Gyónás következik: gyerekként nem tudtam értékelni a gyümölcslevest. Sós-leves függő vagyok, és nekem nagyon fura első fogásnak édeset enni (meg másodiknak is). De a napokban bevillant, hogy nekem gyümölcslevest KELL ennem. Most is nasinak fogyasztom, ebédet indítani még mindig képtelen vagyok, de olyan jó… Emlékszem, amikor anyu külföldieknek, amerikaiaknak főzte, ők azt mondták rá: bubblegum soup, vagyis rágógumi leves. Amerikában ugyanis népszerű a rózsaszín, fahéjas rágó, és hát ez pont olyan. Csak jobb. :)
Hozzávalók
- gyümölcsök (eper, meggy, málna, cseresznye, alma, körte, szilva, barack…)
- vaníla, fahéj, szegfűszeg
- cukor (vagy édesítő)
- tejföl (vagy joghurt) és keményítő
A gyümölcsöket először megpucolom: a meggy és cseresznye maradhat egyben, a köpködés a fele móka a gyümölcsleves-evésben. :) Az almát, körtét, barackot meg lehet hámozni és cikkekbe vágni, a nagyobb epreket félbevágni, szilvát szintén. Egy nagy lábasba beleteszem a gyümölcsöket, és a vízforralóban vizet forralok. Annyi vízzel leöntöm a gyümölcsöket, hogy ellepje őket; mivel már forró a víz, nem fognak szétfőni a gyümölcsök. Beleteszem a fűszereket (a vanília lehet vaníliás cukor is, de ne vanilines) — a húgom teatojásba teszi a szegfűszeget, hogy ne kelljen vadászni — és egyet hagyom rottyanni. 1,5 liter leveshez egy kis pohárnyi tejfölt (vagy joghurtot, tejszínt) kikeverek kb. 2 evőkanál keményítővel, felöntöm egy merőkanálnyi levessel, és ezt öntöm bele az egész kondérba. (Van, aki vaníliás pudingporral csinálja, de én nem szeretem a „vanília” mű-ízét, és abban sincs más, csak keményítő. :D) Kóstolás után lehet cukrozni, sok múlik azon, hogy mennyire édesek a gyümölcsök, ha savanykásak, akkor több édesítésre van szükség (lehet nyírfacukor, vagy amit szeretnél), ez tényleg minden adagnál különböző. Langyosan is finom, de jól behűtve az igazi. :)
Nekem alapvető kedvenc a büszke-leves (büszke = egres), de szeretem azt is, amiben minden más van (meggy, eper, ribizli, szilva..). Télen forrón szeretem, nyáron jöhet a hideg is. Mivel édesanyám nem ehet tejeset, anélkül csináljuk, csak több gyümölccsel, és lehetőleg nagyon kevés cukorral. :)
Tej helyett kipróbálhatjátok a zabtejszínt, sós krémlevesekben legalábbis tök jól szuperál! :)
Köszönöm Via a receptet, én a fagyasztóban leledző kevéske erdei gyümölcsöt meg egy tál meggyet dobtam be a fazékba, és a sűrítést tejszínízű pudinggal oldottam meg, de egyáltalán nem érződik rajta, kellemesen sűrű és nagyon eteti magát… Ebben a melegben jól behűtve tökéletes. :)
Nagyjabol mi is igy szoktuk kesziteni, de gyerekkoromban anyu es nagymamam maskepp foztek: nem „edesfuszerekkel” (vanilia, szegfuszeg, fahej) – ilyet Magyarorszagon ettem eloszor egy menzan (nagyon izlett), es nem vaniliapudinggal, hanem tejes habarassal (tojas nelkul), s fuszerkent egy szal zellerlevelet is tettek bele, amirol en nem tudtam, aztan kesobb, mikor mar en foztem , nem tudtam , miert nem a megszokott gyerekkori ize van … Zellerlevelet a birsalmalevesbe is szokott anyu tenni, amit martaskent is szoktunk enni, krumplival es hussal…
Külön jó, hogy nem kell felfűteni az egész lakást:)
Ma este összedobom: Köszi! <3
Nagyon furdalta a kíváncsiság az oldalam, így mivel volt itthon barack, meggy, cseresznye, Via-féle gyümölcsleves lett belőle. :) Nem volt tejföl, azt tejjel helyettesítettem, a többi ugyanúgy, mint a receptben. És langyosan ettem! :) Nagyon finom volt, ezután fogom így is készíteni. A fűszerezésen kell még kicsit javítsak, úgy érzem sok lett a szegfűszeg (soha nem használtam még, Karácsonykor narancsba szurkáltam, azért volt csak itthon), nem tudtam, mennyi kell bele, tettem hat darabot, de talán a fele is elég lett volna. Vaníliából és fahéjból viszont többet teszek majd. Örülök, hogy megosztottad a receptet :)
Mi a szezongyümölcsöset nem szoktuk sűríteni. Télen, amikor csak téli almát meg barackkonzervet tudunk hozzá használni, azt igen, mert különben kompótíze van :-) De akkor sem pudinggal, az nekünk is műízűnek hat. Levesként szárazabb főételek előtt esik jól, például mifelénk elmaradhatatlan előétele a darasterces zöldségfasírtnak. Főzelék elé én sem tudnám megenni.
