon Jan-Johan Jan-Johan marad-e, ha már nem tud többet gitározni? Ha igen, akkor milyen szerepet tölt be az életében a gitározás? Ha nem, akkor ki az a Jan-Johan? A neve? A társadalmi státusza? A tehetsége? Az ingóságai? A baráti kapcsolatai? A teste? A 8/a legnagyobb félelme, hogy Pierre Anthonnak igaza van, és nincs értelme semminek, mert az azt jelenti számukra, hogy ők is semmik. A könyv végén fájdalmasan, tragikusan és traumatikusan tudnak csak elszakadni a Fontos Dolgaiktól, mert a Semmi lehetősége megrettenti őket.
Annak ellenére, hogy a regény kifutása nihilista, Pierre Anthon az én olvasatomban egyáltalán nem az. Ő teljesen boldog volt, és élvezte, ami adatott neki. A szilvafás meditációi („gyakorolhatjuk, hogyan válhatunk a semmi részévé”) számomra a könyv legszebb, legmegnyugtatóbb jelenetei. Pierre Anthon a szememben egy kis Buddha, akinek puszta jelenlétét személyes, egzisztenciális sértésnek vette a 8/a. Pierre Anthon döntésének hatására rá voltak kényszerítve, hogy reflektáljanak a saját életükre, szembenézzenek saját magukkal, az pedig kemény feladat. Pierre Anthon az egyik lehetséges utat választotta: kivonta magát a rendszerből. Néha lekiáltott a fáról volt osztálytársainak, próbálta megkapirgálni a felszínét a gyerekek vélt identitásának, ők pedig erre az elme teljes páni félelmével reagáltak — mert amennyiben én a tárgyaim, a fizikai javaim és tulajdonságaim, a korom, a nemem vagyok, és mindez nem ér semmit, valóban, ez alapján én sem érek semmit, és egy ilyen kinyilatkoztatás tényleg veszélyezteti a létemet. Csakhogy a 8/a már nem jutott odáig, hogy ezen túl is van valami, ami állandó, végtelen, és nagyon is valóságos és értékes; aminek semmi köze ahhoz, hogy mit mondanak rólad, vagy hogy mit gondolsz magadról. Pierre Anthon viszont, azt hiszem, sejtette, hogy létezik ez a valami.
A könyv nem mutatja meg a járható utat, a tragikus végkifejlet nélküli keresést, az élet értelmének trauma nélküli megtalálását. Az olvasóra bízza, hogy megtalálja a saját válaszait, és sajnos a szereplők számára nem ad kielégítő végkifejletet. A kifutása inkább keserű, és a szereplők látszólag nem jutottak fontos felismerésre, felnövésük inkább kegyetlen felrángatás — használható megoldás vagy alternatíva nélkül. A könyv végén a főszereplőnk azt mondja, hogy egy feloldatlan görcs maradt a gyomrában; maga a regény is ilyen. Nagy értékének tartom viszont, hogy önmagában egy pierre-anthon-i funkciót lát el, a könyv végeztével pedig ugyanúgy „megpöckölve” érezhetjük magunkat, mint a 8/a. A kérdés már csak azt, hogy mit kezdünk ezzel az érzéssel.
Nem is tudtam, hogy jön:
https://www.blikk.hu/blikk_sztarvilag/botranyt-kavart-az-irono-2086373
Pénteken megvettem, tegnap este elolvastam!
Ez egy jó könyv, ott a helye a legjobbak közt. Mégsem fogok és tudok róla sokat értekezni, mert szerintem tipikusan ez az a könyv, amiről nem írni, beszélni, véleményezni jó, hanem értelmes társaságban megbeszélni, vitatkozni. Hú, de hiányzik most a középsuli!!! Vagy egy könyvolvasókör!
Itthon már több suliban kötelező olvasmány, feladatokat találnak ki hozzá a tanárok meg minden. Biztos nagyon jó lehet, örültem volna egy hasonlónak anno.
Egy könyvolvasókör nekem is tetszene! :)
Nekünk jó irodalomtanárunk volt, szóval sokat boncolhattunk mindenfélét, nem csak olvasnivalót, filmeket is, mert filmklub is volt. De hiányzik!!!
De jó! Milyen filmeket néztetek, tudsz mondani pár címet? Mik voltak a kedvencek?
