A Blog Action Day-ben részt venni mindig felemelő és izgalmas. A tavalyi, Malaláról írt cikkemnek még aktualitása is van, azóta ugyanis megkapta a Nobel-békedíjat. Az idei téma az egyenlőtlenség, és arra gondoltam, hogy bár arról is bőven lehet írni, hogy nekünk hova van még fejlődnünk és milyen területeken ér minket sérelem és mely szempontokból nem vagyunk egyenlők másokkal, inkább a nehezebb aspektust, a privilégium témáját választom, vagyis azt a jelenséget, amikor másokhoz képest vannak előjogaim, és emiatt jobb helyzetben vagyok náluk anélkül, hogy bármit is tettem volna ezért. És itt nem csak arról van szó, hogy van tiszta ivóvizem a csapból, be van kötve az áram, tudom fizetni az árát, telente nem fázom, és van mit ennem. Rengeteg olyan privilégium van, amiről nem tehetünk, mégis élvezzük az előjogait. Ezeket nem csak helyre tenni és kezelni nehéz, hanem egyáltalán felismerni is. A nyugati világban felnőtt fehér, heteroszexuális nőként például a legtöbb filmben hozzám hasonló emberek lesznek szerelmesek és találnak egymásra férfiakkal, tehát ezen a területen előjogom van: a népszerű kultúrában képviselt és normálisként jelenik meg a bőrszínem és a szexuális beállítottságom -- ez most független attól, hogy azok a konkrét szereplők, akik elvileg engem reprezentálnak a filmekben, hogyan kerülnek megjelenítésre, milyen történetet mesélnek róluk, valójában mennyire hasonlítanak rám mint emberre. A képviseltségnek (reprezentációnak) ez az előjoga akkor is megadatna számomra, ha semmilyen származási vagy anyagi privilégiummal nem rendelkeznék. Gyerekként teljesen normális volt, hogy a mesékben hozzám hasonló, fehér bőrű kislányok a hősök, akik kisfiúkba lesznek szerelmesek. Volt tehát azonosulási felületem, úgy éreztem, része lehetek a társadalomnak, hiszen normalizált az, ahogy megélem magamat, ahogy kinézek. Mégis, a reprezentáció csak részben történt meg. Idővel feltűnt, hogy azokban a mesékben, amikkel én felnőttem, általában a szuperszép, vékony kislányok voltak a hősök, a kicsit kerekebbek legfeljebb a butuska, "csúnya, de okos" barátnőt alakíthatták (akinek vagy nem jut fiú a történet végére, vagy be kell érnie a csúnyával, a butával, vagy a csúnya butával). A fiúknál sem feltétlenül volt ez máshogy, legrosszabb esetben a gonosz gyerek kapásból nagyon kövér volt, mintegy társítva a súlyát a megátalkodottságához. Az sem stimmelt mindig, ahogy ezek a kislányhősök viselkedtek. Nem tetszett, hogy milyen ritkán voltak cselekvőek, aktívak, okosak, ... Olvass tovább