Érdekes, ki hogyan eszi a gyümölcsös ételeket. Jászsági barátnőm mindenkit kiakasztott itt Nyugaton, hogy ők meggyszószt esznek, főzelékként, kenyérrel és húsos feltéttel. Egy másik ismerősömnél pedig azon lepődtem meg, hogy a rántott húshoz savanyúsággal kínáltak, de kompótot hoztak. Ők meg nem értették, mit nem értek, és hogy a savanyúságnak miért kellene savanyúnak lennie. :-)
meggyszósz alap! sőt almaszósz is sülthússal! :)
/bár én a kenyeret mellőzni szoktam/
és igen, én is jászsági vagyok :)
A magyar régiók konyhája néha egzotikusabb, mint a távoli országoké :-)
meggymártás főtt hússal és pirított grízzel, azám :D
almamártást szintén nagyon szeretem. akár csak úgy magában…
pedig nem vagyok jászsági :)
Én kiskoromban semmilyen levest nem ettem szívesen (gondolom, mert kötelező volt:D), szerencsére ez megfordult felnőtt fejemre, és szüleimhez híven leves-függőségben szenvedek.:) Most is épp meggyleves van itthon. Hétvégén meg először ettem anyósom-féle pöszi-levest. Kérdezték kérek-e, én meg mivel nem tudtam, miféle leves ez, mondtam, pöszi nem.:)) Merthogy nálunk ez egres vagy büszke, ott meg pöszméte vagy köszméte, és még becézik is.Amúgy végül nagyon finom volt az is, egy nagy tál „savanyúság”.
Nálunk piszke :)
Nálunk köszméte vagy egres :D
Hat nalam a leves az sos, amiben gyumolcs, meg tejszin(hab), meg pudingpor es tarsaik van, az gyumolcsos desszert, vagy uzsonna, vagy nasi, szoval nem leves, megha sokan igy is hivjak…
Hú, nálunk a héten már másodszor van :D Először meggyleves, mert rájöttem, hogy a fagyasztóban még bujkál tavalyi meggy-maradék… másodszor meg tegnap, meggy-alma-barack vegyesen. Miután fél napig magoztam egy vödör meggyet, úgy gondoltam, megérdemlem, hogy rögtön legyen belőle valami…
Én a sűrítéseknek nem vagyok a barátja :/ Ha muszáj (főzelékek pl) akkor keményítő. Szerintem azért nem is tanultam meg sose normálisan, mert az agyonlisztezett cuccoktól ráz a hideg. Pedig senki se csinálja úgy a családban, aztán mégis így alakultam. A gyümölcsös levesekbe is csak tej vagy tejszín megy, a színe kedvéért.
És igen, hideg gyümölcsleves ebéd elején, végén, magában ebédre, desszertnek, hűsítőnek, bármikor, bármilyen mennyiségben jöhet! :)
Én speciel sose szerettem a gyümölcslevest, pedig anyukámé extracsodás. Nem az édesség-ebédre a baj, csak ki tudja.
De ha már nyár, és leves, én ilyenkor képes vagyok napokig hideg habart töklevesen, zöldbablevesen élni.
