Zsuzsi 24 éves, és fotós asszisztensként dolgozik egy dél-alföldi kisvárosban. Munkája sokrétű, és változatos -- az üzlethelyiségben dolgozik, műteremben és helyszínen is fotóz, szabadidejében fejleszti magát, tanul, és Morzsi nevű kiskutyáján gyakorol (ld. csatolt képek :)). Az interjú végén ad pár tippet kezdő fotósoknak is, hogy jobban sikerüljenek az otthoni képek! - Miből áll pontosan a munkád?  Főként fotózás és retusálás az, ami kiteszi a munkám nagy részét, és ehhez kapcsolódó tennivalók hatalmas halmaza.  Ha nincs az adott napra valamilyen nagyobb munka, ahová ki kell menni akkor az üzlethelyiségben/műteremben tartózkodom. Ha fotózás van, arra felkészülök, összerakom a műtermet, kicsit ráhangolódok fejben. Fotózásmentes napon többnyire retusálok, az ügyfelekkel foglalkozom, ha véletlenül túl sok szabadidőm lenne, próbálok valami kis marketing-félét kitalálni. - Milyen képzés kellett ahhoz, hogy ezzel foglalkozhass? Jelenleg egy OKJ-s képzés van folyamatban ,,Fényképész és fotócikk kereskedő" néven, de Budapesten van lehetőség főiskola keretében tanulni mindezt. Talán a szorgalmasság a legfontosabb, mivel ezt a szakmát nem egyszerű jövedelmezően csinálni, ha nincs az embernek mellé másik állandó fizetést biztosító munkája... meg pici szépérzék, és egy kis technikai érdekeltség. - Mi a legnagyobb tévedés a munkáddal kapcsolatban? Talán az, amit én is hittem jó ideig, hogy a fényképész munkakerülő. Ezt cáfolnám, mivel a munka könnyebb része lefényképezni az adott eseményt, modellt, tárgyat. Utána jön a retusálás, és minden egyes elkészült képet utólag csinosít az ember. Ezt az ügyfél nem is veszi észre csak akkor látná, ha elé lenne rakva a nyers kép, hogy ez a munka ezért tartott ennyi ideig, és ezért annyi, amennyi. És még talán az árakkal van félreértés, mikor ledöbbenek az érdeklődök, hogy pár képben mi kerül ennyibe. Arról persze nem tudnak, hogy a mi gépeink eladási ára minden egyes expozícióval csökken, és többnyire halvány sejtelmük sincs a felszerelésünk/kiegészítőink áráról sem. - Mikor érezted úgy először, hogy „igen, ez az, ezt kerestem, itt a helyem”? Minden alkalommal amikor szimpatikus, kedves ügyfelem van. - Minek készültél gyerekkorodban? Lovas Panziót szerettem volna működtetni, és mellette állatorvos is szerettem volna lenni. Imádom az állatokat. Annyiban teljesült,hogy legalább a kiskutyám jöhet velem dolgozni… Lelkes ovisok Az ovis fotózás másnapján ki kellett vinnem a megrendelőlapokat, és az egyik kisgyermek, ... Olvass tovább