Hú, éveken kersztül jártunk, és rengeteg film volt, régi klasszikusok és mai értékesek. De már több, mint 10 éve voltam gimis, így kevés jut eszembe konkrétan, de pl.
Dolce Vita
Van Gode élete
Egy apáca szerelmei
Jules és Jim
Kedves Via!
Nagyon köszönöm én is az ajánlást. Egyszer az Élet játékát ajánlottad, abban sem csalódtam. Szerintem ebben sem fogok. Nagyon szeretem a könyvajánlásaidat (is). Ha lehet, minél többet ebből is, mindig olyan jókat tudsz választani, ami szórakoztató és egyben nagyon építő jellegű is. Kellemes ünnepeket kívánok!
Szeretettel: Andi
Jó könyv lehet, lehet, hogy megveszem.
Viszont, ha ez tetszett, ajánlom az alábbit. Zseniális.
https://moly.hu/konyvek/alessandro-d-avenia-feher-mint-a-tej-piros-mint-a-ver
Via, a valosag egy olyan dimenziojat tarod elem a blogodban, amirol eddig azt sem tudtam, hogy letezik. Es itt nem csupan a remek konyvajanlokra gondolok, hanem mindazokra az otletekre, tippekre, amik konnyebbe, es jobba teszik az eletet. Toled tanultam meg ,hogy takaritani nem is olyan szornyu, es a preciz naptar- es eletvezetes sem kinszenvedes. Es ettol jobban erzem magam, mivel most kezdek rajonni, hogy az eletnek nem csupan nezoje, hanem aktiv resztvevoje szeretnek lenni. (Ezek utan mar alig varom, hogy amikor nyaron kicsit hosszabb idore hazautazunk Budapestre Becsbol, vegre beszabadulhassak egy konyvesboltba.) Ezer koszonet!
Nagyon-nagyon szívesen. Tudom, hogy hülyén hangzik, de rám az írás legalább annyira hatással van, mint Rátok az, hogy olvassátok. Win-win.
„kezdek rajonni, hogy az eletnek nem csupan nezoje, hanem aktiv resztvevoje szeretnek lenni”
Ha erre mindenki rájönne, sokkal jobb hely volna a világ! A legtöbb ember ennek hiánya miatt nem olyan jó és boldog, mint amilyen lehetne. Mert legtöbbünknek tudatosság és aktív odafigyelés kell ahhoz is, hogy ne húzzuk fel magunkat felesleges dolgokon, hogy ne őrizgessük a haragot apróságok miatt, vagy hogy ne szóljunk vissza lustaságból durván vagy közönyösen, mikor egy kis erőfeszítéssel kedvesebbek is lehetnénk, sőt akár még egy mosoly is beleférne. Ha nem vigyázunk, csak úgy megtörténnek velünk a dolgok, amiket pedig – vagy legalábbis azt, ahogy reagálunk rájuk – mi irányíthatnánk; elrohan felettünk az életünk, és csak sokára vesszük észre, hogy mi valahogy kimaradtunk belőle.
Billabi, olyan jó volt olvasni, milyen hatással van Via és blogja az életedre! Rám is ugyanígy hat!! Nagyon klassz aktív résztvevőnek lenni, igaz?! :-)) Tanulom folyamatosan…
Szia Via,
már régóta olvaslak, de még eddig nem szóltam hozzá, de most nem tudom megállni. Én karácsonykor olvastam ezt a könyvet és szintúgy nem tudtam lerakni Nagyon jól megfogalmaztad a lényegét…Bár ifjúsági regényként definiálják (kötelező olvasmány is Dániában) én úgy gondolom témáját tekintve -ahogy te is írod- inkább egy belső utazás, ami mindenkire hatással van. Örülök, hogy bemutattad. Eddig is szívesen olvastalak, de most egy olyan pluszot kaptam, amitől még szerethetőbb az, amit csinálsz. Csak így tovább! Kata
Köszönöm szépen! Nagyon örülök, hogy tetszett ez a komolyabb hangvételű írás is. ♥
Hát ez nem volt semmi. Elolvastam. Ültem. Ültem. Ültem. És közben olyan gyorsan cikáztak a gondolataim, hogy csak na. Ha már az ajánló ilyen hatással volt rám kíváncsi vagyok a könyvre… Amint lesz lehetőségem rá el is fogom olvasni.
Köszönöm. ♥