Az első leves, amit megtanultam főzni – függő vagyok, amióta az eszemet tudom (és ez sztem a családunkban genetikus). :) A kinti hőmérséklettől, napszaktól és minden egyéb dologtól függetlenül bármikor képes vagyok gyümölcslevest enni, annyi, hogy ha kint hideg van, akkor nem kell annyira hidegnek lennie. És igen, simán mehet ebédindításnak is.
A felkarikázott citrom kötelező szériatartozék míg a pudingos megoldást pedig egyedül a baracklevesnél szeretem, más gyümölcshöz nekem nem passzol. :)
Imádom az összes gyümölcslevest, én télen-nyáron hidegen eszem, tejszínhabbal-tejföllel és fahéjjal. Simán indítok vele ebédet is, ezt szoktam meg, én nasinak nem tudnám enni. :)
Egyszer egy éttermi vacsorán egy külföldi társaságban eperlevest kértem előételnek. Néztek is nagyokat h miért a desszerttel kezdem az evést. :D
Túl vagyok a mai ötödik tányéron, megint kell főznöm. :)
Én sosem ettem meg, de lehet, hogy a menzás rossz élmények miatt :) az uram viszont imádja, úgyhogy egyszer mindenképpen meg kell tanulnom elkészíteni. Ez most ment a recept könyvjelzők közé.
Másodiknak simán tudok édeset enni, mondjuk ahogy idősödöm, egyre kevésbé van rá ingerenciám :) első fogásnak nekem is fura.
Mi a meggy v. cseresznyelevest eperpudinggal szoktuk készíteni, az almát meg vaníliással.
Szintén úgy vagyok, hogy a sós leves az előétel, a gyümölcsleves meg a nasi. Egyébként hasonlóan készítem mint te, annyi különbséggel, hogy keményítő helyett vanília pudinggal sűrűsítem be, de puncsossal sem rossz, csak a vaníliapudingból nekem egyszerűbb, mert az mindig van itthon mert azt kilós kiszerelésben veszem :) Valamelyik nap én is készítek egy nagy adaggal, a párom imádja :)
Mi igazi különcök vagyunk gyümölcsleves téren. Először is, melegen esszük. Sőt, általában forrón, addig fújkálva, amíg kicsit ki nem hűl. Másodszor, nem teszünk bele tejfölt. Harmadszor, kenyérrel esszük. Pirítóssal az igazi, hmm, nélküle nem is gyümölcsleves a gyümölcsleves! Emlékszem, egyszer régen Budapesten voltunk a családdal, és kértünk kenyeret hozzá, hú, a pincér igen nagy tányér-szemeket meresztett. :D Mondjuk imádom azt a fűszeres, mindenféle gyümölcslevest (úgy értem, amiben egyszerre többféle van), tejszínhabbal a tetején, amit akkor és azóta párszor vendéglőkben ettem, de mi nem úgy csináljuk otthon. Lehet ki kellene majd próbáljam.
Mi egyszerre csak egy gyümölcsből készítjük, a következőkből: meggy, (régen sokszor volt terítéken a cseresznyeleves is, amikor összetévesztettem a két kompótot..), alma, ribizli, egres. Csak bedobáljuk a vízbe, megvárjuk míg felfő (általában kompótból van, ha friss gyümölcs, akkor tovább kell főzni), megcukrozzuk. Aztán egy tojássárgáját kikeverünk egy kanál liszttel vagy vaníliás pudingporral és annyi vízzel, hogy csomómentes legyen, belelötty, még egyet lobban és kész is. Én nagyon szeretem. Egyes helyeken hallottam, hogy savanyúra készítik, és tesznek bele zöldségeket is, sőt még húst is. :)
Ez nagyon érdekes! :) Köszönöm, hogy megosztottad!
Mi is melegen (is, télen) esszük, habár kenyér nélkül. Egyik kolléganőm is melegen eszi, télen, nyáron. Nem vagy egyedül :)
Mi meg télen is hidegen esszük.
Pirítóssal??? :O Azta, úgy is biztos finom lehet, feltétlenül ki kell próbálnom. Egy jó meggyleves pirítóssal… Hmmm! :)