Már fél évnyi kihívásnál tartunk! Jó gyorsan elment, nem? Na, és hogy állnak a fogadalmak? Közvetve ezzel kapcsolatos lesz az e heti kihívás… :)
A 26. hét kihívása: Engedd el!
Számtalan félbehagyott, megkezdett dolog van, amit (már) nem akarsz igazán, csak púp a hátadon, felhőként gyülekezik a fejed felett, valamikor bevállaltad, kitaláltad, aztán változott minden, és igazából már csak azért folytatnád, mert elkezdted, és nem azért, mert akarod. Tedd le őket! Hogy mondod? “De már annyi időt beleöltem, igazán kár lenne elvesztegetni…” Ja, hogy akkor inkább elvesztegetsz rá még kétszer ennyit? Logikus… Várjunk — nem, nem logikus! Ha most elengeded, akkor csak annyit veszítesz el, amennyit eddig beletettél. Ha még görgeted magad előtt, ki tudja, mennyi lesz a végén az eredmény. Nem akarod megvalósítani? Biztos? Akkor amint lehet, szabadítsd meg magad tőle. Az elengedés nem a vesztesek módszere. Nem feladod, hanem elfogadod a helyzetet – nem fog menni, és nem baj. Adj helyet az újnak! Vannak álmok, tervek, célok, amikért érdemes küzdeni, és vannak, amikbe kár kapaszkodni. Lásd meg a különbséget a kettő között, és lépj!
+ FELADAT: Tegyél a perselybe egy újabb kétszázast, hogy 600 Ft legyen benne.
Én a fogyókúrázást engedem el és az állandó görcsölést, hogy egy adott időpontra egy adott súlyt elérjek. Ennek ellenére törekszem az egészségesebb életmódra, étkezésre és a rendszeres testmozgásra, de erre életmódváltásként tekintek és csak olyat teszek, amit hosszú távon is meg tudok tartani.
https://www.dudus.hu/tarot/zentarot.php – ezt húztam, erre az utolsó mondat: “inkább engedj el mindent.”
Érdekes, nekem elsőre a 365 napos fotós kihívásom ugrott be: ez ugyanis az egyetlen olyan fogadalmam, amit (még) betartok. Viszont amikor este hullafáradtan beesek a lakásba, akkor nem mindig van energiám új fotót készíteni. Plusz, néha beugrik, hogy a kívülállóknak mennyire uncsik lehetnek az állandó makró fotók :D
Viszont, amikor kialudtam magam, akkor eszembe jut, hogy “Hé, ez egy tök jó dolog, egy évedet láthatod egyben, minden napról van egy kis emlékedet!”, és akkor új erőre kapok.
Nussi, ez nagyon tetszik :) Én is imádok fotózni :)) de még sosem gondoltam rá így, mint egy képekkel “írt” naplóra. Szuper ötlet!!! Belekezdek én is :))
Nagyon hosszú az elengednivalók listája! :) Már csak a sorrend kérdéses!
Én épp most fogok szakmát, és hivatást változtatni. Az elsőben van kb. 8 évem, plusz a suli, egyetem, tanulás. A következő újat most tanulom. Megkönnyebbülés elengedni a régit, és felfedezni az újat úgy, hogy azért szeret(t)em a régit, és az újhoz sokat kell tanulni. Tetszik ez a kihívás!
Ez kemény! Rengeteg ilyenem van… Most akkor melyiket válasszam? Tudom, persze: baby steps… (Mély sóhaj…) De ezt muszáj, mert nagyon igaz (ha egyáltalán létezik ilyen).
Na, most jól kitoltam magammal: itt elkiabáltam nyilvánosan, emiatt számon kérhető leszek… Viszont egyszersmind kicsit szabadabb is… Kösz, Via!
Válassz először egy kicsit. Aztán rákapsz az ízére… Ez is csak olyan, mint a lomtalanítás. ;)
Igen, teljeskörű lomtalanítás… szelektálás a gondolatok között, a ruhásszekrényben a ruhák között és most a cselekedetek között is :D